Békés Megyei Hírlap, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
Méhkerék, II. világháborús emlékmű Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária A fotókat Fazekas Ferenc készítette f Sarkad. — A városi cigányklub számára 55 ezer forint támogatást szavazott meg nemrégen a képviselő-testület. A pénz felhasználásáról Kiss István képviselő számolt be a legutóbbi testületi ülésen. Mint mondta, ebből a pénzből utaztak el a közelmúltban a klub tagjai a békési etnikumi találkozóra, a fennmaradó összegből pedig erősítőt, gitárt, hangfalat és mikrofont vásároltak a klub számára. A románság élete Méhkerék. — Ördögh Csilla és Bállá Ferenc mikrofonja előtt ült a napokban dr. Rúzsa György, a község polgármestere. A Magyar Rádió két riportere a méhkeréki románság életéről készített hangfelvételt a településen. Műsorukat november 22-én 14 és 15 óra között a Petőfi adón sugározzák. Fórumot tart a jogvédő liga Sarkad. — November 20-án (pénteken) 17 órai kezdettel a jogvédő liga sarkadi szervezete fórumot tart a 2-es számú általános iskolában (Gyulai u. 17.). A lakosság által feltett kérdésekre az országos szervezet szakemberei válaszolnak. A talponmaradásért Kötegyán. — A Petőfi Mező- gazdasági Szövetkezet várható vesztesége 25 millió forint lesz. Ehhez nagymértékben hozzájárult az idei aszálykár, amely minden eddiginél jobban sújtotta a települést, hiszen több mint 40 százalékos terméskiesést okozott. Hogy a szövetkezet talpon maradhasson, hitelt kell felvenniük, amelyet a tagság éppen az együttmaradásért megszavazott. A Pofosz köszöni Sarkad. — Az önkormányzat ebben az évben 30 ezer forint támogatást biztosított a Pofosz helyi szervezetének, amelyből nemcsak emléktábla állításra futotta, de 10 ezer forintot beteg tagtársaik között is fel tudtak osztani. A Pofosz köszöni a város segítségét. SARKAD ÉS KÖRNYÉKÉ] 1992. november 16., hétfő Sarkad. — A mi 20 ezer kötetes iskolai könyvtárunk nem győzi kielégíteni a tanári és a tanulói kutatómunka igényeit, így mindenképpen a városi könyvtárra szorulunk — mondta egy alkalommal dr. Gáspár László, a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola igazgatója. — Sajnos azonban a városi könyvtár, különösen ha a diákjaink „megrohanják”, olyan zsúfolt, hogy még a padlón is gyerekek ülnek. Nem közömbös tehát számunkra, mekkora a város könyvtára. Az iskolai és a városi könyvtár összeolvasztása nem volna előnyös számunkra, hiszen kell, hogy helyben is legyenek könyvek, amelyekbe a diákok akár egy 10 perces szünetben is belelapozhatnak, de támogatunk minden olyan törekvést, ami a városi könyvtár bővítését célozza. Egy alkalommal a képviselő-testületi ülésen is felmerült a gondolat, hogy mi volna, ha a könyvtár megkapná a Béke sétányi volt moziépületet. Ám az ötlet amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vetődött, mondván, hogy az önkormányzatnak nincs pénze az épület helyre- állítására. Azóta nem téma a könyvtárbővítés. Tímár Imre , a könyvtár vezetője szerint azonban a tények továbbra sem változtak: az adysok sokan és sokszor keresik fel intézményüket, itt az egyetem is, és a lakosság csaknem 30 százaléka könyvtári tag. Ezzel szemben az egy olvasóra jutó területarányt tekintve a legutolsók a megyében, s hogy mást ne említsünk, a „folyóirat olvasóban” összesen egy ember számára van ülőhely. Az olvasók a padlón ülnek Az ilyen kis törpe olvasók még kényelmesen elférnek a szakkönyvekkel zsúfolt polcok között. Ugyanezt azonban már nem mondhatják el magukról a felnőttek. A termetesebbeknek pedig kifejezetten fizikai akadályt jelent a polcok közé jutni Szövetkezeti fejtörő Az elmúlt héten megválasztották az átalakult kötegyá- ni Petőfi Tsz (most már Petőfi Szövetkezet!) öttagú igazgatóságát, amelynek elnöke az eddigi tsz-elnök, Bujdosó Sándor lett. Az új elnök—miközben a szövetkezeti tagság bizalmát megköszönte — a bizalmatlanságról beszélt. Mint mondta, sajnos nem bízik a kormány szövetkezeti politikájában. A különböző intézkedések, tervezetek, megnyilatkozások azt sejtetik, hogy a kormány nem nézi jó szemmel a szövetkezetek fennmaradását. Erre utal az is, hogy a tszéktől egyre több működő tőkét vonnak el így vagy úgy, ezáltal is szétesésre kényszerítve őket. Eközben arra biztatják az embereket, hogy vegyék ki a traktorokat, amelyeket a szövetkezetek hovatovább már nem győznek üzemanyaggal. Az emberek pedig befektetve megtakarított pénzeiket önálló gazdálkodásba kezdenek, és majd csak ekkor döbbennek rá, hogy nem bírják fedezni az állam által megszabott adókat, befizetnivalókat. Az egyszerű emberek azonban óvatosak. A többség nemcsak Kötegyánban, országosan is a szövetkezetek fennmaradására voksolt. Gyűlés gyűlés hátán, áttekinthetetlen szabályok tömkelegé, aztán mégsincs látható eredmény, a közösség meg biztonságot ad — sokan gondolkodnak így. Hogy aztán a kormány nem talál-e ki valami újabb csalit, ki tudja!? Mindenesetre sok szövetkezeti tag, volt vagy leendő vezető az átalakulás ellenére is veszélyeztetve érzi a szövetkezetek fennmaradását.Lehet,hogy nemvéletlenül? iXuUic Cukorgyárat vegyenek! Sarkad. — Az elmúlt héten leköszönt a cukorgyár vállalati tanácsa, és átadta helyét az egyszemélyes részvénytársasággá vált gyár igazgatóságának. A három évig működő vállalati tanácsnak nem volt szégyenkeznivalója, hiszen működőképesen és fizetőképesen tudta átadni a gazdálkodó egységet az új vezetésnek. A 95 százalékban az Állami Vagyonügynökség vagyonkezelő részvénytársaságának gondozásában lévő gyár igazgatóságának elnökét is ezen a napon választották meg Sztán- tye Péter személyében, aki egyébként a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat békéscsabai területi igazgatója. Az öttagú igazgatóságban kapott helyet Seres István vezérigazgató, a cukorgyár eddigi vezetője és Lőrincz Lajos, a gyár főkönyvelője. A három tagból álló felügyelő bizottság elnökévé Szabó Gábort választották, aki a Földművelésügyi Minisztérium munkatársa, de ugyanitt találjuk a Sarkadi Cukorgyár Rt. műszaki osztály- vezetőjét, Várkonyi Zoltánt is. A vezetőség 1993 első negyedévéig kapta a megbízást, ekkor közgyűlés dönt a megerősítésükről vagy az újraválasztásról. (A közgyűlés ezúttal a részvényeseket, és nem a dolgozókat jelöli!) Addig is tovább folyik a részvények felkínálása, amit két külföldi befektető csoport (az osztrák Ag- rana és a francia Bagin-Say) kivételével bárki megpályázhat. Másfél évi börtön után... Győzött a szerelem! „Hódmezővásárhelyen fogtak el, onnan Szentesre szállítottak. Nyolcán kezdtek ütlegelni, rúgni, taposni, többre nem emlékszem. Egy katonai zuhanyzóban tértem magamhoz, akkor valaki azt mondta: »Nézd, a Kari élve maradt!« Igaz, széttaposták a májamat, de éltem. Jöhetett a börtön! Még ma is emlékszem, ez állt a vádiratban: »A demokratikus államrend megdönSarkad.—Az 1957. szeptember 23-ától 1958. november 23-áig letöltött börtönévekre így emlékezett vissza beszélgetésünkkor Kiss Károly, a Pofosz sarkadi szervezetének elnöke. Mint mondta, az 1956- os forradalomban való részvételük miatt 11 sarkadi származású sorkatonát ítéltek el abban az időben. A rehabilitációra 1990 tavaszáig kellett várniuk. —A forradalom utáni szenvedések, a börtön egy életre megbélyegzett. Egészségileg, idegileg tönkrementem. A börtön utáni években a verések következtében kialakult problémáim miatt meg kellett műteni. Még ennyi év után is előfordul. hogy álmomban nyögök, felordítok. Háromszor volt infarktusom — mesélte Kiss Károly. Persze egy-egy ilyen történetet mindenki hordoz magában, aki ez év májusában belétésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt 1 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélve.« Egy darabig a szegedi Csillag börtönben voltam, onnan a pálhalmi büntetőtáborba kerültem. Az otthon maradt menyasszonyomat eközben többen is riogatták: »Ne várd meg azt a börtöntölteléket!« De a szerelem győzött! Azóta is együtt élünk.” tett a tábla a hajdani verések, botozások, kínok épületére a következő szöveggel: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére”. — Vannak olyanok közöttünk — mondta végül a Pofosz elnöke —, akik ide sem mertek eljönni, s akik a szervezetünkbe se mertek belépni. Még mindig félnek. Még mindig nem hiszik el a rendszer- váltást. Sajnos hosszú ideig kellett magunkon viselni a megbélyegzést. A hatvanas években még a moziból is hazazavartak bennünket... Huncut világ volt! A sarkadi Pofosz-ba belépők azonban nem akarják, hogy az emlékek feledésbe merüljenek. Szinte valamennyien hozzákezdtek az emlékirataik megírásához, amelyeket egybegyűjtve valamikor szeremének majd kiadatni. pett a sarkadi Pofosz-ba. Összesen 22-en vannak, akik még élnek, és így vagy úgy, de sérelem érte őket az '56-os forradalom leverése után. Most, 1992. október 23-án szorgalmazásukra végre felkeriilhe„A pufaj kasok széttaposták a májamat...” Kislabor és tornaterem kellene... ...no és sok-sok pénz! Kötegyán. — A kötegyáni képviselő-testület az elmúlt hét végén rendkívüli testületi ülésen tárgyalt a községet érintő nagyobb beruházásokról. Terveik között szerepel többek között a régi moziépület tornateremmé alakítása, amelyet mind az általános iskolások, mind a község lakossága haszálhatna. Az átalakítás becsült összege 4,5 millió forint. Ennek 40 százalékát pályázat útján kívánják megszerezni, 2,7 milliót pedig saját erőből fedeznének. Ugyancsak terv, hogy az orvosi rendelőbe egy komplett kislabor- felszerelést vásároljanak, amelyhez szintén 40 százaléknyi támogatást szeremének kapni pályázatból, a fennmaradó 263 ezer forintot pedig itt is önerőből pótolnák. Testületi anekdota Sarkad.—A legutóbbi képviselő-testületi ülésen szóba került, hogy az 1 -es számú általános iskolában nagyon magas a túlórák száma. Szabó Gyula, az iskola igazgatója így védekezett: — Több mint tíz kolleganő van gyeden vagy gyesen. Nem nagyon tudjuk megoldani, hogy ne menjenek el szülni... Hogy mi lenne a megoldás? —- kérdezte tanácstalanul, mire valaki a jelenlévők közül tréfásan tagolva ezt suttogta: — E-rény-öv! Kulcs az igazgatónál! Őfelsége, Nyulam-Bulam Sarkad. — Ez a címe annak a zenés-bábos gyermekelőadásnak, amelyet a Nyulam-Bulam együttes tart november 24-én délelőtt 10 órától a sarkadi Bartók Béla Művelődési és Szervező Központban. Emberből Méhkerék. — Sorozatunkban a térség közismert személyiségeit szólítjuk egy-egy emberközeli, tréfás kérdés erejéig. Interjúalanyunk ezúttal dr. Rúzsa György, Méhkerék polgármestere. Kérdésünk pedig a következő: — Képzelje el ezt a helyzetet: Ünneplőbe öltözve fontos tárgyalásra érkezik egy idegen városba. Valameddig gyalog kell mennie egy emeletes ház oldalánál, s eközben az emeletről egy háziasszony épp kiönti virágvázájából a használt vizet. Pechjére nyakon éri a „zápor”. Mit tesz, mihez kezd ezután? íme a polgármester válasza: — Fontos találkozásról van szó. ezért mindenképpen meg kell érkeznem. (A tárgyalás résztvevőinek nem muszáj megtudniuk, hogy velem mi történt!) Mivel idegen városban vagyok, áruházba már nincs időm elmenni, ezért a legpraktikusabb megoldásnak az mutatkozik, ha felkeresem az emeleten lakó háziaszszonyt, aki épp kiöntötte virágvázájából a használt vizet. Miután lelocsolt állapotban nem mehetek a tanácskozásra, az lenne az első ötletem, hogy megérdekvagyunk lődjem a férje méreteit, és ha megfelelőek, élek a lehetőséggel... Amikor ez a tréfás kérdés felmerült, először arra gondoltam. hogy tulajdonképpen velem ilyen eset nem fordulhatna elő, ugyanis egyszer már megjártam az emeletről Ielocsolt vízzel, ezért elhatároztam, hogy valahányszor emeletes ház előtt visz el az utam. mindig magammal viszem az ernyőmet. S amikor odaérek, felnyitom. dacolva azzal, hogy a többi járókelő esetleg a napsütéses idő miatt csodálkozni fog „megelőző" műveletemen.
