Békés Megyei Hírlap, 1992. október (47. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24-25 / 251. szám
1992. október 24-25., szombat-vasárnap A r-SSA / / * / / • • • jj&BEKES MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja Mondták... Elég határozott ember vagyok, szeretem az ügyeket rövidre zárni, mert sok van belőlük. De tudom: húsból, vérből, idegekből álló emberekkel dolgozom, és ezt valahogy úgy kell csinálnom, hogy ne sérüljenek! Ez nagyon fontos. Mondok egy példát: akkor érzem jól magam, ha az emberek megcsináják, amit kérek, mert tudják, hogy komolyan gondolom. Ám ha fizetés előtt gondjuk van, hozzám jönnek, és kölcsönkérnek tőlem. Nehéz egyszerre barátnak és respektált főnöknek is lennem, de erre törekszem. (Palik László, a Telesport munkatársa, a Rádió Bridge ügyvezetője) • A következő választásokra ma egy dolgot lehet biztosan megjósolni: ez a koalíció — amelyik a szavazatok számát nézve nem olyan nagy fölénnyel győzött, mint ami mandátumai számából következik — veszíteni fog. Hogy milyen felállás jön létre, azt már nagyon nehéz megjósolni, hiszen mindegyik párt válsággal vagy az átalakulás problémáival küszködik, kivéve talán a szocialistákat. Az egyik fontos trend az MSZP erősödése. Az időközi választások tapasztalatai alapján nem zárható ki, hogy az MSZP jelentősen növeli mandátumai számát és középerős pártként beleszól a koalícióalkotásba. (Kövér László, a Fidesz parlamenti képviselője) Csurka István politikai kalandor. Nem törődik tetteinek következményeivel, nem érdekli az írott és a szokásjog, és semmilyen felelősséget nem vállal, mert nem kell vállalnia. Csupán egy a parlamenti képviselők között, egy az MDF alelnökei között, s egy az utcai gyűlölködők sorában. (Rózsa Péter televíziós újságíró) Békési tallózó Súlyos szakmai tévedés a sajtó részéről az az állítás, hogy sertéspestis dühöng Békésben — nyilatkozta Belanka Mihály, a Gyulai Húskombinát igazgatója —, hiszen a megyei állategészségügyi állomás igazgatójával folytatott konzultáció alapján pontos adatok vannak arra, hogy csupán az állomány 1 százalékát érinti a megyében a betegség. Fürkésző A helyi vezetővel szembeni bizalmatlanság nem újkeletű dolog Mezőkovácsházán. Volt már egy olyan időszaka a településnek, amikor kikezdték — ha nem is a polgármestert, — a jegyzőt. Ä múlt század hetvenes éveinek végén a sorozatos áskálódások miatt lemondott Bagyik Antal, aki 1848 óta ült a község jegyzői székében. Ezt követően másfél év alatt ketten is megpróbálkoztak a jegyzői munkával — eredménytelenül. Végül a kovácsháziak visszahívták Bagyikot, aki még vagy tíz évig, összesen tehát negyven esztendőn át szolgálta jegyzőként a települést. Halló! Beszélgessünk! Az ujjammal egy Teréziát keresek a telefonkönyvben, hogy stílusosan azzal kezdhessem: Boldog névnapot! A Terézek ugyanis nemrégen ülték névnapjukat. A sors azonban úgy akarta, hogy Terézia helyett az 51 éves békéscsabai S. J.-né vegye fel a telefont. — Ok már elköltöztek innen. Lakást cseréltünk — világosít fel, s már majdnem leteszi a kagylót, de szerencsére gyorsabb vagyok: — Nem baj, akkor Önnel beszélek. Ne tegye le, kérem! Az öt másodperces csend elárulja: meglepődött. Elmagyarázom. Bár e sorozatunkról még nem hallott, vállalja a csevegést. A téma az egyedüllét. —Négy éve vagyok özvegy — mondja. — A gyerekeim már kirepültek, egyedül élek. —Nem rossz így?—kérdezem. — Dehogynem! Nagyon hiányzik valaki. — A gyerekeivel gyakran találkozik? — Szerencsére igen, mert nem laknak messze. Szeretek sütni, főzni, úgyhogy ha valamelyik elszólja magát, hogy ezt vagy azt enne, már másnap viszem is. Mióta egyedül vagyok, rengeteg az időm, nem érzem tehernek az ilyesmit. Ezután a divatrovat kerül szóba, amelyet szerkesztek, s melynél fogva... — ...érdekelne, hogy ilyen kényelmes időbeosztásban élve vajon mennyi időt tölt az öltözködéssel, a szépítkezéssel naponta. — Sokat -— így a válasz. — Reggelente fél hatkor kelek, és negyed nyolcig, amíg nem indulok a munkahelyemre, csak magammal törődök. Egyszerűen öltözködöm, de azért adok magamra. Pénztáros vagyok egy boltban, ahol sokan megfordulnak, és nem mindegy, hogy nézek ki. Festeni nem szoktam magam, de a hajam mindig rendben van. — Mik a kedvenc színei? — A piros, a kék és a fekete. Még a macskám is fekete — teszi hozzá tréfásan. — Nem babonás? — A fekete macska eddig nekem csak szerencsét hozott. Valahányszor elment mellettem az utcán, mindig beteljesült egy kívánságom. Legutóbb például azzal találkoztam, akivel már rég szerettem volna... — Akkor hát sok fekete macskát kívánok. Köszönöm a beszélgetést. —ria A megszokottól eltérő bejegyzést kaptunk az elmúlt héten az Emlékkönyvbe. íme: „Reméljük, hogy egy szer sikerül úgy ellátogatnunk Gyula városába, hogy a Kohán-múzeumot is megnézzük — más látnivalókkal együtt. Addig is szeretettel gondolunk itt mindenkire." E bejegy zés írói: a zongoraművész házaspár, Klukon Edit és Ránki Dezső Gyomaendrőd madártávlatból Fazekas Ferenc felvétele KíNáLó „Már nem tagja a Jókai Színház társulatának, bár a Légy jó mindhalálig Török János szerepében még láthatja a csabai közönség... Mint mondta, jól érezte magát Békéscsabán, nem haraggal megy el, csak éppen kapott egy kedvező meghívást a budapesti József Attila Színházba. — Az ilyen lehetőséget kár lenne kihagyni, különösen a mai világban. De miért tartotta fontosnak, hogy döntéséről a közönség is értesüljön? Ki és mit válaszol Niedzielsky Katalin felelős szerkesztő ezen kérdésére, no és a továbbiakra? Ha lapoz egyet, a 6. oldalon megismerheti a válaszokat, amelyekből kiderül többek között, — és ez az interjú címe is, hogy: „A színésznek fontos a közönség”. Hölgy kalapban V. Párizs, Köln és New York után Békéscsabán is bemutatkozik, e kép alkotója, akiről Cs. Tóth János ír a 7. oldalon. Érdemes a művésszel és alkotásaival közelebbről is megismerkedni ! „— A történet teljesen szokványosán kezdődött: táviratot kaptam a tévétől, hogy ekkor és ekkor néhány szexis fehérnemű és fürdőruha »társaságában« itt és itt jelenjek meg, külföldi munkára keresnek szereplőket...” A többit megtudhatják a 9. oldalon, a „Tünde, a Tutti- frutti görl” című írásból. „Manapság az irodai munka közben használt anyagok sem teljesen veszélytelenek. Például a ragasztóanyagok, javítófestékek...” Ha érdekli az olvasót, hogy még mi minden árt az egészségnek az irodákban, üsse fel a 10. oldalt. Pályázati felhívás! Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatala pályázatot hirdet a Békéscsaba, József Attila u. 2—4. sz. alatt lévő nyomdaüzemének 1993. január 1-jétől bérleti formában történő üzemeltetésére. A bérleti megállapodás 3 évre szól, mely meghosszabbítható. A pályázatokat 1992. november 15-éig kell benyújtani az alábbi címre, ahol a pályázati feltételek is átvehetők: Békés Megyei Önkormányzati Hivatal Ellátó és Szolgáltató Szervezete, Békéscsaba, József A. u. 2—4. sz., Venter György igazgató. Telefon: 326-254. a Tiszán Ivó Andrity szerb írónak van egy nagyon szép regénye, Nobel-díjat is kapott érte. Híd a Drinán a címe. A könyv a szerbiai Visegrád kőhídjáról szól. Arról az építészeti remekműről, amelyet jó négyszáz éve, 1571 és 1575 között építettek. A híd ma is áll eredeti szépségében, mindössze egyszer, az első világháború után kellett felújítani, akkor is azért, mert a fegyverek nyomot hagytak rajta. De nem Andrityról akarok írni. A visegrádi hidat is csak azért említettem, mert ez a Drinán átívelő csoda az utóbbi időben egyre gyakrabban jut eszembe. Egy másik híd kapcsán, amely Tiszaugnál köti össze a folyó két partját. Bizonyára ismerik azt a keskeny vashidat. Azon keresztül vezet a legrövidebb út a fővárosba és viszont. Autók is meg vonatok is közlekednek rajta, ezért ha nincs szerencséje az arra vetődő autósnak, akár fél órát is várakozhat a sorompó előtt. Igaz, közel két éve se autók, se vonatok nem járnak a hídon, azóta hát várakozni sem kell. Legfeljebb az ideiglenes uszályhídnál, ha elfeledi az arra járó, hogy 11 és 13 óra között szét szokták szedni. A hidat, amelyet mint köztudott nem a 16. században építették, 1989 vége óta javítják. Azóta ez a vidék ki van szolgáltatva vízállásnak, jégzajlásnak, tiszai hajóforgalomnak. Ha ismerős jön, előre figyelmeztetni kell erre az egész rejtőjenői, képtelen helyzetre. Magam is elhumorizálgatnék a dolgon, ha nem élezném, ez a híd, ez a vékony, bizonytalan szál egyre nehezebben köt már össze bennünket az országgal. A pusztuló vastraverz nap-nap után azt üzeni: messze vagyunk, egyre messzebb Magyarországtól. Ez a lehetetlen helyzet a mi Isten háta mögöttiségünknek a lenyomata. Magyarország a világkiállításra vágyik, mi csak egy hídra, amely „Magyarországra” vezet. Árp.ási Zoltán Fekete fehéren Híd
