Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03-04 / 234. szám
1992. október 3-4., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR .BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Sehol egy teremtett lélek. Vajon mikor lesz gyermekzsivajtól hangos Battonyán ez az óvoda? FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Mit kell tudni az 1993. évi mezőgazdasági termelést segítő kormányzati intézkedésekről? A Fő utcai óvoda befejezése érdekében a battonyai önkormányzat 3 millió forint támogatásért fordult az S. O. S. Kinderdorf Intemacional vezetőségéhez. Az évek óta húzódó beruházást idáig kizárólag az S. O. S. Gyermekfalu MagyarFelavatták az Opel-gyárat Szentgotthárdon hivatalosan is felavatták a General Motors Hungary személygépkocsigyártó, valamint motorgyártó üzemét. Az ünnepségen Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke vágta át a nemzeti színű szalagot, és méltatta az újkori magyar személygépkocsigyártás történelmi eseményét. Mint emlékezetes, az idén márciusban gördült le az első Opel Astra személygépkocsi az amerikai—magyar vegyes vállalat futószalagjairól, a Rába egykoron más célra épült 43 ezer négyzetméteres csarnokában. Áz 1991 januárjában kezdődött építkezés csaknem 500 millió német márkába került, és rekord idő, 15 hónap alatt valósult meg a közép-kelet-európai első Opel-művek. A modem autógyár teljes évi kapacitása 15 ezer személygépkocsi; eddig már több mint 5 ezret gyártottak a hármashatár-menti városban. országi Egyesülete finanszírozta, mintegy 11 millió forinttal. A városnak sohasem volt elegendő pénze az épület befejezésére, ráadásul a kivitelezőt is rosszul választotta meg, az — időközben — csődbe ment. (Tegyük hozzá: az A Körösi Csorna Sándor Főiskola a Tempus-program keretében október 4-én és 10-én tíz-tíz angolszakos hallgatóját küldi ki Walsallba, illetve Bristolba, az ottani tanárképző főiskolára nyelvi gyakorlatra. A két és fél hónapos ott- tartózkodás több, mint egyszerű nyelvi gyakorlat. A hallgatóknak ugyanis feladata lesz még, hogy megismerkedjenek az angliai oktatási rendszerrel, tapasztalatokat gyűjtsenek az ottani általános iskolákban, s olyan jellegű feladatokat, játékokat jegyezzenek le, amelyek egész Európára kiter- jeszthetővé tennék azt a Békéscsabáról indult pedagógiai programot, melynek célja az, hogy: „az iskolarendszer ne csupán ismeret- és teljesítménycentrikus legyen, de felelősségvállalásra, önállóságra nevelje a felnövő nemzedéket” — mondta E. Szabó Zoltán, e pedagógiai program állagmegóvás költségei jelentős terheket róttak az önkormányzatra.) A támogatás elnyerése esetén van remény arra, hogy közmunkások alkalmazásával végre sikerül befejezni Battonyán a Fő utcai óvodát. M. Gy. egyik szülőatyja. A főiskola 1990 óta tagja a Tempus (Trans Europen Mobility Scheme for University Studies) programnak, melybe pedagógiai pályázat révén léphetett be. A közös pályázat beadásában Anglia, Portugália, Dánia és Görögország vettek még részt. A kapcsolat a pályázó országok közt a mai napig fennáll, hiszen — ahogy ezt a programleírás is megfogalmazza: „A Tempus elsődleges célja az egyetemek és főiskolák megújulásának, fejlődésének és az európai felsőoktatás rendszerébe való beilleszkedésének elősegítése a nemzetközi együttműködés támogatásával, az anyagi erőforrások rendelkezésre bocsátásával.” A hallgatók teljes költségét a Tempus fedezi, kinttartózkodásuk alatt családoknál lesznek elhelyezve és teljes -ellátást, illetve némi zsebpénzt is kapnak. Ipacs Mónika A kormányzat a mezőgazdaság pénzügyi nehézségeinek mérséklésére, a termelők megsegítésére több intézkedést hozott. Ezeket a kedvezményeket a szövetkezetek, az állami gazdaságok és a magántermelők egyaránt igénybe vehetik. Az intézkedések három csoportba sorolhatók: 1. Ha a termelő a gabonafélék, a cukorrépa, a burgonya és az olajos növények betakarításához kényszerül segítséghez folyamodni, akkor valamelyik felvásárló céghez kell fordulnia, mert e termények felvásárlásához ők kaphatnak 10 százalékponttal alacsonyabb kamatozású hitelt. A felvásárló akkor kapja meg ezt a kamatkedvezményt, ha a terményre megkötött szerződés időpontjától számított 30 napon belül a termelőnek járó összeg legalább 70 százalékát készpénzben kifizeti,' a teljes vételárat pedig a felvásárlási szezon végéig megtéríti. Például a termelő a kukorica betakarításához október 4- én szerződést köt a Gabona- és Malomipari Vállalattal (GMV), akkor a GMV november 3-áig a kukorica értékének 70 százalékát megfizeti, a fennmaradó 30 százalékot legkésőbb december 15-éig egyenlíti ki. 2. Az 1993. évi termés érdekében a termelők kedvezményes — 10 százalékponttal alacsonyabb kamatozású — hitelt vehetnek fel a jövő évi vetéshez szükséges szántóföldi és kertészeti talajmunkák elvégzéséhez. Az ilyen kedvezményes hitel összege hektáronként 6000forint lehet. Az őszi háza, őszi árpa, rozs vetési munkáinak költségeire hektáronként 10 ezer forint nagyságú, ugancsak 10 százalékponttal csökkentett kamatozású hitel vehető fel. (Például a 30 százalékos kamatra adott hitelre a termelőt végül is 20 százalék kamat terheli.) Az aszálykárosnak minősített termelő ugyanazt a 6000 forintos és 10 ezer forintos hitelt 20 százalékpontos kamat- csökkentéssel kaphatja meg. Kérdés, hogy melyik termelő minősül aszálykárosnak? Ezt a földadóról szóló törvény szabályozza és ugyancsak a megyei földművelés- ügyi hivatalok igazolják. Aszálykáros a hitelfelvételnél az a termelő, aki az aszálykár miatt földadómérséklésben vagy -elengedésben részesül. Az a termelő, aki egyébként fel van mentve a földadó fizetése alól, a földművelésügyi hivatalnál segítséget kérhet az aszálykár nagyságának megállapításához. Mit kel! tenni annak, aki ezeket a hiteleket fel akarja venni? Természetesen hitelfelvételről lévén szó, fel kell keresni egy bankfiókot. A bankok a hitelképességet vizsgálják. A hitel garanciája általában az a termék, amelyhez a kölcsönt felveszik. A kormány az őszi búza biztosítása érdekében, a kamatkedvezmény mellett a hitelhez-70 százalékos garanciát is vállal annak érdekében, hogy a termelők minél nagyobb köre hitelképes legyen. A 70 százalékos állami garanciát a termelő úgy kapja meg, ha hozzájárul ahhoz, hogy a megtermelt őszi búza értékesítéséből befolyó összegből a hitelt törleszti. Ezt a hitelszerződésnek tartalmaznia kell. Ha a termelő valamilyen oknál fogva nem tudja a hitelt visszafizetni, akkor az állami garanciavállalás visszafizetendő állami támogatássá alakul át. A felvett hitelek kamatkedvezményét akkor lehet igénybe venni, ha a termelőnek a megyeszékhelyen lévő földművelésügyi hivatal igazolja az elvégzett talajmunkát és a bevetett terület nagyságát. 3. A legújabb kormányzati intézkedés az őszi kalászos gabonák (őszi búza, őszi árpa, rozs) vetéséhez vissza nem térítendő támogatást is ad. A támogatás hektáronként legfeljebb 1500 forint nagyságú, és minősített vetőmagra, műtrágyára, valamint a talajműveléshez, vetéshez felhasznált gázolaj megvásárlására lehet igénybe venni. A támogatás igénybevételéhez számlával kell igazolni a vetőmagvásárlást, a műtrágya- és gázolajbeszerzést. Ez a három tétel egyenként és összesen is jogosulttá teszi a támogatást. Például a termelő 250 kilogramm minősített búzavetőmagot vet el egy hektár földterületre. A beszerzési ár 1300 forint/mázsa, így a 3250 forint értékű számlát bemutatva már jogosult az 1500 forintos támogatásra. Hasonlóan kell igazolni a felhasznált műtrágyát és a gázolajat iS. Ez utóbbi esetében a bérmunka is elfogadható, azaz a termelőnek — saját eszköze nem lévén — a bérmunkát végzőtől kell számlát kérnie. Mivel a támogatás összesen nem haladhatja meg a hektáronkénti 1500 forintot, így ha a termelő nem rendelkezik a fenti tételekre vonatkozóan hektáronként összesen 1500 forint értékű számlákkal, akkor csak a számlákkal igazolt összegű támogatásra jogosult. A vetés megtörténtét a megyei földművelésügyi hivatal igazolja. Az igazolások, számlák birtokában a termelőnek az adó- elszámolási irodához kell fordulnia. A vetést követő hónap 15. napjától innen lehet megigényelni a támogatást. Csabai főiskolások Angliában James A. Michener: Híd Andauná 1 10. Még három fordulót tett, ám ezután a torony őre észrevette, és a vállalkozó szellemű ifjú nyomába uszított két határőrt meg egy ávóst. Lövések hallatszottak, majd dulakodás, és végül megjelent a három őr, a jól megtermett magyar ifjúval, akit foglyul ejtettek. A csatorna mentén a toronyhoz vezették, ám mielőtt odaértek volna, a fiú elszabadult tőlük, és belevetette magát a csatornát szegélyező sásba. Vad hajsza kezdődött, ám néhány feszült perc elteltével az ifjú vezető áttört a sáson. Útját hangos éljenzés kísérte. Sok bátor ember nézett szembe hasonló veszedelemmel, ám ezt a férfit a következő cselekedete emelte ki a többi közül. Amikor az őrök visszatértek a toronyba, az ifjú zajt hallott a sás közül, és azonnal visszaindult Magyarországra. Társai rimánkodtak: ne vállaljon ekkora kockázatot, ám ő rendíthetetlenül haladt tovább; még háromszor fordult a jeges vízben, hogy áthozza honfitársait. Tanúja voltam egy esetnek, amely legendává vált a határon. Amikor a hőmérséklet mínusz tizenkét fokra süllyedt, a víz felszínén vékony, pengeéles jégréteg képződött. A félig befagyott csatorna partjára érkezett egy fiatal férj kimerült feleségével és két gyermekével. Sehol sem tudtak biztonságosan átkelni, és az ávósok meg a kutyák bármelyik pillanatban rajtuk üthettek. Ekkor az apa levetkőzött, karjára vette kislányát, és belegázolt a csatornába. Mellkasával és szabad karjával törte a jeget, úgy gázolt át, felkapaszkodott a töltésen, és partra tette gyermekét Ausztriában. Ezután visszatért Magyar- országra, ruháit gombócba gyűrte, és odaadta fiának, majd magasra emelte a gyereket, és másodszor is nekivágott a fagyos víznek. Megint felbotorkált a meredek, mocsaras parton, és biztonságba helyezte gyermekét. Ázután ismét belegázolt a mély csatornába, felemelte elcsigázott asszonyát, és őt is biztonságba helyezte. A család többi tagjának még a lába ujja sem lett vizes. Az átfagyott férfiról lehetett volna megmintázni a szeretet szobrát. A Norvég Vöröskereszt egy munkatársnője egyszer megragadta a karomat, és felkiáltott: — Hogy engedhet el egy nemzet ilyen embereket?! Engem is megindított ennek a nagy exodusnak a lenyűgöző drámaisága, és minden este visszamentem, hogy segítsek a menekülőknek. Senki sem értette, miért engedik a kommunisták, hogy ennyi magyar elmeneküljön. Jó napokban nyolcezernél is többen sétáltak át háborítatlanul a határon. Más alkalmakkor a katonák lecsaptak rájuk géppisztollyal, rendőrkutyákkal, rakétákkal, aknákkal, járőrökkel. Majd egyre nehezebb lett a menekülés Budapestről, és a belépés a határsávba: sok menekült került az ÁVH kezére, sokakat elárultak az állítólagos „vezetők”. Gyakorta felmerült bennünk a gyanú, hogy a magyar határőrök torkig vannak a gonosz rendszerrel, amelynek kényszerből ők is a részei. Egyik nap, amikor az ellenőrző pontnál állva a hídon átkelő menekülőket igazítottam útba, hozzám lépett egy magyar őr hátára vetett géppisztollyal. Megfogta a karomat, és átvezetett jó mélyen Magyarországra, el a géppuskatorony mellett. Egy asszony volt ott két gyerekkel; az egyik kislány nem bírt továbbmenni. A kommunisták bármelyik pillanatban megjelenhettek, és jó lett volna, ha a család siet. A határőr ekkor megfogta a kislányt, és a vállamra lendítette. Aztán gyorsan átterelte az asszonyt meg a másik gyereket is a hídon, és mindnyájunkat átvezetett Ausztriába. A határnál megeresztett egy sorozatot: hadd higgyék ávós főnökei, hogy éberen áll a vártán— én meg átvittem a beteg kislányt a szabadságba. Az ország bezárul NOVEMBER 21-én tetőzött Andaunál a menekülés. Hideg, kristálytiszta nap volt, ezrével jöttek a magyarok. Majd alkonyaikor baljós szünet támadt — a menet elapadt. Suttogva járt szájról szájra a hír: — Itt vannak az ávósok. — Félóra telt el némaságban; csak a hideg szél susogott a csatornát szegélyező csupasz nyírfák között. Egyszerre tompa, távoli dörrenés hallatszott, majd egy menekült futott végig a csatorna partján. — Felrobbantották a hidat! — kiáltotta. Beburkolt bennünket az éjszaka, és azokra az ezrekre gondoltunk, akik dermedten kuporognak a magyar mocsárban. Nem tudom érzékeltetni annak az éjszakának a fájdalmát. Az üres ösvényekkel kiáltó ellentétben teljes pompájában ragyogott az ég. A hold tündöklött, és a fehér csillogás beezüstözte a környéket. A vidám nappali beszélgetéseket követő fenséges éjszakai csend szinte elviselhetetlen érzelmi feszültséget okozott. Éjféltájban három merész osztrák egyetemista gerendákat cipelt át Magyarországra, és annyira-amennyire, megjavította a felrobbantott hidat. A fiúkra ráfagyott a ruha, de átkeltek rögtönzött hídjukon, és átfésülték a mocsarat, menekültek után kutatva. Azon az egyetlen éjszakán több mint kétezer embert mentettek meg. Jég keletkezett a menekülők hátán — olyanok voltak, mint valami tündérmese hajlott hátú hóemberei. Pára szállt fel a fagyos földről, beburkolta őket, de ők csak mentek az ezüstös holdfényben, mint holmi másvilági kísértetek, akik a szabadság felé tartanak. Soha életemben nem volt részem ennél szebb látványban. Egy hideg éjszakán őrködés közben különös hangokat hallottunk a híd felől. Olyan közel kúsztunk, amennyire csak mertünk, és megláttuk a kommunista őröket —jócskán felöntöttek a garatra, és éppen a híd maradványait tüzelték el, hogy megmelegítsék a lábukat. És miközben figyeltük őket, vagy harminc menekülőből álló csoport bukkant elő a magyar mocsárból. Ezek a szerencsétlenek nem sejtették, hogy a hídnak vége, és mi tehetetlenek voltunk — nem tudtuk feltartóztatni őket. Elkeseredve kúsztunk vissza, fülünkben visszhangzottak a fejszecsapások, és mire osztrák területre értünk, Andaunál eltűnt a híd. Az őrök puskát ragadtak, füttyentettek a kutyáknak, és az andaui hídhoz érkező utolsó menekülteket összeterelték, és börtönbe hurcolták. Alig tizenöt méter választotta el őket a szabadságtól... Ám történt még egy csoda. A híd már régen elégett, az utakon szovjet járőrök cirkáltak kutyákkal, a jeges eső átha- tolhatatlanná tette a mocsarat. Egy fiatal angol újságírónő, Shelley Rohde, a Daily Express munkatársa kiment, hogy még egy utolsó pillantást vessen a tájra. Az árok mentén haladt, ott, ahol egykor a híd állt. A csendet csak a mocsár fölött kele- pelő géppuskazaj törte meg, a sötétségben csak a foszforos rakéták világítottak, amelyekkel a kommunisták a menekülőket akarták megtalálni. Shelley Rohde visszafelé indult Andauba, amikor a távolból gyereksírást hallott. Nem törődve a veszéllyel, a hang forrása felé közeledett, és hamarosan rábukkant huszonkét éhező, ázott menekültre. Vezető nélkül próbáltak áthatolni a mocsáron, és két napja botorkáltak az iszapban; néhányan már kis híján halálra fagytak. A kicsi ekkor fakadt sírva, anyja sehogy sem tudta elhallgattatni — és végül ez mentette meg vala- mennyiüket. Az 1956 végén Magyarországról távozóknak szinte mindegyike mögött tragédia állt, csakúgy, mint pillanatnyi diadal. Átlépett a szabadságba, de elhagyta hazáját, és hazája jövőjét. És ez nagyon szomorú minden hazafi számára. (Vége)
