Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
1992. november 16., hétfő HAZAI TÜKÖR Diszkóbár Mezokovácsházán A városban régóta megoldatlan gond a fiatalok kulturált szórakozási lehetősége. Az elmúlt napokban kaptuk a hírt, hogy a termelőszövetkezet átalakulásával egy időben bérbe adták a volt téeszkonyha épületét, amelyben három lelkes fiatal vállalkozó Kenguru néven diszkóbárt nyitott. A vendéglátó egység a tervek szerint a hét minden napján nyitva tart. Nyugdíjasoknak A medgyesbodzási képviselő- testület ügyrendi bizottsága a napokban tárgyalta az önkormányzat elé kerülő segélyek elosztásáról szóló tervezetet. A felnőttek vonatkozásában kimutatható, hogy 479 nyugdíjas és nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy van, akik segélyezésére 402 ezer forint áll rendelkezésre. Ennyiből lehet tehát megfelelő mérlegelés után a bizottságnak, majd a testületnek dönteni az egyéni kifizetésekről. Befektetési Rt. Várható, hogy Békés Megye Közgyűlésének kezdeményezésére hamarosan megalakítják a Délkelet-magyarországi Befektetési Részvénytársaságot. Az érdeklődők első összejövetelére november 16-án 13 órakor Békéscsabán, a megyeházán kerül sor. Ott nagyobb az érdeklődés Olvasóink írják Kreatív kézművesség Amerikából Ötlet, merészség, kitartás: ez utóbbi a legfontosabb ahhoz, hogy elkészüljön a pulóver — vallja Erika Baker (felvételünkön középen) tanítványa, Érsek Éva és Szabó Mária társaságában FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Erika Baker 1975 óta az USA- ban, New York államban él. Szeptemberben Békéscsabára jött a Wembley nyelviskolába angolt tanítani. A ruhaipari szakközépiskolába is eljutott, ahol hetente egyszer kötőszakkört vezet. — Eredetileg budapesti vagyok — mondta magáról a szimpatikus Erika. — A szegedi tanárképző főiskola politechnika szakán végeztem. Amerikában kötő-divatterve- ző vagyok, saját stúdióm van. Terveztem divatlapoknak, tanítottam főiskolán, magánórákat adok gépi kötésből és gobelinkészítésből. Magyarországra a segíteni akarás vezérelt: ha hívnak, szívesen jönnék máskor is. Sajnos hamarosan lejár a repülőjegyem, visszamegyek. Vár a család, három fiam hazajön karácsonyra az egyetemről. Ez az első alkalom, amikor magam miatt csinálhatok valamit, és itthon használhatok. —Mire tanította a körben a diákokat? — Először tervezéssel foglalkoztunk, hogy fantáziájuk kiteljesedjen. Alapgondolatokat variáltunk, és játékosan továbbfejlesztettük ezeket. Beszélgettünk a színekről, s bátorítottam őket a különféle fonalanyagok — gyapjú, mohair, pamut — együtthaszná- latára, amire eddig nem is gondoltak. A gyerekek fantáziája szabad, mernek. Akinek nincs kézügyessége rajzban, a geometriai mintákból sok mindent alkothat. Egyedül a kitartás számít... A harmóniaérzéket ki lehet fejleszteni, magam is sokat merítettem az impresszionista festmények színvilágából. — Különbözik az amerikai divat, az ízlés a magyarokétól? — A magyar lányok is rendkívül jól öltözködnek, az irányzatokban, az anyagok minőségében sincs különbség. Kivétel az idősebb korosztály. Amerikában bátrabban, színesebben öltözködnek. Minél idősebb valaki, annál inkább... Ott nagyon érdeklődnek az emberek a kézi készítésű holmik iránt, a készítők céhekbe is tömörültek. Magyarországon nem fordítanak igazán figyelmet a kézművességre. Erika Baker pulóverei, kötött ruhái, a kabátok szépek az amerikai modelleken. Merész és visszafogott színűek, némelyik olyan, mint egy gobelin. Nyakláncot mutat, hőérzékeny agyagból készítette. Közben megérkeztek az első tanítványok. Előkerül a kistestvérnek készülő, saját tervezésű pulóver, másikuk kötött csizmát tesz az asztalra. Az amerikai tervezőnő —aki Békéscsabán az építészet formagazdagságát dicsérte —november végén hazautazik. Addig még megtanítja, hogyan lehet a hőérzékeny agyagból fantáziadús és tartós használatú gombokat készíteni. Elnéznénk sokáig. Szőke Csurka István és az ellenzék Az ellenzéki körökben még ma is ég a gyűlölet lángja Csurka István személye iránt. Az alaptalan antiszemita vádak sorozata még nem ért véget. Tudjuk, nem született hiba nélkül az ember... Ezért nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy az MDF-es alelnök élete során nem követett el kisehb-nagyobb hibát, ám sohasem olyan nagyot, hogy a hazának kára származott volna belőle. Az ország és a kormány lejáratásán éppen azok munkálkodnak, akik a demokratikus szellemben élő írót antiszemitának, súlyosabb esetben fasisztának nevezik. Csurka már a Rákosi-rendszerben bizonyított: kereste az új magyar utat a Kádár-korszakon át napjainkig. 1958-ban került bemutatásra a Lovak és gebék című film, amelynek a forgatókönyvét Csurka István írta. Ma is visszaem- lékszem a film több jelenetére. Daloló, kacagó lányok és legények zsivaja veri fel ezekben a napokban a visegrádi utcák csendjét. Lakodalmas menet közeledik. Az ifjú párt röpítő hintán ismerősök ülnek. Az egyikben a termelőszövetkezet állatgondozója, Cs. Varga nagyot kortyol a demizsonból. A sor végén az elmaradó szekeret két rozzant gebe vonszolja. A szekéren a Sajti család. Miért marad el a menettől Sajti fogata, mi bántja Sajti gazdát?... Bizonyára a társadalomból való kitaszítottság, kirekesztés... Szóval, ő másként szeretne élni. Magánemberként. Kevéske földjén háborítatlanul gazdálkodni családjával, nem úgy’, mint Cs. Varga, a nyálas szájú állatgondozó. _ Am Szigeti gazda is satuba van fogva, mint hasonló sorstársai. O sem tudja elkerülni a téeszbe vezető utat... Csurka felismerte a társadalmi kényszerhelyzetet. Látta, hogy a parasztok felett beborult az ég... Az elvakít ások s csalódások kora következett. Ebből tehát a fenti filmtörténet is. Csurka István, mint filmbeli hőse, kényszerből hajlott a korszakhoz, miközben állandóan kereste a kivezető utat, a magyar utat. Az írót tehát ma is sok sérelem éri... Azt az embert, aki újra a magyar nemzeti szellemű keresztény középosztály megteremtésén dolgozik, nem lehet a haza rossz szelleműfiának nevezni. Oláh Ferenc, Okány Meddő várakozás! Igen régóta foglalkoztatja a gépkocsival közlekedőket a Szerdahelyi utcai MÁV vasúti sorompó lezárt állapota. Mi, gépkocsival rendelkezők tudjuk, hogy a vasút helyhez kötött, első a vonatforgalom biztonsága, de az mégisfurcsa, hogy 25—30percre le van zárva a gépkocsiforgalom a sorompó előtt. Például 1992. november 7-én 12.55-től 13.21 óráig szüneteltették az átjárást. A Szerdahelyi utcából négy személygépkocsi igyekezett volna Jaminába. Jaminából, a Franklin utcából hat személygépkocsi igyekezett volna a Szerdahelyi utcán át úti célja felé. Igen ám, de a sorompó „csak” 13.21 órakor engedélyezte az áthaladást. A gépkocsivezetőik közül egy sem kulcsolta kezét imára—egy sem mondott hálaimát, hogy végre tovább indulhat. Ennyi idő alatt Kamuira, Kondorosra, Telekgerendásra, esetleg Csorvásra el lehet érni. Elismerjük a MÁV felsőbbrendűségét, tudjuk, hogy igen sok bajuk van, de a gépkocsivezetők is szeretnének haladni. Javítsanak a helyzeten, akik e téren tehetnek valamit. Tóth István, Békéscsaba Nyugdíjasok a padlón? Tipp a Topra — Amikor nemrég a társadalombiztosítás főigazgatója bejelentette, hogy jövőre csak 9— 10 százalék nyugdíjemelés várható (vagy talán ennyi sem), a nyugdíjasokban meghűlt a vér. Joggal, hiszen a kétkulcsos áfa réme is itt kísért. E veszedelmekről kérdezem dr. Pankotai Istvánt, a Megyei Nyugdíjas Egyesületek Szövetségének elnökét, először is megyénkre vonatkozóan. — Ha mindkét elgondolás megvalósul, akkor nálunk a mintegy 120 ezer nyugdíjas többsége a padlóra kerül. Közel kétharmaduk ugyanis már most a létminimum alatt él, azzal a 30 ezer téesznyugdí- jassal együtt, akik jó részének 6—7 ezer forintnál kevesebb a járandóságuk. Nemcsak Békésben, de az egész országban már régóta fokozatosan romlik az idős emberek helyzete, mind nagyobb a kilátástalan- ság, főleg a mindenre kiterjedő és sorozatos áremelkedések következtében. Ha a beharangozott, az ideinél kisebb nyugdíjemelés bekövetkezik, tetézve az alapvető élelmiszerekre mért áfacsapással, a közvetlen és közvetett hatására rágondolni sem jó. — Az egyes ember minden ilyennel szemben tehetetlennek érzi magát. Az egyesület, a szövetség mit tud tenni ? —Az országos elnökség októberi ülésén foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s az idősek napjára felhívást adott ki, több szempontból indokolva a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, mint legfőbb követelményt. Továbbá állást foglalt az 1993-as nyugdíjemeléssel kapcsolatban. Ezen kívül egy levelet juttattunk el a miniszterelnök úrhoz, a lényege az, hogy a gyakorlat nincs összhangban a kormány ígéretével. Egyben tájékoztattuk az egyre kilátástalanabb helyzetről, végül feltettük a kérdést: lehet-e még tovább terhelni a nyugdíjasokat? — Nem költői ez a kérdés? Hisz eddig is az bizonyosodott be, hogy lehet. S még igaz is, amivel érvelnek, hogy az állami költségvetés és a társadalom- biztosítás nagy bajban van. — Erre gondolva javasoltuk, hogy a gazdasági-pénzügyi válság terheit igazságosabban kellene megosztani, mert nekünk már eddig is túl sok jutott belőle. — A levélben több mint 2 fi millió nyugdíjas és egyben választó állampolgár érdekében emeltek szót. Mit gondol, lesz valami foganatja? — Jósolni nem tudok, csak reménykedni. Vass Márta Fura szeánszra gyülekeznek hétfőnként Békéscsabán, a Békési úton lévő meseházba. Nők és férfiak, fiatalok és idősek kezükben egy megrajzolt grafikonnal. Neveket irkáinak, emberekkel terveznek. A placcon, a terem végében Sándor István, a Top 12 Békés megyei informátora a lényegről beszél: — A TOP 12 nem minősül szerencsejátéknak, — hallom az informátort —, hanem önsegélyező körként működik. Kidolgozója egy nyugatnémet úr, aki ezt a rendszert 1986-ban indította útjára. Piramisként működik, minden új belépő feljut egy idő után a piramis csúcsára, amikor is az új belépők már neki fizetik a 100 márkát. Kételkedem a hallottakban. Megvárom, míg Sándor István befejezi. Aztán félrevonulunk beszélgetni. — Ugye nem haragszik, ha a feketebongó jut eszembe... Befejezni sem tudom, Sándor István szavamba vág: — Természetesen nem lehet a feketebongóval összehasonlítani a Top 12-t, hiszen ez az önsegélyező kör legálisan bejegyzett rendszer. — Jó, jó, de ki garantálja, hogy az én befektetett 170 márkám és5300forintom megtérül? — Először is az Ön befektetett pénze mindössze 70 márka. Mert az igaz, hogy 170 márkát kell befizetnie az IBUSZ Bankban és 5300 forintot annak, aki Önt beszervezte, de a 100 márkát, illetve annak megfelelő forintösszeget és az 5300 forintot azonnal visszakapja attól a két embertől, akit beszervez. — Ez mind szép, de mi van akkor, ha nem tudok két embert beszervezni, megszakad a lánc? — Nem szakadhat meg. Ha Ön hat hét alatt nem tudta a két emberét beszervezni, akkor az, aki Önt beszervezte, kap egy sárga lapot, amiben figyelmeztetik, hogy hiányzik még egy vagy két ember, gondoskodjék róla, hogy meglegyen. Önnek érdeke, hogy segítsen annak, aki nem szervezett jól. —Meggyőzött. Még egy kérdés. Ha minden kötelező irányelvnek megfelelek, mennyi pénz üti a markomat? ‘— Több mint 400 ezer márka. —Mit szól ehhez az adóhivatal? — Ahogyan mondtam, ez egy önsegélyező kör, nem adóköteles, ha magánszemélyek magánszemélyeknek adományt fizetnek. Az egyik asztalnál fiatalember csekkeket jnutat a köré seregletteknek. Ő R. Attila. — Megkérdezhetem, mikor lépett be? —Augusztusban. — S mennyi csekket kapott már? — Nyolcvanat. De ehhez hozzá kell tennem, hogy a családom tagjait is beszerveztem, s nem álltam meg a két fő bevonásánál. —Tehát a befektetett 70 márkájára, ha jól számolok már nyolcezret kapott? — Ez az összeg csak a mai napra érvényes. Holnapra ez akár tízzel is emelkedhet.-—Nyitván Ón teljesen elégedett aTop 12-vel? — Ön nem lenne az én helyemben? Ismét visszaülök Sándor Istvánhoz, hogy megtudjam, hányán léptek be a megyében az önsegélyező körbe? — Ez a szám állandóan változik, de jelenlegy 750-en vagyunk. Februárban kezdtük a szervezést. Szeretném elmondani, hogy erőszakkal nem szabad embereket fogni. Az megbosszulja magát. Csak az lépjen be, aki hisz benne. Azt is elmondhatom, hogy akik a rendszerbe léptek és már csekket kaptak, azokon meglátszik az anyagi biztonságérzet. Úgy tűnhet a környezetének, hogy nagyképű lett. Nem erről van szó, hanem arról, hogy jót tesz az ember pszichéjének, ha nem üres a pénztárcája. Béla Vali Kamuti gyerekek csabai uszodában Földesi István, a kamuti általános iskola igazgatója nagy figyelemmel kíséri a tanulók iskolán kívüli munkáját. Ez indította arra, hogy 1991 tavaszán a Budapesti Nemzeti Ifjúsági és Szabadidő Központ Életmód Alap kuratóriumához pályázatot nyújtson be. Az ebben leírtak alapján jelezték: 32 ezer forintot adnak a kamuti iskolának. •—Kivel vette fel a kapcsolatot, hogy az elképzelt cél megvalósuljon? — Mivel a pályázat témája az úszásoktatás megszervezése volt, a Békéscsabai Belvárosi Iskola oktatóival kötöttünk szerződést, és egyeztettük a továbbiakat, hogy mikortól és hány fővel tudnak egyszerre foglalkozni a fedett uszodájukban. — A pályázat útján elnyert összeg hány hónapra biztosítja az oktatás lehetőségeit? — Tanulóink 1993. április végéig 26 alkalommal ingyen vehetik igénybe az uszodát. Autóbusszal szállítjuk diákjainkat, de a szülők kíséretére is igényt tartunk. Mindezekhez hozzátenném, hogy a falusi gyermekek ne érezzék hátrányát annak, hogy nem városban nevelkedtek fel. B. I.
