Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27-28 / 72. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. március 27-28., szombat-vasárnap A filmkészítés nem történelmi idők kérdése Gyulai találkozás Makay Árpád operatőrrel Meglehet, Makay Árpád nevét ma kevesen ismerik, pedig a két világháború között a legtöbbet foglalkoztatott és ünnepelt operatőr volt. A korszak legjobb filmjeit ő fotografálta, összesen ötvenkettőt. A háború után már csak három filmet készített. A Mezei próféta Tamási Áronnak a Tündöklő Jeromos és A Jézusfaragó ember című regényeiből készült. Rákosi ítészei „eredményes” munkát végeztek: nem engedélyezték a vetítését. A Móra Ferenc regénye alapján forgatott Ének a búzamezőkről című filmnek Makay Árpád csak a külső felvételeit készítette, a belső képek Hegyi Barna nevéhez fűződnek. A harmadik film a Talpalatnyi föld. Bemutatása után, 1949 első hetében Makay Árpád emigrált. Filmjeivel, nevével azonban most újra találkozhatunk a tévé Karády-soroza- tában. Makay Árpád két évvel ezelőtt végleg visszatért Magyarországra. Jelenleg Budapesten él. A közelmúltban Gyulán járt. Az Erkel gyógyüdülőben, a Cori és Flóri testkultúra szalonban — amelynek pihenése alatt feleségével együtt rendszeres vendége volt — ültünk le vele beszélgetni. Szabó Pál felháborodott — Úgy tudom, Ön a két világháború közötti időszak legkeresettebb operatőre volt, aki... — ...szerénységem tiltja, hogy dicsekedjem, de a korabeli újságok filmkritikusai a közvéleményre hivatkozva valóban sokat írtak rólam. Egyébként az operatőr elnevezés nem fedi a mai filmfotográfusok munkakörét. Ugyanis az operatőr gépkezelőt jelent, aki a régi némafilmek korában a felvevőgép üzembe helyezését és hajtását (kurblizását) végezte. Mára komoly, felelősségteljes, művészi hivatássá fejlődött ez a munka, a felvevőkamera modernizálásával és a film művészi nyelvével gazdagodott. Szerte nyugaton a Director of Photography, Cinematographer vagy Cameraman a nevük. Akik ebbe a kategóriába tartoztak, azok már nem használták manuálisan a gépüket (ez a kameraasszisztens feladata volt), hanem beállították a kamerát, meghatározták és a fővilágosítóval megbeszélték a fényhatások alkalmazását, végül — ami a legfőbb — irányították a felvétel menetét. A kamerát egy másik — úgynevezett — kame- raman kezelte.-—Ha jól emlékszem, önünkét filmet készített Magyarországon. Nem kis teljesítmény. — Helyes a szám, persze ehhez még hozzájönnek a dokumentum-, sport-, művész-, nevelési- és reklámfilmek. „Karády Katalin mint ember, mint munkatárs a legrokonszenvesebb volt” — A háború után is ünnepelt filmes lehetett, hiszen akkor forgatta a Talpalatnyi földet. — Amint befejeztem a Mezei próféta felvételeit 1948. kora márciusában, államosították a filmgyártást. Még abban az évben elkészült az első állami film, a Szabó Pál könyvéből írt Talpalatnyi föld. Miután szabad kezet kaptam a film forgatására, Bán Frigyes rendezővel és a forgatócsoporttal egyetértésben dolgozva sikerült szellemileg és művészileg egyaránt kiváló alkotást teremteni. A forgatás fél évig tartott teljes összhangban és lelkesedésben. A film december 17-én, a Royal Apollóban megtartott díszbemutatón hatalmas sikert ért el, bizonyítékául a forgatások alatti alkotó légkörnek. Ez volt a szocialista Magyarország első óriási sikerű, reprezentatív filmalkotása. — Ha nem tévedek, a Talpalatnyi föld minden idők húsz legjobb magyar filmjeinek egyike. Minek tulajdonítja a sikert? — Elsősorban a témának. Azzal foglalkozott, ami a közönség többségét érdekelte: a föld birtoklásával. A film a kis- és nagyparasztság élet- fontosságú fenntartó erejének acélosításá- hoz adott támpontot. Példa kívánt lenni a túlélésre, az új és még kiforratlan gazdasági körülmények szövevényében. A siker másik oka a tálalási módban keresendő, a szereplők a helyzet valóságos figurái voltak, a rendezés, a zenei aláfestés, a vágás egybehangzóan első osztályú volt. Az összhatás tökéletes magasságokat ért el. — Ismerte személyesen Szabó Pált, a Talpalatnyi föld íróját? — Igen. Szabó Pált nagyon tehetséges írónak tartom. Mély emberismerő volt. Sok kellemes és gyümölcsöző, hasznos órát töltöttünk együtt. ■—Az írónak hogy tetszett a film? — Meg volt a filmmel elégedve mind esztétikai, mind tartalmi szempontból. Kivéve! Kivéve a befejezést, amit az akkori dramaturgiai bizottság — legnagyobb felháborodására — önkényesen megváltoztatott. A forgatókönyv alapjául a Lakodalom, a Keresztelő és a Bölcső című könyvek szolgáltak. A regények 1941 és 1943 között íródtak, a konfliktusok abban a világban gyökereztek. Éppen ezért volt idegen a dramaturgiai bizottság által diktált befejezés. Az utolsó filmkockákra—azt követően, hogy a főhőst a filmen elfogják — az író ellenére betettek egy feliratot: „szabadul 1945-ben”. A regény nem ezzel fejeződik be. A filmbeli fordulat ellenkezett Szabó Pál erkölcsi érzékével, akinek az volt a nézete: a törvénysértőnek bűnhődnie kell. Reménytelennek látta a jövőt —Mikor és miért hagyta el az országot? — Több okból kifolyólag. A díszbemutató után két héttel már Bécsben voltam. A forgatás alatti félév során rájöttem, hogy az új rendszerben nem tudnám hivatásomat maradék nélkül teljesíteni. Lehetetlen lett volna a szabadság olyan korlátozott körülményei között dolgoznom. Emellett a gazdasági bizonytalanság is reménytelen jövőt sejtetett. A rémlátásaim — sajnos — mind valóra váltak. Most, hogy hazatelepültem, él bennem a remény, hogy vannak még emberek, akik a magyar film újraéledését szükségesnek érzik, akiknek az új filmművészet az eszményképük. —Lesz rá lehetősége? Számítanak a tudására, igénylika tanácsait? — Két alapvető célom van: meg akarom hálálni hazámnak azt, hogy lehetőséget adott a szakma legmagasabb művészeti fokát elérnem, illetve szeretném külföldön szerzett tapasztalataimat „ingyen és bérmentve” átadni azoknak, akiket érdekel. —Gondolom Amerikában újra kellett kezdeni az életet. Nem lehetett könnyű! — Egy új élet megalapozása soha nem könnyű! Első lépésem a család elhelyezése és a megélhetés biztosítása volt. Amint ezt valamennyire megoldottam, nekifogtam a nyelvtanulásnak. Közben egy tévéstúdió-ismereti tanfolyamra jártam — akkor még hiányos nyelvtudással. A szabadidőmet pedig a filmkapcsolatok felkutatásával töltöttem. Éjt nappallá és nappalt éjjellé téve dolgoztam azért, hogy célomat elérjem: filmet forgathassak. Nyolc évbe tellett, mire visszakerülhettem a szakmába, így kezdődött filmszakmai második életem. Forgattam játékfilmeket az USA-ban, Dél-Amerikában, Afrikában, Kanadában és másutt. Ezeken kívül tévés pilótafilmeket, dokumentációs, katonai, bányász, vallásos tárgyú, oktató, ifjúsági és a televízióba szánt reklámfilmeket. Filmjeim közül kettő Golden Globe Awardot kapott. —-Nem tudom, figyelemmel tudta-e kísérni Amerikából a magyar filmgyártást ? Milyen kép alakult ki Önben a magyar filmről? — Amikor még „hazajáró honfitárs” voltam, négyévenként hazajöttem látogatóba. Ilyenkor kollégáim kedvesen fogadtak és új filmjeikből bemutatót rendeztek számomra. Én pedig baráti és szaktársi alapon véleményeztem a filmjeiket, beleértve a Filmművészeti Főiskola növendékeinek munkáit is. Bizony volt mit bírálni, talán kissé szigorú is voltam hozzájuk. De úgy gondoltam: mi a jó abban, ha minden filmjüket megdicsérem? Én építeni próbáltam. Sokat dicsértem és sokat elmarasztaltam. Az utóbbit azonban nem nézték jó szemmel. Sokat kellett beszélgetnünk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Érdekes módon a gyenge filmek magyarázataként a pénzhiányt emlegették. Sajnos ez nem mindig helytálló, mert anyagiakkal nem lehet mindent pótolni. Hat filmet forgatott Karády val — Bizonyára igaza van, de ennek ellenére úgy tudjuk, nagyszerű rendezőink vannak, akik remek filmeket készítettek. Külföldről nem egészen így fest a kép. Szerintem a magyar filmek között (a koprodukciós filmekről most nem beszélek) ritka az egyéni alkotás, ezzel szemben gyakori a világpiacon futó nagy produkciók jó vagy kevésbé jó másolata. Nemcsak a film cselekményéről beszélek, hanem a vizuális kivitelezésről is. Ha egy filmből az „újdonság” varázsereje hiányzik, a siker értéke 50 százalékkal kisebb. Láttam igen jól megtervezett és a filmkészítés törvényeivel vagy törvénytelenségével tökéletesen elkészített alkotásokat. Más hibájuk nem volt, csak az, hogy nem tudtak emberközelségbe kerülni a hallgatósággal. Nem „akadtak fenn” sem a fülben, sem az agyban. Disszonáns hullámhosszon készültek. Mi lehetett az oka? Mi hiányzott? A szórakoztatás lendülete, a mindennapi szürkeségből való kikapcsolódás lehetősége. Nem tudtak hatást kelteni. — Mintha nosztalgiát érezne a régi filmek iránt. Milyennek látja most az akkori filmeket? — Hogy milyenek voltak, szebbek vagy sem az akkori filmek? A kérdésre nem lehet megfelelő választ adni, mert az eredmény akkor is, most is a gyártók szellemi szintjétől függött. Filmet készíteni nem történelmi idők kérdése. „Sok kellemes és hasznos órát töltöttünk együtt Szabó Pállal” A film kiválósága nem a tökéletes kameráktól függ, hanem a film készítőitől. — Kikkel dolgozott szívesen? Karády Katalinról milyen emlékei vannak? — Mindig olyanokkal, akik professzionálisnak számítottak. Ez a színészekre ugyanúgy vonatkozik, mint a technikai személyzetre. Karády — akivel később Amerikában is többször találkoztam — minden tekintetben a legmagasabb elismerést érdemli. Mint ember, mint munkatárs a legrokonszenvesebb volt. A sztárok általában nagyszerű kollégának bizonyultak, mert fel tudták mérni a filmművészet lényegét. Karády Katalinnal hat filmet forgattam a legnagyobb összhangban és barátságban. Mint friss színésznő hihetetlen akaraterővel igyekezett a film lehetőségeit megismerni. Figyelemmel hallgatta a szakemberek tanácsát és betartotta azokat. A jelleméhez — nagy előnyére — természetes humorérzék társult, ami sokszor átsegítette az akadályokon. A legkedvesebb filmek —Melyek a legkedvesebb filmjei? — Majd mindegyik, de természetesen a kiemelkedő alkotások a legkedvesebbek. Az időrendi, gyártási sorrendet követve: Karosszék, Halálos tavasz, Gül Baba, Vissza az úton, Magdolna, András, Háry János, Egy asszony visszanéz, Makrancos hölgy, Kerek Ferkó, Valamit visz a víz, Egy fiúnak a fele, Ének a búzamezőkről, Mezei próféta, Talpalatnyi föld és más filmek. — Ha nem tudnám, hogy 82 éves, hatvan körülire saccolnám a korát. Hogy sikerült megőrizniefiatalságát ebben a haj szolt szakmában? — Amerikában eszembe se jutott a korom a sok munkától. Állandó éberségben éltem. Szabadúszónak ilyen a világa: ha nem dolgozik, akkor munka után szaladgál, ha dolgozik, akkor meg nincs ideje pihenni. A jó egészségnek persze titkai vannak. Én például alapvető kiindulási pontnak tartottam, hogy soha ne éljek vissza a természet törvényeivel. Ha az ember ezt teszi, kiesik a szellemi egyensúlyból és szellemi vagy fizikai értelemben beteggé válik. Tehát a kiegyensúlyozott élet kulcsát a természetben való hovatartozásunk meghatározása adja. Árpási Zoltán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER MAKAY ÁRPÁD március 15-én művészi munkája elismeréseként Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést kapott. „Él bennem a remény, hogy vannak emberek, akiknek az új filmművészet az eszményük”
