Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24-27 / 303. szám
láRRKÉS MEGYEI HÍRLAPKARÁCSONY 1992. december 7., hétfő A befogadó, az átadó és a megtartó karácsony A mindenki számára szent ünnep, a karácsony vajon mit jelent annak számára, akinek, — mint majd kiderül — volt része sokféle karácsonyban? Erről beszélgetünk Balázsi László unitárius lelkésszel füzesgyarmati otthonában. Amit még előzetesen róla tudni kell, hogy Erdélyből települt át feleségével és három gyermekével, még 1989-ben. A befogadó karácsony Számomra a gyermekkori karácsonyok jelentették az egész életemre meghatározó élményt. A kis erdélyi szülőfalumban, Lókodon a karácsonyok mindig fehérek voltak. ség, a feltételekhez nem kötött határtalan öröm ünnepe volt. Ez volt a gyermekkorom karácsonya, amikor csak befogadni lehetett és kellett ezt az érzést. Az ötvenes években a világtól elzárt kicsiny erdélyi magyar falvakban a vallás retetre „kiéhezett” embereknek átadni a meghitt karácsonyból, amit csak lehetett és tapasztaltam, hogy az ünnep napokra megváltoztatta az embereket. Nálunk, az unitárius egyházban a karácsony nem egy születésnap, nem a dogmák Krisztusának megszületése, hanem a szeretet ünnepe. Ilyenkor Isten minden más egyebek mellett azzal is kimutatja az ő végtelen irgalmasságát, hogy alkalmat küld az el- fogyhatatlan szeretet ünneplésére. Magunk között érezzük Jézust, a szeretete megsokszorozódva érkezik hozzánk, taA befogadó karácsony helyszíne, a lókodi templom belseje Az alig félszáz házból álló településen a szentestén a falu apraja-nagyja a templom felé vette az irányt. A mi házunk a templommal éppen szemben volt, így tisztán láthattuk, hogy a vakítóan fehér hóban csak a piciny lámpák fénye világított, amik mind egy irányba tartottak. A templomban nem volt fűtés, de a szeretet felmelegítette az embereket. A közös éneklés és a pásztorjátékok után a templomban került sor az egyszerű ajándékok —- alma, festett dió, keksz — átadására. Ez a végtelen szeretet kiáradása, a meghittösszetartó és jellemformáló is volt. Az a feltöltődés, az az akkor elraktározott szeretet- mennyiség egész későbbi sorsomat eldöntötte, talán nem túlzás azt mondani, hogy a legkeservesebb időkben a gyerekkorombeli karácsonyok tartották bennem a lelket. Az átadó karácsony Ez volt az első karácsonyom, mint papnak. Ekkor már a hetvenes években a levegőben lógott a megszorítás, a mellőzés. Szentháromságon, ahol szolgáltam, megpróbáltam a szelán az őskeresztényekéhez hasonló módon. Ekkor már több gyermekes apaként, felnőttként gyermekkorom karácsonyát kerestem és azt szerettem volna nemcsak a kis, hanem a nagyobb családommal, hittestvéreimmel megosztani. Mindig úgy gondoltam, hogy hittel kell kérni a teremtőt, ossza meg velünk végtelen szeretetét, mely által mi mindannyian gazdagabbak leszünk, megerősíti hitünket és lelkünket. A megtartó karácsony 1986 karácsonyára öttagú családom helyzete szinte lehetetlenné vált. Nem gyakorolhattam a lelkészi hivatásom, kikényszerítettek belőle, mivel beadtam a kivándorlási kérelmemet. Hazamentünk szülőfalumba és ott ért bennünket a karácsony is. Ebben a lehetetlen élethelyzetben a karácsony megtartó ereje volt az, ami arra indított, hogy a családommal betlehemezni kezdtünk az öregedő, 20-25 házas faluban. Énekelve, verselve jártunk házról-házra, ahol mindenütt befogadtak bennünket. Önmagunkat is hittel erősítettük meg, hogy ebben a kirekesz- tősdit játszó világban Jézus szeretete meg tud tartani mindannyiunkat. Ez volt az az időszak, amikor legnagyobb szükségem volt a gyerekkoromban elraktározott hatalmas szeretetre, arra a fennmaradásunkhoz feltétlenül szükséges hitre, hogy Isten nem hagy el bennünket és noha most a legmostohább körülmények között tengődtünk, lehet és kell lenni reménynek sorsunk jobbra fordulására. Azt is mondhatom, hogy életünknek ezen a mélypontján a reményen kívül a korábbi feltöltődésekből táplálkozott a lelkünk. A jobbágyfalvi unitárius templom 1989-ben sikerült Magyar- országra jönnünk és 1990-ben volt az első karácsonyunk Füzesgyarmaton. Úgy éreztük, a magyar hitetlenségbe új színfoltot hozott a karácsonyi ünnepünk. Karácsony magyar földön A sok mindenből összeötvöződött erdélyi karácsonyra „éhesek” voltak az alföldi emberek. Magyarországon a karácsony „ beszorult” a családi otthonokba, szerintünk pedig ez elsősorban közösségerősítő ünnep. Mi ezt igyekszünk itt is meghonosítani, úgy tűnik, sikerrel. Az ünnep nekünk itt is ugyanúgy, mint annak idején Erdélyben, lehetőség a közös együttlétre, az egymás iránti szeretet megmutatására. Természetesen ezzel a karácsony családi ünnepi voltát nem vonjuk kétségbe,de nem fogadjuk el annak kizárólagosságát. Az első füzesgyarmati karácsonyon még a helybéli híveink is kicsit furcsának találták, hogy a szentestét megelőző délutánon a templomban is ünnepeljünk, ám az ottani együtt- létünk minket igazolt. A mostani karácsonyi ünnepünkön elképzeléseink szerint már a szomszéd faluból is jönnek olyanok, akik kis műsorunkat a sajátjukkal egészítik ki. Karácsonyi népszokások Erdélyben Nálunk sajnos sok népi hagyomány kiveszett. Milyen karácsony körüli, erdélyi népszokást ajánl figyelmünkbe? Az egyik talán a kantálás legyen. Ez elsősorban a Ho- moród mentén divat és nemcsak az unitáriusok között. Karácsony első és második napján, vagyis a betlehemezéssel ellentétben nem szentestén, a szegényebbek családi vagy baráti társaságban karácsonyi énekekkel, beköszöntőkkel „eljárták” a falu házait, ahol mindenféle karácsonyi finomsággal kínálták meg őket. Gyerekkori emlékem az aprószentekelés is. Ezt az előzővel ellentétben csak fiúgyerekek és férfiak csinálták. Karácsony negyedik napján, ami még mindig ünnep volt, a férfi- nép az előre kifaragott botocskákkal, kis pálcákkal a kézben mentek házról házra, ahol is fel köszöntötték a ház lányait- asszonyait, majd a vesszőcskével megpaskolták őket. Ezután következett a megven- dégelés, esetleg apróbb pénzt is kaphattunk. ízelítőül egy ilyen rigmus: Aprószentek, szent Dávid Éljen maga sokáig Százesztendős koráig Pénzben járjon bokáig! Természetesen még számtalan népszokás van Erdélyben, szinte minden vidéknek más és más a hagyománya, amit igyekeznek megőrizni. Valamennyi egyetlen célt szolgált, emlékezetessé tenni az ünnepet. Tiszte les úr, köszönöm a beszélgetést. Engedje meg, hogy Önön keresztül a Békés megyei Hírlap minden olvasójának szere- tetben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánjak. Mindannyiunk nevében köszönöm és viszont kívánom! Gila Károly Karácsony már magyar földön A karácsony nemcsak családi ünnep Kellemes karácsonyt és boldog új évet!
