Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03-04 / 234. szám
1992. október 3-4., szombat-vasárnap 9 ________ y y y A HAZA MINDEN ELŐTT ^ ^ ^ ^ A fl&MES megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták Békéscsaba, Garai utca Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Chrudinák Alajost, a műsor fő- szerkesztőjét 1956 óta ismerem, s ez biztosítékot jelentett számomra. A Panorámáról a fordulat előtt is jó volt a véleményem, tevékenységét a térségben élő magyarság érdekében és általános politikai szempontok miatt ma is igen fontosnak tartom. Személyes ambícióm nem több, mint szülőföldem, a püspökladányi székhelyű választókerületben 1994-ben képviselőként újra bejutni az Országgyűlésbe. (Szűrös Mátyás, az Ország- gyűlés alelnöke) A trianoni határok állnak. Az országhatárok nem tőlünk függenek. A nagyhatalmi érdekekre hatni aligha tudunk. De a lelki határok tőlünk függnek. Az, hogy ne legyenek magyar és magyar között szellemi, érzelmi, szemléleti, művelődési és tudati határvonalak. A nemzet egysége — a külső világ körülményeitől függetlenül — ekkor teljesedik l>e igazán. (Beke György író) A hazai drámairodalommal baj van, az emberek nem írnak annyi drámát, mint eddig, és amit írnak, abban nincs talaj, nem tudják pontosan, hogy miről kell írni, nem tudják pontosan, hogyan kell írni. Rengeteg író politikus lett. Az irodalmi termelés, termékenység a rendszerváltozással együtt a mocsárba került. (Ke- rényi Imre rendező', a Madách Színház igazgatója) Békési tallózó Mélységesen egyetértek Áchim L. András az 1906-os országgyűlésen elmondott szavaival, miszerint: nem tudja, milyen vér folyik ereiben, de természetes, hogy magyarnak vallja magát és magától értetődik, hogy jó magyar kíván lenni és az is természetes, hogy ha Franciaországban élne, származásilag nem franciaként, akkor igyekezne jó francia lenni és más befogadó országban is arra törekedne, hogy magáénak vallja a befogadó ország érdekeit és igyekezne jó hazafi lenni. (Dr. Réti Miklós ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ (Pesti Hírlap) Fürkésző Munkácsy Mihály Békés megyei kötődése közismert. Elegendő talán a legfontosabb szálakra utalni: Békéscsabán gyerekeskedett és Gyulán volt asztalosinas. A nagy festő nyilván szerette a várost, amelyhez gyermekkora kötötte, de látta annak szeplőit is. Erről tanúskodik Vidovszky János takarékpénztári igazgatóhoz címzett, 1877-ben Párizsban keltezett levelének alábbi részlete: „Hát kegyetek hogy vannak Csabán? Meg lehetne ott az ember jól, csak nyáron az a tenger por, vagy is az a portenger, télen meg a feneketlen sár nem volna. Nőm nem nyelte még mai napig sem el a csabai port, s gyakran szememre hányja.” —Jó estét kívánok, BenkőErzsébet Gyuláról? A Békés Megyei Hírlap munkatársa, Tóth Ibolya vagyok. Ha nem alkalmatlan az időpont, és van kedve hozzá, kérem, beszélgessünk egy kicsit. A téma legyen a zene, hiszen erre a hétre esik a Zenei Világnap. —Hát, próbáljuk meg. —Szereti a zenét? — Nagyon! Mindenféle zenét, egy a fontos, hogy színvonalas legyen. Legfőképpen azért a komolyzene érdekel. — Tudom, prózai a kérdés, de sajnos nem mellékes: idő és pénz jut-e erre? — Bizony kevés, egyre kevesebb. Az idén először nincs színház- és hangversenybérletem, nehezen jönne ki édesanyám kis nyugdíjából és az én fizetésemből. Tudja, irodán dolgozom. Időm se sok, meg azután a közbiztonság! Az ember nem tudhatja, hogy koncert után, késő este hogyan jut haza. Azért a tévében mindig kikeresem a komolyzenei műsorokat, és a templomi hangversenyekre is eljárok, itthon pedig lemezeket hallgatok.-—A kedvencei? — Beethoven, a IX. szimfónia, Bach, de hosszú a sor. Szeretem nagyon a King Singer’s-t, kedvelem a néger spirituálékat, a jazz-t, az igényes könnyűzenét, a beatet, rockot. — Hogyan hallgat zenét, mikor mit választ? Mikor hallhatja például Beethovent? — Ha rossz a hangulatom. —-Mit segít? — Felemel, könnyít, valamiképpen áttereli a gondolataimat. Egyre többször érzem szükségét. Kevés a lélekemelő műsor például a tévében. Szeretem a krimit, de ami sok, az sok! —Meglátása szerint milyen helyet foglal el az életünkben mostanság a dal, a muzsika, az ének, szóval a zene? — Úgy érzem, és a kollégáimmal is ahogyan beszélgetünk, azt látom, igény lenne, de nincs idő, mindig mindenki rohan. Pedig meg kell teremtenünk magunk körül azt a csendet, ami a zenéhez kell és amit a zene ad, mert ez javít az emberen. „Első alkalommal lehetek e város színházának vendége. Szeretettel köszöntőm vendéglátóimat! így a Békés Megyei Hírlap munkaközösségét is.” E sorok írója: Sütő András Romániában élő erdélyi magy ar író KÍNáLÓ „A magam részéről úgy észlelem: az Idő keze dolgozik rajtunk. Hol szelídebben, hol szigorúbban — néha fájó fogással is—oda fordítja afejünk,ahola szívünket hagytuk volt, a közösség felé, amelyből vétettünk; amelynek létét irodalmon kívüli erők határozzák meg. Annál inkább ragaszkodik tehát ennek a közösségnek az irodalmához is; a hajdani meghívotthoz, aki ezen az ünnepen: küzdőtárs. Kötésig me- rülten a korok dolgaiba...” Ki írta ezeket a veretes sorokat? Kinek a fényképét láthatják itt? Lapozzanak egyet: a 7. oldalon Niedzielsky Katalin, lapunk felelős szerkesztője beszélget az íróval. „A hölgy egy katonák által kísért déli expedícióban vett részt, amikor hirtelen terepszínruhás feketék vették körül a táborukat: az SPLA, az úgynevezett Népi Felszabadítási Hadsereg egyik egysége ejtette őket fogságba...” A szóban forgó hölgy angol, és.. —de a többit olvassák el a 9. oldalon. Az írás címe: „Angol hölgy és fekete gerillavezér románca” „Október 4: az állatok világnapja” A házi kedvencekről a 10. oldalon olvashat. CSAVAR-KÖTŐELEM MINTABOLT ______ É rtesítjük T. Vásárlóinkat, hogy ma már nemcsak csavarokért érdemes ide bejönni. Esab-Csepel elektródák teljes választéka, vágókorongok (hazai és import), védőkesztyűk reális áron. BÉKÉSCSABA, Szarvasi út 57. :l MS7 HM VIMM w ü eë fehéren Magyarország 1992 ószén Napok óta azon gondolkodom, leköpöttnek kell-e érez- nem magam vagy sem. Már bocsánat à vulgáris fogalmazásért, de a leckét a töprengésre Pálfy G. Istvánnak, a TV- híradó leváltott főszerkesztőjének a keddi lapokban megjelent nyilatkozata adta fel. Ebben menesztését kommentálva így fogalmazott: tart attól, hogy „az ország egy nem jelentéktelen része most úgy érzi majd, leköpték”. Megvallom őszintén, nem sok kedvem van eldönteni, hogy hova is tartozom valójában, a jelentéktelen, vagy a nem jelentéktelen részhez. Sokkal inkább izgat és egyre jobban zavar az a hajcihő, ami itt folyik. Nézzük a puszta tényeket. A Magyar Televízió elnöke felmentette az egyik főműsor főszerkesztőjét. Ha ez nyugaton történik, a lapok legfeljebb mínuszos hírben hozzák. Ezzel szemben nálunk kitört a botrány. Rendkívüli ülést tartott a médiabizottság, nyilatkozott a miniszterelnöki államtitkár, sürgősen találkozott az egymással alig-beszé- lő viszonyban lévő miniszterelnök és köztársasági elnök és napirend előtti vita robbant ki a parlamentben. Csodálom, hogy nem hívtak össze az ügyben rendkívüli kormányülést, nem szállta meg a stratégiailag fontos helyeket a katonaság és nem üzentünk hadat Hankiss Elemérnek. Kérem, gondolják végig velem együtt, mivel foglalkozott a magyar politikai közélet és a magyar sajtó az utóbbi másfél hónapban: Csurka-tanulmány, Tom Lantos kirakat-felszólalása Amerikában, Soros György piszkálása majd levele a miniszterelnöknek, médiavita, éhségsztrájk a rádió és a televízió elnökei ellen, tüntetés ugyanezért, ellentüntetés a demokrácia védelmében, Zemplényi György eltűnése, nemzetközi hajtóvadászat a kézrekeríté- séért és végül a TV-híradó főszerkesztőjének menesztése, íme, hazánk 1992 őszén. A gyanútlan külföldi számára ezek tűnnek a legfontosabb dolgoknak a Duna—Tisza táján. Kérem, tegyék a szívükre a kezüket és válaszoljanak őszintén: Önöket is ezek a kérdések foglalkoztatják leginkább napjaink Magyarországán? Árpási Zoltán
