Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
1993. január 25., hétfő KITEKINTÉS BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A szobák (olykor) üresek, a lányok mindig tüzesek $ A sztriptíz vagy a (szex)masszázs még nem pornó! Kéj show a szomszédban is Munka előtt, munka után édes a pihenés... Brünnben, késő este telefonálok a város erotikus szalonjainak egyikébe. A vonal túlsó végén várakozással teli női hang: — Igen. Jó estét! — Hány óráig tudnának fogadni? —-Éjfélig. Nagyon szívesen várjuk. —Mennyi a tarifa? — Ez öntől függ. Egy sima sportmasszázs 500 korona. Egész testmasszázs 690 korona, ha a masszírnőn ruha van. Ugyanez, de csak bugyiban 890 korona, anélkül pedig egy ezres. — Elég sok egy masszírozásért. Vagy esetleg mást is kívánhatok? — Igen. — Éspedig? — Például franciás masszázs, nagyjából ugyanazért az összegért. Esetleg egyebet is kívánhat. —Ez az egyéb: szeretkezés? — Igen, de csak záróra után, és nem itt a szalonban, hanem az ön által megjelölt helyen. — Mindez már csábítóan hangzik. — Remélem. És ha meglátja szalonunk szexis hölgyeit... — Hány lány közül választhatok? — Most öten vagyunk. —Maga hány éves? — Huszonnégy. De vannak nálam valamicskével idősebbek vagy akár fiatalabbak is. — Sajnos, hamarosan éjfél. Már nemigen érek oda. Holnap hogyan ismerném meg magát? — Nézze, uram, én ma vagyok itt; a holnap még messze van. Jöjjön ide most, itt állok a telefonnál talpig lázban. Várom magát. Pontosabban: várjuk. Egy taxi percek alatt a helyszínre szállít, ahol kiderül: az öt lányból négy szabad pillanatnyilag; s én Jitkával beszéltem telefonon. Az ő hivatalosan pergő idejét honorálandó, átnyújtom az ezrest (hivatással járó szolgálati kiadásról lévén szó a szerkesztőség majdcsak kifizeti ezt a gázsit!), és arra kérem a miniszoknyás, karcsú; szőke hölgyet, hogy bárminemű egyéb szóba jöhető összjáték előtt — elsősorban beszélgessünk. Feltéve, ha talál magában kellő erőt és nyugalmat a kitárulkozáshoz. Az ezres ott hever a kisasz- • talon. Úgy tűnik, Jitka nem is bánja, hogy a szalon halijában maradva most csak társalognia kell velem. — Gondolom, a pályafutását nem masszírnőként kezdte... — Valóban nem. Szakkö-zé- piskolai érettségim van. A kisebbik fiam három, a nagyobbik négyéves. Sztriptíztáncosnőként kerültem a szakmába. Ez akkor volt, amikor a férjem csaknem egy évig betegállományban volt, és nagyon kellett a pénz. Én akkor éjszakai munkát kerestem magamnak, hogy ne kelljen bölcsődébe adni a gyerekeket. Először készült rólam néhány aktfotó; ez adta az ötletet, hogy sztriptíztáncosnő is lehetnék. így történt, hogy válaszoltam egy szexbár hirdetésére. —Ott jól keresett, nem? — Esténként háromszázat. Ma már tudom, hogy ez kevés volt, hogy hagytam magam becsapni. — Mit kellett ezért nyújtani? — Esténként két fellépést egy pirinyó bárban, ahol ötven korona volt a belépti díj, viszont jócskán megkérték az italok árát. — A sztriptíz révén volt ez egy szexbár? — Nem, Az emeleten három szoba is volt, ahol külön- pénz fejében szexmasszázst kaptak a vendégek. Azt eleinte nem akartam vállalni, de tudja, hogy van az ilyesmi. Az ember előbb-utóbb legyűri a gátlásait. — Jitka, most már csak itt dolgozik, ahol társalgunk? — Emlékszik, hogy azt mondtam a telefonba: én ma vagyok itt?! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezen a munkahelyen holnap szabadnapos vagyok, sztriptíztáncosnőként viszont fellépésem van. Persze, most már nem háromszáz koronáért. — A férjét nem zavarja, hogy éjszakánként szinte soha nincs otthon? — Nem. Ezt régen tisztáztuk egymás között. — Értsem úgy, hogy bizonyos értelemben most már kedvét leli ebben a munkában? — Lényegében igen. Sohasem voltam világszépe, de két gyerek után is príma az alakom, míg csodaszép osztály- társnőim régesrég elhíztak. Számomra ez sem mellékes. És alaposan kiismertem a férfiakat is. Ha például táncosnőként a színpadra lépek, elég körbepillantanom, hogy lássam: ez a pali ötszázért szeretne megkapni, amaz egy fösvény alak, emennek viszont a közelébe sem szabad lépnem, mert rögtön meg akarna fog- dosni. — Van valami, ami motiválhatta azt, hogy nem apáca, hanem masszírnő és sztriptíztáncosnő lett? — Nem tudom, sohasem jártam még pszichiáternél. Tény viszont, hogy engem nem egész tizennégy éves koromban megerőszakolt egy tizennyolc éves fiú, majd azt bizonygatta, hogy aki korán kezdi a nemi életet, az könnyebben is szül majd. A szüleimnek sem mertem elmondani, hogy mi történt velem. Csak jóval később vettem a bátorságot, hogy elmenjek a rendőrségre, de ott közölték velem, hogy túl sok idő telt el az „eset óta”, így már nem lehet bizonyítani a történteket. Ha időben szólok, akár több évet is kaphatott volna a fiú. így aztán visszamenekültem a néhány napos, két-három hetes kapcsolatokba. Az érettségi után furcsa hatalma lett rajtam a testiségnek. Előfordult, hogy hónapokig nem volt senkim, utána viszont egynapos kapcsolataim is voltak. Nagyon sokáig nem tudtam mihez kezdeni magammal. A férjem volt az első ember, aki nem akarta mindjárt, hogy vetkőzzek és feküdjek le vele. —A továbbtanulásról eleve lemondott? — Szétszórt voltam, féltem a megmérettetéstől. A szüleim akkor már évek óta külön éltek, velük sem tudtam bizalmas, őszinte kapcsolatba kerülni. így aztán inkább végigszórakoztam az éjszakákat. Mint később kiderült, az életemet a házasságom sem tudta rendbe hozni, bár ebben a férjem betegsége is közrejátszott. Ma ugyanott tartok, mint hétnyolc évvel ezelőtt: a komolyabb gondok, a világ dolgai elől a táncba, a testiségbe menekülök. — Ne haragudjon, ha egy mély lélegzetvétel után azt mondom, hogy nekem úgy tűnik, mintha hajszolná a szexuális élvezeteket... Mondja, örömet okoz magának a testiség ? — Nézze, éveken át nem okozott. Engem a férfiak a magánéletben sohasem boldogítottak. És utólag még azt sem tudom megállapítani, hogy egyáltalán akartak-e boldognak látni... — És a sztriptízbárba jövők? Vagy a masszázsszalonba látogatók? — Azok legalább akarják, hogy ráhangolódjunk egymásra. Kezdetben ez volt számomra a megdöbbentő. Ez bizonyos értelemben lelki örömöt okoz nekem. — Eszerint a kliensekkel jónak mondható a kapcsolata? — Én inkább azt mondanám, hogy harmonikus. Ok kellemesen akarnak eltölteni egy bizonyos időt, ezért a bárban belépti díjat, a masz- százsszalonban egy fix összeget fizetnek. Szerintem ez tisztességes üzlet, ki-ki tudja, mit várhat a másiktól. A magánéletben sokkal tisztességtelenebb mberekkel találkoztam, olyan viszonyok között, amelyek eleve hazugságra épültek. —Arányosan számítgatva a dolgokat, kiből van több: szexmasszőrből vagy kuncsaftból? — Talán csodálkozni fog, de mind a sztriptíztáncosnők, mind a masszímők körében egyre nagyobb a konkurencia. — Ennyire könnyű ebbe belejönni? — Szokás dolga. És a konkurencia ellenére jól lehet vele keresni. Havonta húsz-har- mincezer koronát is. —Nem szokott undorodni? — Eleinte előfordult, manapság ritkábban. De azok nem undorodnak, akik az én jövedelmem tizedéért dolgoznak a gyárakban?! —Kérdezhetek bármit? — Különben nem vállalkoztam volna egy ilyen beszélgetésre. —Nem tart attól a pillanattól, hogy egyszer majd el kell számolnia a korábbi életével?-— Nézze, sok olyan szituáció van, hogy szeretnék sokkal határozottabbnak és erősebbnek tűnni annál, mint amilyen vagyok... A sztriptíz megy a legjobban, hiszen azt csinálom a legrégebben. A masszírozáshoz néha akaraterő is kell, mert nem mindenki szimpatikus a vendégek közül. Viszont ha egy rokonszenves pasas ajánlja föl, hogy záróra után is töltsük együtt az éjszakát, mondjuk az ő lakásán, mindig könnyebb odabújni hozzá... — Van állandó kapcsolata is valakivel? — Hónapok óta senki. Bár tetszik egy srác, még nem sikerült összejönnünk. — Ha szerelmes volna, abbahagyná a masszőrködést? — Azt hiszem, igen. Amikor egyszer beleestem egy férfibe és pár hétig együtt jártunk, itt szabadságot kértem, mert képtelen voltam hozzáérni máshoz. De aztán elhagyott. Nincs szerencsém a szerelemmel, szerintem lehetetlen boldognak lenni. Táncolok és masszőrködöm, mi mást tehetnék? Hiszen egyre inkább az a fontos, hogy kinek mennyi pénze van. Azért ugyanis mindent meg lehet venni. Még egy elektromos tolókocsit is a férjemnek. —A férjének? —Igen. A második fiunkkal voltam terhes, amikor egy autóbaleset következtében örökre nyomorék maradt... Mondtam már, hogy nekem nincs szerencsém a szerelemmel. — Jitka, köszönöm az őszinteségét. Záróra után vagyunk, már csak túlfecsegnénk a témát... Miklósi Péter Vendégre várva...
