Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-28 / 254. szám
toÉKtS MEGYEI HÍRLAPr BUNBE(L)ESES 1992. október 28., szerda Befejeződött a visszaszámlálás A hölgyek támogatják, a férfinép véleménye megoszlik „Mindig a bűnt üldöztem, nem az embert” Valamikor a nyár elején jártam utoljára Dénesi Miklósnál, a megyei rendőr-fokapitányság bűnügyi osztálya vezetőjénél. Értetlenül forgattam asztali naptárát, amikor kezembe nyomta, s bizony elkelt egy kis magyarázat a kézzel beírt számok mellé. Dénesi úr megkezdte a visszaszámlálást a nyugdíjba vonulásig. A napok pedig kíméletlenül fogytak, mígnem október 1-jén elérkezett a búcsú pillanata. Bevallom, úgy ültem le Dénesi Miklóssal, mint aki előtt egy kivételes ember kivételes élet- története elevenedik fel, tele izgalmas kalandokkal, belebelecsöppenve a bűn világába, ahol a hős nyomozó ezer veszéllyel szembeszegülve csípi nyakon a gyilkost, a rablót és mindenféle gazembert. Igazából csalódottan kellett volna búcsúznom végül, mert elmaradtak a hőstörténetek, a nagy sztorik. S bizony eltelt egy kis idő, mire rájöttem, ez az ember attól nem mindennapi, hogy miközben munkáját, mozdulatait, szavait szigorú törvények irányították, maga sohasem engedett abból, hogy az élet törvényei valaha is csorbát szenvedjenek. Voltak állomások, célok, értékek, eredmények és kudarcok, de semmi más nem érvényesülhetett. Meghatározó volt, nyilván — mint legtöbbünk életében — a bölcső, az indulás, a csabai Hargita sori ifjúkor a téglagyár szomszédságában. A játszótársak, a klottgatyás, mezítlábas srácok egyvalamiben nagyon hasonlítottak. Egyformán szegények voltak, mehettek vasárnaponként dupla pénzért szenet kihányni, pernyét cipelni, s aztán ha úgy adódott, enyhülésképpen gőzfürdőzni. Hamar megszokta a veszélyt, mint ejtőernyős, később a szolnoki repülőtiszti főiskolán az ötvenhatos „tudatlanságban” mint egyszerű parancsteljesítő fiatal katona. A szépnek ígérkező repülős pálya mégsem ívelhetett tovább. „ 1961-ben öltöttem először rendőri egyenruhát, miután engedtem Medgyesi Tóni bácsi unszolásának, aki azt mondta: lehetnél akár egy rendesebb rendőr is!” Ez agondolat el is vezette a rendőrségre, s mint aki pontosan tudja, mit szabott rá a sors, kijelentette: csak bűnügyes akar lenni, távol a politika viharaitól. A fiatal, próbaidős őrmester mivel is szerezhetett volna magának nagyobb megbecsülést, mint a szorgalmával. S bár nyomozónak készült, az iskolák után a csabai bűnügyi alosztály parancsnokává nevezték ki. Furcsa is volt vezetni egy olyan társaságot, amelyben a legfiatalabb beosztott is tíz évvel a parancsnok előtt járt. Furcsa, de nem lehetetlen. Mert aki valaha is belekóstolt a szakmába, nem is tudja másképp elképzelni, mint összehangolt csapatmunkában, egymást segítve. Ezt a szellemet vitte át 1977-ben a megyei bűnügyi osztályra, amelynek vezetésével megbízták, s amelynek az idő tájt nem kisebb feladatokkal kellett megbirkóznia, mint a hírhedt szatírügy, az orosházi éjjeliőr-gyilkosság vagy a kemény diónak ígérkező kasszafúrási sorozat. Tizenhárom hónapra volt szükségük, hogy a napi ügyek mellett—a kolléA hírhedt szatírügy, az orosházi éjjeliőr-gyilkosság és a kasszafúrás-sorozat felgöngyölítése Dénesi Miklós és csapata nevéhez fűződik FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER gákon kívül több száz önkéntes segítővel — megtalálják a nagy ügyek tetteseit, országos tekintélyt szerezve ezzel a Békés megyei rendőröknek. Az erőszak, a vérben, szennyben magára hagyott áldozat a legedzettebb nyomozót is megdöbbenti. De — ahogy Dénesi Miklós mondja — a bűncselekményt csak tárgyilagosan, tisztességes jóindulattal lehet megítélni.,,Mindig a bűnt üldöztem, nem az embert” — szól a tanítása, s talán ennek is köszönhetően soha nem fordult elő, hogy — döntése nyomán — bárki jogtalanul került volna fogdába. A naptár lapjai elfogytak, s a szabály most újra meg- erősíttetik az élet törvényével: Dénesi Miklós nyugdíjba vonul. Ez a fejezet számára — igazi elismeréssel, ezredesi előléptetéssel — véget ért. Kezdődik egy újabb, egy másik naptárral. Legyen ez is olyan hosszú és tartalmas, mint amit október elsején tisztességgel maga mögött hagyott! László Erzsébet Az adott napon első helyen jelzett mérési helyen 5.30—14.00 óráig, a második helyszínen 14.30—22.00 óráig végeznek méréseket. A helyszínek és az időpontok szolgálatszervezési okokból kivételesen változhatnak. Október 28. : Békéscsaba—Szeghalom (47-es út); Október 29.: Békéscsaba—Orosháza (47-es út) Október 30. : Békéscsaba—Gyomaendrőd (46-os út) November 1. : Békéscsaba belterület (44-es út) November 2. : Szarvas és környéke (44-es út) November 3. : Gyula; Orosháza és környéke November4.: Mk.-háza; Szeghalom és környéke Békéscsaba—Mezőkovácsháza (4434-es út). Békéscsaba—Gyula (44-es út). Békéscsaba belterület (44-es, 47-es út). Békéscsaba belterület (44-es út). Szeghalom és környéke (47-es út). Békés és környéke (47-es út). Gyula és környéke (44-es út). A józanság próbája Szombaton reggel 5-től 7 óráig minden Békésről érkező jármű vezetője megfújta a szondát. Felvételünk a konzervgyár melletti parkolóban készült Nem az elfogultság mondatja velem, de a hölgyek sokkal józanabbul gondolkodnak a józanságról. Hogy megfejtsük e mondatbéli talányt, néhány gondolat erejéig' vissza kell pergetnünk a múlt szombati, hajnali razzia tanulságait. Ezen a csípős, esős reggelen kivétel nélkül férfiúi leheletek színesítették harsányzöldre a mindent eláruló szondákat, összesen négyet, miközben a szebbik nem képviselői — a korai időpont ellenére volt belőlük jócskán — példás fegyelmezettségről tettek tanú- bizonyságot. A hölgyekről egyébként külön fejezetek szólhatnának. Például arról a nyugdíjas — ám fiatalos lendülettől pezsgő, szikrázó — asszonyról, akinek a puszta megjelenése óriási hatást tett mindenkire. Rajta kívül a kis Polskiba talán egy öleb sem fért volna be, annyira megrakták művirágokkal, koszorúkkal. Nem jó kedvéből utazgat hajna- lonta, mondja szomorúan, hanem mert 7 ezer 300 forint a nyugdíja. „Mondja már meg, mi volt ez?” — kérdezi, miközben a szondát forgatja a kezében. Hüledezik: ’72 óta rója a kilométereket autóval, de még nem találkozott ilyesmivel. Fiatalasszony sétálgat magában — kicsit ideges, kicsit szomorú... de igazságos. TárA hölgyek sokkal fegyelmezettebbek és szigorúbbak. Nem isznak alkoholt vezetés előtt, és helyeslik az ittas vezetők megbüntetését sa előző este ivott, s igaz, hogy most a zöldülő szonda kellemetlenségeket okoz, mégis egyetért a szigorú ellenőrzéssel. „Büntessék is meg őket, legalább ezután óvatosabbak lesznek!” — vonja össze szemöldökét egy másik asszony. O sem így képzelte a hétvégi piaci bevásárlást, mégis mosolyog szüntelenül, talán így leplezi keserűségét. Munkanélküli jó ideje, három gyerek mellett nem hiányzik a büntetés. Szemével minduntalan az utat figyeli, mikor tűnik fel a férje, a kórházi vérvételről jövet. A férfinép véleménye megoszlik a váratlan kitérő láttán. A kedélyesebbek viccelődnek a „Mikor ivott utoljára?” kérdésre: Mihály-napkor egy üveg sört, ha minden igaz, talán már felszívódott; avagy öt éve és egyelőre nincs is napirenden. Piacra igyekvő embertársunk — utánfutójában rózsaszín malackákkal — esküdözik: nem, ő egy kortyot sem, soha... Hoppá! Akkor miért vált színt oly ’ serényen a szonda? Nincs mit tenni, motor ki, kényszerparkolás, a malackák sem igen cserélnék ma gazdát. A szabálytalanságról persze nemcsak a színek, a szagok is árulkodhatnak. Gázüzemű masina közeleg — állapítják meg a rendőrök. A pilótának nem sok kell, hogy — a palackok helyett — maga robbanjon fel dühében. Persze, hogy gázzal megy, még csodálkoznak? Nem ő tehet róla, hogy ide jutott, hogy még mindig nem szabályozzák rendeletben, hogy ez az olcsóbb és különben is: dolgozni indult, hagyják őt békén. Nem használnak az érvek, a jó szó, a türelem. A rendszám azért csak lekerül, ha nehezen is. Gyanús az idegen akcentussal magyarázó borostás fiatalember is a külföldi útlevéllel, papírokkal. Nem tudja igazolni, hogy a kocsi a sajátja. Most vette az „orvostól” — hajtogatja —, még nem Motort tápláló palack a hátsó ülés mögé rejtve. A gázüzemű gépkocsik egyelőre a „tilosban’'járnak készült el a szerződés. Azért a rendőrök felírnak minden lényeges adatot. Mit lehet tudni, nem lesz-e rájuk szükség? Az eredmény mindenki számára hízelgő: a 150 megfújt szondából mindössze négy mutatott alkoholfogyasztást. Volt már ennél jobb statisztika is; kedden 350 próbából egyetlen egy sem árulkodott ittasságról. Az akció vezetője, Zsibrita András százados szerint bevált a finn gyakorlat honi próbája. A cél, minél rövi- debb idő alatt, gyakorlatilag várakozás nélkül mindenkit megszondáztatni, s így a forgalmat sem akadályozzák, miközben teljes képet kapnak a gépkocsivezetők józanságáról. Tetszik, nem tetszik, fájdalmas vagy hasznos, a szaporodó balesetek láttán mindenképpen szükséges az ellenőrzés — talán nem csak a közlekedési hónap keretében. L. E. Csúcsjavítás az ellenőrzésben. Egy-egy jármű legfeljebb két percet várakozott, a rendőrök pedig teljes képet kaphattak a hajnalban közlekedők józanságáról fotó: kovács Erzsébet
