Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12-13 / 293. szám
1992. december 12-13., szombat-vasárnap o ______ J J f A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ß ß t ® • A íSmes megyei hírlap hétvégi magazinja Valahol. Európában? „A háború, néhány év múltán éppoly szerencsétlenségbe dönti a győzteseket, mint a legyőzötteket.” (Voltaire) — Horvát kisfiú valahol egy menekülttáborban... MÓNOS GÁBOR FELVÉTELE Halló! Beszélgessünk! Mondták... Antall József megítélésénél mindenképpen figyelembe kell venni, hogy nehéz helyzetben vette át az országot, nem csinálhatott csodákat, s talán nem is tehetett meg mindent, amit szeretett volna — éppen a kényszerítő körülmények miatt. Idáig rendben is van, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy az adott körülmények között csinálhatta volna jobban is. (Fodor Gábor, a Fidesz országgyűlési képviselője) Egyetlen dolog érdekel, ez az Öt kicsi indián mottója is. Arra vagyok kíváncsi, hogyan tudnak az emberek ma Magyarországon beszélgetni egymással. A rádióban éjszakai műsorokat vezetek, ott is mindig erről van szó: meg tudják-e szólítani egymást az emberek, vagy csak artikulátlan fejhangon üvöltöznek egymással? Ez foglalkoztat. (Horvát János televíziós) Veszélyes hely a képernyő a politikus számára, mert leleplező. Ha Clinton az amerikai tévében közvetített választási kőrútján szaxafonozik, megválasztják elnöknek. Ha nálunk a kormánypárt elnöke vagy a legnagyobb ellenzéki párt ügyvivője citerázni kezd, kiröhögik. Ismertségre szert lehet tenni a képernyő révén, népszerűségre azonban nem feltétlenül. (Spiró György író) Békési tallózó Zám András (a Gyulai Húskombinát volt vezérigazgatója — a szerk.) a Terimpex vezér- igazgatója is kellemes párizsi élményeket szerzett. Véleménye szerint a közöspiaci társulási szerződés keretében biztosított előnyök kedvező hatását különösen a sertéshús, a szalámi és a marhahús exportjánál lehet érezni. A dobozos sonka biztos piacának tartja továbbra is az USA-t, míg a vágómarha, marhahús és félsertés esetében pedig Szlovéniát meg Horvátországot... ...A Szajna partján szerzett friss információk és az új kapcsolatok nyomán azonban nem holnaptól lesz kolbászból a kerítés. Ez a vásári befektetés legfeljebb hosszú távon térül meg. Előtte ugyanis a magyar húsiparnak meg kell küzdenie a csökkenő fogyasztás és a csökkenő termelés okozta válsággal... (Heti Világgazdaság) Fürkésző Bródy Sándorról, a csaknem elfeledett magyar íróról Gyulán sokan tudják, hogy élete két évét a kisvárosban töltötte. Azt viszont talán már kevesen tudják, hogy az írót két nagy élmény is Gyulához kötötte. A városba 18 évesen érkező Bródy itt olvasta el Zola Naná- ját és itt érte az első nagy szerelem. Az olvasmányélmény önmagáért beszél, a nagy szerelemmel kapcsolatban viszont illő megemlíteni a szeretett lány nevét. Czinczár Lonci volt a nagy Ő, a város egyik jómódú családjának lánya. Lapozgatom a telefonkönyvet. Csábító lenne felhívni a régi ismerősöket, hisz az évek során annyi minden történhetett velük! De nem, legyen beszélgető partnerem számomra teljesen idegen... A vonal végén kedves női hang. — Igen, én vagyok Kneifel- né Varga Mária kőfaragó Gyuláról. Beszélgetni akar velem? De miért éppen engem választott és miről beszélgessünk? —Nem tudom megmondani miért az Ön nevénél állt meg a szemem. Szőke Margit vagyok a megyei Hírlaptól, csak úgy beszéljünk mindenféléről. Például: mit csinál most? — Töltött káposztát készítek. Mindennap főzünk, a vejem is itt van, kőfaragó, a lányom nálunk ügyintéző. Pár évvel ezelőtt a Komlóból hoztunk ebédet, de kifizetődőbb, ha itthon készítjük el. Olykor 27 éves lányom is főz és a férje szerint legalább olyan jól, mint én. Kiskorától be volt fogva, hisz az én szakmám férfimunka, sokszor el kellett mennem itthonról. —- Nem ég oda közben a töltött káposzta? — Nem, kuktában főzöm. — A karácsonyi menüt ki készíti? — Én. Édesapám, édesanyám, a húgomék, a lányo- mék, az unokám mindig nálam töltik a karácsonyt. Özvegy vagyok, hozzám jönnek el szentestén. Délután 3 óra körül érkeznek, együtt gyújtjuk meg a gyertyákat és megajándékozzuk egymást. Ez az egyetlen ünnep, amikor együtt lehetünk. A névnapokat, bár felköszöntjük egymást, különösebben nem tartjuk meg. Nincs rá idő, nyáron tizenkét—tizen-négy órákat dolgozunk. —Az idén is lesz karácsonyi ajándék? — Igen. Egész évben készülök rá, felírom, kinek mit veszek. Novemberben már gyűjtögetek. Nem aszerint válogatok, hogy mire van szükség. Nem ruhát, cipőt vásárolok, hanem mindenkinek valami szépet. Szóval, ajándékot. —Köszönöm a beszélgetést, és kellemes karácsonyt! „A Békés Megyei Hírlap fiatal olvasóinak azt ajánlhatom: Ha valaki komolyan akar csinálni (valamit) azt szeretni kell. Nagy örömmel jártam a megyében nyolc év után. Remélem, hogy még sokszor fogunk találkozni” E sorok írója: Puskás Ferenc nyolcvannégyszeres magyar labdarúgó-válogatott, a legendás „Aranycsapat” kapitánya KíNáLÓ „...Eljátszotta a dráma- és filmtörténet majd minden nagy szerepét felejthetetlen élményt nyújtva mindazoknak, akik láthatták a világot jelentó' deszkákon. Sajnos — a színház sajátos világa miatt — akkor még nem volt video, hogy egy- egy előadást rögzíthettek volna, így ránk, az utókorra „csupán” filmjei maradtak.” Ő többek között a Tulipános Fanfan szemtelen, bátor, gondtalan hőse. Hetven éve született, a színháztörténet e kivételes alakja, akire Muzslai Katalin emlékezik a következő, 6. oldalon. „—Nem mondhatom, hogy pesszimista vagy kishitű lennék, nem félek a feladatoktól, így azok meg is találnak engem. Soha nem felejtem el mestereim, Barcsai Jenő és Iván Szilárd szavait, amelyek a kitartó munkáról szólnak.” A Barcsai-tanítvánnyal Budapesten találkozott és beszélgetett művészetről, munkáról, a világ dolgairól Cs. Tóth János a 7. oldalon. tfc- % % „Ezen a héten véget ér játékunk. Az olvasók, a hozzátartozók még borítékolhatják szeretteik, kedvenceik képeit...” Igen, a „Keressük a Hírlap nyári párját” versenyről van szó. Keddig lehet szavazni és jövő szombaton: eredményhirdetés! Közelebbi tudnivalók a 8. oldalon. * * % „Még két hét és itt a karácsony. Ilyentájt minden háziasszony rengeteg vendéget fogad. De nem mindegy, hogyan, s milyen körülmények között. Ezzel kapcsolatban szeretnénk néhány jó tanácsot adni. Ha kíváncsi ezekre a jó tanácsokra, arra például, hogy milyen szabályai, apróbb fogásai vannak az elegáns terítésnek, hogy hol álljon a vizespohár, s hogy mit szolgáljon fel elsőként az , asztalnál a vendégeknek, akkor lapozzon a 10. oldalra. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 1992. december 19-étó'l 31 -óig a lerakatunknál leltározunk. A leltár ideje alatt is várjuk megrendeléseiket, személyesen is. Az áru kiszállítása a leltár befejezése után azonnal! DÉLRÖVIKÖT Kereskedelmi Lerakata, Békéscsaba Fekete fehéren Bródyt olvasni Nézem ezt az egyre erőszakosabb, „lábra” (nem a labdára) menő médiaháborút, az ország lassú sodródását az alkotmányos válság felé és egyre többet jut eszembe Bródy Sándor, akiről épp a túlsó hasábokon olvashatnak érdekes és talán kevéssé ismert dolgokat. A tanítónő című dráma (vagy ahogyan maga Bródy meghatározta: falusi életkép) szerzője ma már alig ismert az irodalombarátok széles körén kívül. Félő, hogy ez a 61 évet élt és gyulai tartózkodása okán egy kicsit a magunkénak is tekinthető magyar író kihull irodalomtörténeti emlékezetünk rostáján. Miért épp Bródy jut eszembe? A napokban kezembe került egy róla írt monográfia. Jó régen adták ki, 1971 -ben, akkor is mindössze pár ezer példányban. Az életrajzi kötethez hozzájutni már csak antikváriumok poros polcain kutatva lehet, tízévente egyszer. (Szerencsém lehetett, épp a tizedik esztendőben kutattam a régi könyvek boltjának polcain.) Nos a könyvben olvasható az író rákoskeresztúri síremlékének felirata: „Bródy Sándor író 1863—1924. Nekünk papnak, tanítónak, katonának kell lenni egy személyben. Minden nap újra kezdeni és minden nappal úgy végezni, hogy a következendő jobb, tisztább legyen.” A nap lovagja című Bródy-regényből vett idézet nyilván találó, ha összevetjük a síremléket avató Móricz Zsigmondnak a halott íróhoz intézett szavaival: „Minden sorod jajkiáltás volt és életprédikáció ebben a magyar siralomvölgyben.” Amit az előzőekben olvastak, az irodalom- és kortörténet. A többi már politika. Lehet-e napjainkban másként élni, szabad-e naponta nem újrakezdeni és a napot úgy végezni, hogy a következő ne legyen jobb, tisztább? A válasz kézenfekvő: nem lehet, nem szabad. Politikai vitáktól eldurvult korunkban talán néha Bródyt is kellene olvasni. Meg persze másokat is, olyanokat, akiktől polgári eleganciát lehetne tanulni. Mindenkinek, aki közszerepléssel foglalkozik! Arpási Zoltán
