Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02-03 / 1. szám
A rrears / / t / / • • • fiSMES megyei HIRUP hétvégi magazinja Körös-part Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Mondták... Ami sokkol, az a cinizmus, a felszínesség és a silányság. Dumában, politikában, vacak könyvekben, újságokban. Lejáratják az irodalmat és mindazt, mi igazán értékes. (Huszti Péter színművész) A munkanap számomra reggel fél hatkor kezdődik, és az esetek többségében még aznap be is fejeződik. A hétvégék az MDF-éi, hiszen pártpolitikusként nem mondhatok le arról, hogy akár egy ötvenfős gyűlés előtt is ne tartsak előadást. Ami a kedvteléseimet illeti, jóformán csak a zene maradt. Szívesen fogadok el ezért meghívót koncertekre vagy operába, szívesen vállalom az ilyen rendezvények feletti védnökséget is. (Szabó Iván ipari miniszter) Én még ismertem az igazi Európát. Tizenöt éves koromban kezdtem el bejárni gyalog meg kerékpárral, sok mindent láttam belőle. Nem kezdek el most nosztalgiázni, de higgyék el: egészen más Európa volt. Hatvan év alatt alaposan lezüllött. Nem akarom elvenni senkinek a kedvét tőle, de áhitatosan felnézni nem tudok rá. Amerika még mélyebbre süllyedt, a látszatdemokráciájával meg az álszabadságával, álegyenlőségével. (Benedek István író) Én megtaláltam a társamat, mert nemcsak az a fontos, hogy egy kapcsolatban én érezzem jól magamat, hanem a társam is. Különösen azért, mert egy színészt nagyon nehéz elviselni, ehhez sok asszo- nyi tapintat kell, szeretet és empátia szükséges. Nagyon sokat köszönhetek neki, sokat segít nekem. (Mécs Károly színművész) Békési tallózó Kesztyűs Ferenc grafikus, festő és a tűzzománc-kerámia megújítója 60 éves. Az Isten háta mögötti Sarkadról származik, a magyar—román határ épp csak, hogy innenső oldaláról. E szépséges-komor vidék, a nehéz sorsú emberek közege keménnyé, céltudatossá tette, egyúttal — és ez nem ellentmondás— megmaradt szívének melegsége is. (Sipos Tamás — Heti Magyarország) Fürkésző A szeghalmi Kossuth-szobrot több mint nyolcvan éve avatták fel. Az emlékállítás ötlete a gimnáziumalapító földesúrtól, Péter Andrástól származik, aki harcos 48-as hírében állott. Magyarságára mi sem jellemző jobban, mint az, hogy gazdaságában nem tűrt meg tarka marhát, mondván, az nem magyar. Horvay János készítette a Kossuth-szobrot és az avatáson — reumás fájdalmai ellenére is — részt vett Kossuth Ferenc miniszter, a kormányzó fia. Erre az alkalomra Péter András új hintót vásárolt Debrecenben, s a „legmagyarabb szeghalmi” arra is ügyelt, hogy a kocsira Kossuth Éerenc üljön fel először. — Halló, Janiga-lakás, Mező- kovácsháza? — Igen, itt Janiga Istvánné. — A Békés Megyei Hírlap munkatársa, Tóth Ibolya vagyok. Egy kis beszélgetésre szeretném kérni! — Nagyon szívesen, csak kérdezzen! — Miben zavartam meg a telefonhívással? — Éppen olvasgatunk, beszélgetünk a gyerekekkel. Most szabadságon vagyok — egyébként a rendelőintézetben asszisztensként dolgozom. —Nagy a család? — Két kislányunk van, Blanka 12 éves, Lívia 10. — Szépen teltek az ünnepek? —Nagyon! Egy öcsém van, ő volt nálunk a feleségével, és természetesen a szüléink. Az ajándékok egy részét, a ruhákat együtt vásároljuk, amióta nagyobbak a lányaink, de került sok meglepetés is, játékok, könyvek. Már ők is készítenek nekünk apró, kedves meglepetéseket ajándékba, a szülőktől étkészletet kaptunk. —A telefonkönyvben a férje neve mellett az áll, hogy repülőgépvezető, üzemmérnök. O ezekben a hideg napokban is felszáll? — Most éppen nem, mert átszervezik a céget a növényvédő repülősöknél, de máskor bizony ilyen hidegben is dolgozni szoktak, szórják a műtrágyát. A Szilveszter hogyan szokott telni? — Rétest sütök, mákosat és lekvárosat,... Négyesben köszöntjük az új évet. Amióta a gyerekek nagyobbak, tévét nézünk, készítek ünnepi vacsorát. — Éjfél után, az új év első perceiben rendszerint megfordul az ember fejében: ugyan mit hoz a most kezdődő esztendő? Természetesen. Nem is tudom, ugyanilyen lesz vagy rosszabb? Reménykedek, hogy legalább annyi lenne biztos, amit eddig is tudtunk biztosítani a gyerekeknek, magunknak. Csak a biztonság meglegyen! Politizálni nem politizálok, de az ember persze gondol azokra is, akiknek reménytelen a sorsa, akik munkanélküliek, meg akik tőlünk nem is olyan messzi a háborútól szenvednek, akik földönfutókká váltak... „Keresztviselő Krisztusom tanítsd meg székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét” E sorok írója: Gáli Annamária, a Kolozsvári Magyar Színház művésze 1993. január 2-3., szombat-vasárnap Százhetven éve született Petőfi Sándor Kiskőrösön, 1823. január elsején született Pet- rovics István és Hruz Mária fia, Petőfi Sándor, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Az évforduló alkalmából ezúttal Kossuthoz írott egyik levelét közöljük. Kossuth Lajoshoz Debrecen, januárius 13. 1849. Tisztelt Polgártárs! Bocsásson meg Ón, hogy másodszor is alkalmatlankodom; másodszor és utójára. Mindenekelőtt arra kérem Önt, legyen szives levelemet egészen végig átolvasni, mert az igen fontos nemcsak rám, hanem talán a hazára nézve is. Iparkodom, hogy minél rövidebb legyek. (...) A história bizonysága szerint némely emberek arra vannak kárhoztatva, hogy minél többet tesznek a hazáért, annál több lealáztatást és méltatlanságot szenvedjenek, s én ezek közé tartozom. Úgy hiszem, van jogom némi öntudattal tekinteni vissza pályámra, mert (nem pretenziót, hanem tényt mondok) a magyar köznép között az én dalaim voltak a szabadság első leckéje, megjelenésem előtt hírét sem hallotta ennek az eszmének, amelyért most harcol; és ezért nem volt egyéb jutalmam, mint a folytonos megalázások, de soha még csúfabbul senki nem bánt velem, mint Vetter. Windischgraez különben viselte volna magát irányomban. Azért Önhöz fordulok; ha meghallgat Ón, jó, ha meg nem hallgat, úgy az isten sem kívánhatja tőlem, hogy még tovább is járjak házról házra avégett könyörögni, hogy legyen szabad karom és fejem erejével a hazának szolgálni. Nem előléptetési kérek többé, nem is fogadom el mindaddig, mi g hadi tetteim azt követelni nem fogják; csak arra kérem Ónt, tetessen át a 28-dik zászlóaljtól Bem táborához; ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni; s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember. Ha ez sem teljesíthető, ha például ott nincs üres kapitányi hely vagy más efféle, akkor még egyet: a demokraták a legszegényebb emberek Magyarországban, s én valamennyi között a legszegényebb vagyok, mert a legrendületlenebb demokraták egyike voltam első föllépésem óta; még arra sincs pénzem, hogy a hazának tegyek ebbeli áldozatot; azért adjon nekem a nemzet nevében a kormány egy kicsiny összeget, csak annyit, amennyit legalább megérnek költeményeim, melyek szerénytelenség nélkül mondhatom, nem legutósó kincse a hazának. E kis összeget is nem díjul vagy ajándékba, hanem csak kölcsön kérem, hogy vele Bemhez menjek, s mellette mint magánember tanulhassam a katonáskodást, s ha megtanultam, lefogom róni tetteimmel e kölcsönt, mert nekem meggyőződésem, hogy egyike leszek a haza megmentőinek. Meglehet, hogy e hit őrültség bennem, de ha az, úgy olyan szent őrültség, melyért legalább is kíméletet érdemiek minden igaz hazafitól. Legjobban szeretném, ha szóval végezne Ón velem, s rendelne órát megjelenésemre; különben amint Ön akarja. Isten Önnel! tisztelő POLGÁRTÁRSA Petőfi Sándor Fekete fehéren ATEMFREI Nem tudom, önök hogy vannak a televíziós reklámokkal, én szeretem őket. Nem vagyok ezzel egyedül a családban, mert a fiamat és a lányomat is alig lehet „levakarni” a reklám alatt a képernyőről, úgy szívják magukba a frappánsabbnál frappánsabb ötleteket. A reklám kapu a világra és kapu az országra. Egy kor lenyomata. Hiszen nem csak új termékekről ad hírt, de leképeződnek benne a politikai változások is. Visszatükrözi a rendszerváltást, a polgárosodást, a piaci versenyfutást. Gondoljanak csak az őszes hajú úrra, aki szinkronhangon kínálja a hazai vásárlóknak a nagy sikerű mosóport, s talán rögvest megértik, mekkora a rohanás a piacokért: arra sincs idő, hogy hazai környezetben, magyar szereplőkkel újraforgassák a filmet. Néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha a régi filmek mozijához hasonlóan a Magyar Televízió egyszer a régi reklámok moziját is műsorra tűzné. Bizonyára jókat derülnénk magunkon. Elcsodálkoznánk, mi mindent reklámoztak már és milyen szöveggel ebben az országban. Ugye, emlékeznek még a halhatatlan szlogenre: Cipőt a cipőboltból! (Erre mondtuk gyerekként: Húst meg a Tüzépről.) A világ azóta nagyot fordult, vége a naivitásnak. Ma már „helyzet van”. Értünk, a vékonypénzű fogyasztók kegyeiért lohol mindenki. Mint az a futballkapus is, akit a karácsonyi ünnepek alatt „ismertem meg” a képernyőről. Igazi gyöngyszem a fiú a maga nemében. Bugyutára vett ábrázattal egy vélhetően remek torok- és orrtisztító cukorkát (tablettát) igyekszik ránk tukmálni. ATEMFREI a kiváló készítmény neve (ez itt nem a reklám helye!), a reklámszövegé pedig, amit kapusunk mond: „Ez segít, ha fáj a torkod és az orrodat is tisztíccsa”. Igen, így ahogy olvassák: tisztíccsa. Ha elnéző akarok lenni, akkor úgy veszem, hogy még az övékét is tisztítja, a bugyutáékét. Ha meg másként veszem, akkor „báncsa” a fülemet. Nagyon „báncsa”! Árpási Zoltán
