Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap © SPORT LIhLJ Amikor az ellenőr másként lát, mint a fegyelmi bizottság, illetve a video kamerája „Egyre nehezebb elviselni az anyázásokat...” Németh Lajos az utolsó egyéniség a hazai játékvezetői kar, s az is igaz, hogy a futballnagyhatal- mak bíróit szívesebben foglalkoztatja a nemzetközi szövetség, de azért akad a hazai mezőnyben jó játékvezető. Mint például Puhl Sándor, akit sűrűn meghívnak külföldre, s ott volt a legutóbbi Európa-baj- nokságon is. De az igencsak jó hírnévnek örvendő, egykori profi bírót, Palotai Károlyt is megtisztelő feladattal látták el: tagja lett a FIFA játékvezető-bizottságának. Összesen ma is hét FIFA-bírónk van, mint az én időmben, legfeljebb — nemzetközi szemmel nézve — nincsenek annyira előtérbe helyezve. tékvezetőnek sem. Beiskolázáskor fele annyian jelentkeznek a felhívásokra. Ugyanakkor, ha mégis elvégzi a tanfolyamot egy-egy egykori kiváló labdarúgó, később mégsem vállal mérkőzéseket. Egy évtizeddel ezelőtt hihetetlen nehéz volt bekerülni a hazai NB I-es keretbe, annyira sok volt a jó játékvezető. Sok egyéniséggel. Ma ennek ellenkezője igaz. Néhány kivételtől eltekintve arc nélküli, szürke az állomány. —Miért vesztette el presztízséta ,,szakma” ? — Minden bizonnyal belejátszik az is, hogy eldurvult ma a közhangulat, s ezen belül a lelátó is hazánkban. Ennyi Az egykori, Vasas elleni mérkőzés után — amikor két gólt ló'tt a piros-kékek hálójába — Szepesi Györggyel Arc nélküli, szürke az állomány — Mégis egyre gyakoribb, hogy a hazai szakemberek elégedetlenkednek a sípmesterek tevékenységével. — De csak itthon. Tény, nagyon leszűkült azoknak a köre, akikből válogathatunk. Nincs rangja, mint ahogy nagyon sok szakmának manapság, a jászidalmat játékos, edző és játékvezető nem kapott az elmúlt két évtizedben, mint amennyit csupán az utóbbi három évben. De hogy a bíróknál maradjak: más országokban nem foglalkoznak ennyit velünk. Pedig ott is osztályozzák kollégáink tevékenységét, de azzal le is zárják a dolgot. Itthon viszont még sokáig ezen „csemegéznek” a szak- és nem szakemberek. Télutón. Azt viszont eltökéltem, hogy alacsonyabb osztályban már nem vezetek — Ha már itt tartunk. Hogyan lehet idegekkel bírni a mind gyakoribbá váló atrocitást, szidalmakat? — Azt hiszem, valamennyi játékvezető nevében fogalmazok, amikor kijelentem: egyre nehezebben viseljük el a megaláztatásokat, a mocskolódást, az anyázásokat, a köpködést. Sok a borgőzös hang a lelátón, ami ellen nehezen lehet cselekedni. Talán az oldja fel e sok negatív hatást, hogy csodálatos élmény együtt kifutni a pályára, együtt „játszani” a csapatokkal. Minden mérkőzés más és más, ez adja számunkra a foci varázsát. Csak, sajnos, egyre kevesebben vállaljuk. De az is előfordul, hogy a saját kapun belül is meg kell küz- denünk értetlenséggel. Kettős kiállítás és következményei —Ez mit jelent? — Velem történt meg az idei őszön, hajói emlékszem a második fordulóban, a Kispest-Honvéd—BVSC mérkőzésen: Huták Tóni helyett beugró voltam, s kiállítottam egy-egy játékost a két csapatból. Az ellenőr úgy ítélte meg, nem volt jogos, lemínősített, s ez alapján le is vettek néhány mérkőzésről. Ugyanakkor az MLSZ fegyelmi bizottsága videón visszanézte a mérkőzést, s a vétkező játékost eltiltotta. Vagyis nekem volt igazam, mégis bűnhődnöm kellett egy ellentmondó ellenőri jelentés miatt. A sok gond ellenére vallom, ha ma kellene kezdenem a bíráskodást, újra vállalnám. Annál is inkább, mert engem megbecsültek. Ezt bizonyítja: az utóbbi években nem volt olyan mérkőzésem, amikor menekülnöm kellett volna a pályáról. — Csak muszály személyeskednem: a FIFA 45 éves koráig foglalkoztatja a játékvezetőket, a hazai szabály szerint 50 esztendős korig fújhattok. A 49. évedben vagy. Bírod még? És egyáltalán, másfél év múlva hogyan tovább? — Talán azzal kezdeném, bírom-e még? Nézd, nem sokat autózom, csak a mérkőzésekre veszem elő a 15 éves (!) Ladámat, helyette naponta 15—20 kilométert kerékpározom, s évente 40—50 kis- és nagypályás mérkőzést vezetek, így a kondíciómmal nincs baj. Legalábbis egy alkalmat kivéve, minden évben megfeleltem eddig a szigorú házi követelményeknek. Pedig gyakran a mai húszévesekkel kell felvennem a versenyt. Az új FlFA-szabály viszont, mit mondjak, rosszul érintett, de hát tudomásul kell venni. Valószínűleg azért hoztak ilyen döntést, mert akadt jó néhány, főleg „hátrányosabb helyzetű országbeli” játékvezető, aki nem tudott lépést tartani. Vagy nem bírták egyesek a sorozatmérkőzéseket. Egy-két kivételtől eltekintve meg is történt a fiatalítás nemzetközi szinten. Azt viszont eltökéltem, ha nem lesz szükség rám a hazai NB I-ben, nem férek be a honi 25-ös keretbe, akkor felhagyok a mesterséggel. Nem megyek vissza az NB II-be, az NB Ill-ba. Amikor az aktív labdarúgást abbahagytam az akkori első osztályú Békéscsabában, ott sem vonultam vissza alacsonyabb osztályba levezetni. A hosszú évek alatt felgyülemlett tapasztalataimat viszont szívesen átadom a vállalkozó utódoknak. Csak legyenek... Ünnepek — Izraelben — Minden játékvezetőnek akadnak emlékezetes mérkőzései, amelyekre örömmel vagy egyáltalán nem szívesen emlékezik vissza. Ám most karácsony van. Arra kérnélek, inkább a legszebb karácsonyaid egyikét elevenísdfel! — Nem kell messzire kalandoznunk, a tavalyi fantasztikusan szép volt. Az ünnepeket Izraelben töltöttem egy nemzetközi tornán a magyar delegáció tagjaként. Azt hiszem az MLSZ ezzel jutalmazta hosszú sportpályafutásomat. Persze itt is aktívan töltöttem el a csaknem két hetet. A 16, illetve 18 éveseknek kiírt nemzetközi tornán hat mérkőzésen vezettem, s én kaptam meg az idősebb korosztály döntőjét is. Emlékszem, könnyű mérkőzés volt, a remek portugál fiatalok 4—0-ra legyőzték az ugyancsak döntőbejutott házigazdákat. Egyszóval felejthetetlen ünnep volt számomra. _ Jávor Péter Németh Lajos nyáron belépett életének 49. esztendejébe. Focista szemmel nézve talán korosnak mondanánk, ám most is higany mozgású, fürge léptű, mint aki soha nem adja föl. Kiváltképpen a sportot. Vele beszélgettünk egy számára fordulatokban gazdag év után. Lezártam egy korszakot — Korántsem szeretnék a magánéletedben ,,kurkászni”, de nem volt éppen zökkenőmentes a családi életed az eltelt esztendőben... — Lezártam egy korszakot, elváltam, most már élem a saját életem. Tény, hogy viharos esztendőt éltem át, az új FIFA- szabály szerint is kikerültem a nemzetközi bírók közül (idén január 1-jétől 45 évre leszállították a felső korhatárt — a szerk.). S egy ideig munkahelyem sem volt, ugyanis a békéscsabai városi sportosztályon létszámcsökkentés volt, amibe én is bekerültem. Most a Békés Megyei Sportigazgatóságon vagyok előadó, szerződésem december 31-éig szól, területem a diáksport és feladatom a szövetségek segítése. Nem okoz gondot, hiszen korábban is ezen a területen dolgoztam. —Lajos! Ez egy kicsit amolyan betanult szövegnek tűnik... —Tény, hogy nem szívesen beszélgettem problémáimról senkivel, akkoriban elzárkóztam minden nyilvános beszélgetés elől, de nem adtam fel. Az idő eljár, ez természetes dolog, de mindig akadnak új feladatok, amik éltethetik az embert. — Akkor mélyedjünk bele a játékvezetésbe! A legutolsó labdarúgó-világbajnokságra nem hívtak meg magyar játékvezetőt, ami az utóbbi vb-ket tekintve ritka jelenség. Az azt megelőző, mexikói játékokon viszont ott volt a hazai „numero 1", a békéscsabai Németh Lajos. Mindez azt jelentené, hogy ma már nem csak a hazai futball süllyedt ilyen mélyre, hanem játékvezetőinket sem jegyzik a nemzetközi „piacon”? — Nem ez az oka. Tény, hogy összességében gyengült Hátrébb — szól Németh lajos utasítása Ki ne emlékezne a Békés megyei labdarúgó-szurkolók idó'ssebjei közül azokra a forró pillantokra, amikor a hazai labdarúgás újonca, a Békéscsabai Eló're Spartacus elsó'NB I-es idegenbeli mérkőzésén, az 1974—75-ös bajnokságban, a Vasas pályáján 2—1 -re diadalmaskodott. Ezen a mindenki számára — a zuhogó eső ellenére — szép szeptember eleji napon Vidáts Csaba megszerezte a vezetést a piros-kékeknek, de aztán jött egy fiatalember, egy mokány viharsarki legény, aki szerte- foszlatta a házigazdák álmát, kétszer is bevette a Vasas kapuját, s így a Fáy utcaiaknak fejet kellett hajtaniuk a Békéscsaba, s főleg Németh Lajos előtt. Mert az a mokány gólhányó nem volt más, mint Németh Lajos, akit ma a hazai játékvezetői mezőny doyenjeként ismer a publikum, ki szidva, ki éltetve, de gyakran emlegeti nevét. Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedziclsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66)446-242; telefax: (66)441-020; kiadó: (66)441-545. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 319 forint, egy évre 3388 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068
