Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-11 / 8. szám
1993. január 11., hétfő' HAZAI TÜKÖR & MES MEGYEI HÍRLAP Támogatások a rászorulóknak Pusztaföldvár. — Az elmúlt év végén az önkormányzat közel 1 millió forint értékben támogatta a nagycsaládosokat, a kisnyugdíjasokat, az óvodásokat és az iskolásokat. Az ünnepre való tekintettel a gyerekek szaloncukrot és déligyümölcsöt kaptak. Földárverezés Mezőgyánban A mezőgyáni polgármesteri hivatalban január 23-án 9 órától földárverezést tartanak — kaptuk a hírt Szabó István mezőgyáni polgármestertől. TIB-közgyűlés A Történelmi Igazságtétel Bizottsága pártok felett álló, független szervezet — jelentette ki Zimányi Tibor a TIB ügyvezető elnöke, a szervezet szombati közgyűlésén. Az eredetileg márciusra tervezett ülést azért január elején hívták össze, mert az utóbbi hónapokban az elnökség négy tagja mondott le, így szükségessé vált az új vezetőség megválasztása. Napirendre tűzték az alapszabály módosítását is. Az ügyvezető elnök ezt a döntést azzal indokolta, hogy a megalakulás óta tízszeresére duzzadt taglétszám megköveteli a szervezet működési szabályainak korszerűsítését. Megnyitó beszédében Zimányi Tibor hangsúlyozta: a TIB legfontosabb célja a meghurcoltak érdekvédelme, éppen ezért szorgalmazza az igazságtétel mielőbbi parlamenti rendezését. Skinhead megemlékezés Harminc-negyven bőrfejű fiatal gyűlt össze szombaton, hogy tavaly meggyilkolt társukra emlékezzen — tájékoztatta az MTI-t a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtó- osztálya. Emlékezetes, hogy Schönauer Pétert egy évvel ezelőtt egy Magyarországon tartózkodó színes bőrű fiú szúrta le a Kőbánya-kispesti metróállomásnál. A skinhead fiatalok először társuk sírját látogatták meg, majd a Gellért-hegyi kápolnához vonultak. Rendőri beavatkozásra nem volt szükség. Ide tartozik a hír, hogy Hanzély Mihály, az '56-os, Antifasiszta és Antibolsevista Szövetség elnöke békés demonstrációra kért engedélyt a BRFK-tól, szintén a meggyilkolt fiú emlékére. A tragédia színhelyén január 10-én megrendezendő összejövetelre az engedélyt a főkapitány megtagadta, mivel az a forgalmas közlekedési csomóponton akadályozná a tömegközlekedést. 30. évad a Gyulai Várszínházban A rekonstrukciós munkálatokkal együtt kell dolgozunk az idei évben, de mi örömmel vállajuk ezt a kellemetlenséget a működő színházért fotó: kovács Erzsébet VFolytatás az 1. oldalról) rás Ugató madár című drámáját. Akkor az író betegsége miatt nem tudta vállalni a mű színpadkész változatát. — Minden bizonnyal az idén lesz előadás. 1985-ben egy igen szomorú esemény, Harag György temetése hozott össze minket Sík Ferenccel Sütő Andráséknál. Akkor beszélgettünk az elkészült új darabról, az Ugató madárról. Sütő elmondta, hogy miközben a búcsúbeszédet tartotta a temetőben, az az ígéret járt a fejében, hogy elvégzi azokat a változtatásokat a darabon, amelyeket a rendező, Harag György kért. Minderre azonban nem került sor. Időközben megszületett az Alomkommandó és az Advent a Hargitán színpadi változata, megváltoztak a körülmények, és katasztrofális balesete közbe szólt. Reméljük, hogy az idei évadban színpadra kerül a darab. —Az idén gondolom folytatódik a Shekespeare-sorozat. — Az évad egyik legnagyobb vállakózása a Hamlet színrevitele. Ezzel az előadás- sorozattal többek között szeretnénk olyan előadásokat létrehozni, melyek nagy egyéniségekhez kötődnek, mint például Sík Ferenchez, akinek világról alkotott véleményét tükrözi ez a sorozat. A Hamlet kiválasztásakor nem lehetett szem elől téveszteni, hogy ez a dráma a gyulai vár „megrendelésére” íródott. Ennél ideá- lisabb helyet rendező nem is kívánhat.-—Ezek szerint lesz színház a várban? — A műemlék-felügyelőség tervtanácsa megértette, hogy a Gyulai Várszínház attól várszínház, hogy a várudvaron játszik. így a 30. évadot újra bent tölthetjük, természetesen úgy, hogy a műemlék funkcióját nem akadályozzuk, és megtanulunk együtt dolgozni a rekonstrukciót végzőkkel. Ez nem lesz könnyű feladat egyik fél számára sem, de valamit valamiért. — Térjünk vissza az évad műsorához. Az idei nyáron szinte minden műfaj megtalálható majd a vár, illetve a tó színpadán. De az operett ritka vendég a várszínházban. — Úgy gondoltuk, hogy a könnyedebb műfajnak is lehetőséget kell biztosítsunk, így színpadra került már musical, s az idei évben a Cigánybáró, amely úgy gondolom egy kicsit túl mutat az operett könnyedségén. Különlegességnek szánjuk, hogy az előadáson élő zenekar, a békéscsabai szimfonikusok működnek majd közre. A tószínpad és környezete kitűnő alkalmat kínál a látványos előadás számára. — Ez az évad ünnepi alkalom. A kiválasztott darabokon kívül mi az, amivel készül még a színház e jeles évfordulóra ? — Tervezzük a színi akadé- misták, főiskolások találkozóját, mellyel talán sikerül fesztiválhangulatot teremteni a városban. Erre azért is merünk vállakozni, mert Békéscsabán működik egy színművészeti tagozat, s ők egyben gazdái is lehetnek ennek a találkozónak. De nemcsak a Magyarországon működő színiiskolákra gondolok, hanem a határainkon túli magyar nyelvűekre is, mint például a marosvásárhelyi, az újvidéki és a kárpátaljai iskolák. A találkozó célja, hogy a különböző helyeken lévő oktatási rendszerek megismerjék egymást, tanuljanak egymás munkáiból. S nem utolsó sorban azért, hogy a hallgatók munkáiból a közönség s mi is profitálhassunk. Hiszen egy-egy vizsgaelőadáson fantasztikus dolgok születnek, tele ötlettel, energiával, s ez nyilván szerves része lehetne a nyári színházi munkának. Ezenkívül kifejezetten az évfordulóhoz kapcsolódik az ünnepélyes megnyitó, ahol az elmúlt 30 év kitüntetettjei, színészek, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők lépnek majd színre egy gálaműsor keretében. Neves szakemberek—írók, történészek, rendezők, kritikusok, színházi emberek — meghívásával színházi tanácskozást szeretnénk rendezni A történelmi dráma és mai szín- padraállításának egyes kérdései címmel. Tervezzük még egy összefoglaló mű kiadását 30 éves a Gyulai Várszínház címmel, mely tartalmazza majd az eddig játszott darabok színlapjait, valamint értékelő leírásokat. Muzslai Katalin Horváthék emberségesen jártak el - Rendeződik egy jogvita? Házat vettek lakóval (Folytatás az 1. oldalról) cember 29-ei közgyűlés után nyilatkozhasson szándékáról. Ha nem ő lesz az elnök, mondta, előfordulhat, hogy már december 31-én elköltözik a faluból. — Végül is nem ő lett az elnök. — Nem, ebben az időszakban egymást érték az ünnepek — veszi át a szót Horváthné. — Mi tiszteletben tartottuk a karácsonyt, a szilvesztert, az újévet. Gondoltuk várunk, nem zaklatjuk őket. Korábban még azt is eldöntöttük a férjemmel, hogy tekintettel leszünk Farkasék első osztályos kisfiára, hiszen év közben, a félév lezárása előtt nem tenne jót neki az iskolaváltoztatás. Szóval türelmesek voltunk, január 4-én, az első munkanapon az irodában szerettük volna rendezni a dolgot. Sajnos Farkas János nem jelent meg a munkahelyén, ezért ment át ötödikén este hozzájuk a férjem és a fiam. — Kizárólag a helyzet tisztázása végett! — folytatja Horváth úr. — És véleményünk szerint az ott történteket egyoldalúan, az előzmények ismerete és a mi megkérdezésünk nélkül írta meg az újság. A két telefonról pedig ennyit: Farkas János a kapuban elismerte, hogy se a jegyzőt, se a Mezőkovácsházi Rendőrkapitányságot nem kellett volna felhívnia. Az viszont igaz: ragaszkodtunk és ragaszkodunk ahhoz, hogy vagy fizessen nekünk lakbért, vagy ürítse ki a lakást. Arra kérjük tehát Önt, írja meg az igazságot, tudja meg Dombegyház lakossága, hogy a főkönyvelő úr több mint három hónapig nem volt hajlandó lakbért fizetni az új tulajdonosnak. Mi emberségesen jártunk el, Farkas úr (és ezt ön nem hallhatta a harmadik helyiségben, ahol szólt a tévé!) még benn a konyhában kijelentette: hibát követett el azzal, hogy nem kötötte meg velünk a bérleti szerződést. Bizonyságul másnap, tehát január 6-án feladott a címünkre 3568 forintot, s küldött egy levelet is. Ebben azt írja, hajlandó velünk tárgyalni. Erre mi is készek vagyunk, hiszen éppen ezt szerettük volna elérni. Meghallgattatott tehát a másik fél is. A cikkben szerepel egy mondat, amelyet Horváthék különösen sérelmeznek, mivel a fiuk foglalkozására utal. Dr. Farkas János utólag erról ennyit mondott: — Horváth Attila hivatásos rendőr a lakásomon civilben jelent meg, és mindvégig civilként viselkedett. A vita hevében valóban azt találtam neki mondani, hogy a rendőr az gatyában is rendőr. Ezzel semmi olyat nem állítottam, hogy visszaélt volna a hivatásával. Ménesi György Olvasóink írják Körösök privatizációja? Ezt a félelmetes híresztelést több helyen hallottam. Az Országos Horgász Szövetség szétverésére törekvő elgondolásokat már ismerjük! Legutóbb egy jó barátom győzködött, hogy higgyek neki. Értesülései szerint felbomlik a HTSZ, a folyópartot árterületekkel együtt elárverezik, s az újonnan készülő halászati törvény a halászati jogot az illető földtulajdonos kezébe akarja adni. Ez azt jelentené, hogy az egyik folyamkilométertől a másikig Bröhliké lenne a terület, a következő szakasz mondjuk ,,Sipka Jóskáé”, s a területek önkényurak kezébe kerülnének, akiknek szaktudása sem lenne a halgazdálkodáshoz, rablógazdálkodást folytatnának, figyelmen kívül hagynák a védett állatokat, védett halfajokat és kényük-kedvük szerint megfoszthatnának másokat a kirándulások, horgászatok jogától. Ilyen jogtalanság a világon sehol sincs! Egy bányagödör eladása az más, de az ártér, a folyók, az erdők az ökoszisztéma részét képezik, amelyeket csak bitorolni lehet. A természethez és „ a természet által nyújtotta javakhoz mindenkinek joga van. Ha ilyen intézkedés születik, akkor barátaimmal demonstrációt kezdeményezünk. Tiltakozni fogunk horgásztársaink nevében, tiltakozni fogunk azok nevében, akik összeomlott társadalmunkban egyetlen örömüket kirándulásokban találják, azok nevében, akik messzi városokból ide járnak családtagjaikkal egé'sz éves munkájuk után nyaralni, nyaranta idelátogató külföldi horgásztársaink nevében, akik az idegenforgalom részét képezik, a természet- járók és vízitúrázók nevében és a józan ész nevében. iFJ. Salamon György, Békéscsaba Önzetlen segítség Jómagam, a feleségem és két kiskorú gyermekünk másfél évvel ezelőtt érkeztünk Magyarországra, mint menekültek. A Vajdaságból jöttünk el, otthagyva mindenünket, hogy ne legyünk részesei egy olyan vallási háborúnak, amelyhez nekünk, vajdasági magyaroknak éppen semmi közünk nincs, de a nagy szerb politika rákényszeríti az ottmaradottakat, hogy részt vegyenek az emberiség egyik legkegyetlenebb háborújában. Ezzel a levelünkkel szeretnénk megköszönni ennek az országnak, hogy nekünk és másoknak menedéket és biztonságot nyújtott. Mi már itt fogunk maradni, végleg letelepszünk Magyarországon, mert ha visszatérnénk is, örökké csak ,,kisebbség” maradnánk. Az ottani kisebbségi jogokból pedig nagyon elegünk van. Néhány hónappal ezelőtt Békéscsabáról kiköltöztünk Telek- gerendásra, mert itt vettünk tanyát. Sajnos anyagilag nagyon meg voltunk szorulva, mert én még nem tudtam munkába állni, a feleségem pedig munkanélküli segélyen van. A telekgerendásiak ezt megtudták és segítettek nekünk. Nagyon sokan kijöttek hozzánk a tanyára és mindenki hozott valamit. Ki ruhaneműt, ki ennivalót vagy tüzelőt. Segített az önkormányzat éppúgy, mint a falu mezőgazdasági termelőszövetkezete is. Senki sem kényszerítette ezeket az embereket arra, amit tettek. Emberbaráti szerétéiből tették és sohasem fogjuk tudni megköszönni tenkik. Ezért kérjük a Békés Megyei Hírlap szerkesztőségét, hogy hasábjain jelentesse meg levelünket, hogy legalább így, nyilvánosan megköszönjük ennek az országnak és ennek a falunak a segítségét. Tóbiás János és családja, Telekgerendás Visszhang „A posta jövője?” A Békés Megyei Hírlapban fenti cím alatt megjelent cikkben foglaltakkal kapcsolatosan az alábbiakban tájékoztatom a lap olvasóit. A végegyházi postaépület újjáépítésének előkészítése során a községi önkormányzattal egyeztettem, a postaépületben lévő lakás bérlőjét, a hivatalvezetőt időben tájékoztattam arról, hogy másik lakásbérletet kell keresnie. A postának ugyanis a szűkös beruházási forrásait—központi rendelkezés alapján —postahivatali épületekre, a lakosság postai ellátására kell fordítani. A hivatalvezető a községben már talált is bérlakást, amelyben csak ez év tavaszán kell átköltöznie. A postai szolgáltatást a községben az újjáépítés ideje alatt is, a mostani épület egy részében folyamatosan biztosítom. A cikk szerzője egyébként a fenti, pontos információhoz nem juthatott hozzá, mivel az ügyben illetékest, a helyi postahivatal vezetőjét nem kereste meg. Pap Gyula, a Szegedi Postaigazgatóság osztályvezetője Visszhang Nem szombatista - adventista Az Adventista Egyház részéről észrevételt szeretnénk tenni a Békés Megyei Hírlap 1992. december 15-ei számában a 4. oldalon közzétett egyik információval kapcsolatosan. Ugyanis a „Segít az önkormányzat” cím alatt megjelent írásban—bizonyára nem szándékosan—tévesen nevezték meg egyházunkat. A szombatista hitközség elnevezést egyházunk sohasem használta és ma ez sokakban talán megalapozatlan ellenérzéseket kelthet. Kovács László, adventista lelkész
