Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
A Győritelep két százas istállója. Egy külső szemlélő számára használhatónak tűnik az oldal fotóit fazekas ferenc készítette „Amikor meghallottam, hogy egy ilyen nagy major, mint a Győritelep, 8 millió 200 ezer forintért kelt el, azt hittem, rosszul leszek. Elsorolom, miből áll: van benne egy gabonaszárító üzem, két százas istálló, nyolc ötvenes istálló, három búzaraktár, egy hidroforház, egy mérlegház, egy nagy szín és nyolc vagy tíz hektár föld. Hát akik felmérték, hogy ennyiért oda lehet adni, nem is tudom, hogy normálisak voltak-e...” — mondta Rózsavölgyi Jenő gazdálkodó a felszámolt sarkadkeresztúri tsz Győritelepének eladásáról. Felháborodásában tollat ragadott, és kihívta a Falutévét, nézzenek utána a dolognak, hátha kiderül, hol van a kutya elásva... A televíziónak azonban nem sikerült kimerítően tisztázni az ügyet, hiszen a műsorban nem szólaltatták meg a Győritelep új tulajdonosát, aki ezt kifogásolva a Falurádiót hívta ki sérelmének meghallgatására. Lapunk arra vállalkozott, hogy megpróbálja összeszedni az üggyel kapcsolatos összes információt, s arra, hogy ezúttal egy lapon kapjon helyet mindenki, aki ebben a történetben érintett. A véleményalkotást az olvasóra bízzuk, az újságíró nem a bíráskodás szándékával dolgozta fel az eseményeket. A ügy Rózsavölgyi Jenő gazdálkodó nyilatkozata óta ÚGY, így mi is nála kezdtük a meghallgatást. A következőket mondta el: —Jelenleg 20 hektáron gazdálkodók, s ezentúl még 20 hektárnyi kárpótlási jegyre várok. Már most kell gondolkodnom azon, hogy ekkora darab föld termését hol tároljam, hiszen nem biztos, hogy azonnal sikerül értékesítenem. Mivel három év óta bériem a Győritelep egyik istállóját (szintén terménytárolás céljából), így azt gondoltam, a tsz felszámolásakor talán sikerül megvásárolnom ezt az épületet. Már tavaly augusztusban érdeklődtem az elnöktől, hogy mennyiért adnák az istállót. Azt mondta, úgy néz ki, van rá egy vevő, aki az egész telepet egyben kívánja megvásárolni, annak lesz elsőbbsége. Igazuk van, gondoltam, minek is szómák széjjel a majort, ha valaki egyben megveszi... Ettől függetlenül azért még egy- szer-kétszer megpróbáltam érdeklődni, hátha elállt az illető, és mégis adják egyenként is. Az első árverés előtt azonban azt mondták, ne is próbálkozzak, egyben lesz eladva. Ezek után nem láttam értemét, hogy részt vegyek az árverésen. (Ahogy tudom, nem egyedül jártam így.) Csak akkor háborodtam fel, amikor megtudtam, hogy az árverés második fordulóján egy városi lakóház áráért (8 millió 200 ezerért) vette meg valaki az egész telepet. Ezért a telepért a tsz-tagok éveken keresztül dolgoztak, és most egy pillanat alatt elkótyavegyélték. Ha minden így megyen ebben az országban, akkor jöhet a három meg négy kulcsos ÁFA is, itt mindent lehet... Rendes Sándor, a volt tsz elnöke ugyanezt az eseménysort így látta: — Nekem a Rózsavölgyi Jenő sohase mondta, hogy ő megvenné az istállót, amelyiket bérel. Valahányszor beszéltünk egymással, mindig a bérlésről volt szó. Egy alkalommal még azt is mondtam neki, csak azzal a kockázattal fizesse ki a bérleti díjat, hogy amennyiben az árverésen elkel a major, onnan ki kell költöznie. A Győritelep árverése egyébként úgy lett meghirdetve, hogy egyenként is eladók az épületek, igaz, egy vevő már nagyon régen bejelentette az egész telepre vonatkozó vételi szándékát. Ettől függetlenül eljöttek azok is az árverésre, akik csak egy- egy épületet akartak vásárolni. Erről senkit se beszéltünk le. El is ment egy darabig az árverés, de a Tóth testvérek, akik egyben kívánták megvenni a telepet, azt mondták, úgyis mindegyik épületárra ráígérnek, mert komoly szándékuk van az egész teleppel. A második árverésen, mikor már senki sem látta értelmét a licitnek, a Tóth testvéreké lett a major 8 millió 200 ezerért. A telepet a békéscsabai Mezőszám Kft. 10 millió 100 ezerre értékelte. Becslésüket okleveles könyvvizsgáló hitelesítette. Ehhez képest nem ment el rosszul a major. Csak a példa kedvéért: Szeged környékén ismerek olyan licitet, ahol egy 65 milliós komplexum 18 millióért kelt el. Jenő bácsit persze mindez nem vigasztalta, úgyhogy rögtön el is jött kiabálni a telepre, utána pedig feljelentett bennünket a rendőrségen. Közben a rendőrség lezárta a vizsgálatot, ugyanis mindent rendben találtak. Mi pedig erősen gondolkodunk egy feljentésen, hiszen keményen a becsületünkbe gázolt Rózsavölgyi Jenő. —Én akkor is hamisságot látok a dologban — érvelt tovább Rózsavölgyi Jenő. — Igaz, hogy a telep már a Tóth testvérek kezében van, de nekem március végéig ki van fizetve a bérleti díjam, ezért úgy éreztem, jogom van látni az ott tárolt terményemet. A kapus azonban nem akart beengedni. Azt mondta, az állásával játszik... Ezt csak azért mondom, mert a tévéseket ugyanígy nem engedték be. Pedig igazából azok a képsorok beszéltek volna, hogy micsoda telepet engedtek el ilyen nevetséges áron. —Amikor kint járt a televízió, én azt mondtam nekik, hogy a telep már elkelt, felvételek készítésére az új tulajdonostól kell engedélyt kérniük — emlékezett vissza a tsz elnöke. — Élképzelhető, hogy a telep portása sem merte őket beengedi a tulajdonosok beleegyezése nélkül, s azért kerülhetett a műsorba, hogy a major filmezéséhez nem kaptak engedélyt. Adódik a kérdés: vajon a tévések beszéltek-e valamelyik tulajdonossal? Tóth Kálmán, a „Tóth testvérek” egyike így nyilatkozott erről: — Hát éppen ez az! Hogy írhatnak ki ilyesmit egy országos adásba, hogy nem kaptak engedélyt, amikor bennünket, tulajdonosokat meg sem kérdeztek!? Pedig én szerettem volna a legjobban, ha lefilmezik a majort, hogy mindenki láthassa, milyen lepusztult, kifosztott épületegyüttest vettünk meg ennyi pénzért. Annyira felháborított ez a hazugság, hogy úgy éreztem, fel kell jelentenem a tévéseket. S hogy védjem a saját igazamat, a Falurádióban elmondtam mindazt, amit a tévéseknek is elmondtam volna, ha kérdeztek v^lna... A major egyik lepusztult épülete. A tetőszerkezetét ellopták S hogy mi volt az, ami a falurádióban elhangzott? íme: —A Győri telep három éve kihasználatlan. Egy részét bérlőknek adták ki, a többi üresen áll. Az állagmegóvásról senki sem gondoskodott. Az épületek belső részeit széthordták, a tetőszerkezet a legtöbb helyen beszakadt, a technológiai berendezéseket teljes egészében leszerelték. Ha valaki fel akarja újítani ezeket az épületeket, iszonyatos pénz kell rá. Hogy miért vettük meg ezt a telepet, ha ennyire semmit érő? Mert úgy gondoltuk, ha sikerülne hozzá elegendő hitelt szereznünk, mi megpróbáljuk a lehetetlent. Megpróbáljuk helyrehozni ezt a kis majort úgy, hogy munkát adjon a sarkadkeresztúriaknak. Ha egyesével adták volna el ezt a telepet, még a reménye is elveszett volna, hogy ebből egy kis munkahely teremtődjék a falusiak számára, ahol bizony már több mint 20 százalékos a munkanélküliség. Ha ezt a majort nem állítja helyre valaki, 2-3 év alatt a földdel válik egyenlővé. Kinek jó az? — kérdem én. Segíteni akarunk a falubelieknek, erre jön a tévé, és belénkrúg. Tóth Kálmán a konkrét terveikről is beszélt a rádióban, érzékeltetvén, hogy komoly a szándékuk: — A százas istállókban sertéseket hizlalnánk, és oly an évi 12 ezer darabot értékesítenénk. Másik három épületben 1000 szarvasmarhát tartanánk úgy, hogy a megvásárolt borjakat először legelőre vinnénk, majd csak utána kötnénk le és hizlalnánk. Rendkívül magasak a húsárak, és ezt csak akkor lehet lejjebb vinni, ha a falusi ember újra megtalálja a számítását az állattartásban. Ebben akarunk segíteni az itt élőknek. A Győritelep megvásárlásának körülményeiről pedig a következőket mondta: — Mi a becsületes utat jártuk végig a vásárlás során. Ha valaki hibát talál benne, állunk a törvény elé. Mi a faluban akarunk maradni, és becsülettel járni a község lakói között... Amikor megmondtam Rózsavölgyi Jenőnek, hogy nekem szándékomban áll felkeresni a tsz- elnököt és az új tulajdonost is, mondván, hogy valamennyi fél hallgattassák meg, így szólt: — Persze, tegye csak. De ők a maguk vizének tisztaságáról fognak beszélni. Ha teljes képet akar, hallgassa meg a volt tsz-tagokat is! Megpróbáltam. Nem sikerült. Akiket megkértünk, hogy mondják el a véleményüket (akár pozitív, akár negatív is legyen az) még név nélkül sem vállalták. „Úgyis úgy van minden, ahogy van —mondták.—Minek strapáljuk magunkat? Meg aztán maga csak hazamegy innen Békéscsabára, de mi itt maradunk, és lehet, hogy éppen a szóban forgó major lesz a munkahelyünk. Sok lehetőségünk nincs, és mi dolgozni akarunk.” Magyar Mária Az egyik istálló oldala nem éppen kacsalábon forgó változatban / Árverés feljelentésekkel Avagy: Mennyit ér a Győritelep?
