Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
gKÉS MEGYEI HÍRLAPBIBLIA ÉS HAGYOMÁNY 1992. december 22., kedd Csillag, szeretet, ének... Sinka István Karácsonyi ének Énekelni kéne karácsonyestére, ráférne az ének sok híres legényre. Verset énekelni, ellágyuló szájjal, Jézus kis csöppségnek, s lóbálni lámpással. Megajándékozni Boldogasszony-anyát áhítattal, s kérni: mutassa kis fiát. Mondókát mondani, ott állani elöl, s kérdezősködni mi új megváltónk felől. S számára, hogy szíves üdvözletei hagyunk... Egyszerű, nagy csizmás falusiak vagyunk. Üdvözletei annak, aki megöletett, azonnal drága, mihelyst megszületett. Jézus kis urunknak lábainál megholt szabadidőnk, ki a szabadság lelke volt. ... Énekelni kéne karácsonyestére, ráférne az ének sok híres legényé. Az oldalt írta és szerkesztette Lenthár Márta. A fotókat Lehoczky Péter készítette. Ollan fényesség támadt Jézus született Szűz Máriától, de erre négyezer esztendeig vártak, hogy megszülessen, mert mondta egy próféta, hogy születik majd a Messiás, aki meg fogja váltani a világot. Az emberek mindig várták, hogy ki lesz az. Jézus mármikor születni akart, Máriának meg Szent Józsefnek megjelent az angyal, hogy hagyják el Názáretet, menjenek Betlehembe, mert ott fogják megszülni a világ megváltóját. Oszt elmentek ők oda, elbúcsúztak az apjuktól meg az anyjuktól. Adott nekik Johákin egy szamarat és egy tehenet, osztán azon mentek ők Betlehembe. No oszt akkor mentek éjjel-nappal, mikor odaértek, mentek házról házra, de senki nem fogadta be őket— az emberek olyan hitetlenek voltak —, hanem gúnyolták őket, azt mondták Szent Józsefnek, hogy mert elgyünni, mert Szűz Mária már nagyon állapotos volt, minden órára való. Nem adtak neki szállást sehun se. A kovácsnak volt egy vak, kezetlen lánya, oszt az mondta neki, hogy men- jék a városon kívül, ott van egy istálló, oszt abba szoktak meghálni a vándorok. Akkor elment Mária meg szent József. Kisöpörték mindenfélétől szépen, akkor megcsinálták a jászólt. Amikor 12 óra volt, akkormegszületett Jézus. Oszt akkor az angyal megjelent a pásztoroknak, mert még akkor a legelőn őrzötték a birkákat. Azt mondta a pásztoroknak, hogy menjenek, mert megszületett a Jézus. A pásztorok meg nagyon megijedtek. Ollan fényesség támadt akkor, hogy az egész város nagyon fényes volt, mikor Jézus megszületett. A pásztorok nagyon megijedtek, oszt elmentek, mindnyájan elmentek. Ahogy mentek, úgy mind a csillag után mentek. Egyszer ahogy mentek, a csillag megállt. Bementek oda az istállóba, osztán csodálkoztak, hogy hogy lehet az, hogy illen helyen születik az Isten Fia. No, osztán odamentek, letérbetyül- tek előtte, imádták. Akkor elmentek a napkeleti bölcsek is: Gáspár, Boldizsár, Menyhért. Ezek vittek neki ajándékot. Egyik vitt aranyat, másik tömjént, harmadik meg mirhát. Az aranyat elosztotta a Szűz Mária a szegények közt. Ollan szegények voltak, de mégis^odaadta az aranyat, neki nem kellett. O csak a szegénységet választotta. A tömjént meg a templomokban afüstölőkbe teszik, annak a tiszteletére van, amikor mondják a misét, az ol- tári szentség előtt füstölnek. Részlet Lammel Annamária—Nagy Ilona: Parasztbiblia c. művéből A nevelőotthon kézimunkaszakkörösei által készített Mikulás, krampusz, hóember és egyéb figurák díszítik a fenyőágakat Karácsony a nevelőotthonban A fejlődés útvesztői Jogszabályok vagy szeretet? A rádió egyik Törvénykönyv című műsorának szakértője azokról a jogszabályokról tájékoztatta — a riporter kérdései alapján — a hallgatókat, amelyek a köztéri fák, bokrok, cserjék kivágását tiltják, illetve a már eltávolított növények pótlására kötelezik az arra illetékeseket. Na igen, egy magasan szervezett társadalom paragrafusokkal szabályozott, hogy az emberi együttélés minél zavartalanabb legyen. A műsort hallgatva eszembe jutott az a történet, amelyet az— Amerika felfedezése előtti — indiánokról olvastam. Egy fa kivágása előtt — mert például kenut akartak csinálni maguknak — letérdeltek a fa elé, számtalanszor bocsánatot kértek annak szellemétől, majd megfogadták, hogy ültetnek másikat a felhasznált helyébe. Ősi hagyományaikat követve ők még édesanyjukként tisztelték a természetet, és nem rabolták el saját gyermekeik elől. Egy buddhista közmondás szerint: „A béka nem issza ki annak a tónak a vizét, amiben él.” Ugyanakkor Konrad Lorenz, a Nobel-díjas osztrák etológus „A civilizált emberiség nyolc halálos bűne” című könyvében megállapítja: „Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető élő természetet elvakult és vandál módon pusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát.” Az úgynevezett fejlett embernek a környezetéhez fűződő viszonyát mára — a bajokat elkerülendő — jogszabályok írják elő, mégis fuldoklunk a rossz levegőtől, szennyezettek (tisztítás nélkül ivásra alkalmatlanok) vizeink, s az elfogyasztott táplálékok betegségeinket szaporítják. Zarathustra perzsa vallásalapító (2500 évvel ezelőtt) úgy vélekedett, hogy az ember a szeretet szellemét vagy realizálja, s akkor a természetnek apja; vagy nem realizálja, s akkor a természetnek rablója. Ilyen egyszerű. Érdemes lenne már—így a második évezred vége felé, fejlett emberekhez méltóan — a pillanatnyi érdekeinken felülemelkedni, s az ősök tudásán elgondolkozni az utódok érdekében. Az adventi koszorú megteremti a karácsonyvárás hangulatát Évek óta hagyomány a Békéscsabai MÁV Nevelőotthonban, hogy az advent kezdetével a karácsonyra való felkészülés is elkezdődik. A kézi- munkaszakkörösök elkészítik az adventi koszorút és a betlehemest, az előtérben való elhelyezésükkel meg is teremtik a karácsonyvárás hangulatát. A mindenkori negyedikesek feladata a karácsonyi műsor összeállítása, bemutatása, az ajándékok elkészítése ás átadása az utolsó tanítási nap előtti estén, amelyre meghívják a tanulók osztályfőnökeiket, az intézmény régi dolgozóit, és a nevelőotthon munkáját segítő vasutas munkahelyek vezetőit. — Miért helyeznek ilyen kiemelten nagy hangsúlyt a karácsony megünneplésére?—kérdeztem Buczkó Zoltánnétól, a nevelőotthon igazgatójától. — Hozzánk az ország minden pontjáról érkeznek gyerekek Kőszegtől Záhonyig. Távol élnek a családjuktól, nekünk kell pótolni mindazt, amiből otthon kimaradnak. A gyerekeket az ünnepi hangulatra is nevelni kell, a szokások, a hagyományok kialakításának, ápolásának jelentőségét meg kell velük ismertetnünk. Az itt tapasztalt szokásokat későbbi életükbe is beépíthetik. Nem kívánjuk a családból kiragadni a szeretet ünnepét, de sajnos több diákunknak ez jelenti az igazán meghitt ünnepet. Az igazgatónő szavait igazolják azok a régen végzett diákok, akik vissza-visszatér- ve egykori nevelőotthonukba, mindig szeretettel emlékeznek az itt eltöltött karácsonyokra. Jézus csillaga(i) ,JJol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki...” — mondták a napkeleti bölcsek Heródesnek, Máté evangéliuma szerint. Milyen csillagot láttak a „három királyok”, és honnan tudták, hogy az Jézus születését jelzi? Erre a kérdésre, no meg Jézus születésének pontos időpontjára már a középkor és a reneszánsz asztrológusai is keresték a választ. A kutatások alapját azóta is részben a Biblia, másrészt különböző krónikák, történelmi munkák képezik. Krisztus születését valamilyen különleges bolygóállás jelezte. Kepler, az égimecha- nika nagy mestere számolta ki, hogy Kr. e. 7-ben egy ún. nagy konjunkció (egy olyan helyzet, amelyben két égitest a pályája szerint lehetséges legkisebb távolságra van egymástól) jött létre: a Jupiter és a Szaturnusz rövid időn belül háromszori együttállása a Halak csillagképében. Miért gondolták mindebből a napkeleti bölcsek, hogy a zsidók királyának születése várható? Egyrészt azért, mert a Szaturnuszt és a Halak jegyét a zsidók bolygójának, illetve jegyének tartották. Másrészt a Jupiter, a „király csillag” együttállása a Szatumusszal a Halak jegyében a zsidók számára fontos esemény bekövetkezését jelentette. Ezt a nevezetes csillagállást a babiloni ékírásos töredékekben ugyanúgy meg lehet találni, mint a holt-tengeri tekercsekben, s egyöntetűen a Kr. e. 7. és 6. esztendők fordulójára teszik. Egyéb forrásokból is következtethetünk arra, hogy Jézus ebben az időpontban született. A nevezetes bolygóegyüttállást nemcsak feljegyzik a korabeli munkák, hanem mint rendkívüli eseményt említik. Különleges jelentőségét az adja, hogy egy esztendőn belül az együttállás háromszor megismétlődött, holott kétezer évenként egyszer valószínű az előfordulása. Nem csoda tehát, ha az asztrológiában jártas napkeleti bölcsek elindultak a csillagok által „jövendölt” esemény felkutatására. Különlegessége és ritkasága miatt a Jupiter és a Szaturnusz találkozását a középkori csillagászok elnevezték betlehemi csillagállásnak. A saját készítésű betlehemes alakjai advent idejében a gyerekek kedvencei Zenés hógolyózás tábortűznél A Diáktanya udvarán különleges program várja 26-án este 18 órakor a karácsonyi ünneplésben megfáradt, egy kis vidám bolondozásra vágyókat. Hevesi Imre és Berényi Nagy Péter folytatja a tavaly karácsonykor ugyanitt megkezdett Kebelbarátok műsorsorozatát Szabadtéri Pszichoalter- natívkultúrbörze címmel. Gitármuzsikával kísérik a szabadtéri, tábortűz fényeinél sorra kerülő vidám hógolyózást, közben a házigazdák — a hidegre való tekintettel—forralt bort és forró teát osztogatnak a didergő kebelbarátoknak. Népi mondóka Dicsőség az égben, béke itt a földön, Karácsony estéjén mindenki örüljön. Betlehem csodája: áldás, hit, szeretet Hintse el sugarát a bús világ felett. Legyen minden ember igazszívű testvér, Ne űzzék az árvát, ne hulljon több könny, vér. Konduló harangszó szálljon fel az égbe, Szívetekben legyen karácsonyi béke! (Orosházi népköltés —Beck Zoltán gyűjtéséből)
