Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
ÉU MEGYEI HIRLAPBOTRÁNYKÖVEK 1992. november 25., szerda „Hárman maradtunk, a képen két testvéremet festettem meg” — mondja Henrietta Nagymama és leányunokája: mindketten feketében. Az idős asszonyból fel-feltör a zokogás, a 17 éves törékeny termetű lány tartja magát. Bejön a képbe két óvodás. A három fiatalkorú gyámja addig a nagymama lesz, amíg a legnagyobb unoka el nem éri a 18 évet. Katona Melinda — így hívják a 17 évest — fel fogja nevelni húgait, féltestvéreit. Egyelőre azonban nem tudja, hogy hol. A házukat ugyanis felgyújtották. Most Dombegyházon, a Budai Nagy Antal utca 18. szám alatt laknak. Aki segíteni tud rajtuk, ezen a címen keresse őket! szenvedni, tönkremenni. Az állásomat azonnal fölmondtám, és anyukám mellett voltam a halála pillanatáig. Ez alatt a négy hét alatt — nincs rá jobb szavam — egyfolytában hazudtam neki, ugyanis ő semmit sem tudott a betegségéről, mindvégig reménykedett. Egy szerdai napon, 1992. október 7-én este fél nyolckor hunytéi. Másnap, csütörtökön délután — miután elintéztem a hivatalos teendőket — hazajöttem Dombegyházra. Ekkor ért a második csapás... Bementem a barátnőm szüleihez, Bíró Ferencékhez, akik azzal kezdték, hogy ne ijedjek meg. Úristen! Tegnap veszítettem el anyukámat, mitől kellene még megijednem!? még meg sem hallgattak. Közben egy háznál megtaláltam az állatainkat meg egy-két dolgot az ellopott holmik közül. Valaki szólt nekem, hogy felismerte náluk a magnómat. Egy másik ismerősöm látta, hogy vidékiek nagy dobozokban valamit elszállítottak tőlük. Sőt az illető azt is hallotta, amikor a férfi így szidalmazta börtönviselt élettársát: „Te piszkos, vénc...k...! Tudod te, hogy mit csináltál?!” Segítségnyújtók, együttérzői — A házat OTP-re vásárolták anyukámék, a gázt is OTP-re vezették be., Most az önkorA 17 éves Melinda. Ő pótolja majd az elvesztett édesanyát Fölgyújtották a házunkat, mondta a barátnőm édesapja. Tudja, egyszerűen nem hittem el mindaddig, amíg meg nem mutatták. Mint már mondtam, anyukámnak mindkét házassága rosszul sikerült, s én először személyes bosszúra gondoltam, hiszen azon a napon mindkét apámat itt látták a községben. A volt nevelőapám szerette volna visszakapni tőlünk a bútorait, ezek most mind elégtek. A vér szerinti apámtól pedig kaptam egyszer egy kétkazettás magnetofont, sok egyéb mellett ez is eltűnt a lakásunkról. A betörői fontosabbak, mint mi!? —Nem lehet, hogy a magnetofon is elégett? — Akkor is maradt volna belőle valami. Akármilyen nagy volt is a tűz, egyes tárgyak maradványait meg kellett volna találnunk. És éppen azért, mert se a stafírurígomból, se a háztartási felszerelésekből, se egyéb eszközökből semmit sem találtunk, megalapozott a gyanúm, hogy előbb kifosztották a lakásunkat, és csak azután gyújtották fel. Az udvarról az állataink egy része is eltűnt, a többit a tűz után lopták el. —A rendőrség mit mond? — Hát épp ez az! A gyújtogatás akkor este történt, amikor a szomszéd községben, Kisdombegyházon álarcos betörők kiraboltak egy idős házaspárt. Kijöttek a rendőrök a mi házunkhoz is, de azóta nem történt semmi. Ennek már majd két hónapja, és minket mányzat a megnövekedett lakáskamatot átvállalta, de a részleteket fizetnem kellene. Van állásom, közhasznú munkásként alkalmaz a polgár- mesteri hivatal, ebédhordás a dolgom, bruttó 11 ezer forint a bérem. Megígérték, hogy segítenek a lakás helyreállításában. A házra korábban volt biztosításunk, de anyukám megszüntette, mert nem győzte volna egyszerre fizetni a taníttatásom költségeit is, meg a felemelt biztosítási díjat is. Itt lakunk mindhárman a nagymamámnál, az ő nyugdíja 9 ezer 500 forint. A nagymama, özvegy Kor- ponai Istvánná idáig szó nélkül hallgatta nagylány unokáját. Most — küszködve a sírással — megszólal: — Szegény kis árváim! Megteszek értük mindent, de itt nincs állandó meleg, mint otthon, és nincs fürdőszoba se. Hát hogy lehet ilyen elvetemült, aki ezt tette velük!? Vitte volna el, amit elvitt, csak a házat ne gyújtotta volna fel! Mi lesz a drágáimmal a télen? Miközben hallgatom a nagymamát, benyit egy férfi. — A plébános úr küldte a tüzelőt — mondja. Özvegy Korponainéból kitör a zokogás. Percek múlva tud megszólalni: — Köszönjük Kopasz István plébános úrnak, Gyarmati Jánosné polgármesternek, a Máltai Szeretetszolgálatnak, az iskolának, az óvodának a sok segítséget. Jaj, mikor lesz az, amikor visszaköltözhetnek a sajátjukba az unokáim!? Talán soha! Látta, hogy micsoda pusztítást végzett a tűz? Ha még nem látta, Melinda elkíséri. A házban mindent elpusztított Elgyalogolunk Melindával a falu másik szélén álló kiégett házhoz. Útközben egy fiatalember fontosnak tartja közölni velünk, ki a gyújtogató. Figyelemre méltó adatokat sorakoztat egymás mellé, hajlandó lenne tanúskodni is. A kiégett házat látva igazat adok Melinda nagymamájának: ilyesmire csak velejéig romlott, elvetemült ember képes. Elbúcsúzva a szomorú sorsú családtól, megígérem, hogy felkeresem ügyükben a tűzoltóságot és a rendőrséget is. a tűz tudtak a munkatársaim dolgozni. Mivel a lezárt épület egyik ablakát korábban betörték, már a helyszínre érkezés pillanatában idegenkezűségre gyanakodtunk. A tűz eloltása után azt is konstatáltuk, hogy a szekrényeket, illetőleg azok • fiókjait valaki vagy valakik kiforgatták. Ilyen esetben nekünk azonnal értesítenünk kell a rendőrséget, ez meg is történt. A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság nyomozói perceken belül megérkeztek, a vélelmezett gyújtogatásra vonatkozó adatokat a rendelkezésükre bocsátottuk. Jelenleg még folyik a rendőrségi vizsgálat, így még mi sem zártuk le véglegesen ezt az ügyet. A Mezőkovácsházi Rendőrkapitányság bűnügyiosz- tály-vezetője, dr. Baráth Mihály főhadnagy a károsultak megnyugtatására a következő- ‘ két mondta: — Rongálás bűntettének gyanúja miatt folytatunk az ügyben nyomozást. A polgár- mester asszony, Gyarmati Jánosné is felkeresett bennünket. Megígértük neki, amilyen gyorsan csak lehet, befejezzük az eljárást. A számításba vehető személyeket ismerjük, úgy hiszem, hamarosan eredménnyel lezárjuk az adatgyűjtést. Ha a szóban forgó személyek valamelyike ellen beigazolódik az alapos gyanú, megtesszük a szükséges intézkedést. Most csak annyit mondhatok, hogy korábban is voltak feszültségek a szomszédok között, erre bizonyságul leveA nagymama lesz a gyám Hidta, mi vár az édesanyjára — Anyukám 35 éves volt, amikor elhunyt rákban — kezdi a szomorú történetet Melinda. — A két húgom élt vele és én. Kétszobás, gázfűtéses lakásban laktunk, itt Dombegyházon a Szabadság utca 40 szám alatt. Anyukám kétszer vált el: édesapámtól 1983- ban, a húgaim apjától pedig két évvel ezelőtt. Henrietta 1987-ben született, Tünde pedig 1989-ben. Anyukámat Henrietta születése után néhány hónappal megműtötték, rosszindulatú gyomorfekélye volt. A műtét után sugárkezelésre kényszerült, úgy tűnt, hogy végleg rendbe jön, meghízott 85 kilóra. Én elkerültem tovább tanulni a gyulai Semmelweis Egészségügyi Szakiskolába. Anyukám újra terhes lett, az orvosok rábízták, hogy megszüli- e harmadik gyermekét. Megszülte, s utána kezdett el rohamosan fogyni. A kisbaba miatt egy kicsit elhanyagolta a kezelést, nem járt be rendszeresen az onkológiára. Én ezért nem hibáztatom, azt hiszem, másnak is a kicsi lett volna az első. A szakiskolát az idén fejeztem be, munkába is álltam a Pándy Kálmán Kórház traumatológiai osztályán. Egy hónapja dolgoztam, amikor édesanyám rosszul lett. Orvost hívtam hozzá, aki a vizsgálat után megkérdezte tőlem, ugye tudom, mire számíthatok. Sejtettem, és sajnos néhány nap múlva a belgyógyászaton még konkrétabban fogalmaztak: anyukámnak már csak egy hónapja van hátra. Azt viszont nem tudta, rá mi vár — Megkértem Libor főorvos urat, vegye fel a hármas belgyógyászatra anyukámat, hogy a húgaim ne lássák őt Tündi, a legkisebb, nagymamájában látja a biztonságot Meglesz a bűnös is? — Nekünk a dombegyházi tűzesetet az ottani rendőr jelezte 1992. október 7-én 23 óra 18 perckor — mondja Szűcs István százados, mezőkovácsházi tűzoltóparancsnok. — Egységünk azonnal kivonult a helyszínre. A lakóház utcára néző 4x4-es szobájában különböző berendezési tárgyak égtek. Akkora volt a füst, hogy csak légzőkészülékben let is kaptunk Dombegyházról. Még egyszer: igyekszünk soron kívül, gyorsan befejezni ezt az ügyet, bár a gyorsaságnak határt szab a rendőrség nagyfokú leterheltsége és az, hogy maga a helyszín rendkívül nyomszegény. Ménesi György A képeket Kovács Erzsébet készítette Félárvák kiégett házzal
