Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-17 / 63. szám
J? BUNBE(L)ESES 1993. március 17., szerda A nyakon csípett csipet csapat Sarkadra jött rendőrkapitánynak „Erre mondták néhányan, hogy őrült vagyok” „A munkatársaimtól politikai szektorsemlegességet várok, és azt, hogy legalább annyit dolgozzanak, mint én. Egyébként pedig nem vagyok bébiszitter. Nagyfiúk a beosztottjaim” FOTÓ: FAZEKAS FERENC Az esti mese helyett inkább éjszakai portyára indult az a négytagú, gyermekkorúakból és fiatalkorúakból álló mező- berényi társaság, melyet március 5-én csíptek nyakon. A csipet csapat legfiatalabb tagja éppen hogy túl van a 13. életévén, a legidősebb nemrégen múlt 16, valamennyien általános iskolások. Egyik-másiknak gondja van a matematikával, de a pénzt jól meg tudják számolni. S ha egy-egy alkalommal nem volt valamire elég zsozsójuk, e bonyolult feladatot közösen oldották meg: nemes egyszerűséggel loptak, betörtek, így jutva el a végeredményhez, a money- hoz. A herényi rendőröknek március 5-én reggel három betörés elkövetését jelentették be. Egy magánházhoz tértek be éjjel hívatlan látogatók, aztán az általános iskolában tették tiszteletüket, no nem a tudásszomjuk enyhítése céljából, majd a város egyik igencsak híres kocsmahivatalába tértek be. A magánházból jó néhány szál, ínycsiklandozó, füstölt vastag kolbásszal, az iskolából pénzzel és számológéppel, az italboltból egyebek között cigarettával, pezsgővel, csokoládéval távoztak. Az éjszaka termése: 33 ezer forint értékű árut zsákmányoltak, s mintegy 19 forint készpénzt tettek zsebre, amit a bonyolult matematikai számítások ellenére pontosan szétosztottak egymás között. Januártól több betörés hasonló módszere jelezte: új brigád kezdte meg áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét. A nyomozók figyelmét ' az adatgyűjtés során egy valami megragadta: valakik láttak részeg gyerekeket a városban, ugyanis a tejes üveg helyett a pálinkás üveg akadt a kezükbe. Aztán néhány suhanc másoknak cigarettát, csokoládét kínált eladásra, s az amúgy igencsak szerény anyagi körülmények között élő családból származó legénykék valósággal szórták a pénzt a játékautomatákba. Szűkült a kör, s az iskolában való keresésükkor kiderült: a négy jó koma egyike sem ment aznap iskolába. Elszámoltatásukkor és a házkutatás során aztán előkerült a szajré, a betöréshez szükséges kegytárgyak, így a fejsze, a feszítővas, s az igazi pisztolyhoz kísértetiesen hasonlító játékpisztolyok, bilincs... Aztán a kihallgatás során már eddig is sok mindenre fény derült: hét betörést ismertek el, de további, más bűncselekményekből származó bizonyítékok is előkerültek. S mindezekről mit mondanak a szülők? Valamennyi gyereknek zilált a családi háttere, a szülők egy része alkoholista életmódot folytat, közülük néhány többszörösen büntetett előéletű, s több-kevesebb időt töltött „beutalóval” az igazságszolgáltatás különböző műintézményeiben. Például az egyik apuka — egyedül neveli (?) fiát— 15 napos szabálysértési elzárása idején 13 éves csemetéjét egyedül hagyta otthon. A gyerekek is egymásra találtak, valamennyit úgymond az utca neveli. A vizsgáló tiszt szerint a csapat dolgainak teljes felgöngyölítésére hosszabb időre van szükség, ugyanis szinte mindennap újabb és újabb ügyletekről kottyintja el magát valamelyik úrfi. — SZEKERES — Az alezredes laza, fiatalos pózban helyezkedett el a velem szemközti széken. Egyszerre volt készséges és határozott, amikor ezt mondta: — Kérdezzen! Ujhullámos rendőr Dr. Bánfi Ferencről, a nem régen kinevezett sarkadi rendőrkapitányról a következőket tudtam, mielőtt a munkahelyén felkerestem: Tizenkét éve rendőr. Két diplomája van. A rendőrtiszti főiskolát jelessel, a jogtudományi egyetemet summa cum laude (kitűnővel) végezte. Mielőtt Sarkadra jött, a szegedi rendőrtiszthelyettes- képző iskola parancsnokhelyettese volt. Harmincöt éves. A tizenkét éves rendőri szolgálatból tízet a „fronton” töltött. Már csak ebből kiindulva is rögtön két kérdésem adódott: — Egy magasabb beosztást hagyott ott egy alacsonyabbért. Vajon miért? Egy szebb, nagyobb várost, egy kevésbé szép jóval kisebbért. Miért? — Erre mondták néhányan, hogy őrült vagyok. Erre mondom én azt, hogy mindezt csak azok érthetik meg igazán, akik jól ismernek. Soha nem akartam más lenni, mint rendőr. Hogy miért, ne kérdezze. A családban nincs „hagyománya” ennek a mesterségnek, és én mégis mindig csak(!) ezt akartam csinálni. A benyújtott pályázatom mottója szerint az élet egyik legszebb jutalma az, hogy aki őszintén akar másoknak segíteni, az magának is segít. Talán szeretném elnyerni ezt a jutalmat... — Mit takarnak az iskolákban elért kiemelkedő eredmények? Kitartást? Tudásszomjat? Presztízskérdést? — Ez utóbbit mindenképp. Meg akartam mutatni, hogy a magyar rendőrségnél is dolgoznak olyanok, akiknek fontos a szellemi tőke. Ennél fogva az önképzést, továbbképzést a munkatársaimtól is elvárom. Egy régi vicc szerint a jó rendőr buta és kövér. Hát ennek a korszaknak vége. Akik ismernek, tudják: „újhullámos” rendőr vagyok. Szeretek gondolkodni. Ugyanezt követelem a munkatársaimtól is. Én már nem tartom veszélyesnek a gondolkodó rendőrt. Vallom, hogy egy beosztottnak szabad más következtetésre jutni, mint amire a felettese jutott. Sikeres embereket, és nem görcsölő rendőröket akarok magam mellett látni. Az elmondottak ellenére a kapitányság egészéért egy személyben vállalom a felelősséget. Nincsenek kis és nagy ügyek —Úgy tudom, nem kapták meg a kapitánysággá alakulással az ígért rendőri létszámemelést. Ha így van, nem érez-e csalódást? — Valóban nem kaptuk meg az ígért létszámot egyelőre. De ezért nem fogok kiülni a kapitányság lépcsőjére sírni. A pályát bűnügyi nyomozóként kezdtem, akkor még őrmesteri beosztásban. Ott sem volt kánaán. Meg kellett szoknom, hogy az eredmény nem mindig a létszámtól és a technikától függ. Persze, nagyon fontos, hogy minél több rendőr legyen, de ezen most hiába siránkoznék, attól még a bűnözés nem áll meg. Ellene pedig azzal harcolok, ami van. Összefoglalva azt mondhatnám, kevesebb a létszám, mint amennyit elképzeltem, de annál több, semhogy a bűnözők nyugodtan tevékenykedhetnének. Az erőnk a határozott fellépésben lesz, abban, hogy nem lesznek közöttünk tutyi- mutyi rendőrök... — Kiktől remél segítséget? —Elsősorban a lakosságtól. Persze ehhez meg kell nyernünk a bizalmukat. Hiszem, hogy jó rendőr csak az lehet, aki szereti az embereket. És ezt nem csak szavakban teszi, hanem tettekkel is. Ha majd mind a 10 hozzánk tartozó településről egyaránt bizalommal keresnek fel bennünket, megállapíthatjuk, jól végeztük a dolgunkat. Ehhez azonban tudni kell, hogy az embereket nem szabad becsapni. Épp ezért nem is ígérem meg, hogy minden bűn- cselekményt felderítünk. Megígérem viszont, hogy mindent megteszünk azért, hogy az igazság napvilágot lásson. Számomra nincs kis ügy meg nagy ügy. Mari néninek épp olyan fontos az ellopott sonkája, mint egy újdonsült vállalkozónak a Mercedesé. Fontosnak tartom a rendőrök személyes példamutatását is. Továbbá hozzátartozik a szakmai filozófiámhoz a következő: mindenkivel szemben eljárunk, fajra, nemre, társadalomban elfoglalt helyére való tekintet nélkül, ha a tette törvénybe vagy jogszabályokba ütközik. A lakosságon túl számítunk az önkormányzatok segítségére, amelyekkel — úgy tűnik — egészen eredményes kapcsolatokat sikerült már eddig is kiépítenünk. Rajtunk is múlik, hogy ez a kapcsolat pozitív maradjon. Fiatal csapat élén — Mondana néhány szót a kapitányság belső felépítéséről? — Vezető munkatársaimul — talán meglepő — két másik pályázó társamat választottam. Nagyra értékelem tudniillik szakmai tudásukat, és azt mondtam: ha ők vállalják a feladatot, én örülnék... Engem nem zavar, ha olyan munkatársaim vannak, akik egy-egy szakterülethez jobban értenek, mint én. Nem a legokosabb szeretnék itt lenni, hanem a legjobb organizátor. Úgy gondolom a szövetségi kapitánynak sem muszáj a legjobb focistának lenni. Tokai György őrnagyot a bűnügyi osztály élére, Gábor István rendőr századost (az őrs volt parancsnokát) pedig a közrendvédelmi osztály élére neveztem ki. Az igazgatásrendészet élére egy fiatal munkatársat szeretnék kinevezni. A közlekedési osztály egyelőre még csak terv, úgyhogy erről most nem beszélnék. Büszke vagyok rá, hogy egy lendületes, fiatal csapat élén állok. Nálunk az átlagéletkor nem éri el a 30 évet. Ez persze jó is, meg rossz is. Képlékenyek vagyunk, fogékonyak az újra, de kevésbé tapasztaltak... Ezért is örülök külön Gábor Istvánnak, mert ő az én személyes fékem. Tapasztalata, megfontoltsága higgadságra képes téríteni az én forró fejem is... — Bizonyára tudja, hogy a térségben határátkelő nyílik. Lát-e összefüggést az átkelő megnyitása és a bűnözés emelkedése között? — Mindenképp. Biztos vagyok benne, hogy jelentősen megnövekszik majd a bűnözés, és megsokszorozódnak a közlekedési problémák is. Minderre bizony keményen fel kell készülnünk... Magyar Mária A betöréshez használt eszközök és a zsákmány egy része Hol mér a traffipax? Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30— 14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálat- szervezési okokból kivételesen változhatnak. Március 17.: Gyomaend- rőd, Gyula (46-os, 44-es út); Szeghalom (47-es út). Március 18.: Szarvas, Békés (44-es, 47-es út); Gyula (44-es út). Március 19.: Orosháza, Békés (47-es út); Békéscsaba (44-es út). Március 20.: Békéscsaba, Gyula (44-es út); Mezőko- vácsháza (4434-es út). Március 21.: Békéscsaba, Szarvas (44-es út); Szeghalom (47-es út). Március 22.: Orosháza (47- es út); Gyomaendrőd, Gyula (46-os, 44-es út). Március 23.: Szeghalom (47-es út); Orosháza, Szarvas (47-es, 44-es út). Kocsija hűlt helyét találhatja Mindennapos látvány manapság a megállási tilalmat jelző tábla tövében, a gyalogátkelőn vagy az autóbuszöbölben parkoló gépkocsi. A városi közlekedés hovatovább ellehetetlenül, s ennek oka a túlzsúfoltság, a parkolóhiány mellett — s részben éppen ezen okok miatt — tapasztalható szabályszegés, a megállással és várakozással kapcsolatos KRESZ- előírások semmibevétele. A közlekedési rendőrök ilyen esetben akár el is szállíttathatják a szabálytalanul leállított járművet. Az Országos Rendőr-főkapitányság az egységes rend érdekében újraszabályozta a gépjárművek elszállításával kapcsolatos eljárást. Ez nem jelenti azt, hogy minden településen azonos összeget kell fizetni, hiszen a szabálytalanul parkoló, „a forgalmat nagymértékben akadályozó” autó eltávolításának költségei igen eltérőek. Annyi azonban bizonyos, hogy egységes a megítélés, és az is, hogy nem filléres „mulatság” e szabályszegés. Ami pedig az idevonatkozó szabályt illeti, íme, néhány fontosabb kitétel: a forgalmat nagymértékben akadályozónak kell tekintenie a rendőrnek azt a járművet, amely: fittyet hány a megállást tiltó jelzőtáblának; amely takarja a fényjelző készüléket vagy jelzőtáblát. Kocsija hűlt helyét találhatja a járművezető akkor is, ha útkereszteződésben, kijelölt gyalogátkelőhelyen, vagy előtte-utána öt méteren belül, ha autóbuszöbölben és buszforgalmi sávban hagyja magára járművét. Elszállíttathatja a közlekedési rendőr azt a gépkocsit is, amelyik lakott területen kívül főútvonalon az úttesten várakozik, amelyik akadályozza az útmenti ingatlanra való behajtást; a szabályosan várakozó másik jármű megközelítését, elindulását, illetve a gyalogosokat a járdáról az úttestre kényszeríti. íme, egy „drága” parkolás A szabálytalanul várakozó jármű elszállításáról jegyzőkönyv készül, a tulajdonos vagy üzemben tartó ellen pedig szabálysértési feljelentést tesz az intézkedő rendőr. S hogy mi történik, ha megérkezik a gépkocsi gazdája, miközben a rendőr már kirendelte és várja a szállítóalkalmatosságot? Akkor az autót elszállíttatni nem szabad, viszont a szabályszegés szabályszegés marad, és így is a tulajdonos zsebe bánja: az addigi költségeket köteles megfizetni. T. I.
