Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
O àRÉKLS MEGVEI HtRLAP MEZŐGAZDASÁG Hírek „Olyan mint az alkoholizmus: aki egyszer belekóstol, nem tudja abbahagyni” Traktor a kertbe A Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetsége — mely nevét Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége névre változtatta — a közelmúltban közgyűlést tartott. A mintegy 20 ezer tagot számláló szervezet összejövetelén bejelentették: a tagok részére kdvezményes áron szereznek be gépeket, többek között kínai traktorokat. Sertésimport: NEM! Az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság visszavonta a sertéshús importjának engedélyezésére tavaly kiadott közleményét. Eszerint 1993. március 6-ától vágósertés- és sertéshúsimportra engedély nem adható ki. Stabilitást! A Mezőgazdasági Termelők Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szövetsége és a makói agrár- szakemberek felhívással fordultak a kormányhoz és az országgyűlési képviselőkhöz. Ebben többek között ezt írják: „A mezőgazdasági szövetkezetek, mint bűnös szervezetek és a tagjaik alsóbb rendű állampolgárok lettek. Életszínvonaluk a társadalom többi rétegéhez viszonyítva zuhanásszerűen, átlagban a nyugdíjasok szintjére, a nyomorszintre süllyedt és így lehetetlen a családjukról gondoskodni. A termelőknek, mint vállalkozóknak esélyük sincs arra, hogy kilábaljanak ebből az állapotból, hisz azt a kormány vállalkozásellenes politikája kizárja.” A felhívást aláírók követelik, hogy a szabályzók legyenek stabilak, megalapozottak és hosszú távra szólóak, ugyanakkor adjanak ésszerű lehetőséget a felemelkedésre. A hosszúnyakúak mája és a Daihatsu Az utóbbi esztendőkben igencsak gasztronómiai ritkaságnak számít nálunk a magyar libamáj. Ennek a nem mindennapi csemegének az elkészítéséhez több tucatnyi szakácskönyvben adnak tanácsot. Az alapanyag előállításával, vagyis a libatöméssel és a májtermeléssel már kevesebbet foglalkozik a szakirodalom. — Pedig ennek is titka, fortélya van — kezdi beszélgető-partnerem, Galó Pál, aki — elnézést a kifejezésért — furcsa figura: úgymond sportból, a sikerélményért foglalkozik a libatöméssel, hajszolj# a sikert. Istenigazából nem is tudom eldönteni, hogy a libatömést vagy ács szakmáját szereti- e jobban. Egy biztos: magas színvonalon műveli mind a kettőt, s ha az egyik témában faggatom, biztos, hogy belopja a válaszába a másikat is, keresi az összefüggéseket, a kapcsolatot. Végül is elismeri: szakmájában ugyan maradandóbbat alkot, s alkotott, de a libatömésben is sikert sikerre halmoz. Rekordmáj: 1,75 kg — Nem szerettem soha tétlenkedni, életelemem a munka, a tanulás — sorolja, miközben néhány bizonyítványt szed elő. — Télen nem libázok, hanem tanulok, olvasok, képezem magam. így szereztem meg a mester- vizsgát s a hivatásos jogosítványt egy kategória kivételével. A libatömésbe mások vittek, ha úgy tetszik virtusból vágtam bele. Aztán az évek során ellestem, kitanultam, kitapasztaltam a libatömés összes titkát. Legelőször is azt tanultam meg, hogy mit, hogyan nem szabad csinálni. Csak akkor kezdtem el, amikor a töméshez minden feltételt megteremtettem: elkészült az ól a hozzá tartozó tecnoló- giai berendezésekkel — sorolja egy szuszra. Hogy miért is látogattam meg Galó Pált? Az ok prózai: tavaly a Mezőkovácsházi Pannon Liver libatömő versenyt hirdetett, aminek a lényege az volt, hogy aki augusztus 24-e és december 19-e között legalább hétszáz, májazásra alkalmas libát ad le a társaságnak feldolgozásra, a legjobbat egy Daihatsu Charád-dal jutalmazzák. — Amikor elolvastam a felhívást, már tudtam: ez az autó az enyém lesz... — Mire alapozta magabiztosságát? — A korábbi eredményeimre, arra a nagytestű, fekete, francia Kolos fajtára, amivel én foglalkozom — s máris az asztalra teszi a feldolgozó üzem dokumentumait. Az 1,75 kilogrammos rekordmáj is az ő nevéhez fűződik. — Egy jó partim volt akkor: május 20-án keltek, aztán kétszer megtéptem valamennyit, s augusztus első hetében állítottam be az állatokat tömésre. Végül is 706 hízott libát adtam le, s a májukért 590 ezer 800 forintot kaptam, ami azt jelenti: minden egyes libamáj átlagosan 836 forint 83 fillért ért. Volt egy 172 darabból álló remek csapatom: tizenkilenc-napi tömés után 193 ezer 955 forintot kaptam a májukért — meséli Galó Pál, miközben a többiek adatait böngészgetem. A második helyezett átlaga 497 forint 71 fillér, a harmadik és a hatodik helyezett is mezőberényi libatömő. Kezd elege lenni — Mi a titka a jó májnak? — A jó fajta, a kukorica, az állatéGaló Pál és a „hosszúnyakúak” FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS gészségügyi szabályok szigorú betartása, a lelkiismeretes munka, no és a gépesítés: törő, keverő és tömőgéppel dolgozom, a takarmányt szállítószalag továbbítja. Egy kétszázas csapatot 47 perc alatt tömök meg — s bizonyítékként beteszi a videóba az erről 1993. március 25., csütörtök készült felvételt. Kisvártatva még megtoldja: — Az utolsó időszakban naponta hatszor kell tömni. Májat csak kíméletlenül lehet előállítani, aminek lényege a sok kukorica, s tudni kell, hogy mikor mit kell tenni. Lehet, hogy furcsa amit most mondok: örülök, amikor hullik az állományból, mert az jó jel, azt jelenti: jó a máj. — Milyen a jó libamáj? — Olyan, mint a vaj, nem ikrás. — Szereti a libamájat? — Igen, de nagyon régen ettem — hallom, miközben az állományt, a gazdaságot mutatja végig. A Puskin utcai ikerházból, az „illatok” miatt — nem tűrték a szomszédok — a városon kívülre települt, ott alakította ki a farmot. Felépített egy közel 400 négyzetméternyi ólat lakóépülettel, műhelyrésszel. Bevezettette a vizet és a villanyt, így téve még összkomfortosabbá. — Eladó lesz minden, mert nagyon kezd elegem lenni az egészből: fárasztó, időt igénylő rabszolgamunka a libatömés. A pénzemet, a tudásomat és az energiámat másba, pontosabban a szakmámba szeretném fektetni, de előtte kipihenem magam. Egyedül élek, minden munka az én nyakamba szakad. — És hol van a nyereményautó? — Hol van, hol van? Hát eladtam... __? — Nekem már korábban jobb autóm volt annál, egy amerikai VW Golf, mely tizenkilenc extrával van felszerelve. De nem ez a lényeg, hanem a liba. Tudja, a libatömés olyan, mint az alkoholizmus: aki egyszer belekóstol, az a rabja marad, nehéz abbahagyni. Szekeres András Centenáriumi emlékezés egy kisgazda politikusra Száz éve született a békési B. Szabó István „...Azt mondta, hogy semmiképpen nem megy el az országból. Nem hiszi, hogy az októberi napokban bármit cselekedett volna, amiért felelősségre vonják. Ha kérdezik felel, megmagyarázza miért cselekedte ezt és amazt. De értsem meg, ő akkor is itt maradna, ha bíróságtól, börtöntől kellene félnie.” A fenti sorokat Z. Nagy Ferenc „Ahogy én láttam...” című könyvében olvashatjuk. Budapesten, 1956 novemberében, a szovjet csapatok bevonulása utáni napokban lezajlott beszélgetésre emlékszik vissza a szerző. Akinek a gondolatait tolmácsolja B. Szabó István, a Független Kisgazda- párt alapító tagja. Békésen született 1893. március 28-án. Szülei, B. Szabó Sándor és Durkó Anna 86 holdon gazdálkodtak. A középiskolát a békési református gimnáziumban végezte el. Az első világháború kitörése már katonaként érte. Przemysl ostrománál hadifogságba esett. Megszökött, s Perzsián, Törökországon, Itá- lián keresztül tért haza 1919- ben. A Parlamentben Hazatérése évében feleségül vette Varga Juliannát. 83 holdas birtokán korszerűen, gazdatársai számára is példamutatóan gazdálkodott. 31 éves volt, amikor bekapcsolódott a helyi közéletbe. Idővel számos társadalmi, ön- kormányzati tisztségre választják. A Kisgazdák Egyletének háznagya, a földmunkásokat összefogó Népkör al- elnöke, több olvasókör elnöke lett. 1931— 1935-ben Békés képviselő- testületének tagja, 1931— 1934 között a község bírája, 1935-ben bekerült a megyei törvényhatósági bizottságba. Az 1929— 1933-as világ- gazdasági válság aktivizálta a Bethlen-kor- mány politikájával elégedetlen parasztság különböző rétegeit. Az ország egyes részein meginduló kisgazdamozgalom színterei vidéken a parasztság egyletei, körei voltak. B. Szabó István rövidesen bekapcsolódott a mozgalomba. Szerepe volt a Független KisÉlete összeforrott a kisgazda párt történetével gazdapárt 1930. október 12-ei békési zászlóbontó nagygyűlésének előkészítésében, lebonyolításában. A megalakult pártban egyre jelentősebb tisztségeket látott el. 1932-től a helyi pártszervezet elnöke, 1933-tól a megyei szervezet elnöke, az országos nagyválasztmány tagja. A kisgazdapárt programjának megfelelően küzdött a titkos választójogért, a választások tisztaságáért. O maga először 1935-ben indult a képviselő-választásokon pártja békési jelöltjeként. A terror és a törvénysértések ekkor még elbuktatták, 1939-ben azonban sikerült bejutnia a Parlamentbe, ahol többször felszólalt a parasztság érdekében. A Nemzetgyűlésben Alapító tagja, majd elnöke volt az 1941-ben alakult Magyar Parasztszövetségnek. Azt hirdette, hogy a parasztság minden rétegének összefogása szükséges. 1942-ben ezt írta a Kis Újságban: „...célunk, hogy a földművelő társadalom minden rétege magáénak érezze a szövetséget éppen úgy, mint az önálló gazda.” Kisgazdapárti politikusként a földmunkásság érdekében elengedhetetlennek tartotta a földreformot. Féja Géza „Viharsarok” című szociográfiájában olvashatjuk róla, hogy Békésen „...ellentétben a legtöbb községgel, a szegényparasztság vezetője a kisgazda B. Szabó István és az egész munkásság mögéje tömörül”. 1943-ban aláírta a kisgazda- párt háború ellenes memorandumát. A német megszállás alatt bujkálni kényszerült. A szovjet hadsereg bevonulása után 1944-ben hozzálátott a Békés megyei FKGP újjászervezéséhez. 1944. november 18-án körlevelet írt a párt helyi vezetőihez, melyben vázolta a legfőbb teendőket. „Értsük meg világosan, hogy a reánk jövő korszak legnagyobb problémája éppen a magántulajdon körül fog kibontakozni.” — írta jóslatszerűen. Békés küldötteként lett az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1944. december 23-án elvállalta a HM politikai állam- titkárságát. Ebben a minőségében kivizsgálást kezdeményezett az igazságtalanul fogva tartott katonák ügyében. 1945. augusztus 20-ától az FKGP politikai bizottságának a tagja, a párt egyik alelnöke volt. 1946. február 23-ától december 18-áig államminiszteri tisztséget töltött be. Nagy Imre kormányában A koalíciós időszakban a párton belül a kommunista párt szalámi taktikája, befolyásának erősödése ellen küzdött. 1947. február 28-án Kovács Béla párttagságának megszüntetése miatt lemondott az FKGP pb tagságáról. Nagy Ferenc távozása után megszervezte az ún. alkotmányvédő csoportot, mely a pártalkotmányra hivatkozva szembefordult a Dobi István vezette baloldali frakcióval. Miután reménytelennek látta a további munkát a mindinkább Ráko- siék befolyása alá kerülő kisgazdapártban, 1947. augusztus 12-én kilépett onnan, s csatlakozott a Magyar Függetlenségi Párthoz. Ennek jelöltjeként indult volna az ország- gyűlési választásokon, azonban az Országos Választási Bizottság azzal a hamis váddal, hogy tagja volt a Turul Szövetségnek, törölte a listáról. 1947 őszétől visszavonulva a politikai élettől családi birtokán gazdálkodott. 1950-ben kuláklistára került. A hatóságok állandóan zaklatták. Földjét „önként” felajánlotta, házát tanácsi rendelkezésűnek nyilvánították egy 12 négyzet- méteres szobát hagyva meg. Mivel nem tudta a beszolgáltatást, az adót fizetni, ezért gazdasági felszerelését, állatállományát elvitték. A mezőgazdaságból megélni nem tudott, ezért előbb Debrecenbe költözött, majd Budapesten dolgozott ládagyári segédmunkásként. Politikai pályájának utolsó felvonása 1956 októberében kezdődött. Részt vett a kisgazdapárt újjászervezésében, 1956 november 2-ától 4-éig a Nagy Imre kormány államminisztere. November 4-én a parlamentben tartózkodott, visszaemlékezései szerint tanácsára határozta el Tildy, hogy nem veszik fel a harcot az Országház előtt felsorakozó szovjet páncélosokkal, mert csak az épület szétlövését érnék el vele. 1957. március 9-én letartóztatták, s 1958. augusztus 16-án három év börtönbüntetésre ítélték. 1959. november 16-án szabadult. 1965-ben hazajött Békésre, földjét művelte, teljesen visszavonultan élt. 1976. december 28-án halt meg. Kocsor János muzeológus
