Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1993. január 27., szerda Védem a képviselőket! Az emberek sokat szidják a parlamenti képviselőket. Úton útfélen hallani, olvasni olyan vélekedéseket, hogy nem fognak össze, veszekednek, sőt mocskolják egymást, rengeteget hiányoznak, a nagy fizetésüket bezzeg felveszik! A legújabb sláger pedig az, hogy rögtön alkotmányellenesnek találták a parlamenti feloszlatásáról szóló népszavazási kezdeményezést, naja!, féltik a széküket, a hatalmukat, a pénzüket. Én védem az országgyűlési képviselőket! Talán azért, mert — parlament tudósító lévén — testközelből figyelhetem a munkájukat, az életüket. Ott ülök mögöttük a sajtópáholyban, s a nyolcadik-tizedik órában már ugyanolyan elcsigázott vagyok, mint ők, ugyanúgy zsong a fejem, ugyanúgy fáj a hátam. Legelőször is az bosszant a bírálatokban, hogy általánosítanak. 385 képviselőnk van, 385-féle ember! Van közöttük tudós, átlagosan okos és persze kevésbé okos is. Van szorgalmas, lelkiismeretes, van felületes. Akad jó politikus, van gyengébb és van, aki egyáltalán nem nevezhető politikusnak. Egyesek mindig ott vannak, mások tényleg sokat hiányoznak. Ülnek a parlamentben elhivatottak és karrieristák, profik és amatőrök, felelősséget vállalók és felelőtlenek, önálló égyéniségek és csak másokkal ordítozni tudók, történelmi személyiségek és percemberkék. Szinte nem is tudnék mondani egyetlen olyan tulajdonságot sem, amelyik mindannyiójukra rá- illenék. Veszekednek? Mondjuk inkább úgy: vitatkoznak. De hát ez a demokrácia lényege! Egy- egy törvénytervezetről azért mondják el a képviselők a véleményüket, hogy azok a különféle érdekek, amelyeket képviselnek, összecsiszolódjanak, s kialakuljon egy minden társadalmi réteg számára elfogadható megoldás, ami az ország céljaival és lehetőségeivel is összehangban áll. Ha nem tövénytervezetről, hanem általános politikai kérdésről vagy netán a Házszabályról folyik vita, az is hasznos dolog. A demokrácia másik lényeges eleme ugyanis az, hogy a szabályok nyilvánosak, betartásuk kötelező és ellenőrizhető. Ha az egyik politikai erő úgy érzi, hogy a másik áthágja a szabályokat, akkor ezt jeleznie kell, éppen a demokrácia védelmében. Abban persze egyetértünk, hogy ezek a viták néha folyhatnának kulturáltabban is, személyes sértegetések, fut- ballpályára való bekiabálások és füttyögések nélkül. Legközelebb kulturáltabb képviselőket kell választanunk a parlamentbe az oda nem valók helyett. A hiányzásról csak annyit, hogy a képviselő nem a teremben ülésért, hanem a képviselői munkájáért kapja a fizetését. S ez a munka bőven több annál, semmint hogy ráérnének olyan vitákat végighallgatni, amihez úgysem szólnak hozzá, mert nem a szak-, területük. Helyette talpalnak hivatalról hivatalra, szakértőkkel tárgyalnak, témájuk szakirodalmát bújják, törvénytervezetet, módosító indítványt írnak, választó- kerületük vagy választóik ügyes-bajos dolgait intézik. Nagyon igaznak érzem azt a szólásmondást, hogy csak az a képviselő ül mindig a teremben, aki nem dolgozik. Természetesen én is elítélem azokat, akik csak néha-néha jelennek meg, s a képviselői fizetésüket felvéve pártot, mozgalmat szerveznek vagy éppen vernek szét. De ilyen legfeljebb ha tíz akad. Végül pedig, tegye a szívére a kezét a kedves olvasó: ha az Ön munkahelyére beszerelnének egy tévékamerát, s éveken át, nap mint nap láthatná az egész ország, hogy Ön mit csinál, Ön kritizálhatatlan lenne? Térjünk át a fizetésre. A képviselők dolga az, hogy választóik képviseletében törvényeket alkossanak és ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat, vagyis a kormányt. Abban egyetérthetünk, hogy erre a munkára kivételes képességű, nagy tudású, széles látókörű emberek alkalmasak. Ha azonban nem fizetjük meg nagyon jól a képviselőket, akkor ezek a kiváló hölgyek és urak — néhány megszállott őrültet kivéve — nem vállalnak majd képviselői munkát, hanem inkább kutatók, üzletemberek, ügyvédek, állatorvosok maradnak, a parlament pedig megtelik olyan nénikkel és bácsikkal, akik érdemben nem tudnak hozzászólni az ügyekhez, de engedelmesen szavaznak a központi okosok elvárásai szerint. Ezt akarjuk? A képviselői fizetés egyébként nem is olyan nagy! Nettóban másfél-kétszerese egy négytagú család létminimumának. Ez még akkor sem igazságtalanul sok, ha legtöbbünknek nincs ennyi. Igaz, nem is kell Budapesten albérletet fenntartanunk, jól szabott öltönyöket és drága cipőket koptatnunk egész nap, forintos szendvicseken élnünk. Igazságtalannak tartom, hogy a közvélemény állandóan a képviselők illetményén lovagol, csak azért, mert az megjelenik az újságban, másoké pedig nem. Aki pedig ezt a nagy pénzt irigyeli, annak csak azt mondhatom: szabad a pálya! Képviselő bármelyik választópolgárból lehet, tessék kipróbálni! Beszéljünk végül a székféltésről és a hatalomféltésről. Soha egyetlen országgyűlési képviselőt nem kérdezett meg senki, hogy félti-e a székét vagy netán alig várja, hogy felállhasson. Csak úgy kijelentjük: féltik a széküket. És ha igen, az bűn? Ön talán nem félti, ha még van egy jó állása? Ha egy politikus vagy politikusok egy csoportja úgy érzi, hogy jó megoldást tud az ország boldogulására, akkor szeretné megvalósítani az elképzeléseit. De ezt csak akkor teheti, ha többségben van a parlamentben, mert különben leszavazzák az ötleteit. Vagyis, aki többségben van, igyekszik azt megtartani, aki nincs, az igyekszik ezt a többséget megszerezni. A többség szót helyettesítsük a hatalom szóval, s máris előttünk a vád: a kormánypártiak ragaszkodnak a hatalmukhoz, az ellenzék pedig hatalomra tör. Ez megint csak nem bűn, ellenkezőleg, nagyon is természetes dolog. Nekünk, választóknak azt kell csupán jó érzékkel kitapintanunk, hogy kinek kell a hatalom a mi jobb boldogulásunkhoz eszközként és kinek a saját maga boldogulásához öncélként. Akár így, akár úgy, négy- évenként minden képviselő megmérettetik. Akiben csalódtunk, azt nem választjuk meg újra. Ilyen egyszerű. De akit négy évre megválasztottunk, azt ne bántsuk igaztalanul! Simonffy Ágnes „Sérelmeinket a közös érdekek alá kell rendelni” Beszélgetés Pető Ivánnal, az SZDSZ elnökével Mint arról lapunkban többször is beszámoltunk, az SZDSZ Békés megyei szervezetei közül jó néhány elégedetlenségét fejezte ki a nemrég megválasztott országos vezetőség módszereivel szemben, s különösen Pető Iván néhány személyi döntését sérelmezték. Valószínű ez volt az oka, hogy az elmúlt pénteken a megyei szervezetek tisztségviselőivel tisztázó beszélgetésen találkozott Pető Iván elnök. A szünetben, este negyed tízkor Pető Iván válaszolt az újságírók kérdésére. Lapunk összegzést kért arról, hogy az elmúlt néhány órában mire jutott a pártelnök az elégedetlenkedő tagokkal. — Azért jöttünk össze, hogy a szélsőséges nyilatkozatok, a perifériákon jelentkező konfliktusok ne maradjanak megoldatlanul. Ezen a gyűlésen — a helyiekkel egyetértésben — megpróbáltuk tisztázni, mi érzelmi kérdés, és mi az, ami attól független kell legyen. Ezen a megyei egyeztető tanácson az SZDSZ-es csoportok képviselői vesznek részt. Először elfogadták az ügyrendet, majd az Önök előtt is ismert problémákat vitattuk meg. Az elmúlt két óra alapján eredményesnek tűnik a beszélgetés. Még azok is, akik korábban éles nyilatkozatokat tettek, egyetértettek abban, hogy csak bizonyos előzmények után van értelme a nyilvánossághoz fordulni. Hisz párton belül mindenkit érhet sérelem, de ésszerű azokat a közös érdekek alá rendelni. Elmondtam azt, hogy hajlamos lettem volna megfontolni, helyesen dön- töttünk-e, amikor a területi szervezőt elbocsátottuk az irodából — mert a konfliktus innen indult—, hiszen nem gondolom, hogy minden, a vezetésem alatt született döntés tökéletes. Tehát mérlegeltem volna, hogy az elbocsátásnak mennyi a hátránya és az előnye — bár magam indokoltnak tartottam —, de ezt a meditálást abbahagytam, amikor kiderült, hogy Danes László átlépett egy másik pártba, a Fideszbe. — Nem lépett be, csak átült a gyulai képviselő-testület Fidesz frakciójába ... — Az SZDSZ normái szerint — ha valaki a frakcióból kilép és egy másik párt frakciójába beül — pártelhagyásnak számít. Abban egyetértés mutatkozott a helyiekkel, hogy egy párthoz tartozás fontosabb elkötelezettség, mint egy elszenvedett sérelem. Engem is ért már sérelem, de igyekeztem elraktározni vagy feldolgozni. Összefoglalva: közös benyomásunk az, hogy fontos és eredményes volt ez a beszélgetés, bár még nem fejeztük be. Magabiztosan mondhatom, ha nem is lesz feszültség- és problémamentes az SZDSZ további tevékenysége, hisz emberek vagyunk, de a jövőben ezeket a problémákat másképpen fogjuk kezelni. Feladatunk az ország, a társadalom gondjaira figyelni, és nem a köldökünket nézni. — Határozottan megfogalmazták több csoportban is, Mérlegeltem volna az elbocsátás eló'nyét és hátrányát hogy Tölgyessy Péterrel szimpatizálnak, az őhívei. Feltehetően ez a konfliktus most is előkerült. — Itt valaki azt fogalmazta meg, s ezzel teljesen egyetértek, hogy az SZDSZ-en belül az elvek Pető Iván és Tölgyessy Péter híveit nem különböztetik meg, hiszen ugyanazt szeretnénk csinálni. Azok az érzelmi tényezők, ki kit szeret, ki kire szavazott, nem szabad hogy konfliktusokhoz vezessenek. Abban is egyetértés mutatkozott, hogy az érzelem nem válhat a párton belüli politizálás meghatározójává. Egy pártban — ha úgy tetszik — a gyakorlatias szempontok a meghatározók. — A nyilatkozatokból úgy tűnik, komolyabb tisztogatás is folyt az SZDSZ-en belül, nemcsak egy szervezőről volt szó. — Az állítást bizonyítani is kell. Mióta elnök vagyok két alkalmazottat bocsátottunk el, a hajdú-bihari szervezőt és a Békés megyeit. Ha ezt valaki tisztogatásnak nevezi egy országos pártban, azt kívánom, soha nagyobb ne legyen. —Milyen pártot vett át Tölgyessy elnöktől? — Pártunk Magyarországon viszonylag fiatal párt, s mint ilyenben sok mindent meg kell még teremtenünk, komoly feladataink vannak. Egy többé-kevésbé rendezett apparátust vettem át Tölgyessy Pétertől, bár sok átalakítási feladatot látok benne. Ezt a programot már elnökjelöltként is megfogalmaztam, s az előre meghirdetett programot hajtjuk végre az ügyvivő testülettel. Természetesen sosem vagyok elégedett magammal, mindazt, ami megtörtént, lehetett volna gyorsabban is csinálni, de lemaradást nem érzek. Az SZDSZ nem a Tölgyessy—Pető váltástól függ, hanem az elmúlt két év tanulságaiból adódik, hogy az SZDSZ-t a párt működése szempontjából jó állapotban vettem át, de nagy igény mutatkozik arra, hogy egy hatékonyan prosperáló, a társadalom felé főrduló pártot csináljunk belőle. Tehát ne önmagával foglalkozzon az SZDSZ, hanem a társadalom gondjaival, alternatívát megfogalmazva a mai kormánykoalícióval szemben. Tehát a Békés megyében jelentkezett belső problémák nem jellemzik az SZDSZ egészét, azért is éreztem fontosnak megszervezni a mai beszélgetést. Úgy ítélem meg, sok mindent sikerült tisztázni, s a legélesebben nyilatkozókkal is egyetértettünk abban, ez a korszak lezárult, mert ez nem vezet sehova. Feladatunk bőven van. A közeljövőben szeretnénk egy programot nyilvánosságra hozni, amely nem a politikai vitákra koncentrál, hanem elvezeti az országot a békés választásokig. B. Sajti Emese Bezárult dr. Kovács Gábor dossziéja? Rács mögött a gázoló orvos Olvasóink érdeklődésére elmondjuk, hogy dr. Kovács Gábor gyulai fogorvos tavaly november 5-e óta börtönbüntetését tölti. Mint ismeretes, dr. Kovács Gábor 1988. október 29-én este ittas állapotban, a rendőrök elől menekülve személygépkocsijával halálra gázolt egy kerékpárost, majd segítségnyújtás nélkül — áldozatát cserben hagyva — továbbhajtott. Azóta dr. Kovács Gábor minden létező jogorvoslati lehetőséget igénybe vett. Közben az eredetileg kiszabott 3 év 8 hónapos büntetése alaposan fogyásnak indult. Ám azon a novemberi napon be kellett vonulnia a gyulai büntetésvégrehajtási intézetbe. Onnan Budapestre került, s most a Kozma utcai intézet „vendégszeretetét” élvezi. Legutóbb benyújtott kegyelmi kérvényét — a korábbiakhoz hasonlóan — elutasították. A héten történt Antall József nyitást javasol
