Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
e BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE Az oldalt szerkesztette: Ménesi György. Telefon: Battonya, 310 Testületi ülés Battonya. — Az önkormányzat képviselő-testülete holnap, március 31-én tartja soron következő ülését. Napirenden szerepel a tavalyi költségvetés, valamint a szociális törvény helyi végrehajtása. Nem mind arany... Almáskamarás. — Február 16-ára virradóra betörtek a római katolikus templomba. A tettesek számos kegytárgyat eltulajdonítottak. A gyanú L. Gy., Sz. F. és K. I. battonyai lakosokra terelődött — nem alaptalanul. Az ellopott tárgyakat a rendőrség Sz.-ék portáján egy kútban megtalálta. A betörők — mert aranynak vélték, és mert értékesíteni szerették volna — az egyik kegytárgyat lemezollóval megrongálták. Mindhárman szabadlábon vannak, eljárás folyik ellenük. Rúghatják a bort! Battonya. — A központi (magyar) általános iskola tavaly 80 ezer forint támogatást nyert a Focisuli pályázaton. A pénz felhasználására az idén kerül sor. Sok a rászoruló Magvardombegyház. — Az idei költségvetésben a képviselő-testület 583 ezer Ft-ot hagyott jóvá szociális kiadásokra. (Tavaly erre a célra 280 ezer Ft állott rendelkezésre.) Várható, hogy a szociális törvényből adódó feladatok miatt az idei előirányzatot emelni kell. Lemorzsolódta^ !) Battonya. — Tavaly a helyi középiskola 160 ezer Ft-tal fordított kevesebbet a tervezettnél a diákétkeztetés támogatására. E szomorú tény elsősorban azzal magyarázható, hogy a megemelt térítési díjak miatt az étkezést korábban igénybe vevő tanulók közül sokan „lemorzsolódtak". Emlékkönyv készül Dombiratos. — Az alig több mint 900 lelket számláló település általános iskolája az idén ünnepli fennállásának 150. évét. Ebből az alkalomból a nevelőtestület emlékkönyv megjelentetését tervezi. Tanítói lakás Battonya. — A szerb általános iskola 200 ezer Ft támogatást kap tanítói lakás kialakítására a nemzetiségi szövetségtől, illetve a helyi pravoszláv egyházközségtől. A lakás átadására — várhatóan — még az idén nyáron sor kerül. ✓ Uj szívvel felnevelheti a gyermekeit Visszaszámlálás - reményekkel Battonya. — Ha úton vagyok, rendszerint bekapcsolom az autórádiót. Néhány héttel ezelőtt Galambos Györgynek a hangjára lettem figyelmes. Régi kedves ismerősöm az Ibusz Fortuna Kft. ügyvezető igazgatója, aki a Két Lotti nevű szerencsejáték számsorsolása alkalmából „szerepelt” a rádióban. A sorsolás végén segítségért fordult a hallgatókhoz: „Jenei József 36 éves fiatalember, két gy ermek édesapja, a battonyai S. O. S.- Gyermekfalu volt dolgozója súlyos szívbeteg. Életének megmentése hónapokon belüli szívátültetéssel lehetséges, melyre csak Németországban van lehetőség. Az önkéntes adományokat az OTP battonyai fiókjába lehet átutalni az alábbi csekkszámlaszámra: 626-1415.” Jenei József? Hiszen látásból őt is ismerem! Néha látom autót vezetni vagy szorgoskodni felesége üzletében, a Mini ABC-ben. Ilyen beteg lenne? — Sajnos — mondja, amikor otthonában felkeresem. Előre bocsátja: sarkadi születésű, úgy került Battonyára, hogy annak idején itt szolgált sorkatonaként a határőrségnél. -— Egyébként a gyulai 613-asban szereztem szakmunkás-bizonyítványt, majd ugyanott le is érettségiztem. Evekig dolgoztam a Sarkadi Cukorgyárban, onnan hívtak be katonának. Megszerettem Battonyát, itt ragadtam — mondja mosolyogva. — A Május 1. Mgtsz-ben árubeszerző voltam, az áfésznél bolti eladó, majd végül a gyerJenei József: „A pénzt vagy a műtétemre, vagy a beteg gyermekek gyógyítására költik” Fotó: Ménesi György mekfaluba kerültem gépkocsivezetőnek, később meg gondnok lettem. Az eredeti szakmám géplakatos, illetve hegesztő, talán éppen a sokoldalúságom miatt esett rám a választás. Azt szavakkal nem lehet kifejezni, mennyire szerettem a gyermekfalut! —Mikor kezdődött a betegsége? — 1990 nyarán Olaszországba vittem üdülni a gyermekeket. Még jóformán ki sem csomagoltunk, amikor jött a távirat, hogy meghalt édesanyám. Pénz nélkül, minden nélkül 14 órás út után érkeztem haza a rokonaim, illetve a gyermekfalu segítségével. Kevéssel a temetés után tüdőgyulladást kaptam, a kezelés során átvilágították a mellkasomat, s akkor derült ki, hogy valami nincs renben a szívemmel. Elkezdődött egy hosszú kivizsgálás: Orosházáról mentővel Szegedre vittek, megkatétereztek, szívmintát vettek és... nem vigasztaltak semmi jóval. A szívkárosodás lehetséges okaként a stresszhatást, illetve a tüdőgyulladást jelölték meg. Ettől kezdve negyedévente kellett, a klinikára mennem kontrollra. A szívem teljesítőképessége akkor 25 százalékos volt, majd lement 17-re, jelenleg pedig 22. Ezt az állapotot egyelőre sikerül gyógyszerrel egyensúlyban tartani. Orvosaim az első komoly vizsgálat után közölték: legfeljebb öt évre számíthatok. Ennek a fele már eltelt! A szegedi klinikán előjegyzésbe vettek, de ismerve a hazai szívátültetési gyakorlatot, félek, hogy kifutok az időből, mint szegény Piczkó doktor úr. (A néhai battonyai körorvos, dr. Piczkó Tibor kevéssel azután hunyt el, hogy eldöntötte: rászánja magát a sorsdöntő műtétre. — M. Gy. megjegyzése) —Bízik abban, hogy önkéntes adományokból össze tudja gyűjteni a műtét és az utókezelés költségeit? — Igen, ezért nyitottam meg a battonyai OTP-fióknál a 626-1415 számú csekkszámlát. Olyan szóbeli megállapodást kötöttem a bankkal, hogy amennyiben a befolyt pénzre nekem már nem lenne szükségem, vagy esetleg nem mindre lenne szükségem, akkor azt kizárólag a beteg gyermekek gyógyítására lehet fordítani. — Jenei úr! Biztos vagyok abban, hogy számíthat lapunk olvasótáborának segítőkészségére. A legjobbakat kívánom önnek és családjának. így volt, ugye, anya!? Dombegyház. — A közelmúltban ünnepelte 50. házassági évfordulóját Szekeres József és felesége, leánykori nevén Ficsor Mária. — Újkígyóson születtem, heten voltunk testvérek — kezdi visszaemlékezését Marika néni. — Édesapánk cselédember volt. ránk is ez a sors várt. Ahogy felcseperedtem, itt dolgoztam egy dombegyházi nagygazda tanyáján, később Battonyán szolgáltam a parókián. Az urammal, aki árva gyerek volt, a tanyán ismerkedtünk össze, szinte még gyermekfővel. —Az úgy volt—pontosítja felesége szavait Józsi bácsi—, hogy engemet Battonyára hívtak be katonának, s ő utánam jött, elszegődött az egyházhoz szobalánynak. 1943. március 9-én összeházasodtunk, bár én ekkor szinte egyhúztomban katona voltam. Mikor utoljára bevonultam, a nagyobbik lányom még egyhetes sem volt. Mikor aztán sebesülten hazajöttem, meg sem ismert, szaladt előlem világnak. Az idős házaspár szavaiból lassan kikerekedik egy dombegyházi paraszt család küzdelmes élete. — A nulláról indultunk — mondja Józsi bácsi. — Aztán szép lassan egyenesbejöttünk. Puliszkát ettünk, görhét meg hajas krumplit, szórakozásról nem is álmondtunk, csakhogy a gyerekeknek előteremtsük a legszükségesebbeket. így volt, ugye, anya!? Nahát most a gyermekeink, Magdi, Pityu, Irénke meg az ő családjaik rendezték nekünk ezt a szép ünnepséget, az aranylakodalmat. Battonyai képtár Battonya. — Ezzel a címmel jelent meg dr. Takács László legújabb „battonyai füzete” 80 számozott példányban, kéziratként. A 99 oldalas fénymásolt gépirat helytörténeti jelentőségű: a szerző szól azokról a festőkről, akik valamilyen módon kötődnek a városhoz. ezt követően pedig számba veszi a szerb és román templom ikonjait. A megjelenés az OTP Bank megyei igazgatósága anyagi támogatásának köszönhető. 1993. március 30., kedd Civil gondok ,Jla a kórházakban is bevezetik a teljesítmény szerinti bérezést — mondja battonyai ismerősöm —> lerövidül az ápolási idő. Mi lesz azokkal az idős, egyedülálló emberekkel, akik on’osi kezelésre már nem szorulnak, de ápolásra még igen? Ki gondoskodik az ellátásukról?” Látva tanácstalanságomat, megadja a választ: senki. Éppen ezért a megszüntetett bölcsőde épületét „ápolási háznak" kellene berendezni. A tb-nek kutya kötelessége finanszírozni egy ilyen kezdeményezést —jelenti ki határozottan. Kevéssel e beszélgetés után két jóravaló fiatalember, B. M. és K. K. keres fel. Egyikőjük negyedéves joghallgató, a másik műszerész. Április 24-én jótékonysági bálát szeretnének rendezni, tanácsot, segítséget kérnek. A bevételt azoknak a gyermekeknek szánják, akiknek a szülei nem tudják befizetni a megemelt napközis térítési díjat. Nem tudom, siker koronázza-e ezeket a civil kezdeményezéseket. Mindkettőt az illetékesek, azaz önmagunk figyelmébe ajánlom. t\ Az asszonyoknak semmi sem jó!? Battonya. — Március 15-ével bezárták a Csaba Szőnyegszövő helyi részlegét. Az előzményekről Karczag József elnököt kérdeztem, aki Békéscsabán, a szövetkezet eladásra meghirdetett irodaházában fogadott. — A battonyai a legtávolabbi, teljesen kieső részlegünk; 23 éves múltja van — kezdte. — Valamikor nagyon nagy mennyiségű rongyszőnyeget (évi 25-30 ezer négyzetmétert) gyártottak svédországi exportra a battonyai asszonyok. Ezzel 4-5 éven keresztül jelentős mértékben hozzájárultak a szövetkezet sikeres működéséhez. Aztán egyik évről a másikra meg kellett szüntetnünk a rongyszőnyeggyártást. Ettől kezdve gyapjúszőnyegek készültek Battonyán, belföldre. Ez is szépen ment, egészen 1991-ig. Ez az év egyébként is rekordévnek számított szövetkezetünk történetében. — Azóta nem egészen másfél év telt el... — Tavaly kezdődtek a bajok. Már az első 2-3 hónapban látszott, hogy elveszítjük külföldi piacaink jó részét. Mi nem versenyezhetünk India és más keleti országok rendkívül alacsony áraival. Egyszerűen a korábbi mennyiségben nincs igény és nincs vevő a szőnyegeinkre. Az árbevételünk tavaly 30 millióval csökkent, az idén is ekkora csökkenés várható. A piacvesztésen túl megnehezítették a helyzetünket az átalakulás során történt kiválások is. Kivált a nyereséges bérfeldolgozó részlegünk, kivált a nyugdíjasaink jelentős része, együttesen mintegy 20 millió forint értékű vagyont vittek magukkal. A kötelező vagyonértékelés során 59 millió növekményünk keletkezett, ennek igen jelentek költségvonzatai lettek. — A legkeserűbb pirulát mégis a battonyaiaknak kell lenyelniük. — Higgye el, minden tőlünk telhetőt megtettünk a részleg megmentéséért. Az utóbbi időben Battonya lényegében már csak raktárra termelt, hiszen a belföldi kereslet is visszaesett. Ezért vetődött fel a részleg ideiglenes bezárásának a gondolata, de ezt nem fogadták el az asszonyok. így érkeztünk el március 15-éhez, a termelés végleges leállításához. Jelenleg nem tudjuk, miből, hogyan fizetünk végkielégítést. Talán szőnyegben, talán havi részletekben. Bár az asszonyok ez ellen is tiltakoznak... A rendőrség megköszöni Battonya. — Az utóbbi időben a battonyai rendőrök egyre eredményesebben lépnek fel a bűnelkövetőkkel szemben. (A közelmúltban felderített jelentősebb esetekről hamarosan beszámolunk olvasóinknak.) Kinyó György rendőr alhadnagytól, a battonyai rendőrőrs parancsnokától afelől érdeklődtünk, hogy elégedettek-e a civil társadalom segítőkészségével. — Örömmel mondhatom, hogy igen — válaszolta. — Igaz. nem régen kerültem Battonyára, de a korábbi rendőri munkám során alapos helyismeretre tettem szert. Megértettem, hogy új alapokra kell helyezni a rendőrség és a helyi társadalom kapcsolatát. Ez — a jelekből ítélve — sikerült is. Mint köztudott, munkánk eredményessége részben azon múlik, hogy van-e elegendő benzin a csíkos kocsikban. Nos. kifejezetten benzinvásárlásra 10 és 200 ezer forint közötti összeget kaptunk támogatóinktól: a városi önkormányzattól, a Dózsa, a Május 1. és a Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezettől, az áfésztól, az asztalosipari szövetkezettől, az ATEV-üzemtől, a Ke vermes és Vidéke Takarékszövetkezettől, valamint a Miss B+B Kereskedelmi Bt.-től. A támogatások együttes összege csaknem félmillió forint. — Összefüggésbe hozható ez az .jadakozókedv” a határ- átkelőhely várható megnyitásával? — Támogatóink is gondoltak erre. A megnyitás után a cégek egy része megfelelő technikával (Motorolla típusú rádió adó-vevővel) látja el saját vagyonőreit a rendőrséggel való jobb kapcsolattartás érdekében. Úgy hiszem, kötelességem nyilvánosan is köszönetét mondani mindazoknak, akik hajlandók anyagi áldozatot hozni Battonya közrendjének és közbiztonságának javításáért. Szeretőcsaládi körben unokák és virágok között
