Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

1993. február IL, csütörtök HAZAI TÜKÖR áRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Mindennapi Apokalipszis A Szivárvány Alkotókor szer­vezésében február 13-án, szombaton délután 16 órától irodalmi kávéház lesz Békés­csabán, az evangélikus egyház nagytermében (Luther u. 1.). Az érdeklődők láthatják Sze- verényi János irodalmi össze­állítását Mindennapi Apoka­lipszis címmel, valamint Var­ga Zsolt gitárművész hangver­senyét. Kebelbarátok Hevesi Imre és Berényi Nagy Péter Kebelbarátok címmel tart pszicho-altematív kul- túrprogramot Békéscsabán, az ifjúsági házban február 12-én, pénteken 21 órától. Jogi tanácsadás E héttől kezdődően minden héten hétfőn, délelőtt 9—12 óráig a munkáspárt szervezé­sében ingyenes jogi tanács­adást tartanak Orosházán, a Pacsirta úti pártházban. Jubileumi évforduló Medgyesegyháza községgé nyilvánításának 100 éves évfor­dulójára, illetve az ünnepséggel kapcsolatos kiadások fedezeté­re a képviselő-testület 1 millió forintot különített el a költség- vetésből. Ezen pénzösszeg el­sősorban egy, az alkalomra megjelenő kiadvány elkészíté­sét, megjelentetését, valamint köztéri szobor felállítását céloz­za. A szobor megvásárlásához szükséges pénzt elsősorban szponzorok ajánlották fel, amelyhez az önkormányzat 40%-ban kíván hozzájárulni. Szocialista esték Az MSZP Orosházi Szerveze­te Szocialista esték sorozatá­nak következő fóruma pénte­ken 17 órakor kezdődik a Pető­fi Művelődési Központban. Előadó: Varga Zoltán MDF-es országgyűlési képviselő. Lakásprivatizáció Szegeden A Szegedi Városi Önkormány­zat megbízta a Szonda Ipsost, hogy készítsen felmérést arról, hogyan vélekednek a szegediek az önkormányzatról, valamint a lakásprivatizációról. Szegeden az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások elidegenítésé­nek ügye 1990-ben az eladható lakások kijelölésének elmara­dása miatt megtorpant. A fel­mérés szerint a lakosság és az érintettek többsége egyetért a lakások nagyobb részének el­adásával, a többit viszont meg­kell tartani, hogy a rászorulókon segíteni tudjon az önkormány­zat. A bérlakásban élő megkér­dezetteknek csak negyede nyi­latkozott úgy, hogy mindenkép­pen megvásárolná a lakást. Va­lamivel több mint 50 százalé­kuk viszont a feltételektől teszi függővé vásárlási szándékát. A Q8 Békésen A Kuvaiti Petroleum International 1991-ben a világon már hatezer töltőállomást tartott üzemben, s éves forgalma elérte a négymilliárd dollárt. A világon terjedő Q8 márkanév a stilizált kuvaiti vitorlásjelvénnyel hazánkba is betört: a társaság két éve vegyes vállalatot alapított az akkori ÁFOR-ral, a mai MÓL Rt. elődjével. A Kuvait Petrol (Q8) a 31-es országúton, Maglód határában nyitotta meg a teljesen korszerűsített üzemanyagtöltő állomá­sát. A Q8 társaság a MÓL Rt. tizenhét hazai — közöttük a békési töltőállomást is — üzemanyagkútját ez év tavaszáig alakítja át a legszigorúbb technikai és környezetvédelmi feltételeknek megfelelően. A Q8 társaság évente 10-15 korszerű, kék-sárga színű üzemanyag- töltő állomást szeretne megnyitni Magyarországon A politikai apátiába süllyedtek „megszólítása” A Nemzeti Demokrata Szövet­ség január végén tartotta kétna­pos közgyűlését, ahol az előze­tes, szakértők által kimunkált és hónapok óta a tagság bevonásá­val alakított, finomított progra­mot véglegesítették és megvá­lasztották a 29 tagú országos választmányba azokat a hiteles embereket, akik képesek az el­következendő időben e progra­mot megismertetni az ország la­kosságával. Megyénket a bé­késcsabai és az orosházi küldöt­tek képviselték. Közülük He- ring Zoltánt, àz orosházi szerve­zet vezetőjét kértük meg, szá­moljon be a Budapesten történ­tekről: — Korrekt, felelősségteljes, jobbító szándékú hozzászólá­sok hangzottak el a szekcióülé­seken. A jelölőbizottság által előterjesztett jelöltek mind­egyike megkapta a bizalmat és felkerült a szavazólistára. A vá­lasztás után Pozsgai Imre elnö­köt és Bíró Zoltán társelnököt olyan segítők támogatják, mint Beke Kata, dr. Gidai Erzsébet, dr. Gánti Tibor, dr. Kukorelli István, Lóránt Károly... Az NDSZ az elkövetkező időszak­ban szeretné megismertetni az állampolgárokat rövid és hosszú távú terveivel. Szeretné a politikai apátiába süllyedt tár­sadalmat „megszólítani”. A fia­tal pártról az emberek nem tud­ják, kik is alkotják, mit is akar­nak. Talán ha elolvassák Beke Kata alábbi gondoltait, hitvallá­sát, választ kapnak kérdéseikre: „...ha van már egy, a nemzeti elkötelezettséget alapvető ér­téknek valló párt, sőt, ez a kor­mánykoalíció vezető pártja, ak­kor miéit van szükség egy másik ugyanolyanra...? Ha a Magyar Demokrata Fórum hű maradt volna önnön alapelveihez és stí­lusához, akkor a másik nemzeti demokrata pártra nem volna szükség, nem is létezne! Hogy mennyire nem maradt hű, azt azok élték át legmélyebben, akik—mint magam is—azon­nal csatlakoztak az MDF-hez és örömmel ajánlották fel emberi presztízsüket, szakmai tudásu­kat, szabadidejüket. Azután csalódniuk kellett és meg kellett tapasztalniuk, hogy minderre csak a választási győzelemig volt szükség! Magyar voltunk természetes állapotának válla­lását, nemzeti értékeink tiszte­letét, a magyarság egészének szolgálatát magyarkodó retori­ka váltotta fel, a magyarabb ma­gyarokat és a nem is igazán magyarokat szétválogató gőg, érvek helyett indulatokra épít­ve, gyűlölködve, gyűlöletet és félelmet gerjesztve és igazán so­kat ártva az ország jó hírének, a határainkon túl élő magyarok­nak. Eltűnt a mérséklet ígérete, a „nyugodt erő”, amelyre a vá­lasztópolgárok többsége a sza­vazatát adta, a hisztérikus ellen­ségkeresés vált mindennapossá, az „igazságtétel” pedig köz­ponti kérdéssé, amelyről egyet­len szó sem állt az MDF prog­ramjában! Számunkra, nemzeti demok­raták számára az MDF tündök­lésének és hanyatlásának törté­netéből a legfontosabb annak felmérése: mit nem szabad el­követnünk! Legfőképpen a gőgtől kell megőriznünk ma­gunkat, a nemzet egyedüli kép­viselőinek, a bírálhatatlanok- nak és tévedhetetleneknek gőg­jétől. Ragaszkodnunk kell a de­mokráciajátékszabályaihoz ag­gályos gonddal, mert azok nem üres formaságok. „Nem ma­gunkért: az országért!” — az MDF vezető köreiben erre már nem emlékszik senki, vagy ha igen, nem több az retorikai for­dulatnál. Mi nem monjuk ki ezt — másodszorra nem lehet ki­mondani —, csak csináljuk!” Cs. I. / Uj eszköszök a gyógyászatban — Csodaszernek tűnt a sze­memben, amikor először ta­lálkoztam vele — mondja Kandó Edit mezőhegyesi fog­orvos azokról a „kézi” készülékekről, amelyet — a lézerfény alkalmazása kap­csán — egy budapesti tanfo­lyamon ismert meg. Az ismeretterjesztő tanfo­lyamot az Országos Rákelle­nes Lézer Alapítvány szervez­te, amelyre önkéntes alapon lehetett jelentkezni. A megyé­ből hárman vettek részt az ok­tatáson. — A lézer nem ismeretlen a gyógyításban — folytatja —, hisz a rákos betegségek gyó­gyításánál már eddig is sikere­sen alkalmazták. A megismert készülékek egyszerű, köny- nyen kezelhető kis műszerek. Nem hinném, hogy sok lenne belőlük a megyében, pedig csodálatos dolgokra képesek: fájdalomcsillapítás, gyulla­dáscsökkentés, sebek gyógyu­lásának gyorsítása, foghúzás utáni fájdalomcsökkentés, herpesz gyógyítása és külön­féle fogágybetegségeknél al­kalmazható. Szinte minden területen (bőrgyógyászat, reu­matológia, nőgyógyászat, sze­mészet) kiválóan használha­tók. Több típusból lehet vá­lasztani és kísérletek sorával bizonyították különlegesen kimagasló eredményeit. So­kan összetévesztik a már hasz­nálatos ultraibolya-fénnyel működő műszerekkel, az inf- rasugarak használatával — hangsúlyozza —, azonban ezek egészen más alapokon működnek. — Láttam például olyan száj zárás beteget, akinek egy hét kórházi kezelésre számí­tottak a gyógyulásig, ezzel szemben a lézeres kezelés után néhány perccel mozgatni tudta az állkapcsát — állítja példaként. — Úgy érzem, ezek a kis készülékek új távla­tokat nyitnak a gyógyításban, a helyi kezelésekben és lerö­vidíthetik a táppénzes állo­mány időtartamát. Előnye még, hogy otthoni használat­ra, magánrendelőkbe egy­aránt alkalmas. Azért is érde­mes szólni róla, mert szeret­ném felhívni a kollégák fi­gyelmét erre a jövőbe mutató új lehetőségre. Februárban szeretnék magam is beszerez­ni egy dióda-lézert, amelynek remélem a sikeres gyakorlati alkalmazásáról is beszámol­Olvasóink írják „Munkát adott” A Békés Megyei Hírlapban megjelent, Munkát adott” című cikkre szeretnék reagálni és véleményt mondani. A cikkben Hon’áth Sándor családi vállalkozásáról ad némi információt. Leírja a cikkben, hogy 50 embernek adott új munkahelyet az Aradi úti takarmánykeverő' beindításával. De azt nem nyilatkozta, hogy ugyanakkor 80 család életét keserítette meg ezzel a nagyszerű vállalkozásával. Azt senkitől nem kérdezték meg, hogy esetleg hozzájárul-e a keverő'beindításához, ami már több mint 10 éve nem üzemelt. Mivel a keverő'egy lakott terület kellős közepén helyezke­dik el, szinte 20—30 m-re a lakóházakhoz. Lehet, hogy a legkorsze­rűbb technológiával működik, de azt mi lakók nemigen tapasztaljuk. Nem beszélve a manapság oly sokat emlegetett környezetvédelem­ről. A keverő 3 műszakban dolgozik. Kíváncsiak lennénk rá, hogy Hon’áth úr hogyan töltené el itt a napjait, ilyen zajosan működő üzem mellett, és főleg az éjszakáit, mert itt még aludni sem lehet. Arról a targoncáról nem is beszélve, aminek a hangja az éjszakákat színesebbé, a raklapdobálások gazdagabbá, ehhez párosulva még a csigasor nyikorgása, a hajnali, nagykocsikkal való tápelhordás kombinálva még egy kis kalapálással, a kocsi bőgetésével és tetőfeldobálással. Ez egyszerűen így együtt valami csodálatos dolog. A rakodás az utcán történik, van mikor 10—12 IFA gépkocsi is egyszerre tartózkodik a keverőnél, ami teljesen lebénítja a forgalmat. Ha például esik az eső, az egyszerűen katasztrófa. Sehol nincs akkora sár, mint itt. Ha az erre lakóknak valami dolga akad bent a faluban, az úgy lehetséges, ha megtanulnak a kocsik között lavírozni, ami néha bizony nem kis feladat. Akkor még nem szóltunk arról a porról, ami a tetőn keresztül ömlik ki, és az olyan szagokról, amik igazán elviselhetetlenné teszik a levegőt és a lakások szellőzte­tését. Az önkormányzat 5—6 évvel ezelőtt a keverővei szemközti telke­ket felosztotta és eladásra kínálta. A 8 telek el is kelt, és a felében ,,sajnos” már laknak is. De kérdezzük, hogy ki az a hülye, aki ide épített volna, ha ezt előre tudja? Azok a fiatal házasok, akik itt szenvednek most a portól, zajtól és a bűztől, ezekbe a házakba az életüket beleadták. A kérdés most fel van téve: mi lesz velük, hogyan tovább? Bontsanak kötelet és álljanak odébb? Vagy egyszerűen vessenek magukra, amiért ott próbáltak kikötni? Vagy csak egysze­rűen szenvedjen, ha már szenvedhet? Nem akarjuk elhinni, hogy az önkormányzat ne tudta volna megakadályozni ezt a lépést, ha akarja. Csupán el kellett volna erre jönni, és egy kicsit körülnézni. Persze ha valami befolyásos személy lakna ezen a környéken, most nem lenne ilyen gond. Amit még nem tudunk megérteni: ha már 100 százalékban át kellett alakítani a keverőt, akkor miért nem lehetett a falun kívülre tenni, mert megoldás lett volna biztos, ha akarnak. Az egész környék, de főleg az új lakások tulajdonosai remélik, hogy a nyár beállta előtt még valami megoldás történik. Mert 35 fok hőségben ott egyszerűen lehetetlen lesz az élet. A KÖRNYÉK LAKÓI Nyílt levél a Tisztelt Képviselő Urakhoz! Tisztelt Képviselő Urak! (Tisztelet a kivételnek!) Uraknak nevezem önöket, hisz jómagam és az országban a többi 4—5 millió emberhez képest, akik a létminimum alatt élünk, hozzánk képest — elszegényedett emberekhez hasonlítva — uraknak számítanak. Fizetésük a mi kis párezer forintunkhoz képest a csillagos ég! Mégis van Önök között olyan, aki úgy vélekedik, hogy szerinte a fizetése középszintnek számít. Amikor megválasztottuk Önöket bíztunk abban, hogy a válto­zás igaz lesz, vagyis mindenki a jobb életet várta. Helyette az ország majdnem fele filléres gondokkal küzd. Jó hírek helyett csak az inflációról hallunk. Szerintem a legtöbb ember nem is tudja, mit jelent ez a szó, de ha korog a hasa, azt mindenki tudja, hogy mit jelent. Ideje lenne olyan törvényeket megszavazniuk, ami a szegénységből való felemelkedést jelentené, mert uraim, amíg Önök úgy szavaznak, hogy egy vállalkozónak 100 forintból még 20 forintja sem marad, amíg a fizetés élelemre nem elég, amíg a nyugdíjasok legtöbbje vagy eszik vagy tüzel, és a gyógy­szereit nem tudja kiváltani, amíg a gyerekek összeesnek az iskolában az éhségtől, amíg a bajba jutott emberek nem találnak segítséget, amíg Önök a prostitúció törvényén vitatkoznak, csa­ládok ezrei mennek tönkre a nincstelenségtől, addig ne várják az emberektől a támogatásukat! Tele hassal könnyű véleményt mondani azokról az emberekről, akik szolidaritásból éheznek, a jövőbe látva aggódnak embertársukért. A közintézetekben mele­gedő kisnyugdíjasokért. Saját testi és lelki épségüket kockáztatva harcolnak a célért, és akikre talán csak a hozzájuk hasonló emberek figyelnek oda. Jut eszembe az odafigyelésről. Olvastam valahol, hogy van olyan képviselő úr, akinek több munkahelye is van. Hát persze, mennél több a forrás, annál több a tóban a víz. Szerintem egy nagy cirkuszhoz hasonlít ez az ország, csak ne felejtsék el a tisztelt állatidomárok, az oroszlán is ritkábban támad, ha jól van lakva. Karsai Istvánné, Békéscsaba Visszhang Azonos-e azzal? A minap a kezembe került a Békés Megyei Hírlap egy korábbi száma, amelyben Mekis András békéscsabai lakost milliós sik­kasztással vádolják. Kérem Maczák János igazgatóhelyettes nyilatkozatát, hogy a nevezett azonos-e azzal a Mekis András úrral, akitől Ön — miután a nevezettet eltanácsolták a legitim Kisgazdapárt helyi szervezetéből — a Békés Megyei Hírlap hasábján a párt tagjai nevében megbízatás nélkül bocsánatot kért? (Név és cím a szerkesztőség-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents