Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-27-28 / 49. szám

1993. február 27-28., szombat-vasárnap i&MES megyei HÍRLAP hetvegunagazinja A csend világa Lehoczky Péter felvétele Halló! Beszélgessünk! Mondták... Korán szültem, van egy 15 éves lányom és egy 13 éves fiam. Nem mondhatnám, hogy könnyű korban vannak, kama­szok, e korosztály minden bá­jával és bajával. Szeretek velük együtt lenni, igen jó a kapcsolatunk. (Berkes Zsu­zsa tévébemondó) Érzékennyé lett a társada­lom, de ezt értem is. Az elmúlt negyven évben annyi sértés, hántás és megalázás ért bennün­ket. Régen a vagyont vették el az emberektől, ma a vagyon­szerzés lehetőségét Az én 70 éves szívemet úgy adóztatják, mint az iparosok gépeit, amik pótolhatók és cserélhetők. De a szívem az nem! (Bessenyei Fe­renc színművész) Ma azonban kétségkívül nem 1990 tavaszán vagyunk. Annak a hajdani eufóriának nyoma sincs. Horn, ahogyan mondani szokás, már régen nem „gettó­lakó”; mint ahogyan pártja sem az. Az MSZP — pótválasztási eredmények és közvélemény­kutatások szólnak emellett — „nyomul”. Úgy gondolom, az MDF nem csak taktikai okokból (az SZDSZ bagatellizálásának szándékával) minősíti legfőbb választási ellenfelének az MSZP-t. (Aczél Endre újság­író) Az aktív dolgozók fizetésé­nek ma 44 százaléka a társada­lombiztosítási járulék. Tehát minden 100 forintból 44 fo­rint. Sajnos ezzel az adattal vezetünk, az utánunk követke­ző ország Olaszország, ott 37 százalék a járulék. Általában a nyugat-európai gyakorlat 35—36 százalék. (Kiss Gyu­la, a parlament szociális bi­zottságának elnöke) Az antiszemitizmus nem elegáns, aki antiszemita, az még annál aljasabb dolgokra is képes. Nem az a kérdés, hogy sokan vannak vagy kevesem, hanem az, hogy egy úr ne le­gyen antiszemita. (Jancsó Miklós Filmrendező) Békési tallózó Békés megyében sok a problé­ma. A mezőgazdaság átszer­vezése, a munkanélküliség nö­vekedése élénken érinti és rendkívüli módon foglalkoz­tatja az embereket. Nekünk politikai „közkatonáknak, tiszteknek” erre kell fi­gyelmünket fordítani, erre kell — ha szükséges mindennap— a válaszokat megadni. (Mar­ké István országgyűlési kép­viselő, MDF—Békés megye) Fürkésző' A múlt század húszas éveiben szinte egyetlen évtized alatt gyökeresen megváltozott Sar­kad társadalmi szerkezete. Nagy számban költöztek a vá­rosba mesteremberek. A forra­dalom évében már 3 lakatos, 5 kerékgyártó, 10 kovács, 5 mol­nár és tímár működött a te­lepülésen. De korcsmárosok- ból sem volt hiány. Az idő tájt ( 1852-ben) 24 csárdát, szállót és kisebb vendéglőt nyitottak ki reggelente a városban illet­ve határában. Csak érdekes­ségként írjuk ide: összesen 66- an éltek a vendéglátásból. — Halló, jó napot kívánok, a Békés Megyei Hírlaptól Tóth Ibolya vagyok. . — Üdvözlöm, itt dr. Bujdo­só Pálné Gyuláról, a Tavasz utcából. Tessék! — Rövid beszélgetésre sze­retném kérni Ont, mégpedig a bálokról, hiszen ezekben a he­tekben egymást érik ezek a mu­latságok. Vállalkozna-e rá? — Szívesen, annál is in­kább, mert most bebizonyoso­dott, hogy van telepátia. —Miáltal? — Tudja, évtizedekkel ez­előtt írtam néha a megyei új­ságba, szóvá tettem ezt-azt. Mostanában nap mint nap ér valami bosszúság, úgyhogy éppen arra gondoltam, megint tollat fogok. —Örömmel vesszük, várjuk a levelét. — Köszönöm, elküldöm. Ami a kérdését illeti, én a régi nagy bálákról édesanyámtól tudok, magam nem olyan kor­ban voltam fiatal, amikor bá­lozásra gondolhattam. Illetve, éppen csak gondolni, álmo­dozni tudtam ilyesmiről. Édesanyámnak rengeteg tánc­rendje volt, 1944-ig mindet megőrizte. Amikor bejöttek az oroszok, mennünk kellett Gyuláról, otthagytuk a beren­dezett lakást, amit aztán ki­fosztva, tönkre téve találtunk. — Melyik bálát emlegette a legtöbbször az édesanyja ? — Hajaj ! Amikor József fő­herceg itt volt Gyulán egy bá­lon! Édesanyám nyitó párként vonult be egy huszártiszt ol­dalán, a főherceg megállította őket, be is mutatták anyámat. De feszélyezetten érezték ma­gukat a magas rangú vendég miatt. A tiszti bálokat, mert­hogy apám katonatiszt volt, nagyon kedvelte édesanyám. Gyönyörű szép táncrendek, estélyi ruhák! Emlékszem egy fekete taftra, kék taft betéttel, de jól illett neki! Úgy mond­ták, csodaszép asszony volt, nekem szép mindenképpen. —És Ön sohasem bálozott? — Egyetlenre emlékszem, a Sarkadi Cukorgyár rendez­te, akkoriban ott dolgoztam. Hát, nem ilyennek képzeltem a bálákat! Volt vagy ötszáz ember, nagy tumultus. Szeret­tem volna persze én is egyszer egy igazi fényes bálba elmen­ni, régi, beteljesületlen ál­mom, és most már nyilván az is marad. — A mostani mulatságokat milyennek látja? — Egyáltalán nem tudok a mai bálokról. Nem tudom, mit viselnek, milyen táncok jár­ják. Azt látom, bosszant is nagyon, hogy a farmer a min­den, abban mennek Operába, esküvőre, és sajnos, ez termé­szetes a mai fiataloknak. Sze­rintem az, hogy valaki az alkalomhoz illően felöltözik, nem úri allűr, hanem tisztelet- adás! Emlékkönyvünkbe ezúttal egy endrődi születésű neves művész írt kedves sorokat. A Jókai Színház február 19-én mutatta be Jean Anouilh Colombe (Erkölcsös szerelem) című vígjáté­kát, az előadást Giricz Mátyás érdemes művész rendezte. Nevéhez egész békéscsabai sikersorozat fűződik: Vízkereszttől szilveszterig, A bor, Úri muri. Éjjeli menedékhely. Az esőcsináló, Egerek és emberek... Giricz Mátyás tudásával a színház arculatát formálta és kultúrtörténeti hagy ományt teremtett Százhetvenöt éve született Képessy József Képessy József százhetvenöt évvel ezelőtt, 1818. február 25- én született Orosházán. Apja, Képessy György tiszteletbeli főorvosa volt Békés várme­gyének. A bölcsészeti tudomá­nyokat Pesten, majd ugyanitt sze­rezte meg mérnöki oklevelét 1842. április 23-án a híres Institutum Geo- metricumban, a Műszaki Egyetem elődjében. Ezután a bécsi „összművészeti” egyetemen nyert magasabb képzést. Bécsből hazatérve először a Woldianer (Gyoma) és Eszter- házy magánbirtokon dolgozott. 1846-ban a Tisza-szabályozási munkálatoknál tevékenykedett. A következő évtől osztálymér­nöke lett a Tisza bécsi szakaszán végzett munkáknak. 1849-ben O-Kanizsán részt vett a forradalmi mozgalmakban. Emiatt később az önkényes kormány segédmémökké visszaminősítette és Kassára helyezték a Galíciába vezető út építéséhez. Másfél év múlva, a Tiszához való visszatérése után a Maros torkolati szakaszának problémájával foglalkozott. 1853-ban saját költsé­gén hosszabb külföldi tanulmányútra indult. Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Angliában járt, majd 1859- ben az öntözések tanulmányozására Olaszországba utazott. Bőséges itthoni és külföldi tapasztalatai alapján 1866-tól a Tisza-szabályozási VI. folyamosztály irányítója lett. Három év múlva a Rába és Rábca szabályozások terveinek kidolgozását is reá bízták, majd ismét öntözőműveket és egyéb vízi munkákat tanulmányozott külföldön. 1872-ben a Ternes- és Bega-szabá- lyozás terveinek kidolgozásával bízták meg. Egy év múlva a Ternes—begavölgyi Vízszabályozó Társulat főmérnökévé vá­lasztották. Ekkor egységes tervet dolgozott ki az egész Temes­köz vízügyeinek rendezésére és hajózhatóvá tételére. Ezeket a munkákat — melyek a Bánságra korszakalkotó befolyással voltak — Képessy be is indította. Eszméit (.Javaslat a Bánát közbenső vízhasznosításának szabályozásáról”) irodalmilag is becses műben tette közzé. Művének elismeréséért 1000 forintot és 200 arany jutalmat kapott. 1847-ben Képessy Józsefet közé­pítési felügyelőnek nevezték ki. 1876. október 25-én hivatalos felülvizsgálati úton, működés közben Temesváron érte utol a halál. Temesváron a gyárvárosi temetőben temették el. Képessy József, a szó legszorosabb értelmében, minden ízében vízi mérnök volt. Méltó rá, hogy az utókor nevét ne feledje. Góc; Imre 1993. március 1-jétől megkezdi tevékenységét a SONKOLY HÁZIORVOSI BT. Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 6. Telefon/fax: (66) 441-274. Szolgáltatások: — betegkártyával bejelentkezett személyek részére háziorvosi ellátás — privát belgyógyászati rendelés és szűrővizsgálatok (telefonbejelentkezés alapján várakozási idő nélkül) — intézmények, cégek részére megrendelés szerint humán egészségügyi szolgáltatások. _____ Várja betegeit és ügyfeleit: dr. Sonkoly Iván belgyógyász szakorvos, háziorvos. fehéren Emberség Megsokasodott postánkban vannak levelek — sajnos egy­re több — amelyeket nem lehet megindultság nélkül olvasni. Ezek közül való az a névvel és pontos címmel feladott levelezőlap is, amely a kor és az egyre növekvő szegénység pontos lenyomata. Szó szerint idézem. „Tisztelt Főszerkesztő Úr! Lapja előfizetését ápr. 1- jétől megszüntettem, amit őszintén sajnálok, hiszen kb. 30-35 éve vagyok előfizető olvasója a megyei lapnak. Most döntenem kellett! Kénytelen voltam a megélhetés javára. Férjem szeptember 16-án elhunyt. Nyugdíjamnak több mint fele lakásrészletre és rezsiköltségre megy. Fér­jem utolsó havi nyugdíját ma öt hónapja megigényeltem, a szükséges iratokat megküldtem, de a mai napig válaszra sem méltatott a »tisztelt« Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, többszöri ajánlott levélre sem. Ón szerint egy »jogállam­ban« meg lehet ezt tenni több ezer emberrel? Nem én vagyok az egyedüli ! ! ! Ki használja a pénzünket és kamata­it? Nem elég nekik az özvegyek, árvák fájdalma, még a jogos pénzüket is ellopják? Kívánok önnek és kedves munkatársainak sikereket.” Eddig a levél. Szívből köszönjük a jókívánságot és a lapot, amely három évtizedes „kapcsolatunk” végére tett fájdalmas pontot. De — a mi keservünkön, egy régi, kedves olvasó elvesztésén túl — hadd kérdezzük meg: mi van ebben az országban? Meddig szabad, meddig lehet ezt csinálni? Mikor mondatik ki végre, hogy mai ostobasága­inkra, mai butaságainkra, a hivatalok packázására már nem mentség, hogy régen is így volt. Épp azért kellene most másképp lennie. Nem szabadna megengedni, hogy az egyre jobban elszegényedő, idegileg kikészült polgá­rokkal bárki is a bürokrácia macska-egér játékát játssza. Nem tudom mi kell ahhoz, hogy egy levélre illő módon napokon belül válaszoljanak? Mi kell a részvéthez, mások fájdalmának megértéséhez? Mi kellene-ahhoz, hogy az érdemi válasz és a pénz mellé netán még egy kartonlapocs­kát is küldjenek: Fogadja őszinte részvétünket! Mi kell ehhez? Egy kis emberség! Már erre sincs pénzünk? Az emberségre? Árpási Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents