Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
1992. szeptember 7., hétfő HAZAI TÜKÖR Megalázva Soha nem gondoltam volna Európa bélyegkülönlegességei Budapesten Bemutatkozik a „Szeplős Ferenc Jóska” Orvosmeteorológiai előrejelzés Az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének heti prognózisa Békés megye területére: A hétvégi hidegfront a korábbinál is drasztikusabb változásokat hozott időjárásunkban. Aluszékonyság, figyelmetlenség, szétszórtság lehet a következménye. A szívbetegek állapota jelentősen romlik, a reumás fájdalmak gyakoribban, erősebbek lesznek. A hét további részében számottevő időjárásváltozás nem várható, fronthatásnak nem leszünk kitéve. A reggeli és délutáni órák nagy hőmérsékletkülönbsége miatt fordítsunk nagyobb figyelmet az öltözködésre. Aero Múzeum Repülőtiszti egyenruhák, fel- szerelési tárgyak, fegyverek, korabeli sportrepülő modellek, fényképek, relikviák, szakfolyóiratok, repülési okmányok és szabályzatok láthatók a Magyar Aero Múzeum Oshawa, Ontario, Kanada — vitéz Domonkos János gyűjtemény címmel hétvégén megnyílt kiállításon. A Hadtörténeti Múzeum új állandó bemutatója a honi repülés történetének második világháborús és néhány első világháborúbeli emlékét tárja a látogatók elé. A magyar közlekedés történetének olyan szomorú eseményére is emlékeztet, mint Endresz György óceánrepülő 1932. évi tragédiája. Endresz gépe a littoriai repülőtéren zuhant le, a gép személyzete szörnyethalt. A tárlaton a gép roncsának egy darabja látható. (Endresz György volt az a kiváló avia— tikus, aki az Amerika és Magyarország között meghirdetett repülőversenyen leszállás nélkül átszelte az Atlanti-óceánt.) Ül magába roskadva velem szemben a szerkesztőség kis szobájában. Régen ismerem, látom, valami miatt lelkibeteg. Tördeli a kezeit, nem tudja, hogyan kezdjen hozzá. —Csak bátran—biztatom. — Soha nem aláztak meg életemben úgy, mint most, a napokban — kezdi jól megfontolva a mondatokat. — Nem vagyok bűnöző, soha életemben még egy szabálysértést sem követtem el, mégis „rámjött” a rendőrség hajnalok hajnalán és becipeltek a kapitányságra. —Nem akarja azt mondani, hogy teljesen ártatlanul... Ezer forintért a börtönbe? — Akkor hadd mondjam az elejétől. Munkanélkülivé váltam, s hogy ne kelljen rászorulnom a segélyre, elhatároztam, hogy vállalkozásba kezdek. Mégpedig gépkocsivezetői oktatást vállalok. Meghirdettem az újságba is, de olyan sokba került, hogy magánakcióba kezdtem és a város különböző pontjain kis szórólapokat szegeztem ki, hogy megismerjenek. —- Csak nem ezért vitték be hajnalban a rendőrségre? — Pontosan ezért. Az ön- kormányzattól kijött egy papír, amiben figyelmeztettek, hogy nem szabad a fára és a hirdetőtáblára kiragasztani a plakátomat, mert megbüntetnek, és szedjem le azokat, amiket már kitettem. Jó, gondoltam, fára, hirdetőtáblára nem teszem és le is szedtem azokat. Gondoltam a villanypóznára nem vonatkozik a tilalom, hiszen az nem az önkormányzathoz, hanem a DEMASZ-hoz tartozik. Pechem volt, mert kijött a határozat, hogy 1000 forintra megbüntetnek. Bementem az önkormányzathoz, hogy kérjem, engedjék el a büntetést, hiszen ha szabad kitenni a képviselőknek a plakátjaikat, akkor tehessem én is ki. Nem engedték el a büntetést, én meg fogtam magam és a határozatot a papírkosárba dobtam. —Ez nem volt valami bölcs dolog. Kéne írásban, hogy engedjék el a büntetést vagy megfellebbezte a határozatot? „Atkísértek a postára” — Nem, mert nem vettem komolyan ami abban állt, hogy az 1000 forintot tíz nap elzárásra változtathatják... —Ezek szerint a rendőrség ezért kereste meg Ont. A kötelességüket teljesítették, hiszen ők egy határozatot kellett, hogy végrehajtsanak... — Tetszik tudni az országban annyi tolvaj, garázda, sikkasztó él szabadlábon, hogy nem gondolhattam komolyan, hogy engem ezer forint tartozásért le akarnak sittelni... — Mi történt a rendőrségen? — Egy rossz szót sem mondhatok rájuk, mert nem kísértek a fogdába, de mindenesetre az előtérben várattak hajnal fél 4-től délelőtt 10 óráig. Ekkor két rendőr átkísért a postára, ahol kifizettem az 1000 forintos tartozást és elengedtek. Soha nem tudom megbocsátani ezt az eljárást, amibe belesodortak... A villanyoszlop is a közterületen áll Felkerestem a békéscsabai városi önkormányzat közigazgatási csoportjának vezetőjét, dr. Bartha Lászlót: —Tegye a szívére a kezét és mint magánember mondjon véleményt, helyesli-e, hogy ki nem fizetett ezer forintos szabálysértésért valakit leültessenek? — Természetesen helyeslem. Mi lenne ebben az országban, ha mindenki azt tenné, amit akar? Tessék megnézni: hogyan néz ki a város? —Bárcsak ennyi „csúfság” lenne ebben a városban... — F. urat már januárban figyelmeztették a közterületfelügyelők. Akkor megígérte, hogy több plakátot nem ragaszt ki. Nem tartotta az ígéretét. — Villanyoszlopra tette... — Az is közterület... Arról nem beszélek, hogy nem nyújtott be sem fellebbezést, sem kérelmet, hogy elengedjük a büntetést. — Úgy tudom, semmiféle felszólítást, letiltást nem vett át, amit Önök küldtek. — Semmit sem jelent Ettől még a határozat él. Természetesen nem követtünk el semmiféle törvénysértést azzal, hogy a pénzbüntetés, miután nem fizette ki, 10 napi elzárásra változott át. Végül is az a cél ezekkel a szankciókkal, hogy azok visszatartsák a szabálytalanságoktól az állampolgárokat... Béla Vali Az ország 35 ezer bélyeggyűjtőjének és több tízezer érdeklődőjének örömére szeptember 11—16-án Nemzetközi Postatörténeti Bélyegkiállítást rendeznek Budapesten. Az Eurofilex elnevezésű seregszemlére — amelynek a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége és a Magyar Posta a házigazdája — Európa legrangosabb magángyűjtői és bélyegkiadói kaptak meghívást, de képviselteti magát Kanada és az Egyesül Államok is, a házigazdára való tekintettel magyar témájú bélyegekkel. A rendezvény előkészületeiről Glatz Istvánnal, a szervezőbizottság elnökével beszélgettünk. — Mikor volt legutóbb hasonló bélyegseregszemle Magyarországon? — Világkiállítást több mint két évtizeddel ezelőtt, 1971- ben, Eurofilexet 1985-ben rendeztünk legutóbb. Az érdeklődés óriási: a tervezett 300 keret helyett közel 700-ra van igény, ebből 513 indul a kiállítással egybekötött versenyen is. A rendezvény két fővédnöke: Siklós Csaba miniszter és Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. — Hol lesz a kiállítás helyszíne? — A tablók egy részét az Iparművészeti Múzeumban, más részüket szövetségünk székházában tekinthetik meg az érdeklődők. A belépők mindkét helyszínre érvényesek. Mivel nagyon sok bé- lyeggyűjtő vidéken él, megállapodtunk a MÁV vezetőivel, hogy a látogatók 50 százalékos vasútijegy-kedvezményt kapnak. A kiállításon alkalmi postahivatalok működnek, ahol minden nap más bélyegzőt használnak majd, és a Magyar Posta is kibocsát az alkalomra egy új sorozatot. —A kiállított anyagok megvásárolhatók? — Az ilyen nagyszabású rendezvényeken általában csak a rangosabb gyűjtők és a kereskedők vásárolhatnak egymástól. Ettől a hagyománytól nem térünk el. — Kedvcsinálónak hallhatnánk valamit a bemutatóra kerülő különlegességekről is? — Bemutatkozik az úgynevezett szeplős Ferenc Jóska, amelyet 1871 -ben adtak ki és a nyomda hibájából szeplősnek tűnik az uralkodó képmása. Kortörténeti dokumentumnak számítanak az 1. világháborús katonai levelezőlapok, a nemzetközi légiposta fejlődését bemutató sorozatok, valamint a háború utáni magyar hiperinfláció bélyegemlékei. (DOMI) Ferenczy Europress W Parker Remek állás 5. A kövér, kopasz úr fel és alá járkált. Azután szivarra gyújtott és sorra nézegette a képeket. Pierre izgalma egyre fokozódott. Ha arra jön az ablakkárpit felé, esetleg észreveheti. Borzalmas lenne... Biztosan azt hinné, besurranó tolvaj. Esetleg botrány lenne... Félmeztelen fiatalember a függöny mögött... Kínos dolog... De erre nem került sor. Az ajtó ismét szélesre tárult és belépett rajta a képviselő. Már szmokingban volt. Nagy léptekkel, kinyújtott kézzel közeledett. — Jó estét, monsieur Dupont! — Jó estét, képviselő úr — fogott kezet a kopasz ember. — Ne vegye zokon, hogy zavarom... — Soha nem zavar, direk- torkám...—mondta a képviselő és helyet mutatott maga mellett a bőrgarnitúrán. — Mi újság? Dupont mosolygott. — Egy kis üzlet... — Gondoltam! — Tudja, hogy Chálon sur Garonnéban elhatározták a környék villamosítását! A képviselő hangosan felnevetett. — Mégiscsak jó orrom van... csak folytassa, direktor- kám! Dupont is mosolygott. — A dolog egyszerű... Versenypályázatról van szó. Azt hiszem, mindössze nyolc cég vállalkozik a centrálé felállítására. Azt szeretném tudni... — Ne folytassa — szakította félbe a képviselő. — Szeretné idejében tudni a befutott pályázatok árait, hogy azután a maga cége adja be utolsónak az árajánlatát, persze a legolcsóbb árakkal... És ezen akar néhány milliócskát keresni! Duppont nagyot szippantott szivarjából. — Mindig mondtam, magával érdemes dolgozni, képviselő úr. Egy kicsit túl pontosan határozza meg a dolgokat, de ez talán nem is baj... A képviselő bólintott. — Áz nem baj! De hogy lássa, mennyire értem a dolgomat, már vártam az ön látogatását. Ha érdekli, az első három ajánlat árai már itt vannak nálam... — Zseniális! — csodálkozott Dupont. — Ez túlzás... csak ügyesség dolga. Megtudtam, hogy az ajánlatok egy Duvivier nevű tanácsnok kezében futnak össze. És megismertem Duvivier tanácsnokot. Nagyon rokonszenves, kellemes ember. És szép életelvei vannak. Élete derekán biztosítani kívánja élete alkonyát... — Értem... — bólintott jelentősen Dupont. — Legyen szabad tehát most megkérdeznem, a csekk, amelyet kiállítok... A képviselő közbevágott. — Ne válasszuk külön a dolgot. Duviviert majd elintézem... Az egész ügy ötvenezer frankba kerül... — Köszönöm — mondta Dupont. — Ha megengedi, kiállítom a csekket. — Semmi akadálya — mosolygott a képviselő és az íróasztalhoz ment. — És itt vannak az eddig megszerzett adatok. Holnapután már többet tudok! A csekk gazdát cserélt, egy papírlap Dupont igazgató zsebébe vándorolt és Pierre pillanatokig azt hitte, elvágódík a függöny mögött. Hát ebben a házban nincs egyetlen tisztességes ember sem? Hiszen ez valóságos mocsár! A képviselő az ajtóig kísérte a vendégét, azután visszajött és nagyon vidám arccal, jókedvűen egy számot tárcsázott a telefonon. — Halló... — mondta kis idő múlva — halló... aludtál, kicsikém? Jaj, nem akartalak zavarni... De várj, biztosan megörülsz, amiért telefonálok... Megkapod a perzsabundát... igen... Holnap, már holnap... Édes kispofám... Értem... Angyal vagy... Hát csak aludj tovább, nálam vendégek vannak... Csókollak! Letette a kagylót. Azután az asztalhoz lépett és miután ezüst cigarettatárcájából elővett egy cigarettát, rágyújtott. Két mélyet szippantott az illatos cigarettából, azután frissen, rugalmas léptekkel indult az ajtó felé. Cigarettatárcája az asztalon maradt. Eltelt egy két perc, amíg újra nyílt az ajtó. De most végre az inas jött vissza a kabáttal. Pierre valósággal kiugrott a selyemkárpit mögül. — Hála Isten... — mondta. — Már azt hittem, végleg itt kell maradnom... köszönöm szépen! — Nincs mit — mondta az inas. — A folt kijött... de ne haragudjék, várnak... Átadta a kabátot és elszaladt. Pierre felvette a kabátot és nézte a folt helyét. Valóban, az inas munkája nagyszerűen sikerült. Talán csak egy árnyalattal lett világosabb a szövet azon a helyen, ahol előbb a folt éktelenkedett. Pierre indulni akart. Már az ajtónál állt, amikor az nyílt és ismét a képviselő lépett be. — Jóestét... — mondta szórakozottan és az asztalon maradt cigarettatárcáért nyúlt. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. —Kérem, csak... — Tessék? — fordult meg Pierre. —Csukja be az ajtót, legyen szíves. Pierre engedelmeskedett. Közelebb jött. —Kérem—kezdte a képviselő —, ma délelőtt arra volt dolgom és bementem az iskolába. Maga nemsokára két hónapja jár a házhoz, de Gaston épp úgy bukásra áll, mint eddig! Pierre zavartan válaszolt: — Meg kell mondanom őszintén, Gaston nehezen fegyelmezhető. Lusta, hanyag és engedetlen... —Ezt mind tudom—szakította félbe a képviselő. — Éppen ezért vettem önt fel, hogy ne legyen bajom vele! Mi eredménye van az ön munkájának, ha a kölyök mégis megbukik? — A helyzet az — monta Pierre —, hogy Gastonnak rengeteg pótolnivalója van, mert eddig semmit nem tanult és... A képviselő tagadóan rázta a fejét. — Ezek kifogások, kérem. Én csak abból tudok ítélni, hogy a fiam még mindig bukásra áll! Én önt hiába fizetem, a munkájának semmi eredménye! Már délelőtt elhatároztam, hogy ezt beszüntetem. Semmi értelme, hogy tanítsa, ha amúgy is megbukik... Pierre vörös lett és zavart. Nem tudott felelni. A képviselő a zsebébe nyúlt és elővette tárcáját. — Mennyi jár önnek még erre a hónapra? — Kétszáz frank... de kérem, képviselő úr, tessék elhinni, én mindent elkövetek Gaston érdekében és... — Nem érdekel! Eredmény nincs! Ez a hiba! Ne fáradjon tovább a gyerekkel. Tessék, itt a kétszáz frankja! Holnap már nem ke 11 jönnie! Máris indult. Olyan ember volt, aki nem szokott vitába szállni az alkalmazottaival. Parancsoláshoz szokott. Ezt az ügyet elintézte, a házitanítót kifizette. Befejezett dolog. Egy hang állította meg. Ez a hang nagyon furcsa volt. Rémült is, fenyegető is. — Képviselő úr... ! Megfordult. Pierre kétségbeesett arccal, kezében a kétszáz frankkal, tétovázva állt. —Kidobott...—mondta rekedten. — Ugyan, kérem — legyintett a képviselő idegesen, mint aki valamilyen cseppet sem parlamentáris kifejezést hall. — Hogy beszélhet így? Csak nincs szükségem további szolgálataira! Újra indult. És most nagyon furcsa dolog történt. Megint hallotta a hangot. De most tökéletesen hiányzott belőle a rémület árnyalata. Ez a hang csak fenyegető volt. — Várjon! A képviselő megfordult. Most már másodszor. És a nyelve hegyén volt, hogy megleckézteti ezt a fiatalembert. Végtére mégsem lehet vele így beszélni! (Folytatjuk)
