Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
1993. március 17., szerda ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Habsburg Ottó Csorvást választotta A helyi kisdiákokból alakult kórus tavaszt, vidámságot varázsolt a sportcsarnok falai közé A történelem békítő ereje A Páneurópa Unió elnöke Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópa Unió elnöke a csorvási községházán sajtótájékoztatón válaszolt lapunk munkatársainak kérdéseire. Bevezetőjében elmondta, hogy szerte az országból több meghívást kapott erre a napra. Azért a csorvásit fogadta el, mert egy jó barátja, a csorvási születésű Szőke János páter kérte meg rá. Ráadásul szívesen fordul meg a falvakban, kisvárosokban. —Elnök úr! Hogyan jutott el odáig lélekben, hogy megkoszorúzza aforradalmár magyar huszárok sírját, hiszen az Ön elődei annak idején a másik oldalon álltak? — Első alkalommal tavaly, emlékezetem szerint Pécsett koszorúztam e napon. Sokat foglalkoztam a történelemmel. A történelemre szükségünk van. Ez az alap, amelyen állunk. S a történelem képes legjobban kibékíteni az ellentétes erőket. A történelemben semmi sem csak fekete, vagy csak fehér: minden kissé szürke. Ennek folytán a történelem egyike a legnagyobb integráló erőknek. Hadd mondjak el egy kis anekdotát is. Nagyon szerette az apám a magyar irodalmat, sőt, sok írást „betéve” ismert. Egyszer, amikor meglátogatott bennünket, megtanított egy Petőfi-költe- ményre. Az volt a címe: Akasszátok fel a királyokat! — Ismereteink szerint itt Csorváson is keresik Önnel a kapcsolatot ideérkezett royalisták. Ha netán találkozna velük, mit mondana nekik? — Azt, amit mindenkinek: amíg nem biztosítottuk teljesen az ország változásait, addig — amennyire lehet — fogjunk össze. Ez a legfontosabb feladatunk, hiszen — nagy sikereink voltak, ez tény —, de még nem biztosítottuk ezeket. Hogy a belpolitikában szidják egymást, az rendben van. Ez ellen semmi kifogásom. De ha kifelé működünk: lépjünk fel egységesen. Minden jobb lesz, ha sikerül Magyarországot bevinni — teljes jogú tagként — az Európai Közösségbe. Ez az én tevékenységem célja. Ezért működöm az Európa Parlamentben is. S mostanáig azt láttam, hogy az összes magyar politikai irányzat egységes ebben a kérdésben. — Úgy hallottuk, hogy az Ön fia, György intenzíven tanulja a magyar nyelvet. Ez azt jelenti, hogy komoly szándékai vannak Magyarországon ? — A fiam tud egy kicsit magyarul. A baj csak az: ha a közelében vagyok, nem mer ezen a nyelven beszélni. Ugyanis ki szoktam javítani a beszédét. Ha meg a magyar nyelvtanról kérdez, nem tudok segíteni, mivel nem ismerem a magyar grammatikát. A fiam először befejezi a tanulmányait a budapesti egyetemen, s aztán meglátjuk, hogy mit csináljon. Együtt énekelték a magyar Himnuszt március 15-e tiszteletére a csorvási ótemetőben Szőke páter: „Nyitni a vallási kommunikációban!” Eljött, hogy eró'sítse a reményt, a hitet Csorvás, ez az igyekvő, törekvő Békés megyei falu alig-alig ismert az országban. Mégis, olykor-olykor a határokon túl is emlegetik a nevét, viszik a hírét a községben megfordult ismerősök és idegenek. Mint ahogyan az elmúlt hét végén is emlékekkel, szellemi táplálékkal feltöltődve búcsúzhattak Csor- vástól azok a vendégek, akik a március 15-ei ünnepségsorozaton, a politikai tavasz kezdetén leró- hatták kegyeletüket a ’48- as huszárkapitányok sírja előtt, s erőt, lelki útravalót meríthettek a megemlékezések alkalmával. Ezen a három napon a béke, az összefogás, az egymás iránti bizalom adott erőt az ünneplőknek, ahol felemelt fővel, őszinte tisztelettel énekelte a magyar Himnuszt a csorvásiakkal Habsburg Ottó, s ahol katolikusok, evangélikusok, reformátusok és nem hívők mutattak jó példát az összetartozásról. Ünnep volt, méltó a forradalmár elődökhöz. Ünnep, de nem hivalkodó, kerülte a fényt, a pompát. Ünnep, amely az emberekhez szólt, s amelyért a falu népe, apraja, nagyja megmozdult. Páter Szőke János Évtizedekig csak emlékei kötötték Csorváshoz, még leveleket sem küldött Königstein- ből. Most már gyakori vendég szülőfalujában, s amikor a tor- nacsamoki ünnepségen őt is külön köszöntötték, meleg, őszinte taps fogadta. —Egy ideje kevesebbet hallunk a ,,Kirche in Not Ost priSzívbéli ünnepünk Hétfőn a hökk a rádióból bújt ki. Ország-világ velünk együtt hökkenhetett egy nagyot, amikor meghallotta, hogy Békés megye székhelyén díszmagyarba bújtatott lovasbandérium segít ünnepet rajzolni március 15-éből. Mi lesz itt majd május 1-jén ?! Csorváson a lovak nélkül is egészen jól ünnepeltünk. A külsőségek emberléptékú'ek voltak, takarosak, ünnepra valók. Am ami á szívekből jöhet — ének, zene, emlékezés, taps, nevetés, érdeklődés —, Csorváson hiánytalanul előkerült. S mennyi szervező munka lehet az ilyen petárdamentes ünneplés mögött! A mozgatórugók—ez a jó szervezés csalhatatlan bizonyítéka—ezúttal sem tolakodtak szemünk elé. Am a jó hangulat, a tömeg jelenléte és felszabadultsága arról árulkodott: bizony vannak mozgatórugók, s ráadásul nyikorgás nélkül működnek. A „legfőbb mozgató" meg végképp meghúzódott a siker hátterében. Úgy tett, mintha csupán annyi köze lenne hozzá, hogy néhány keresetlen szóval egymáshoz fűzi az igazgyöngyöket. Most érthettük meg igazán: miért nincsenek Csorváson társadalmi viharok, s miért képes a falu és vezetése folyamatos párbeszédre. Pedig — ahogy hírlik — a csorvási polgármester széles e hazában egyike a legolcsóbban megfizetett faluelsőknek. esterhilfe” -ről, vagy ez csupán tájékozatlanság? — kérdeztük páter Szőke Jánost. — Nem feltétlenül, hiszen a 15 éve Bajorországban működő egyházi segélyszervezet minden különösebb csinnadratta nélkül végzi tevékenységét, katolikus testvéreink segítését. Illetve most már ez sem precíz megfogalmazás, hiszen legújabban Oroszországban ortodox vallású barátaink is vannak már, elvégre az egyház továbbélése mindenütt fontos. De említhetném Albániát is, az ő életükről bővebbet igazán kevesen tudnak. Most kezdjük érezni, hogy nem volt hiábavaló az évtizedek óta végzett, tulajdonképpen elsősorban lelki segítségnyújtás, hiszen most, hogy mégis csak kezdenek kitágulni a határok szellemi értelemben is, már nem kell az elejéről kezdeni mindent. Bulgáriából is egyre több jelzést kapunk, és nem kell végre titokban, Románián vagy éppen Koszovón keresztül eljuttatni a parókiák mindennapi életét biztosító küldeményeinket testvéreinkhez. Változatlanul a kelet-európai országokban működő egyházak kibontakozásának segítése a fő feladatunk, hogy az egyházaknak lehetőségük legyen a nyilvánosság előtt is megmutatkozniuk, bemutathassák szervezeti életüket. Talán nem érdemtelen megemlíteni a Kolozsvárott általunk alapított és kiválóan működő katolikus nyomdát, valamint azt a brüsszeli, nyelvkurzussal is összekötött iskolát, amelyben katolikus újságírókat, riportereket képeznek ki. Sajnos eddig Magyar- országról csak egy jelentkező volt, de reménykedünk, hogy a kommunikációs nyitás a vallási téren megtörténik. Szóval változatlanul sok tennivalója van az adományokból fenntartott segélyszervezeteknek. Tempfli József — Örülök a meghívásnak — kezdte beszélgetésünket Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök. — Március 15. közös nemzeti ünnepünk és mindig szívesen jövök az anyaországba megünnepelni, ugyanakkor a határainkon túli magyarság is ünnepének tekinti. Magam sváb származású vagyok és családom története 1725 és ’60 között szorosan összefonódott a Károlyiak történetével. Magyar kultúrájú embernek vallom magam, és mint püspök nem egy hívem más nemzetiségű. Én azonban egyet tartok a legfontosabbnak: harcolni a magyarság jogaiért. Elsősorban a kollektív jogok szem előtt tartása mellett. Csorvásra hazajöttem, mert a település 900 éven át a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott. Ezért otthonról jöttem és hazajöttem. — Hogyan ünnepük Nagyváradon március 15-ét? — Minden évben megünnepeljük a forradalom és szabadságharc évfordulóját. Az idén is hasonló módon a korábbiakhoz koszorúzunk Petőfi szobránál, a Petőfi-parkban és virágokat helyezünk el a magyar és a lengyel származású honvédok sírjain. Kis zavart keltett most Tőkés püspök kinyilatkozása, de bízom benne, hogy rendzavarás nélkül ünnepelhetünk. — Mi a véleménye arról, hogy dr. Habsburg Ottó ’48-as honvédsírokat koszorúz Csorváson? — Óriási dolognak tartom, mert a Habsburg-birodalom amellett, hogy elnyomó politikát is folytatott, kultúrájával, rendszerező gyakorlatával maradandó értékeket is megőrzött. Hogy csak egy példát említsek. Erdélyben minden egyes földterület, minden porta telekkönyvezve van, míg ha a Kárpátokon túlmegyünk, ott semmiféle kimutatást nem találunk. Maga Habsburg Ottó személye is nagyon vonzó a számomra, róla köztudott, hogy erősen magyar érzelmű és sokat tesz a magyarság érdekeiért. Személyes kötődésem is van hozzá, mert 80. születésnapján én adhattam át neki a Károlyi-díjat, amely a Somlyói Máriát ábrázolja, Szervá- ciusz Tibor kis bronzszobrának alakjában. Olyan személynek adjuk, mint Habsburg Ottó, aki a legtöbbet tette a népek egymáshoz közeledéséért és a közös európai népességért. Az oldalt írták: Fábián István, Kiss A. János, László Erzsébet, Papp János. A fotókat Le- hoczky Péter készítette. Otthonról jöttem és hazajöttem
