Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12-13 / 293. szám
1992. december 12-13., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Dömsödi házak Molnár László képei valamit megmentettek a múltból Bepillantás, megszelídülés Molnár László képi világa a személyiség legbensőbb titkairól közöl információkat. Ahogy Szilágyi Ákos megfogalmazta: „a titok boldogabb korunkban a létezés szíve volt, ott lüktetett minden létezőben, a legparányibb lényben és a legközönségesebb tárgyban is. A titok a tárgyban volt, nem a vágyban. Nem sóvárgott senki a titok után, mint ahogy a hal sem áhítozik a víz után, mert lételeme”. Boldogabb korokban az ember sem oltotta szomját titkokkal, hisz benne élt, a titok volt élettere. Ma a későújkori posztmodem édenben nem lehet Nemtő és Védőszent a titok, benne sem élhetünk! Szinte minden feltárt, leleplezett, tövig vet- kőztetett; tehát megsértett, megalázott, elárult, megszent- ségtelenített. Az intimitás, a gyöngédség, a szentély, ami valamikor még védelmet nyújtott, ma nemcsak hogy leromboltatott, hanem írmagjait is fölemésztette a fogyasztási társadalom. A titoksértő, a titok meghódítója, az önmagát felfedezőnek nevező LÉNY MÁSSÁ akart válni. A titok feltárása árán más is lett ugyan, de kívül rekedt önmagán. Az eltérés, amit a művészet életjelnek szánt, azt tanúsította, beállt a halál. Nem maradt misztikum, sziget, ami még szent és rejtélyes lehetne. Molnár László képei valamit megmentettek a MÍTOSZBÓL, az át- szellemültség evilági, empirikus jelképeiből. Bepillant a titok függönye mögé, de ez a bepillantás nem az áthágás, a feldúlás rítusa, hanem a megszelídítés, a láttatás, a figyelemfelhívás mozdulata, amely egyfajta emberi közelség visszaszerzésére irányul. Rácsukja a titkot a varázslatra, de közben stilizálja azt, ami a titokból belsővé vált. A petróleumlámpa vibrálásából hangulatok, színek, árnyak állnak össze egyetlen világszemléletté, ami maga a MELANKÓLIA. A sóvárgás, a szép iránti szomj kifejeződése itt határozottan van jelen. A szavak helyett a táj, a természet beszél, megérteti velünk növényi igazságait. Az elmúlás szomorúsága enig- matikus, kifinomult formákban artikulálódik. Lelki rezdülések érződnek a téli tájképekben, áttűnések, emlékek torlódnak egymásra a virágszirmok között. A meditáció, a folytonos rá- érzés sző át minden Molnár László festményt. Egy gondolkodó, érző és elemző ember művei ezek, plasztikus, hol selymes, hol sejtelmes ihletvariációk. Csend és szeretet árad a képekből, a világ, az élet birtokbavételének vágya. A festő szembesül a dilemmákkal, de a színek optimizmusával reagál rá. A jelképi utalások mögött ott az ember maga, a bölcselet, a szellemiség reménye, ami megmentheti a titkokat. A teljesség visszakívá- nása ez, eredeti művészet. Kántor Zsolt Madonna-könyv itt és ott Ismét rághatják a körmüket az izgalomtól azok a franciák, akik nem tudták megszerezni maguknak az amerikai popsztár, Madonna „Szex” című művének első kiadását. A karácsonyi könyvpiacra szánt 75 ezer példányt ugyanis a lefoglalás, sőt a bezúzás veszélye fenyegeti, mert egy, „A kultúra jövője” elnevezésű szervezet jogi keresetben követeli ezt egy francia bíróságtól. A szervezet panasza szerint a könyv a nőket csupán a szexualitás tárgyának tünteti fel, a közvélemény sokkolása a célja. Az első kiadás behozatala idején a hatóságok ideiglenesen visszatartották a példányokat, amíg el nem döntötték, hogy az pornográfiának minősül-e vagy csupán erotikus alkotásnak, s végül az utóbbi mellett döntve engedélyezték szabad forgalmazását. A könyvkiadó jogi képviselői rámutattak: a könyvet így is csak teljesea zárt csomagolásban árusítják, csak felnőttek vásárolhatják. Japánban piacra dobták a Madonna szexalbum helyi változatát, retusálva az obszcén- nak tartott képek nagy részét. A könyv ennek ellenére várhatóan újból vitákat indít el arról, vajon megjeleníthetők-e nemi szervek és főként a szeméremszőrzet, amelyeket a cenzorok rendre kiiktatnak Japánban a filmekből, fotókból, most azonban egyes esetekben engedékenynek mutatkoztak. A Madonna-album első példányait a vámhivatal foglalta le és alapos vizsgálatok után döntött úgy, hogy retusálás után hozzájárni a behozatalhoz. Spanyol íróé az Európai Irodalmi Díj Madridban Manuel Vazquez Montalban spanyol írónak ítélték oda „Galindez” című regényéért az idei Európai Irodalmi Díjat. Az Európai Fordítói Díjat a görög Szókratész Kapszaszkisz kapta James Joyce „Ulysses” című regényének görög nyelvre történt átültetéséért. Az Európai Közösség kulturális miniszterei által 1989- ben alapított díjakat évente ítélik oda az európai kultúrfő- városokban a kortárs irodalom terén született kiemelkedő alkotásokért, illetve kiváló minőségű fordításokért. Vazquez Montalban verseket, regényeket és esszéket ír, továbbá Spanyolország legismertebb kolumnistáinak egyike. / „Az árnyak karján távozom,/Az árnyak karján vagyok/Egymagám... (Eluard) Gérard Philip: mindenkit elkápráztatott 70 éve született a színháztörténet kivételes alakja, Gérard Philip. Rendkívüli tehetsége, szorgalma, játszani akarása iszonyú erőfeszítést követelt, de ő nem hátrált meg semmilyen feladat elől. Eljátszotta a dráma- és filmtörténet majd minden nagy szerepét felejthetetlen élményt nyújtva mindazoknak, akik láthatták a világot a Gérard világát jelentő deszkákon. Sajnos — a színház sajátos világa miatt — akkor még nem volt videó, hogy egy-egy előadást rögzíthettek volna, így ránk, az utókorra „csupán” filmjei maradtak. De ki ne emlékezne a Pármai kolostorban játszott címszerepére vagy a Cid bemutatója után forgatott Tulipános Fanfan szemtelen, bátor, gondtalan hősére. Gérard tökéletesen tudott azonosulni XV. Lajos legendás katonájával, evvel a tipikusan francia hőssel. Mert ő mindent meg tudott csinálni. Éveken keresztül hadakozott a tragikus szerepek ellen, de a Cid sikere bizonyított. Nizzában találkozott René Clair fiirendezővei. A kezdeti tartózkodás később szoros barátsággá, s kiváló munkakapcsolattá vált. Rengeteg filmszerepet és sikert köszönhet Gérard a rendezőnek. J 951-ben titokban házasságot kötött. Boldog a magánéletben, boldog a szerepeiben. „Az okmányaim rendben vannak, utazom...” (A hamburgi herceg) S még csak ezután következett a Vörös és fekete, a Királyasszony lovagja, A test ördöge. Utolsó nagy színpadi alakítását egy „ Musset-darabban René Clair rendezte. Mindenkit elkápráztatott. Rengeteget dolgozott, fáradhatatlan volt. Áz El Paóra átterjed a láz című filmet Mexikóban forgatták. A hőség, a klíma nem tett jót túlhajtott szervezetének, kimerült. Gérard annyira fáradt volt már akkor, hogy az általa alakított ember figurája már-már olyan élethűre sikerült, hogy nem lehetett nem jeladásnak tekinteni. Hazatérése után bevonult a klinikára, hogy megoperálják. Csupán felesége tudta, Gérardon nem segíthet semmi — májrákja van. 37 éves volt, amikor meghalt. Sosem fogjuk elfeledni. M.K. Csúcsokat ostromolnak a gyerekek A szegedi Baranyai György Hacsaturján hegedűversenyét játszotta Szombathely neve nemcsak a Savaria-táncnapok és a nyári Bartók-szemináriumok révén vonult jelentőségével az országos köztudatba, de a három- évenként megrendezett Koncz János hegedűverseny is folyamatosan tudatja velünk, 1974 óta, a zeneiskolás és középiskolás korú vonósok tehetségkutató fórumának eseményeit. Közel negyven évvel a századelő híres hegedűművészének a halála után méltán kezdeményezték szülővárosában ezt a meg- méretési lehetőséget, hisz a csodagyerekként induló hegedűs olyan elismert művészpedagógussá érlelte magát, aki előadói pályája mellett mindvégig szívügyének tekintette a vonós utánpótlás nevelését. Egykori tanítványa, az első versenyek zsűrielnöke, Lukács Pál brácsa- művész —aki azóta sajnos eltávozott az élők sorából — így emlékezett róla: „Koncz János az az ember volt, aki nem tudta különválasztani saját életét a tanítványaiétól. Minden lépését a művészet iránti alázat és az emberek iránti szeretet hatotta át”. Ezt az örökséget ápolja Szombathely városa azzal a kulturális rendezvénnyel, mely zenepedagógusoknak és a pályára készülő, fiatal muzsikusoknak ad rendszeres találkozási, továbbfejlődési lehetőséget. Békés megye három növendékkel képviseltette magát az idén november 26—30-áig tartó versenyen, s noha a diákok pódiumszereplése nem a várt mértékben hozta a díjakat — hisz ez az a versenyfajta, ahol nem lehet mérőszalaggal értékelni az elhangzottakat —, a résztvevők megfontolandó és vegyes észrevételekkel tértek haza. Két zeneiskolai és két középiskolai korcsoportban 74 hegedűs lépett az egykori zsinagógából kiépített koncerthelyszín, a Bartók-terem színpadára. Szombathelyen, és a tapasztalat azt mutatja, hogy más versenyen sem lehet ma már „fedélzetre” lépni egymás túllicitálá- sa nélkül, s eleve olyan művekkel és előadással lehet csak kiugrót nyújtani, amely rendkívüliségével hívja fel magára a figyelmet. A csodagyerekek világába lép az, aki aprólékos, rendszeres munkájával és persze a tehetségével eljut egy ilyen versenyre. A pódiumon a pillanatnyi diszpozíció és a természet törvényei mellett azonban az emberi, szubjektív tényezők is szerepet játszanak, és mindig döntően befolyásolják az eredményt. Az idei szombathelyi versenyen bőven volt alkalma a szakmai közönségnek a tetszésnyilvánításra és rokonszenvtünte- tésre (ez utóbbi elsősorban a zsűri döntéseit „ostorozta”). Az első korcsoportos Rudolf Eszterről és Kovács Flóráról vagy a Brassóban született, szintén budapesti második korcsoportos Uzdi Andreáról a tehetségük folytán még hallani fogunk. Biztató megyei vonatkozása volt a versenynek a Szegeden tanuló, orosházi Lestyán Tímea megérdemelt harmadik helye, ő jövőre a zeneakadémián szeretné folytatni tanulmányait. Domokos Magdolna és Mindszenti Annamária, a békéscsabai Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskola növendékei okosan mérlegelve nyugtázták a verseny eredményét: „Számunkra a kitekintés volt a legfontosabb. Rengeteg erőt igényelt a felkészülés, de rengeteg erőt, lendületet adott maga a verseny is! Most már biztosan tudjuk, hogy ezt akarjuk csinálni!” Nagy Ivett, a békésiek reménysége jövőre a szegedi konzervatóriumban tanul tovább. Nem ő volt az egyetlen, akit szereplése alapján egyöntetű szimpátiájáról biztosított a szakma vastapsa. Halász Ferenc egyetemi tanár végszavában a nemzetközi zsűri véleményét fogalmazta meg minden induló számára: „Hangképzés és intonáció! E két dolog a napi munkában élő, állandóan jelenlévő követelmény. A hegedűsök jövője ettől függ!” Az idei, szombathelyi verseny lecsapódásait figyelve, merjük hinni, hogy valóban így van. F.P.Zs.