Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-31 / 75. szám
1993. március 31., szerda TÉNY-KÉPEK áRF.KÉS MF,r.YF,l HÍRLAP Nem szeretem a sértődött politikusokat Az még hagyján, hogy Csurka dolgozatokat írogat, de hogy nem jár lóversenyre... Ez már a végső stádium FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET — Nagyon félős, óvatos ember vagyok, ne tegyenek fel rázós kérdéseket — kérte Farkasházy Tivadar, a Hócipő főszerkesztője, a Demokratikus Charta szóvivője, amikor néhány héttel ezelőtt Békéscsabán az SZDSZ vendége volt. —A Charta egyik szóvivőiéként meglehetősen háttérben van, így nem is tehetek fel rázós kérdéseket. — Miért vagyok én háttérben, hiszen minden héten írok a lapomban, a rádiókabaréban is szerepelek... — A politikai életben viszont egy háttérmozgalom tagja, s az sokkal kényelmesebb, mint egy párt képviselőjeként politizálni. —Én nem vagyok politikus, és nem szeretném elfogadni a háttérmozgalom minősítést. A Charta egy állampolgári kezdeményezés, szükségünk van arra, hogy civil módon is véleményt formálhassunk a dolgokról. — Kapcsolódik a Charta munkája az SZDSZ tevékenységéhez? — Nem tudok róla. Miért? Egyeztetnünk kellene, mert az Orbán Viktor most kitalálta ezeket az egyeztetéseket? — Ön itt most mégis az SZDSZ estjén vesz részt és nem az MDF-én. — Nagyon örülnék, ha lennének olyan viták, ahol összejöhetnék MDF-szimpatizán- sokkal, de nem hívnak. Pedig szívesen beszélgetnék azokkal a — politikában frissen feltűnt — volt független jogászokkal, akik eddig csak válóperi ügyekkel foglalkoztak, s most — tiszta emberként feltüntetve magukat — mindenkinek keresgélik a múltját, s aki valamikor kapott egy „Kiváló Dolgozó” kitüntetést, már kipla- kátozzák. Pedig ugyanolyan szép előéletük van, mint másoknak. Jó lenne már abbahagyni az „én nem csináltam semmit, én vártam, hogy elmúljon a kommunizmus” játékot. — Most milyen viszonyban van Csurka Istvánnal, régi, kedves, lóversenyes cimborájával? — 'Nem jár lóversenyre. Ez szerintem már a végső stádium. Az még hagyján, hogy dolgozatokat írogat, de hogy nem jár lóversenyre... — Milyennek látja az új rendszer politikusait? — Túl sok közöttük a sértődött ember. Aki politikus lesz, az vegye tudomásul, hogy egy közszereplőről bármit írhatnak. A tetteivel védje magát és ne szavakkal. Voltam egyszer egy bikaviadalon, ahol szidalmazták a torreádort, mert elfutott a bika elől. Mondtam a mellettem ülő úrnak, hogy ne bántsa a szerencsétlent, hiszen majdnem felszúrta a bika. Erre azt válaszolta: ő hárommillió pezetáért szaladgál ott lent. Jöjjön ide fel, és üljön mellém kétezerért, ha gyáva. Mostanában írogatok a Fideszről, és már érdeklődtek, hogy miért bántom őket. Menjek el munkanélkülinek? —Kiket szeretne látni a kór- mányrúdnál jövőre? — Erre mondok egy bolsevista trükkös szót: szakembereket. Lenthár Márta Asztrológia, egészség és önismeret Néhány évvel ezelőtt hazánk lakosságának nagy része magát az asztrológia kifejezést sem ismerte, s ma is több tévhit él róla, mint valóságos ismeret. Gonda István, Budapesten élő asztrológus előadásaival, tréningjeivel azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a lehető legközelebb vigye el az emberekhez az asztrológiát: egészségük megőrzésére mutat rá horoszkópjaik segítségével, ugyanakkor önismeretük tárházát is gazdagítja. Elképzeléseiről Budapesten a Vegetarianum étteremben beszélgettünk. — Az ókori görögök egyik legfőbb parancsa: „Ismerd meg önmagad!” — napjainkban is időszerű. A tudományok fejlettsége szinte mindenre kínál megoldást, de kívülről. Pedig a megoldás kulcsa bennünk van, csak fel kell ismernünk, és meg kell tanulni bánni a lehetőségeinkkel. A kivetítéssel gátoljuk a fejlődésünk. Az a képességünk, amelyiket nem fejlesztjük, el- satnyul, majd el is vész. — Ismeretgyűjtésünk valóban a külvilág felé irányul, a befelé vizsgálódás idegen tőlünk. — Nem lenne szabad a kettőt különválasztani. Az asztrológia is az egységben gondolkodást tanítja. A dolgok csak a létben elfoglalt helyük szerint különböznek egymástól. Mindezeknek a megértése nem jelent külön tanulást, csupán szemléletváltoztatást, hiszen ez a tudás bennünk van. Előadásaimon nagyon gyakran él meg a hallgatóság úgynevezett „ahá-élményt”, hiszen amiről beszélek, azt mind tudják, csak nem gyakorolják. Rájönnek, hogy mindaz, ami a természetben létezik, bennük is ott van, s megélik a minden- ség egységét. —Az embernek meglévő ismerettára biztonságot ad, éppen ezért fél megváltoztatni egy új tudás reményében, még ha az csábítóan ígéretes is. — Valóban nagy bátorság kellene feladni a jól megszokott gondolkodásmódot, s a már megszerzett ismeretek megtagadása nem is várható el senkitől, hiszen lehet rá építeni. A fejlődés útja azonban nem a tárgyi tudás halmozása, hanem a látásmód fejlesztése. Ezt csak követi a funkcionális változás. Például, ha nem felejtettük volna el a jelek, jelképek tartalmát, akkor kevesebb tárgyi tudással is sokkal többet megértenénk a világból. A testi tünetek is szimbolikus jelek, amelyek mindig a betegség valódi okáról árulkodnak. Akik félre tudják tenni néhány órára jól bevált előítéleteiket, azok megismerhetnek egy több évezredes, ám ma is jól hasznosítható világlátást Gonda Istvántól.... Békéscsabán az ifjúsági házban. Az előadás csupán egy rövid tréning bevezetője, amelyen minden résztvevő tudomást szerezhet majd saját születési horoszkópja alapján azokról a betegségekről, amelyekre őt sorsa hajlamosítja. Önismerete gyarapításával esélye is megnő a bajok elkerülésére. (Lenthár) Másodrendűek-e az alföldi emberek? Beszélgetés Márton Jánossal, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt elnökével A politikai pártok legnagyobb baja, hogy szinte kivétel nélkül szakemberellenesek. Lebecsülik a szakmaművelést, és ez az országon is meglátszik, mert az úgynevezett reálszféra a legelhanyagoltabb, s ez egyaránt igaz az iparra és a mezőgazdaságra. Márton János, a Magyar Néppárt—Nemzeti Parasztpárt elnöke vélekedett így, amikor legutóbb Békéscsabára látogatott, és pártjáról, agrárkérdésekről és az Alföld elmaradottságáról beszélgettünk. — Önök a '90-es választások óta nemigen hallatták a hangjukat. Miért? — A párt a választások szerény eredményei nyomán nem tudott olyan szerepet vinni a normál politikai közéletbe, amely nagyobb hangot igényelt volna. Ez így tisztességes, mi csak annyit beszélünk, amennyi jogot adott nekünk az a 70 ezer szavazó, aki ránk adta a voksát. Hozzá kell tennem, hogy a kulturális és az agrárpolitikában elég aktívan részt veszünk. Most éppen az Alföld-program egyik tanulmányát írtam, de az agrárparlamentben is ott van a párt képviselője, és a szakmában általában elmondjuk a véleményünket, szerény sikerrel. — Előbb-utóbb elő kell lépni a háttérből, hiszen néhány hónap múlva megkezdődik a kampány. — Most terjesszük elő a választási programunkat, amelyet júniusban, Péter-Pál napján, a párt megalakulásának évfordulóján hagyunk jóvá. Nem is lenne értelme úgy elindulni, hogy ne legyen egy határozott programunk, amely mellé minden tagunk egységesen felsorakozik. A helybeliek szégyene Látható, hogy a parlamenti pártok tele vannak feszültséggel, ahogyan mi is. Ezt csak egy jó programmal lehet megszüntetni. Vannak még szellemi tartalékaink, tudunk olyan koncepciót készíteni, amilyet a parlamenti pártok. Ne vegye szerénytelenségnek, de náluk csak jobb agrárprogramot állíthatunk össze. Ebben a mezőgazdaságban dolgozókhoz, illetve a vidék lakóihoz kívánunk szólni, mert ha a mai viszonyok között csupán azokhoz szólnánk, akik magukat parasztnak vallják, szinte az Alföldre, az ország legelmaradottabb térségeire korlátozódna a párt tevékenysége, ami egyben a bukást is jelentené. Az Alföld elmaradottsága olyan sokirányú és összetett, hogy már a vonatra felszállva óriási különbségeket látok, ha a Dunántúlra vagy a Tiszántúlra indulok. így van ez a vasútállomásokkal is. Egy dunántúli kis falu vasútállomása ma már sokkal különb, mint akár a békéscsabai. Ilyenkor nem szoktam dicsekedni, hogy magam is az ország keleti „Először az emberek gondolatvilágát kell-megváltoztat- ni” csücskéből, Sarkadról származom. — Ha ez így elfogadható, akkor sem hinném, hogy a felelősség az alföldi emberek nyakába varrható. — Ez a helyzet az itt élők szégyene, beléjük nevelték, hogy ilyen körülmények között kell élni. Ebből nem lesz Európa. Legelőször az alföldi embernek a gondolatvilágát kell átalakítani, és a kultúra szeretetét, a civilizáció becsületét elültetni bennük. El kell érni, hogy például az emberek műveltsége ne tévéműveltségre zsugorodjék, hanem olvassanak, nézzék meg a könyvkiadást, a folyóiratokat. Nézze meg a napilapokat! Szégyenletesen alacsony az olvasottságuk az Alföldön. Ebből is következik a szegénységük. Nem lehet megfordítani, hogy akkor még kevesebbet költők a kultúrára, az olvasásra. Negyven évig rengeteg szakembert adott az Alföld, de mind elmenekült máshová, mert olyanok voltak az emberek, hogy nem akartak közöttük élni. Italfogyasztásban erősek —Nem tudok Önnel egyetérteni. Azt hiszem, a szakembereket nem az itt élők nem becsülték meg, hanem a központi politika. Mint ahogyan az egész térséget mostoha gyermekként kezelték évtizedekig Budapesten. Ha van is szemléletbeli, felfogásbeli különbség a tiszántúli és a dunántúli emberekben, azt semmiképpen sem említeném az elmaradottság elsődleges okaként. Mondok egy példát. Ezt a vidéket az ország éléskamrájának is nevezték. A megtermelt javak, értékek nagy részét elvitték anélkül, hogy ennek fejében adtak is volna valamit. — Ezt elfogadom. Az értelmiséget is Békésben kezelték a legmostohábban az elmúlt negyven év alatt. — Mostanában valóban nem költenek az emberek könyvre, újságra. Ön nyilván tudja, hogy térségünk egyike azoknak, ahol a legnagyobb mértékű az elszegényedés. A művelődésremár végképp nem jut pénz. — Megnézte már, hogy Békésben, Szabolcsban, Baranyában, Győr-Sopronban mennyi szeszes italt fogyasztanak? Északon isznak a legtöbbet, utána Bácsban, de a tömény ital tekintetében Békés megye vezet. A lényeg azonban az, hogy az emberek azt hiszik, a mai ismeretek nélkül is lehet boldogulni. Nem lehet. És a mezőgazdaságban még kevésbé, mint más szakmákban. A már említett Alföld programban szerepel egy gyorsított térségi fejlesztés, kedvező mezőgazdasági lehetőségekkel, hagyományos kultúrcentrumokkal, kezdeményezésekkel — a fóliázásra gondolok például —, van tehát esély. Nem szabad elfelejteni az idegenforgalom kiaknázatlan területeit, hamarosan a telefonfejlesztésben is elérnek eredményeket. A békési embernek már csak arra kell törekednie, hogy a vendég kétszer eljöjjön ide, s ha kezet mos, a lavórjából ki kell önteni a vizet. A templomba se járnak — Úgy tűnik, mintha Ón az itteni embereket másodrendű- eknek tekinti. — Sokat járok errefelé. —így is érzi? — Itt élnek az ismerőseim, a rokonaim, a főleg a parasztemberekkel találkozom. Ok megrekedtek azon a fejlettségi szinten, amelyből én elmentem. Ez nem jó. — A tiszántúli emberekben is megvan a tehetség, a tenni akarás... — A tehetség megvan, a tenni akarásban már nem vagyok olyan biztos. Ám életmódban, életszemléletben gyökeres változásra van szükség. A dohányfogyasztásban is az Alföld vezet. Ez iszonyat. — A dolgok természetesen összefüggenek. Amikor egy családfő hirtelen munka- nélkülivé válik viszonylag biztos jövedelem és elfogadható életszínvonal után, elképzelhető, hogy lelkileg nem tudja feldolgozni. Elmegy a kocsmába... — Egy alföldi ezt szokta csinálni. A dunántúli addig megy, amíg munkát nem talál, mert ebben az országban sokkal több a munka, mint a munkanélküli és a lehetőség is. Csak nem úgy, hogy valakinek az alkalmazottjaként tessék- lássék módon dolgozzon, mint hosszú ideig lehetett, hanem harmad- vagy tizedmagával kisvállalkozásban próbál boldogulni. Elgondolkodtam, hogy Fejér megyében a szövetkezetek együtt maradtak. Jó földek, Pesthez, Nyugathoz, expóhoz közel... Békés megyében mi a helyzet? — A kisgazdapártnak nagy befolyása van errefelé... — Ez egyértelműen mutat mindent. Meg kell nézni, a parlamentben milyen a kisgazdapárt szellemi, erkölcsi, szervezettségi szintje, stílusa, s milyen ezen a vidéken. Akkor már látjuk, miért lett pont itt ilyen erős a kisgazdapárt.-—A hagyományai, a gyökerei is erősebbek. — Én attól félek, az alföldiek nem fogják megérteni, hogy önmagukat, a gondolkodásmódjukat kell először megváltoztatni. Még egyet mondok. Hol a legüresebbek a templomok? Most már ne mondja senki, hogy nem szabad templomba járni, mert megnézik, ki megy oda. Az alföldi templomok ma is a legüresebbek. Miért? Már az Istenben sem hisznek, az emberekben sem és önmagukban sem? Ott választódik el az ember az állattól, hogy az állatnak hite sosem lehet. Aki semmiben sem hisz, azzal nem szeretek együtt dolgozni. Végül hadd mondjam el: a legközelebbi választásokon még mindig nem azokra fognak szavazni, akik a legnagyobb igazságokat mondják, hanem azokra, akik a legtöbb szépet. Ez számomra a legszomorúbb. L. E.
