Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-20 / 16. szám
SZDSZ-ból elitpárt A vidékieket beetették, a párt katasztrofális helyzetbe sodródott Bevezetőül egy régi emlékemet idézem fel. Az országgyűlési választások idején ismerkedtem meg mostani beszélgetőpartneremmel, Kovácsné Szőke Zitával, aki fáradhatatlanul és elszántan korteskedett jelöltjük mellett. Nem kis része volt abban, hogy az SZDSZ által támogatott Pelcsinszki Bo- leszláv ma országgyűlési képviselő. Ezek után érthető, hogy nem kis megdöbbenéssel hallottam, válófélben van az SZDSZ-tól. Dévaványai otthonában ültünk le egy kis beszélgetésre. — Milyen az SZDSZ-szen’eze- tek helyzete megyénkben? — Röviden szólva katasztrofális. Ez intő jel lehetne a pártelit részére, hiszen Békés megyére vigyázni kellett volna. Figyelmeztettük is őket. Mi — akik végigharcoltuk a rendszerváltást — csalódtunk a legjobban az elitben. Felismertük, hogy nincs szükség ránk, a vidéki tagságra, ők elitpártot akarnak. Figyelmen kívül hagyják a véleményünket. Erre a legjobb példa Danes László megyei irodavezető leváltása. Olyan ember került a helyére, aki ellen tömegével tiltakozunk. Ráadásul vele együtt olyan személyek tűnnek fel és kerülnek pozícióba, akik egyáltalán nem vették ki részüket az átalakulásból, nem is tudni, honnan jöttek. Ok egyértelműen az új elit emberei. Jelenleg „káderezik” az alapszervezeteket és küldik a jelentést a pesti központba. Mi tiltakozunk ellene, de semmit sem tehetünk. Aki a pesti központból kiállt a Békés megyeiek mellett, lapátra teszik. A legfrissebb példa Béki Gabriella, aki a 4X4 oldalas című SZDSZ-újságot szerkesztette. Szót emelt az érdekünkben, és itt a levele, hogy menesztették. Engem is megpróbálnak elhallgattatni, de én nem véletlenül vagyok demokrata. A nyíltságot szeretem. — Milyen lehetőségeik vannak, mit tehetnek egyáltalán, hiszen az Önök által támogatott pártelnök-jelölt, Töl- gyessy Péter alulmaradt a legutóbbi választáskor. — Abban a pillanatban, amint Tölgyessy Péter pártot alapít vagy valamilyen szerveződést hoz létre, mi dévavá- nyaiak átállunk hozzá. Még nem tudni, csatlakozunk-e az eleki szabaddemokratákhoz, azt hiszem, még ők sem tudják pontosan, mit is akarnak. Én Jelenleg káderezik az alapszervezeteket, de a tiltakozáson kívül mást nem tehetnek FOTÓ: FAZEKAS FERENC tizennyolc szervezetet ismerek, akik támogatják az elekie- ket. — Ez mit jelentene pontosan ? U jpártot vagy egy párton belüli Tölgyessy-szárnyat? — Egyelőre nincs szó új pártról, hiszen az nehezen megvalósítható. Lehet, hogy a hajdú-bihari példa alapján elkülönülnek a megyében az SZDSZ-en belül a Tölgyessy- pártiak. Itt, a megyében január végére el kell dőlnie a dolognak, az elekiek is eddig adtak határidőt a megyei vezetésnek. Én személy szerint két éve Tölgyessy elveit képviselem. Azok az emberek, akik helyezkedni tudnak, most megkaphatják a pozíciókat, de ők a régi SZDSZ-esek szemében senkik. — Csalódottnak érzi magát? — Feltétlenül, hiszen ez a párt nem az a párt, amelyikbe 1988-ban beléptem. Felháborít az a harc, amit egymás ellen vívnak, ahogy egymást gyűlölik. Ami pedig az úgynevezett nagypolitikát illeti, az egyik reggel azt hallottam a rádióból, hogy az ellenzék ellenség. Kész, ezek szerint az országban mindenki mindenkinek az ellensége. Ebben már nem lehet részt venni. — Nincs önben személyes sértődöttség, esetleg ki nem elégített hatalomvágy? — Én soha nem akartam pozíciót magamnak. Kiharcolhattam volna vezető szerepkört, de fel sem merült bennem. Akik annak idején kezdték a harcot, azokat nem az vezette, hogy ezt későbbi hatalomért teszik. Ez az időszak volt a jó, meghallgattuk egymás véleményét és a legjobbat elfogadtuk. Nagyon szerettük egymást és hittünk mindenben. Most úgy érzem, nagyon beetettek bennünket, vidékieket. Ennél csúnyábban már nem lehetett kihasználni bennünket. Olyanok voltunk, mint a szakácsok mellett a kukták, akiknek csak a munkájuk kellett. — Milyen jövője lesz az SZDSZ-nek a megyében? — Úgy érzem, hiteles SZDSZ többé nem lesz a megyében. Tudomásom szerint a hasonló helyzetben lévő Hajdú megyeieket megkereste Zwack Péter, csatlakozna és pénzelné a pártot, de van több ilyen megkeresés is. Szóval, katasztrofális a helyzetünk. Világosan látható az is, hogy Békés megyében a legkevésbé valósult meg a rendszerváltás. Ráadásul itt van a demokratikus ellenzék vezető ereje, amelynek kulcsemberei azon dolgoznak, hogy elitpártként kerüljenek be a parlamentbe a következő választáskor. Január végéig várakozó állásponton vagyunk, azt várjuk, mivel lép a színre Tölgyesssy Péter. O a reményünk, őbelé kapaszkodunk. Én abban bízom, hogy Tölgyessy hamarosan meg fog szólalni, hiszen sokáig már nem hallgathat. — A Békés megyei helyzet mennyire jellemző az SZDSZ országos állapotára, van-e erről információja? — A pesti vezetés ugyan gondosan titkolja, de több megyéből jelezték, hogy nagyon nagy tábora van Tölgyessynek. — És mi van, ha Tölgyessy Péter nem kíván egy ilyen mozgalom élére állni? — Az szerintem nemcsak az SZDSZ-re nézve, hanem az egész országot tekintve katasztrófa lenne. Gila Károly Az Almási-ügy fejleményei Lenni vagy nem lenni? Nagy visszhangot váltott ki a közelmúltban a Mai Nap egyik írása, amely többek között Al- mási Ferenccel, az MDF Békés megyei választmányának tagjával — pontosabban személye kapcsán a politika és az erkölcs viszonyával — foglalkozott. Az esetről akkor lapunknak nyilatkozatot adott Markó lsh’án, a párt megyei elnöke. Valószínűsítette, hogy a nyilvánosságra kerültekre reagálva Almási úr lemond a választmányban viselt tagságáról, s ha mégsem, maga a választmány vonja le a megfelelő következtetéseket. Ismét Markó Istvánhoz fordultunk. — Lemondásnak, kizárásnak hírét sem hallottuk. Ugyanakkor azt beszélik, hogy Almási úr — anélkül, hogy a helyi szervezet erről döntött volna — küldöttként megjelenik az MDF országos gyűlésén. — Alaptalan a híresztelés — válaszolta a megyei elnök. —- A mezőkóvácsházi szervezet jegyzőkönyvét formai hibák miatt nem fogadták el, ezért a szervezet nem delegálhat küldöttet az országos gyűlésre. Akad még néhány ilyen szervezet, melynek képviselői csak az utolsó napon, vendégjeggyel jelenhetnek meg informálódni. Tudomásom szerint Almási Ferenc még ilyen formában sem lesz ott. — Szóba került-e önök között az ügye? — A megyei választmány a cikk megjelenése után döntő többséggel úgy határozott: behívjuk Ferit a következő választmányi gyűlésre. Megyei MDF-elnökként ma is úgy látom: meg kellene válnia a választmányi tagságától. Valami vis maior, közbejött munkája miatt nem jött el. Azt követően a téma már nem került elő: az országos gyűlésre készültünk. S azért sem, mert a jövő hónapban sor kerül a megyei választott testületek megújítására, s ez jó apropó lehet e kérdés rendezésére. Elismerem Feri munkáját a körzetben. Az MDF a kezdetekkor nem kért erkölcsi bizonyítványt a jelentkezőktől, s nem informálódott múltjukról. Ma már nyilvánvaló, hogy támadhatók nem tölthetnek be tisztséget. O ma már kaphatna erkölcsi bizonyítványt, de nem javasolnám, hogy körzetében párttisztséget vállaljon. Ám fontosnak tartom, hogy a választmány méltányos visz- szavonulási lehetőséget biztosítson neki. K. A. J. Egyenlőtlen verseny a húspiacon Áprilisban lesz két éve, hogy Békésen Kugyelka János vállalkozó a különféle hitelekből és saját erőből létesített vágóhídja megkezdte működését. Időközben bővítette húsfeldolgozó üzemét, öt saját húsboltot üzemeltet. Az elmúlt esztendőben levágtak 17 ezer hízót, 800 szarvasmarhát és 1200 birkát, a harminchárom családnak kenyeret adó üzem árbevétele meghaladta a 200 millió forintot. Az idei hitel- törlesztések összege mintegy 3,5 millió forint, melyhez jönnek a különféle kamatok. Az ember azt hinné, hogy gondtalan az üzem élete, vágják a jószágokat, a húst és hús- készítményeket szállítják a boltokba, s dől a pénz... Ezekben a hetekben fura intézkedések keserítik a megye tizen- egynéhány kisvágóhídjának életét, veszélyeztetik létüket, korbácsolják a tulajdonosok idegeit. Békés megye néhány országgyűlési képviselője az elmúlt napokban hasonló témájú és tartalmú levelet kapott. Ezekben a levelekben a regionális vágóhidak tulajdonosai, képviselői kémek segítséget a húsiparban kialakult igazságtalan helyzet megszüntetésére. Egy ilyen levél- részletet tárunk a nyilvánosság elé, melyet Kugyelka János írt dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselőnek. Ez alapján kutatjuk a levél születésének okát, körülményeit. „A megyénkben előfordult sertéspestis-megbetegedések következményeire hivatkozva a Gyulai Húskombinát 1992. november 19-étől jelentős mértékű (kilogrammonként tíz forint — Sz. A.), központi támogatást kapott és a jövőben is kap. Amennyiben az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság 1993. január 21-ei ülésére beterjesztésre kerülő javaslat is jóváhagyásra kerül, ez a támogatás olyan érteket ér el, hogy a megye többi vágóhídja esélytelenné válik a szakmában jelenleg meglévő kiélezett versenyhelyzetben. Mivel ugyanazon területről vásároljuk fel az élő sertést és ugyanazon területen értékesítjük a húst, valamint a húskészítményeket, most teljesen azonos közgazdasági körülmények között működünk. Ha volt vagy van kedvezőtlen hatása a pestisnek, az teljesen egyformán érint bennünket. Egyedüli üzem a Gyulai Húskombinát, amelynek valószínű több előnyt jelent ma is a pestis miatti zárlat, mint hátrányt. A zárlat előtt ugyanis kapacitásuknak csak töredékét tudták kihasználni alapanyaghiány miatt. A zárlat óta van bőségesen olcsó alapanyaguk. Az export leállítása csak azt jelentette, hogy velünk azonos helyzetbe került a húskombinát. Az egyenlő helyzet pedig nem lehet ok a diszkriminációra. Ha pedig ezt a pénzt a termelőknek szánják, állíthatom: az én termelőim (az ön választói) is annyiért kapják a tápot, mint a gyulaiaké, s ráadásul nem is gazdagabb emberek. Tehát ha ilyen célra van pénz, őket is ugyanúgy megilleti, mint a szomszéd település termelőit. Birtokomban van a Gyulai Húskombinát árjegyzéke, mely január 17-étől ,,akciós" húsárakat hirdet. Mivel sem az árjegyzék, sem a sajtó nem közölte azt, hogy hány milliós állami támogatás teszi ezt lehetővé, amit csak a húskombinát kapott meg, vevőim joggal követelnek tőlem is hasonló mértékű árcsökkentést. Mivel nekem nincs miből adni, vevőim elpártolnak, aminek a gyors, biztos pusztulás lesz az eredménye, hiszen a vállalkozás indításához felvett jelentős összegű világbanki hitel részleteit és kamatait fizetnem kell minden hónapban" — írja Kugyelka János Pásztor Gyula kisgazda képviselőnek. — Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg: milyen döntésről van szó, s miért olyan sérelmes ez a kisvágóhidak számára? — kérdezem Kugyelka Jánostól. — Az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság döntése értelmében a Gyulai Húskombinát az elmúlt év novemberének derekától minden megvásárolt kilogramm hízott sertés után tíz forint állami támogatást kap, ami havonta több millióra rúg. Ezzel szemben a kisvágóhidak semmit sem kapnak. Hogy pontosan megértse, mit is jelent ez, el kell hogy mondjam: a kombinátban tavaly az egy feldolgozott sertésre jutó eredmény „0" forint volt, míg nálunk ez az összeg ötven forint körül alakult. Az előzőekben leírt támogatás egy 120 kilogrammos hízó feldolgozása esetében 1200 forintos többletbevételt eredményez a kombinátnak, ami pontosan huszonnégyszerese a kisüzemek eredményeinek. Tehát csak úgy tudok verseny- képes maradni, ha több mint huszonnégyszeresére növelem ez évben a tavalyi eredményemet. Erre természetesen semmi esélyem nincs sem nekem, sem a többi regionális vágóhídnak. — Akkor ön szerint mi várható? — Ha semmi nem változik, akkor megbukunk, tönkremegyünk, jobb esetben üdítőital-raktár lesz a vágóhídból... — Tudnak-e valamit az intézkedés okáról? — Igen, s azzal egyetértek. A sertéspestis miatti zárlat tényleges következménye lett, hogy a felvásárlási árak az országos átlag alá csökkentek megyeszerte. Tehát a termelőket indokolt valamilyen formában kárpótolni. Csakhogy: ez minden termelőt érintett, s nemcsak a kombinát termelőit. Arról nem is beszélve, hogy az én felvásárlási áraim és a legtöbb kisvágóhídé mind a mai napig magasabbak, mint a kombináté. S most kérdezem: hova lettek a forintok, mert pillanatnyilag nagyon úgy fest, hogy azokat nem a termelők kapták meg... — Mire számít? Kemény háború lesz ez ügyben a kisvágóhidak és a húskombinát között? — Szó sincs erről! Nekem háborút indítani a kombinát ellen legalább olyan nevetséges lenne, mintha a fácáncsibe megüzenné a rókának, hogy meg fogja enni. Pontosan tudom, hogy a Gyulai Húskombinátra nagy szüksége van a megyének és az országnak egyaránt. Ezért gyenge elméjűnek tartom azt, aki az ők bukását kívánja, hiszen több ezer család megélhetését biztosítja a húsfeldolgozó, miközben dollármilliókat termel az országnak, amire mi, kisvágóhidak nem vagyunk képesek. Ezzel együtt készítmények terén vitathatatlanul a legjobb minőséget produkálják. Mi a vadászok figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy az erdőben a rókára is, de a fácáncsibére is szükség van. Vagyis azt kérnénk: úgy alakítsák az életkörülményeket, hogy mind a kettő meg tudjon élni. Fontosnak tartom azt is, hogy a széles közvélemény tudja: ha elveszítjük verseny- képességünket az alapanyagvagy húspiacon, akkor az nem azért van, mert visszatartjuk a zsebünkben a pénzt, hanem mert bennünket, kisvágóhida- kat hátrányos helyzetbe hoztak, s nem biztosítják részünkre a húspiaci versenyben az esélyegyenlőséget — mondotta Kugyelka János. Szekeres András Az anyag nyomdába adása után, tegnap délután felkeresett Kugyelka János vállalkozó a Békés Megyei Földművelésügyi Hivatal írásos állásfoglalásával, melynek lényege: elismerik és támogatják az árkiegészítés iránti kérelmét, amit továbbítottak a minisztériumba. Elvesznek vagy megmaradnak a kisvágóhidak? A választ a minisztérium adja meg fotó: lehoczky péter
