Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
1992. december 24-27., csütörtök-vasárnap KARÁCSONY kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „A hit magját nem könnyel, mosollyal kell nevelni” A legszebb ajándék Kétegyházán egy igazi közösségtől gyermeken és ajándékban részesíti. Egy éjszakára az angyalok karával felviteti a mennyországba, és velük -együtt nézheti, mi történik Betlehemben. Betlehemben pedig eljátsszák Jézus születésének a történetét. Missziós feladatnak tekintem Aki azt hiszi, könnyű volt Adriennt lekapcsolni ezen a nevezetes napon, nagyon téved. S azt még nehezebb volt elérni, hogy magáról beszéljen. Kezdte azzal, hogy ő csak a szeretett Bacsida plébános úr által elkezdett közös játékot akarta életben tartani. Aztán arról a szép összetartásról mesélt, amellyel az ötezres lélekszámú Kétegyháza mintegy nyolcszáz katolikus hívője már megteremtett. Azt a közösségi hitéletet, amelyet a pedagógusok támogatása, a szülők áldozatvállalása nélkül nem lehetett volna kialakítani. A gyerekek szívesen vállalják a próbákkal járó megterhelést, a hívek anyagilag is áldoznak rá. Nem tudtak volna mit kezdeni dr. Karizs Lajosné nélkül, aki a ruhák anyagait adta, és Hoffmann Józsefné nélkül, aki meg is varrta többségét. Testvére, Lupás István is mindenben segítette. Sze- lezsán János hosszú órákat töltött a technika megteremtésével, a község „szeme”, Gálosi László pedig a kábel- televízió révén 700 lakásba juttatja el ezt a szép előadást. Látszik, Adriennt ez a példás összefogás hatja meg, s talán ezért is dolgozik. Kérdeztem tőle, miért nem ment rendezőnek, hiszen remek érzéke van hozzá. — Az utolsó pillanatig gondolkoztam, hogy tanárképzőbe menjek, vagy a teológiát válasszam. Nagyon szeretem a gyerekeket — mondja. — Végül a hitem miatt döntöttem így, úgy éreztem, általa többet használhatok. A misztériumjátékok évenkénti megírását, rendezését missziós feladatnak tekintem. Életem folyamán tapasztalnom kellett, az emberek többsége remény nélkül él. Olyan kérdések gyötrik, hogy mi az élet értelme, miért kell meghalni. Ha erről beszélgetnek, inkább elterelik a szót, de a félelemérzet, a bizonytalanság nem tűnik el belőlük, ott lappang a háttérben. Segíteni kell tehát. Az ember az által válik emberré, ha túllép önmagán és szívét feltárja az ABSZOLÚT TITOKRA. Arra a rejtett teljességre, amely elérhetetlenül távolinak tűnik, és bensőségesebb minden emberi közelségnél. A világban lévő nagyság és Anya (Moldován Tímea játssza) és leánya (Tar Adrienn) a szeretetről énekelnek szépség mind erre utal. Az emberek nevén szólítják őt szüntelenül. Őt, az ezernevűt. Sokan keresik őt, de néha rossz irányban. Tudja, ha a misztériumjáték által nekünk sikerül egyetlen embert is hozzávezetni, nem volt hiábavaló — fejezi be. Szól a modern egyházi ének, a színpadul szolgáló oltár előtti részen óvodástól a gimnazistáig fegyelmezetten és átéléssel jeleníti meg a történetet majd harminc gyerek. Nagypapák és nagymamák, szülők nézik áhítattal a szeretet erejéről, az anyaság szentségéről szóló történetet. Potyog a könnyünk, mi tagadás, az enyém is. Nemcsak a történettől, hanem azért is, mert igazi közösségben vagyunk. S e kis közösség motorja egy húszéves fiatal lány, egy istenáldotta tehetség. Aki amellett, hogy hisz Istenben, az emberekért is tesz. Köszönet illeti érte, hogy megmutatta Kétegyháza másik arcát. B. Sajti Emese A FOTÓKAT KOVÁCS ERZSÉBET KÉSZÍTETTE Az angyalkák még kapnak néhány jótanácsot Adrienntől November táján egy este megszólalt lakásomon a telefon. Kétegyházáról kerestek. Az édesanya, aki tárcsázta a számot, kifejezetten azért fordult hozzám, mert az én toliamból szeretné olvasni azt a cikket, amely megmutatja Kétegyháza másik arcát is a közvélemény előtt. Mindketten tudtuk, melyik volt az elfeledésre méltó arc, de hogy milyen a másik, azt csak december 6-án, vasárnap tudhattam meg a kétegyházi katolikus templomban. Új fényt hozott ide Mikulás napján elkeseredetten esett az eső, de a templomban kosztümös próbára gyülekező gyerekek, ifjak, szülők és nagyszülők lelkesedését nem mosta el. Ez volt a karácsony éjfélkor színre kerülő misztériumjáték első kosztümös próbája, amely játék írója, rendezője egy húszéves lány, Lupás Adrienn, aki most a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia első éves teológia szakos hallgatója. A csinos, mosolygós lányt majd szétszedik a kicsinyek a sekrestyében, ahova Páva Pál plébános úr be sem fér, de amúgy is dolga van a konyhán, mert majd negyven emberre főznek, a szereplőkre s a szép számú közreműködőre. Első látásra érezni, a misztériumjáték kapcsán igazi közösség kovácsolódott össze. — Itt korábban is voltak a szentestén pásztorjátékok — erősíti meg két jóképű fiatalember Adrienn szavait. — Bacsida plébános úr teremtette meg mindennek az alapját, s mi segítettünk neki — folytatja Kovács Ferenc, aki most sorkatonai szolgálatát tölti, és ő játssza az Úr hangját, míg barátja, Makovei Zsolt Jézus — mondja tréfából — „magyar” hangja. Zsolt az orvosi egyetemre készül, s mindketten kiskoruk óta ministrálnak. Mikor Adrienn nem hallja, mert a körülötte toporgó aprószentek, pardon, angyalkák ezer kérdésére próbál válaszolni, azt hiszem, Feri jellemezte így őt: — Új fényt hozott ide. Hogy megértsük Adrienn később elmondott vallomását, ismerkedjünk meg a misztériumjátéka tartalmával. (Mondják, ez még jobb mint a tavalyi Fatima című játék, bár az is nagy sikert aratott.) A legszebb ajándék története Az 1848—49-es szabadság- harc bukása után játszódik Gödöllőn. A családfő a szabadságért életét vesztette, az édesanya magára maradtan neveli egyetlen gyermekét, a kis Annát. (Tar Adrienn játssza kitűnően.) A nyár boldogságban telik, anya és leánya a réten sétálva énekelget, s beszélget a szeretetről. (Néhány gondolatot sikerült játék közben papírra vetnem. „A hit magvát nem könnyel, mosollyal kell nevelni.” „Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.” „A természetes szeretet olyan, mint a levegő. Észrevétlen marad, de nem lehet nélküle élni.” Mindezt az édesanya mondja a középiskolás Moldován Tímea által, aki szép énekhangjával, jó játékával erőssége az előadásnak.) Halleluja, énekli a népes angyalsereg A misztériumjáték írója, rendezője: Lupás Adrienn Elmúlik a nyár, megbetegszik az édesanya. Magához kéreti a család legközelebbi rokonát, Antal plébánost — Nagy Árpád játssza —, hogy rábízza gyermekét. Amint megérkezik a plébános, az édesanya éppen egy gyászruhát próbál a kislányára, mikor hirtelen összeesik és meghal. Közeleg a karácsony, s ekkor érzi a legerősebben a kis Anna, mennyire hiányzik az édesanyja szeretete. A plébánost ekkor egy haláleset elszólítja, Anna pedig kilopózik a temetőbe édesanyja sírjához. Ott elpanaszolja a bánatát és elalszik. A történet a mennyekben folytatódik. A kislány álmában fehér ruhás angyalok szállnak le az égből, amilyeneket a karácsonyfa tetején látott otthon. Az angyalok meghallják a sírdogálását, és elhatározzák, szólnak a Mennyei Atyának, segítsen rajta. Ekkor érkezik meg a tisztítótűzből az édesanya a mennyországba, ahol az angyalok kinyitják neki a kaput. Könyörög Istenhez, mehessen le a sírjához, hogy betakarja didergő kislányát porladó testével és hajával. Mivel Isten irgalmas, megkönyörül a
