Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27-28 / 72. szám
a 1993. március 27-28., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK - TÁRSADALOM Æbékés megyei hírlap Szorító A Parnasszuson meleg volt .. .Amikor a versenyzők hosszú sorokban bevonultak az aulába, többezer főnyi közönség tapsvihara köszöntötte őket. Három rádióadó, két televíziós társaság, tizenöt helyi és országos napilap, illetve folyóirat munkatársai szorongtak a pódium előterében. Villanok és fényképezőgépek kattogtak. A felfokozott érdeklődés nemcsak annak szólt, hogy a 15 magyarországi óvónő- és tanítóképző főiskola legjobb versmondói mellett ez alkalommal először a nagyváradiak, a székelyudvarhelyiek, a kézdivásárhelyi- ek és a nyitraiak is részt vettek az országos szavalóversenyen, hanem annak is: hogyan szólal meg a hely, a Viharsarok szelleme általuk Sinka István Lovasok opál mezőkön és Szállnak a vadlibák című verseinek kötelező előadásában... Igen, így szerettem volna kezdeni beszámolómat a március 19—20-án a békéscsabai Körösi Csorna Sándor főiskola kifogástalan rendezésében lezajlott eseményről, közvetítésemet a tavaszi Parnasszusról, ahol ezen a pénteki és szombati napon gyönyörű tüzet ültünk körül — néhányan: a 26 versenyző és a körülbelül ugyanennyi diák, tanár s a háromtagú bíráló bizottság... A Parnasszuson meleg volt, mert soha eddig ilyen magas színvonal, ennyi érzékeny előadó — körülöttünk azonban hidegen, hűvösen, de nem előkelőén, hanem bután nyújtózkodott az érdektelenség. Másfél nap alatt egyetlen egy kamera, de még csak egy fényképezőgép objektívje sem irányult azokra a szerény megjelenésű, de testben-lélekben a nyelv és a gondolat pompájába öltözött lányokra és fiúkra, akiknek volt bátorságuk kilépDamó István: Villon illusztráció ni a sorból, s ezekben a napokban, amikor a Magyar Televízió legalább három szépség- verseny bájait vonultatta fel a képernyőn, s az egész mass media egyfolytában talmi meztelenséggel .tüntet a betegesen hosszú kamaszkor meg a tehetetlen vénség vágyainak a jogai mellett, mondom, nekik eközben volt bátorságuk megtörni a teremtés előtti csendet, s úgy vallani önmagukról, hogy abban valamennyien újjászülettünk. Az idei kiírás szerint a hallgatók a 19. és 20. századi európai irodalomból válogathatták szabadon választott versüket. S ebben az esetleges szerkesztésben még döbbenetesebben erősítették fel egymást azok a nemzeti eszenciák, amelyek például Apollinaire (Virág Fischer Ferenc A megosztott világ A Kelet-Nyugat Észak-Dél nemzetközi kapcsolatok tó vonásai (1945-19891 íffcI ^^3 A tudományos könyvpiac szenzációja Megismerhető történelem „Az általános és középfokú történelemoktatás, a történelemtanárok az utóbbi években igen nehéz feladat elé kerültek a XX. század második felének magyar és egyetemes történelemoktatása kapcsán. A szélesebb magyar közvélemény e szakmai problémákból leginkább azt érzékelte, hogy immáron harmadik éve, hogy a diákok nem érettségiztek, felvételiztek a II. világháború utáni történelemből” — írja dr. Fischer Ferenc, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem professzora hiánypótló műve, A megosztott világ előszavában. Nem csoda, hogy a fél évvel ezelőtt megjelent könyv első kiadása néhány hónap alatt elfogyott, és nyomják a második kiadás köteteit, hiszen a II. világháború utáni hidegháborús korszaktól a berlini fal leomlásáig terjedő időszakot átfogó világtörténelmi összefoglalás magyar nyelven még nem jelent meg. „A megosztott világ. A Kelet—Nyugat, Észak— Dél nemzetközi kapcsolatok alakulása 1945—1989" című könyv szerzője olyan kézikönyvet ad a történelemtanárok és diákok kezébe, amely teljességre törekvőén tárgyalja a feldolgozott időszakot. Az egy könyv lényegében négy: történelemkönyv, szöveg- gyűjtemény, kronológia és több mint 180 — nálunk eddig Az ember valódi természete Edward Albee üzenete a színházi világnapra születik), Puskin (A sellő), Jiri Wolker (A haldokló), Edgar Poe (Almok), Baudlaire (Egy dög), Keats (Utolsó szonett), Jevtusenko (Bűvölő), T. S. Elliot (Az üresek), Pablo Neruda (Az Élethez), Lorca (Siratóének), Nezval (Szerelem), Alfonz de la Martine (A tó), Aragon (Próza Elzáról és a boldogságról) vagy Rimbaud (Regény) szellemén átszűrve forrtak a világ borává. S akik mertek mélyet hör- pinteni vagy akár megrészegedni ebből és ettől az italtól, azok tudtak a legőszintébben vallani s vallatni bennünket a Parnasszus tüze mellett, amelynek lángjai a sárospataki Kecskés Ákos visszafojtott, nemes indulataiból, a nyíregyházi Eszenyi Enikő kristály- tiszta szövegrajzolatából, a békéscsabai Szűcs Nándor meleg és mégis filozofikus férfiasságából, a kézdivásárhelyi Becze Márta balladás drámai- ságából, a győri Orbán Judit patakok zenéjére emlékeztető vershangjából, a szarvasi Fehér Mónika elsöprő szenvedélyességéből s a többiek hol érzelmesebb, hol szikárabb, emitt indokolt, amott hamisabb, nyíltabb vagy rejtettebb azonosulásából és értelmezéséből lobbant magasra s vetett aggasztó árnyékot a kor falára. Jöjjetek vissza, mégis, jövőre is, egészen addig, amíg Sinka István szavaival: „...Es egy lovas maradt csak, / ki éjjel is lát, s ki éjjel is énekel...” Banner Zoltán 1962 óta ünnep — ünnepünk március 27. A Nemzetközi Színházi Intézet (III.) 1961-es bécsi kongresszusán határozták el, hogy a Párizsban működő Nemzetek Színháza megnyitására emlékezve március 27. legyen a színivilág ünnepe, a színház világnapja. 1993-ban Edward Albee, a hazánkban is jól ismert amerikai drámaíró fordult üzenetével színházcsinálók- hoz, színházszeretőkhöz, üzenetét Görgey Gábor tolmácsolásában olvashatják. Lehetséges, hogy az idők múlásával a világ egyre idegenszerűbb helyszínné válik? Azt hiszem, így van, én legalábbis így látom. Csupán azt kell kiderítenem, vajon valami abszolútum működik itt vagy egyszerűen az érzékenységem változása — a felvillanó tudás és a hanyatlás jelzéseinek taposómalmában. És elképzelhető, hogy mire a válaszok lassan megszületnek, már én nem tudom többé, miért is fontosak. Mégis, kínoz a kérdés. Mit kell tennünk például a pangás ellenében, hogy kimozdítsuk magunkat a mozdulatlan középpontból, ahol két előrelépésnek az a jellemző következménye, hogy kettőt lépünk hátra? Valahányszor valamely egyeduralmi rendszer önsúlyától összeroskad—a zsendülő demokrácia illúziónak bizonyul. Úgy rémlik, minden önzetlen tettnek ellensúlya bizonyos megfelelő kíméletlenség vagy kapzsiság. Van-e válaszunk—és lesz-e valaha? — a kérdésre, hogy mi az ember valódi természete: örömteli ura önmagának avagy készséges (netán túlbuzgó) rabszolga? Fölfedeztük — vagy ha úgy tetszik: kibontakoztattuk — a művészeteket, hogy érthetővé tegyük magunkat önmagunknak, hogy rendet és világosságot teremtve netán még alakítsuk is tudatunkat. Fölfedeztük — a dolgok legmélyén —, hogy a művészetnek, ha nevét ki akarja érdemelni, hasznosnak, nem csupán dekoratívnak kell lennie. Tehetetlenségében (miközben azt mondják, a művészet nem változtat meg semmit)—mindent meg kell változtatnia. Minden kormányzatot rendeletileg kitilthatunk bolygónkról — igen, megkísérelhetjük. Lerázhatunk minden kívülről ránkerőszakolt tu- datkontrollt—igen, megkísérelhetjük. És akkor még mindig ott maradunk a mindezek közül legnyomasztóbb cenzúra alatt. Az ember öncenzúrája ez, miközben vonakodik (vagy túl bizonytalan), hogy megtegye az első döbbenetes lépéseket az önismeret felé. A művészetek azért vannak velünk, hogy hozzásegítsenek e lépésekhez, és hogy visszautasítsunk mindent, ami lebéklyóz, szemellenzők és bilincsek megtörésére kényszerít. Jártam totalitárius társadalmakban, ahol az embereket bebörtönözték, és ahol az emberek meghaltak azért, hogy részük legyen a művészetekben. És egy olyan társadalomban élek, ahol az öncenzúra ugyanolyan könyörtelen, mintha kívülről erőszakolták volna ránk. Ez a paradoxon visszataszít óbb, mintsem gondolnánk. A színház a maga közvetlenségében, jelenidejű eseményszerűségében él. Ellentétben a filmmel, mely mindig a már megtörténtet mutatja, ez az oka, hogy még szertelensége is oly biztonságosnak látszik. A színház, egyedülálló helyzeténél fogva, bármit előidézhet, hogy megtörténjen, egy olyan civilizáció felé fordítva bennünket, melyben nem elégít ki a biztonságtudat, sem az, ami előre meghatározható, és semmi, ami nem változtat megfigyeléseinken. Emlékezzünk erre a színházi világnapon. Emlékezzünk arra, hogy a színház megváltoztathatja az általunk érzékelt világot, amennyiben átadjuk magunkat ennek az érzékelésnek. Emlékezzünk arra, hogy a színház határai egyedül azok a határok, melyeket mi vonunk meg... az önmagunkra mért határok. % * *A Jókai Színház társulata Edward Albee üzenetével szeretné üdvözölni mindazokat, akik szeretik a színházat, akik életében fontos szerepet játszik Thália temploma. A Művészetek-Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti Schéner Mihály az ifjúsághoz í. <*ju4 A ' Jto ; l%] ú ^2 a* fFJJWÖA® Fischer Ferenccel hétfőn találkozhatnak a békéscsabai olvasók még jobbára ismeretlen — térkép, ábra gyűjteménye. Fischer Éerenc munkájához elsősorban német, illetve angolszász nyelvterületről németre fordított munkákat használt, s eseménytörténetek leírása helyett az ok-okozati összefüggések feltárására törekedett. A nemcsak oktatási, de tájékozódási célokra is használható kitűnő kézikönyv szerzőjével személyesen is találkozhatnak az érdeklődő tanárok, diákok és a nagyközönség március 29-én délelőtt 11 órától a tanítóképző főiskolán, vagy délután 14 órától a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. L. M. VÁLLALKOZUNK VASIPARI, LAKATOS TECHNOLÓGIAI MUNKÁKRA: • vasvázas épületek, tartályok, konténerek, kerítés- és kapuelemek (kovácsolt vasból is), oszlopok, élelmiszer-ipari berendezések gyártása, helyszíni szerelése. SZÍNESFÉM • alumínium, rozsdamentes lemezasztalok, tartályok, egyedi szerkezetek gyártása, hegesztése, helyszíni szerelése, • alumínium csónak és kishajó (jacht) gyártása, GÁZ-, VÍZ- ÉS KÖZPONTIFŰTÉSSZERELÉS, tervezés. ,MINŐSÉG" Vasipari Gmk, 5720 Sarkad, Zsarói u. 33. Telefon/fax: (66) 375-675 (7—10 óráig). A Medgyesegyházi Vas- és Faipari Kisszövetkezet végelszámolás miatt az alábbi közművesített ingatlanát, valamint a tevékenységi köréhez kapcsolódó gépeket felajánlja megvételre. Helve: Medgyesegyháza, Gárdonyi u. 20., belterület. Teleknagyság: 11 930 m2 Ebből — irodaépület 180 m2 — szociális épület 650 m2 műhelycsarnok 2700 m2 Érdeklődni: Medgyesegyháza, Gárdonyi u. 20. Telefon: (68) 81-748. VÉGELSZÁMOLÓ BIZOTTSÁG
