Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02-03 / 1. szám
1993. január 2-3., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM \ iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szorító Adni - ugyanaz a mozdulat 1—/s akkor, így december vége felé megszólított Lajos bácsi, a főszerkesztőm: „Zolti, ugye írsz valami kedves bolondságot a szilveszteri szám első oldalára?” És akkor egy éjszakát a csillagvizsgálóban töltöttem, az íróasztalom mellett, s megkíséreltem valami igaz szépet jósolni a változatlanul sötét égboltozatból. Én bizony hittem benne. Most is hiszem, amit a magam választotta éjszakán a visszapillantó tükörben látok. Hiszem, hogy ez az év is azoké volt, akik adtak, s 1993 is azoké lesz, akik adni tudnak. Adni. Milyen egyedül maradt szó! Micsoda hallatlanul régi mozdulat neve, szótükre, hangzó alakja; az emberiség összes nyelvében — ugyanaz a mozdulat. Ajándékot adni — könnyű. Ne ajándékot adjunk egymásnak, hanem a tartozás felelősségét. Hogy sohase tudják „viszonozni” azt, amit én adtam. Hiába szűnik meg (talán majd, egyszer) a szegénység, ha elfelejtünk adni. Amire a legnagyobb szükségünk van — abból kell adni, és akkor sohasem érezné szűkösnek a világot senki sem. Naponta mindent elveszíthetünk. Naponta mindent újrafogalmazhatunk. Ebben a varázslatban hihetünk. Ez az utolsó varázslat, amiben hihetünk. Ne kényelmesedjünk el annyira, hogy elveszítsük a hitünkét ebben a varázslatban. Veszítettünk szavakat az óévben? Ha nem, akkor ne hallgassunk, mert a hallgatás a szavak halála. (S hiába éljük túl a szavakat — a némára kevesen emlékeznek.) Ha igen, ha veszítettünk szavakat, annyit jelent, hogy drága tárgyakat is veszítettünk, amelyek hamarább megkerülnek mint a szavak. Nekünk sok szavunk van, mert az idők kezdetétől fogva sokszor a szavaink mentek, a szavainknak kellett helyettünk kilépniük a Pódiumra vagy a Térre. A táj szűkül körülöttünk, de a szavak köre, visszhangja, rezonanciája tágul bennünk. Egy-egy szó — mint a mágnes: kimondod vagy leírod, s a hozzátapadó idő- és térrögök millió gombostűként sebeznek. Ez a mi tűszúrásos gyógymódunk. A magyar akupunktúra. Az újesztendei tennivaló: a szavak rezonanciájának a tökéletesítése, a szavak útjainak a szélesítése, a szavak raktárainak a kitakarítása és újrafeltöltése. A nyitott ablakon beáramlik az éjszakai köd, de amint megszólalok—eloszlik. Megszólalsz, s a becsukott ajtó kinyílik. A ház azé, aki szóra bírta. Az újságok naponként közük a rang- és toplistákat; az országos, az európai és a világelsők, világmásodikok és világtizedikek pontosan megméretve menetelnek át 1992-ből 1993-ba. Mindenki hatalmas áldozatot hozott az emberiség teljesítőképességének a fokozásáért. Engem csupán az zavar, hogy még mindig nem tudom tíz másodperc alatt futni a 100 métert. Bizonyára többen vagyunk így. Velünk mi lesz? Mikor és ki tanít meg bennünket 10 másodperc alatt futni a 100 métert? Elz az év is azoké volt, akik adtak, s 1993 is azoké lesz, akik adnak. A Történelem progresszív. A Sors konzervatív. Látom, amint az utolsó simításokat végzi 1992 öltözetén: egy kicsit feljebb gyűri a gallérját s mélyebben szemébe húzza a kalapot, hogy nehezebben ismerjék fel vagy legalább ne vegyék észre arcán, szemében a szégyent. „Jó lesz így, asszonyom?” — kérdi. (A páros évek nőneműek, a páratlanok a férfiak.) Nemsokára kinyitja a hátsó kijáratot, hogy vendége, betege kiléphessen az Űrbe. Majd odaszól asszisztensének: — Szilveszter, kérem a következőt!... Banner Zoltán Hat év után és a Forgószéllel Kovács Kati visszatér Nem talált magának megfelelő partnert A sokak által kedvelt művész hat év kihagyás után, 1992 késő őszén új dalokból álló CD- vel és kazettával jelentkezett, az összeállítás címe: Forgószél. Sokan kérdezik, mi volt a több, mint fél évtizedes szünet oka? Nos, a válasz roppant egyszerű: Kovács Kati nem talált magának megfelelő partnert, aki „hozzáillő” dalszövegeket ír. Néhány hónappal ezelőtt szerencsés találkozás hozott változást. Kömyei Attila, a Craft Records művészeti vezetője Vilmányi Gábort, a közkedvelt Manhattan együttes frontemberét ajánlotta szövegírónak. (O egyébként a Manhattan-dalok költője is.) A közvetítés várakozáson felül sikeresnek bizonyult! Elkészült a dalcsokor, s a produkcióban szerzőként szerepel még Holló József és Koncz Tibor is. Az énekesnőhöz közel álló forrásból „rémtörténeteket” hallottunk a két Skorpió (Kovács Kati és Vilmányi Gabi) közös munkájának vérfagyasztó kulisszatitkairól... De félre a pletykákkal, hiszen a CD és a kazetta amúgy is magáért beszél. S tény az is, hogy a Craft Records három évre szóló, exkluzív szerződést kötött az énekesnővel, így a „szépdalok” kedvelői hamarosan újabb Kovács Kati-ko- rongokkal találkozhatnak majd. A menyegző zuhanása Paolo Veronese híres festménye, a Kánai Menyegző ismét látható a párizsi Louvre-ban, miután egy csaknem végzetes zuhanás során a vászon öt helyen elszakadt. A velencei mester remekműve a Francia- országban található legnagyobb méretű reneszánsz festmény. A 6,7x9,8 méter nagyságú festményt Veronese 15 hónapos rekordidő alatt alkotta meg 1563-ban. Egy velencei bencés kolostor falát díszítette. Azt a bibliai menyegzőt ábrázolja, amelyen Jézus a vizet borrá változtatta. Szimmetrikus elrendezése, perspektívája és a részletek kidolgozottsága különleges rangot ad a remekműnek. Restaurátorok egész csoportja finom gyapjúdarabkákat és speciális oldószereket használva eltávolított több réteg kormot, port és lakkot, amely évszázadok során rárakódott a vászonra. Az eredmény lélegzetelállító. Az alakok öltözékén világosan kivehető a selyem és a brokát anyagok szövedéke, ugyanúgy mint a hangszerek, evőeszközök és az asztalon lévő ételek. — Ez nem is restaurálás, ez valóságos újjászületés — mondta az AP tudósítójának Nathalie Volle, a múzeum kurátora. — A festményen a színek valóságos szimfóniája látható. Egy 160 tagú művészcsoport viszont kijelentette, hogy a Louvre megsértette a festmény eredeti voltát. Emlékezetes, hogy hasonló ellentétek vetődtek fel a római Sixtusi kápolna Michelangelo festette freskóinak restaurálása során. Abban a teremben, ahol a festményt kiállították, látható egyébként a Kánai Menyegző azonos nagyságú röntgenfelvétele is. Thália papnője Tolnai Klári színpadról és szerelemről, boldogságról és buktatókról Egyik legnagyobb színésznőnk máról holnapra él Május vége óta nem láthattuk színpadon. ,A kis városunk” és az ,Aranytó” Mensáros László betegsége miatt nem tűzhető műsorra, ezért Tolnai Klári, aki most csak ebben a két darabban játszik, otthon tölti az idejét. Éőz, bevásárol, takarít. Szerencsére a szinkrongyárakban nem felejtik el, többé-kevésbé rendszeresen hívják, így ha Mensáros a telefonban aggódva kérdezi: „Mondd, van pénzed?”, nyugodtan válaszolhat: „Egyelőre még van, és a jövő héten megint megyek a szinkronba.” Bár mindezeket derűsen közli, az ország egyik legnagyobb színésznője mégis máról holnapra él. — Több mint ötven éve áll reflektorfényben, a ’30-as években forgatott filmjeit a mai fiatalok is láthatták. Két nagy alakítását—a „Vágy villamosa” Balnche és a „Rómeó és Júlia” Júliáját nem rögzítették. Nem sajnálja? — Akkoriban a minisztérium „illetékese” nem akarta. Például a Vágy villamosát azért, mert amerikai darab, meg az a nő, akit én ott játszottam, az egy félvilági „k” és azt mondta, hogy erre ő nem ad pénzt. Hogy a többit miért nem vették fel? Nem tudom. Sajnos hosszú a sor: Pécsi Sanyi, Gábor Miki, Kiss Manyi, Mezey Mária nagy alakításai, az akkori Madách-gárda jobbnál jobb előadásai örökre elvesztek. — De megvannak a régi filmjei... — Ahogy elnézem azt a kis Tolnait, ahogy jön-megy a régi filmeken, hát megvan a véleményem róla! Hirtelen „sztár lett” (csillagocska) lett belőlem. Mai szemmel nézve nagyon éretlen voltam. Persze lehet, hogy ma szigorúbban nézek mindent, hiszen már tudom, hogy mi minden kell egy jó alakításhoz. — Sok buktatója van egy színészi pályának ? — A buktatót úgy érti, hogy a pályán kívül? Annyi buktatója egy privát asszonynak is van, mint egy színésznőnek. Nem is lehetné valaki jó színésznő, ha nem élné át mindazt az asszonyi sorsot, amit át kell élni. Tehát bátran vállalni kell az élet buktatóit, és azután felmutatni őket a színpadon. —Nem bánta meg, hogy színésznő' lett? — Nem, nem! — El tudna képzelni egy civil Tolnai Klárit? — Egészen fiatalon apáca akartam lenni. Ezen ma már nevetünk, de ha egészen komolyan belegondolok, nem érzem túl messze a színészi hivatástól. Én ugyanis nem elvonult apácára gondoltam, hanem tanító, nevelő, ápoló apácára. Tevékeny életre vágytam. Ha jól belegondolok, nincs is messze attól, amit végül is csináltam, hiszen Thália papnője lettem. — Az apácaságba sok minden belefér, kivéve a szerelmet. De Tolnai a szerelmet is csodálatosan alakította... — Nem tudom... A szenvedő szerelmet el tudom játszani, a kokett szerelmet soha nem tudtam. Azt igen, ha otthagynak, ha szenvedek,ha öngyilkos leszek tőle, azt el tudtam játszani. De a kacért — azt nem. Talán mert szemérmes voltam hozzá. Talán mert az életben sem voltam olyan. Soha nem csábítottam el senkitől senkit, nem kacérkodtam senkivel. De szeretni azt tudtam. —Megkapott mindent, amire vágyott? Szerelmet? Boldogságot? — Igen. Általában az egész életemmel elégedett vagyok. Ez volt rám kiszabva, az én életem rám illett. Biztosan ismeri azt a tanmesét, hogy meghal az öregember és fölmegy a mennyországba. Ott találkozik Szent Péterrel és azt mondja neki, nem érdemelte meg azt az életet, amit kapott, túl nehéz keresztet kellett cipelnie. Szeretne visszamenni a földre, de valami könnyebb sorsot kér. Akkor Péter apó bevezeti egy terembe, ahol sokféle kereszt található. Azt mondja az öregnek: No, válassz egyet, fiam! Az öregember sorra próbálja a kereszteket, míg végre az egyik megfelel. Ez jobb lesz, mint ami volt, ezt választom, mondja. Erre Péter apó: Fiam, ez volt a te kereszted... László Zsuzsa FEB Emlékezés Babits Mihályra Az Országos Széchényi Könyvtár Babits Mihály születésének 100. éfvordulójára emlékezik. A kép jobb szélén Karinthy Frigyes, mellette Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Schöpflin Aladár, Török Sophie, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Szép Ernő
