Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03-04 / 234. szám

1992. október 3-4., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK— TÁRSADALOM tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Világosnál ezen az asztalon írták alá a szomorú doku­mentumokat Sorsok, tárgyak, történelem Miképpen a könyveknek, úgy a tárgyaknak is megvan a maguk sorsa. A nagy idők néma tanúinak, a történelmi személyiségeket szolgáló tárgyaknak többnyire kalandos, sokszor titokzatos sors jut. Honnan, hogyan kerültek az Aradi Múzeum raktárába a rövidesen Szegeden is látható tárgyak, dokumentumok? A gyűjteményről a következőket mesélte el Wagner István: 1881-ben alakult Aradon a Köl­csey Egyesület, amely alapszabályában írta: a szabadságharc és az azt követő idők tárgyi és írásos emlékeit rendszeresen gyűjtsék. 1885-re összejött egy kiállításra való anyag, ami az Aradi Líceum dísztermében volt látható 1892-ig. Közben mozgalom indult Aradon egy közművelődési palo­ta, tulajdonképpen egy múzeum építésére. 1893. március 15- én nyitottak egy újabb állandó kiállítást a város színházában „A szabadságharc emlékeinek nemzeti múzeuma” néven. Ezt ott a közönség 1913-ig láthatta, akkorra elkészült a kultúrpalota, s oda került az értékes anyag, ahonnan az 1920- as évek elején került az Aradi Múzeum raktárába. Hét évtized után tehát innen válogatták és rakták kamion­ba most a páratlan kincseket... „A magyar hadsereg fővezérsége Lázár Vilmos hon­véd alezredes úrnak Főhadiszállás Lúgoson augusztus 14-én 1849 Én alezredes urat hazája megmentésé­ben mutatott hívsé- géért és erélyességé- ért Ezredesnek ezen­nel kinevezem. Mit tudtára adni szerencsémnek tar­tom. Bem” Mária, Lázár Vilmos felesége „Édes kedves lelkem Marim Tegnap Eperjesre értünk ma in­dulunk Bártfára — az ellenség mindenütt fut. Itt Eperjesen tisz­teim fáklás zenével tiszteltek meg... Isten veled úgy hiszem hadjára­tunk pár napok múlva be lészen fejezve és aztán ismét ölel(...) és csókol hív szerető Vilmosod Máj 5 1849...” (Lázár Vilmos levele feleségéhez) AULICH LAJOS, DAMJANICH JÁNOS, DES- SEWFFY ARISZTID, KISS ERNŐ, KNÉZICH KÁROLY, LÁZÁR VILMOS, LAHNER GYÖRGY, LEININGEN-WESTERBURG KÁ­ROLY, NAGY-SÁNDOR JÓZSEF, PÖLTEN- BERG ERNŐ, SCHWEIDEL JÓZSEF, TÖRÖK IGNÁC, VÉCSEY KÁROLY. Az a kilenc fadarab. Az akasztófákból. Rajtuk precízen a nevek Kossuth Lajos szemüvege Az út Aradtól Szegedig „Csaknem száz éve tartó „pin­cefogságból” került napvilág­ra, pontosabban a Szegedi Mó­ra Ferenc Múzeumba az a szenzációsnak számító gyűjte­mény, amely az 1848-as forra­dalomhoz és szabadságharc­hoz kötődő tárgyakat és doku­mentumokat tartalmaz...” — adta hírül az MTI néhány nap­pal ezelőtt. Mi minden történt, amíg át­gördülhetett a határon a ma­gyar nép számára pótolhatat­lan, felbecsülhetetlen eszmei értékű rakományával a kami­on? — Hosszú évek óta törjük a fejünket azon, hogyan lehetne bemutatni ezt az aradi múzeum­ban őrzött anyagot — kezdi a történetet Wagner István, a Sze­gedi Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese. — A dolog a forradalomig mindig elakadt. 1989 után Szeged és Arad test­vérváros lett, akkor tudtunk lép­ni. Az idén februárban látogat­tak el hozzánk az Aradi Múze­um képviselői, akikkel együtt­működési megállapodást kö­töttünk többek között közös publikálásra, kiállítási agyagok cseréjére. Ilyen előzmények után kértük a szóban forgó anyagot, és ők beleegyeztek. Márciusban jártunk Aradon, két napot töltöttünk a múzeum rak­tárában. Hatalmas anyag van ott, amiből 620 darabot láthat itt majd a közönség. Megtudtuk továbbá, hogy eredetileg már a tavasszal Sze­gedre került volna az anyag, amelyet ez év december 31 -ig vissza kell szállítani, de a ta­vaszból ősz lett, mire megér­kezett Aradról a várva-várt hír, így szeptember 25-én gördült be a szegedi múzeum elé a kamion. A SZEGEDI MÓRA FERENC MÚZEUMBAN OKTÓBER 12-ÉN 18 ÓRAKOR NYÍ­LIK MEG AZ ARADI MÚZEUMNAK AZ 1848-AS ÉS AZT KÖVETŐ IDŐKBŐL VALÓ ANYAGÁBÓL BERENDEZETT KIÁLLÍTÁS; AMELY OKTÓBER 13-TÓL — HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL — NAPONTA 10-TŐL 18 ÓRÁIG LÁTOGATHATÓ. Haynau tintatartója „...Paszkevics amnesztiát követelt mindnyájuknak, kereken megtagad­tam, csak a legénységnek adtam meg, őrmestertől lefelé...A vezéreket felkö- töttem...Az osztrák tiszteket agyonlö­vetem... Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, mert gyökerestül irtom ki a gazt... Utasítá­saim nincsenek, de teljhatalmam van, korlátlanul rendelkezhetem a király nevében” (Haynau, 1849 augusztus 24.) AZ az asztal - AZ a tintatartó Kiss Ernő kardja. Haynau tintatartója. AZ a tintatartó. Egy egyszerű kerek asztal. A Z az asztal, akkor, 1849 augusztus 15-én Világoson. Két fénykép együtt — a Lázár házaspár. Kilenc kis fadarab — négyzet alakú lapocskák. Az akasztófákból valók. Egy apró szemüveg — valamikor Kossuth illesztette az orrára-fülére a vékony drótokat. Megilletődve, zavart kíváncsisággal szem­lélődök a szegedi múzeum emeleti nagy­termében, ahol kifelé csomagolják, tisztítják a relikx’iákat, készítik elő a tárlókat a személyes tárgyaknak. Puha műanyag csomagolóba burkolva Kossuth hímzett fekete sapkája, amit az orvosára hagyott, odébb, egy nyitott tárlóban Kiss Ernő családjának értékes porcelánjai, csiszolt üvegpoharai — a legtöbbön ott a grófi címer. Óvatosan kézbe veszem a tábornok kardját — a fényes solingeni acélon, a díszes markolat fölött finom rajz. Ez meg egy honvédé lehetett, Világosnál kettétörte, a kard hegye hiányzik. — A fővárosban tartott utolsó országgyűlésen 1849-ben pedig ezzel a csengővel csengettek — emeli a tenyerére a sárgaréz kis holmit az igazgatóhelyettes. — Az meg ott a kormány vasládája, amiben a pénzt, ,Jött a halál, hogy elsöpörjön minket A föld színéről, jött a döghalál, Reánk lehelte rothadó leikéből Azt sátándühvel, a gonosz király. Tombolt a vész irtoztató erővel A végítélet vészórájaként, És mi élünk még és nem hálánk meg Csak meghajolánk, de el nem törénk...” Petőfi Sándor iratokat szállították. Ismerősre is bukkanunk: a rajzok, képek között Lebstück Máriára, a gyulai származású honvédnőre. Az egyik ablak előtt vár sorára az a szobor- gipszmakett, amelynek az eredetije hajdan Arad főterén állt. Felirata szerint: ,,Borúra derű 1848", valamint: ,,A magyar nemzet tizenhárom vértanújának 1845". A szobor már nem áll, de megmaradt róla, s itt hever a 13 tábornokot ábrázoló 13 relief. Amerre pillantok a hatalmas teremben, mindenütt csomagok, már kibontott tárgyak, képek, a csapatzászlókból kivágott címerek, albumok, levelek, megsárgult papírok, nevek, olyan nevek, amelyeket egyik-másik öreg, sokat megélt parasztember talán ma is elcsukló hangon ejt ki. Egy történelmi korszak nagyszerű és elszomorító voltában is felemelő emlékei. Érintésükkel mintha közelebb kerülne valami az emberhez. S mindezen közben kétágú létrán imbolyogva a teremben szerelik a világítást, bontják a csomagolópapírt, törlik a port, tisztítják Kiss Ernő párbajpisztolykészletét, és odébb tolják Damjanich karosszékének két ülőpárnáját. Maga a szék később jön—valahogy kimaradt a ■csomagolásnál. Egy csapatzászlóból kivágott címer Wagner István igazgató- helyettes kezében Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth Ibolya A felvételeket, reprodukciókat készítette: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents