Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
àKÉKRS MEGYEI HIRLAPKÖRKÉP 1992. szeptember 7., hétfő o Pásztorművészet Pannóniában Magyarországon először mutatja be a nyugat-pannóniai pásztoréletet az a vándorkiállítás, amit vasárnap nyitottak meg Szombathelyen a Savaria Múzeumban. A közel száz tárgy több múzeumból és magángyűjtőtől került a kiállítás anyagai közé, sok művész alkotásaiból, akik a régmúltban többnyire börtönökben, dologházakban faragtak. A fa- ragványok a XVII. századtól a mostani századelőig származnak és a betyárábrázolás, a mángorlók, tükrösök, de még szerszámok is helyet kaptak a tárlaton. Hegedűverseny Élénk érdeklődés kíséri a Szigeti József Nemzetközi Hegedűversenyt a Zeneakadémián. Vasárnap a középdöntőkön 13 fiatal művész mutatkozott be, köztük öt japán, három magyar, két amerikai, egy orosz, egy kínai és egy kanadai tehetség. A középdöntők még ma és kedden is folytatódnak, a döntőket csütörtökön és pénteken tartják. Rákot skorpióval? A skorpió marása már eddig is százakat gyógyított ki a rákbetegségből — ilyen és ehhez hasonló tudományos megalapozottságú kijelentések tarkították a népi gyógyászat Portugáliában összegyűlt híveinek nemzetközi kongresszusát. A skorpiókúra feltalálója—miközben a veszélyes férgek egy jelentős példánya mászkált fel s alá a karján — az elhűlt részvevőkkel szemrebbenés nélkül közölte: ő maga már nem kevesebb, mint 600 halálos beteget terelt vissza az életbe a skorpió mérgével. José Benedito Borgés szerint a páciensek a „marás után 24 óráig nagyon betegek, de utána meggyógyulnak és arra ébrednek, hogy a daganat eltűnt”. A 65 éves „szakgyógyász” elmondta: 12 esztendős korában látomása támadt s ekkor vált meggyőződésévé, hogy a taszító állatok csípése áldás a rákosoknak. Bush-unoka Splitben Hetven tonnányi segélyszállítmánnyal a horvátországi Split- be érkezett szerdán John Joseph O’Connor New York-i bíboros és George Bush amerikai elnök unokája, Margaret. A Kathpress hírügynökség pénteken a Vatikáni Rádióra hivatkozva jelentette, hogy az élelmiszerekből és gyógyszerekből álló segélyszállítmányt azoknak szánták, akik Horvátország különböző részeiből és mindenek előtt Bosznia-Hercegovinából érkeztek az adriai kikötőbe. A szeptember 6-ai, 36. heti Ausztria lottó nyertes számai a következők: 18, 37, 39, 40, 43, 45, a pótszám: 24. A Jokerszám: 745631. „A RÓKA MEGVÁLTOZTATJA A SZŐRÉT, DE NEM A TERMÉSZETÉT.” (Suetonius) Cél: a kelet-európai népek közeledése Az arany és a gyémánt diplomások fotó: fazekas ferenc (Folytatás az 1. oldalról) feladatnak a mi generációnk csak töredékét teljesítheti, inkább csak arra van ereje és ideje, hogy megnyissa az utat a következő generációk előrehaladásához. Ilyen új perspektívát nyitó lehetőségnek tekintjük — mondotta—főiskolánk általános profilúvá válását, a közgazdasági és nemzetiségi képzés elkezdését, a kelet-európai oktatási és kulturális központ létrehozásának munkálatait. A több mint 120 elsőéveshez szólva a főigazgató a következőket mondta: — Olyan intézménybe kerülnek, amelynek múltja még alig van, de jövője rendkívül biztató. Három-négy csodálatos évük van arra, hogy felfedezzék önmagukat és megtanulják, hogy a bennünket körülvevő személyes kis világ hátterében létezik egy hatalmas másik, és mind többet kell elsajátítani belőle ahhoz, hogy sikerrel haladhassunk előre a teljesebb élet felé vezető úton. A hagyományokhoz híven az elsőéves hallgatók esküt tettek, amelyet a főigazgató kézfogással pecsételt meg. Bizonyára ösztönző volt számukra az a pillanat, amikor dr. Köteles Lajos átnyújtotta a főiskola emlékérmét Szabó Zita harmadéves hallgatónak, aki a pedagógusképző főiskolák országos versenyén helyesírásból első helyezést ért el. Megható része a főiskolai tanévnyitóknak, amikor a soksok generációt felnevelő pedagógusoknak megköszönik áldozatos munkáját, s e nehéz, de szépségében semmihez sem hasonlítható pályán eltöltött több évtizedes munkájukat díszdiplomával is elismerik. Ezen az ünnepségen tizenhat, ötven évvel ezelőtt végzett tanító vehette át az arany diplomát, a hatvan év után járó gyémánt diplomát pedig kilencen. Az ez évben elhunyt Tivadar Ilonáról és Kovács M. Istvánról, akik már nem érhették meg ezt a szép ünnepséget, egyperces néma felállással emlékeztek meg az ünnepség résztvevői. A tanévnyitó és névadó ünnepségen kellemes színfoltot hozott a kitűnően játszó Bukaresti Magyar Iskola fúvószenekara, amely reneszánsz muzsikát adott elő korhű ruhában. A Békés Megyei Könyvtár jóvoltából a sportcsarnok emeletén Körösi Csorna Sándor kiállítás nyűt, a főiskola élete iránt érdeklődők pedig videofilmek segítségével ismerkedhettek meg az intézmény hétköznapjaival. B. Sajti Emese Ahol köszönnek a kapufélfának Látogatóban egy kunágotai népművésznél A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere „A népművészet mestere” díjat adományozta a Kunágotán élő Tűhegyi Mihálynak. Az idős mestert otthonában kerestük fel. Amíg felesége elkészítette a vendégmarasztaló kávét, ő nehéz életéről beszélt könnyedén, derűsen, a 78 éves ember bölcsességével. Megtudtuk tőle, hogy a fával asztalosinasként került kapcsolatba az 1930-as évek elején. Aztán az inaskodásnak véget kellett vetni, maradt a földművelés, a napszámoskodás. A fával másodszorra idős korában kötött barátságot Tűhegyi Mihály. — Citerák készítésével kezdtem, majd hegedűkkel folytattam — kezdi visszaemlékezését. — Mindig arra törekedtem, hogy egyedi díszítéseket faragjak rájuk. A legidősebb lányom abban az időben Pesten dolgozott, megkértem, vigye el a hangszereimet a Népművészeti Múzeumba. Ott azt mondták neki, látszik, hogy tehetséges vagyok, de faragjak inkább sótartókat. Belejöttem abba a munkába is, közben kedvet kaptam a figurázáshoz. Az első két mellszobrom egy itteni idős emberre, Bacsa Elemérre hasonlított. Közben faliképeket is faragtam egy kovácsházi kiállításra, de be sem mutatták őket. Nyolcvanban aztán megtört a jég. Nemcsak hogy bemutatták a munkáimat Kovácsházán, de még tovább is küldték egy országos kiállításra. Ott brozplakettel jutalmaztak. — Úgy tudom, ettől kezdve hívták meg különböző népművészeti táborokba. — Igen, legelőször Mezőhegyesre. Huszonvalahányan voltunk ott, az egyik így esiEzt a vadonatúj Szent István- szobrot Mihály bácsi a helybeli polgármesteri hivatalnak ajándékozta nálta, a másik úgy. Nagyon sokat tanultunk egymástól is, és a táborba meghívott előadóktól, művészektől is. Ettől kezve rendszeresen bemutatták az anyagaimat Mezőko- vácsházán, Békéscsabán, sőt még Nyíregyházán is. Számomra nagyon hasznosak voltak ezek a táborok. A spanyolozást, a beverést például Békéscsabán sajátítottam el. Csabán a Meseházban két évben is együtt dolgoztam Schener Mihállyal. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a Faluvégén kurta kocsma című verset. Ismerte. Na, mondom neki: „Ördög bújjék az uradba, te pedig menj a pokolba!” S előhúztam azt az ördögfigurát, amit neki faragtam. Mondanom sem kell, nagyon megörült. Tréfás vitáim is voltak vele a Meseházban. Ő a királyt még a birkára is ráültette, én meg azt mondtam neki, hogy ezt azért mégsem kellene. Akkor már inkább üljön szamáron a „felség”! — Most is vannak ilyen táborok? — Tudtommal nincsenek, s ezt én nagyon sajnálom. Mikor együtt volt ez a jött-ment társaság, az volt maga a csoda. Tanultunk egymástól, gyönyörködtünk egymás munkáiban. Beszélgetésünk végén Tűhegyi Mihály megmutatja műhelyét, alkotásait. Ez utóbbiak mindegyikének külön története van. Kinn az utcán nemcsak az idős népművésztől búcsúzom, hanem... a kapufélfától is. Eszembe jutnak a kunágotai polgármester szavai: Tűhegyi Mihály élete „csak” annyiban különbözik más kunágotaié- tól, mint ez a faragott kapufélfa a többitől. Az idős népművész hamiskásan megjegyzi: „Tényleg előfordult már, hogy valaki köszönt neki”. Ménesi György Hidrológusok: új vízügyi törvény kell A Magyar Hidrológiai Társaság 75. jubileumi rendezvény- sorozatán Szegeden a kormány környezetvédelmi politikájáról, a vízminőség védelméről tartott előadást többek között Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter is, aki ezzel kapcsolatban az MTI munkatársának elmondta: — A következő években meg kell találni az új vízügyi törvénnyel, a vízügyi alaptörvénnyel, és az egész vízügyi munka átalakításával, racionalizálásával, korszerűsítésével azt az utat, amelyet egykor. már járt Magyarország és amelyen ma járnak a nyugat-európai országok. A törvényi szabályozáson túl a pénzügyi alapokat is meg kell teremteni. A nagy váltás költségeit sajnos azok fogják majd viselni, akiket közvetlenül érint. Kérdésre válaszolva elmondta: még ez évben a Parlament elé terjesztik a vízügyi törvényt, és a költségvetési törvénnyel együtt a vízügyi alaptörvényt is, amely a költségeket, a finanszírozási feltételeket biztosítja az éves munkához. Arra a kérdésre: hogyan ítélj meg a Balaton, a Duna és a Tisza vízminőségének romlását, így válaszolt: eleink — utalva Széchenyire — egy kicsit köny- nyebb helyzetben voltak, mert nekik az embert kellett a víztől megvédem. Nekünk most nehezebb a feladatunk, mert a vizekét kell az embertől megóvni. Mindebben a 24. órában vagyunk - hangsúlyozta. Tehát feladatunk, hogy mihamarabb kialakítsuk ezt a programot, és biztosítsuk pénzügyi feltételeit az önkormányzatok, a polgárok és az állam támogatásával, amelyek segítenek a megvalósításban. így megindulhat a védekezési munka: a csatornaépítés, a szennyvíztisztító-berendezések felállítása. Ezekkel nemcsak a folyókat, hanem a felszín alatti vizeket is meg lehet védeni. (MTI) Tűzoltóautó ajándékba Tavasz óta immáron másodszor látogatott Szeghalomba a hollandiai Neerijnen város polgármestere, Anton Jansen. Ezúttal nem jött üres kézzel; korábbi ígéretét beváltva egy Mercedes típusú tűzoltóautót hozott ajándékba. Az elsősorban a városban használható autó ünnepélyes átadására szombaton este került sor, amikor Kovács Imre, Szeghalom polgármestere a jelképes kulcsot vette át, míg a valódi kulcsot a szakembereknek adták át, azt kívánva, minél kevesebb munkája legyen a kocsinak. Szeghalom tűzoltóparancsnoka, Schultz László átveszi holland kollégájától az autót fotó:gila károly Sarokba szorítva / Érthetetlen... Az ember akkor botránkozik meg egy-egy szolgáltatás árán, ha szemtől szembe találkozik vele. Mezőgazdasági termelő ismerősömtől tudom az alábbi esetet. Kis földterületén 23 mázsa búzát takarított be. Úgy gondolta, hogy nem adja el 750 forint mázsánkénti áron, hanem megtartja, s még gyermekkorából emlékezett arra, hogy a házi sütésű kenyér milyen jó ízű volt. Ilyen terveket szövögetett, hogy maga is megpróbálkozik a házi kenyérrel. Elment az orosházi malomba, s megérdeklődte, mennyiért őrölnék meg búzáját. A válasz után elképedt, s kérte az ott lévő alkalmazottat, ugyan nézze már meg a katalógusban, tényleg 500 forintért őrölnék meg mázsáját? Ez nem lehet, mert így drágább lenne a víz, mint a hús. De a beosztott nem tévedett. A katalógus is megerősítette a szolgáltatás árát. Mint a szegénylegény, tovább ment a gazda, felkereste a péket. Útközben azon morfondírozott, hogy régen amennyi lisztet adott a péknek, ugyanannyi kenyeret kapott vissza. A különbözet volt a pék haszna. Igen ám, de ez régen volt. A mostani pék azt mondja, megveszik tőle a lisztet rendes áron, a termelő pedig vegye meg tőle a kenyeret szintén piaci áron. Elképedt a tapasztaltak után a búzatermelő, s nem tudja, mitévő legyen. Érdemes egyáltalán termelni? Papp János
