Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-04 / 209. szám
KÖRKÉP Zöld kártya Gyarapszik a környezetvédelmi zöld kártya adására jogosult cégek listája. A Békéscsabai Közúti Igazgatóságtól hívtak bennünket, hogy Békéscsaba, Csorvási út 1. szám alatt ők is kiállítanak zöld kártyát, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő gépkocsik tulajdonosainak. A sertéseket nem! Szerdai lapunkban hírt adtunk róla, hogy a városban terjedő sertésbetegség miatt szép- tember 18-áig szünetel Béké- Ï sen az állatpiac. Korábbi ér- ; tesülésünkkel ellentétben a gazdáktól sem a csabai, sem a mezőberényi állatpiacon nem veszik át a sertéseket. Az átvételi tilalom csak a sertésekre vonatkozik. Gólyatábor Sarkadon Ebben a tanévben 100 elsős diák kezdi meg tanulmányait a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskolában, akik elődeikhez hasonlóan ezen az első tanítási héten „gólyatáborban” vettek részt. Itt megismerhették az iskolát, a kísérlet lényegét, bemutatták nekik a szokásostól eltérő, a kísérlet során a leghatékonyabbnak bizonyuló tanulási módszereket, megtanulhatták , az iskolai könyvtár és a számítógépek használatát. Számukra az igazi tanév csupán a jövő héten kezdődik. PARABOLAAKCIÓ! Micro S 4000, 55 csatornás, sztereo műholdvevő 110 cm-es tükörrel, SHARP-fejjel. Ára: 24 900 Ft. Címünk: Rágyi és Társai Bt. Műszaki Kereskedés, Szarvas, Szabadság út 42. Telefon: (67) 12-464. Elhamarkodott intézkedések, jogszabályi káosz Hol rejtőzik a kártyapénz? (Folytatás az 1. oldalról) rendelés átláthatatlan (jóllehet nem megfelelő alkalmazása pénzbüntetést von maga után). A betegbiztosítási kártyáikat elsőként a nyugdíjasok adták le. Végeredményben a kártyák 80-90 százalékát a háziorvos az eredeti körzetéből gyűjtötte be. A törzslapok kitöltése, a sok újdonság hatalmas méretűvé duzzasztotta az adminisztrációt. Etikátlanságot — más kolléga gyűjtőakciója miatt — 80-85 százalékuk nem tapasztalt. A lakosság még mindig nem érti az egész betegbiztosítási kártyarendszert, előfordult, hogy valakinek 2-3 kártyája is volt. Nagy vitákat, ellenérzéseket vált ki a kártya- vagy praxispénz elosztása körüli tisztázatlanság. A működtetőnek (önkormányzat, egészségügyi intézmény) és az orvosnak közös megegyezésre kell jutnia abban, milyen arányban osztják fel ezeket a pénzeket, hogyan fordítják jövedelemnövelésre, műszerbeszerzésre, dologi kiadásra. Az önkormányzatok illetékes vezetőinek arra is jobban kellene figyelnie, hogy ezt a társadalombiztosítástól kapott praxispénzt más célokra fordítani, abból intézményi adósságokat fizetni, összemosni (a különböző arányban választott orvosok javadalmazásában) tilos. Jó példaként hallottunk a szarvasi önkormányzatról, ahol 1993. december 31-éig szükség szerint felszerelik a háziorvosi rendelőket és azután választhatnak majd az orvosok, milyen formában praktizálnak tovább a betegek érdekében. A Békés Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság ebben az évben 2 milliárd 700 millió forintot fordíthat az egészségügy működtetésére, 1 milliárdot pedig gyógyszertámogatásra. Hatalmas pénzek, hatalmas jogszabályi és rendeleti kuszaságban. Ember, orvos legyen a talpán, aki eligazodik benne! Bede Zsóka A szomszéd kárán tanul a békési A mezőkovácsháziak a megmondhatói, hogy hasonló történetért nem kellene szomszédolnunk. Ám mert a település lakói nem náluk, hanem a Mezőhegyes melletti — Csongrád megyei — Ambrózfalván veszik kezükbe hétvégén sorsuk alakítását, róluk szól ez a történet. Vasárnap helyi népszavazás lesz a 600 lelkes községben. '— A választások után Nagyérrel körjegyzőséget alkottunk — mondja Mészáros András, Ambrózfalva második polgármestere. Kovács Józsefné, az államigazgatási főiskolát végzett ambrózfalvi körjegyző sokat segített a szomszédos csanádalbertiek- nek is a talpraállásban. Nem csoda, ha ők örömmel fogadták az ambrózfalviak tavaly novemberi ajánlatát: alkosson a két település körjegyzőséget. E tisztségre februárig csak Kovácsné pályázott. Februárban valamiért éles fordulat következett be: a 6 fős ambrózfalvi testület tagjainak fele plusz egy bizonytalankodó képviselő úgy határozott, hogy év végéig fenntartják ugyan a körjegyzőséget, aztán menjen ki-ki a dolgára. A „négyek” döntése után az a hír járta a faluban: nem is a körjegyzőség, hanem Kovácsné nem tetszik néhány embernek. — Kértem a testületet februárban, hogy e témában tartsunk közmeghallgatást — folytatja a tanító-polgármester. — Nem mentek bele. Májusban a döntés újragondolását javasoltam. Kár lenne szétverni a Kovácsné által a semmiből létrehozott és igen eredményesen tevékenykedő hivatalt. Ismét nemet mondtak. Ezért egy polgármesteri tájékoztatón a község elé tártam az ügyet. A lakosság aláírásgyűjtést indított a jegyzőnő mellett: helyi népszavazást kezdeményeztek a körjegyzőség fenntartásáért. A válást akaróknak — azt hiszem — fogalmuk sincs, milyen következményekkel jár döntésük. Kiderül, hogy fejlesztésre, működtetésre az állami normatívák csupán 11 millió forintot biztosítottak. Mégis 19 millió 800 ezerből gazdálkodhattak. Hogyan? Kétmillió saját bevételre tettek szert, a többit pedig jól előkészített pályázatokkal nyerték el. S ez nem utolsósorban Kovácsné érdeme. Karasz Ists’án a „négyek” egyik tagja. — Itt azon megy a lovaglás — mondja stílszerűen a lótenyésztő gazda —, hogy a körjegyző bérének nagyobbik részét az állam fizeti, a jegyzőjét meg a falunak kellene állni. Állítjuk, hogy a csanádalberti testület vetette fel a válást. — Mit szól a népszavazáshoz? — A jegyző és a polgármester indította el. Az aláírásokat a szélső kocsmában meg az öregek napközijében gyűjtötték. — Lemondanak, ha a népszavazás a körjegyzőség mellett dönt? — Nem, mert tudjuk, ez nem azzal járó dolog. Már csak azért se. Alávetjük magunkat a nép akaratának. — Sokan akarták a népszavazást. — Kocsmában, ebédnél íratták alá az íveket. A személyi számot mi sem könnyebb odaírni: a népesség-nyilvántartóból már odaírja a hivatal. (Megnéztük: egyetlen aláíró sem személyi számával hitelesítette akaratnyilvánítását. — A szerk.) Lengyel Lajos Csanádalberti alpolgármestere. — Az ambrózfalviak ajánlották fel a körjegyzőséget. Nem vártuk volna, hogy ők vetik fel a válást—mondja. — Az ezzel járó hátrányok, kiadások egyikünknek sem hiányoznak. —Miért állítják Ambrózfalván, hogy önök akarták a szétválást? — A költségek megosztása miatt. Ám ha ők bontják fel a körjegyzőséget, őket terhelik annak költségei is. A mi testületünk 100 százalékosan támogatja a körjegyzőséget és a körjegyző személyét. Nem igaz, hogy meghamisítottuk a közös testületi ülésről felvett jegyzőkönyvet. — A két önálló jegyző, s a két településen szükségszerűen felveendő ügyintézők 1-1,3 millió forinttal terhelik meg a települések költségvetését — mondja Kovácsné. — Ha el kell mennem, a törvény 12 hónap végkielégítést és 6 hónap felmondási időre járó bért biztosít számomra. A bérjárulékokkal együtt ez közel 1 milliós kiadás, noha ennek csupán töredékét kapnám kézhez. A híresztelésekre tehát ez a válaszom, s a következő: én nem követelek semmit. Egyszerűen csak dolgozni akarok. S mert szívemhez nőttek: ezért a két településért. Kiss A. János Békéscsaba, Irányi utca 3. szám alá. — Imádom aLEVrS farmert, ha te is, gyere a fiatalok üzletébe, Pályázat bonyodalmakkal (Folytatás az 1 .oldalról) kapjanak támogatást. A szocialista párt képviselője elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyen szempont alapján válogassanak az ifjúsági szervezetek között, hiszen egyformán fontosnak tartotta, hogy a cserkészek, a katolikus fiatalok, a BIT-esek, úttörők is szervezhessenek programokat, tanulják a politizálást. Megoldásnak azt tartotta, hogy a ’92-es évben—ha már nem bízzák az Ifjúsági Kerékasztalra a döntést — akkor minden szervezet egységesen kapjon támogatást működéséhez. Pap János az elképzelést reálisnak tartotta, megállapodás mégsem született, mert Ma- czák János és Kerekes Attila a javaslatot a BIT kihagyásával tartotta elfogadhatónak. Valamennyi esély maradt, mert a jelenlévő pártok képviselői ígérték, hogy mielőtt közgyűlés elé kerülne a téma, az elhangzott javaslatokat frakción belül megvitatják. B. V. „HALLGASSON A BÖLCS, AMIKOR HATALMASABB KÖRÉBE JUT...” (Euripidész) 1992. szeptember 4., péntek Kedves Olvasónk! Napokon belül újságpénzért kopogtat a postás és többel kér majd az eddigieknél. A tisztesség úgy kívánja, hogy ezt a tényt ne a postástól, hanem tőlünk tudja meg az olvasó. Lapunk előfizetői díját havi 319 forintra kénytelen emelni a kiadónk. Október elsejétől példányonként 13,80 forintért veheti meg lapunkat. Úgy állapítottuk meg a havi előfizetői díjat, hogy az alacsonyabb legyen, mintha példányonként venné meg az újságot; havi előfizetéseknél ez tíz, évesnél pedig 24 százalék kedvezményt jelent. További kedvezményünk, hogy mindazok, akik az év hátralévő hónapjaira már korábban előfizették a Békés Megyei Hírlapot, még a régi áron juthatnak hozzá. Az áremelést indokló okokat hosszan lehetne sorolni. De felesleges lenne, hiszen csak panaszkodásnak tűnne. Azt viszont feltétlenül el kell mondani, hogy kiadónk az áremeléssel nem a nyereségét kívánja növelni, hanem csupán az előállítás és a terjesztés növekvő költségeit akarja ellensúlyozni. Utoljára egy évvel ezelőtt emeltük lapunk árát, s eltökélt szándékunk, hogy egy éven belül nem emeljük ismét, a minden bizonnyal tovább növekvő kiadásokat más forrásokból pótoljuk. A magasabb előfizetői díjért többet kívánunk nyújtani olvasóinknak: szervezési intézkedésekkel, a közölt információk tartalmával és mennyiségével, a lapterjedelem növelésével akarjuk elérni, hogy a növekvő igényeknek is mindig megfeleljen lapunk és elsőként informáljon mindenről, ami fontos vagy érdekes lehet önöknek. Egyszersmind segítsen még jobban eligazodni bonyolult világunk történései, a hétköznapok eseményei között és szórakoztasson is. Vagyis legyen még jobb a kedvenc lapja. Cuki cuki Mezőhegyesen Nincs jelentősége annak, hogy a nyárutón nyitották a Bessenyei fivérek mezőhegyesi cukrászdájukat. Bessenyei Ferenc és Zoltán ugyanis téli-nyári fagylaltozási, süteményezési lehetőséget kínál a kies Béke park peremén. A valaha kocsiszínnek használt, később színházzá, majd mozivá avanzsált, romosodó épület Hild János utcai végén, műemléki környezetben nyitotta meg kapuit a Bessenyei Cukrászda. Balázs József— Mezőhegyesről elszármazott békéscsabai építész — a város jellegzetes építészeti stílusjegyeit gazdagon felhasználva álmodott a város szívébe egy elegánsan mutatós cukrászdát. Szabados Imre építőmester pedig szép sikerrel segédkezett az álmok valóra váltásában. — Mindenben a legjobbak akarunk lenni — mondja Bessenyei Ferenc. — Ezért képez- tettük tovább cukrászainkat a budapesti Fórum Szállodában. Sőt Acél Béla, a Fórum főcukrásza el is jött Mezőhegyesre. O indította be a munkát. Ugyanabból, ugyanúgy, ugyanolyat csinálunk, mint amihez a Fórum vendégei is hozzájutnak. A színvonalból pedig később sem engedünk. Mindennap friss cukrász- és péksüteményeket készítünk. Nálunk 10-féle fagylaltból lehet választani. A testvér — Zoltán — az árakról azt mondja: igyekeztek úgy alakítani, hogy portékáik megfizethetők legyenek. Óriási a forgalom, s nem céljuk ennek elvesztése. Az italok áraiban az is „benne van”, hogy nem kívánják a környezet színvonalát lezülleszteni. A minőség szentségére figyelmeztet a tisztaság, elegancia, s a diszkrét zene is. Kuriózum lehet a hangulatos terasz, amely egy új korzó első „pillérévé” válhat. Mezőhegyes új cukrászdája jó eséllyel szegődhet a gyulai Százéves és a békéscsabai Márvány Cukrászda nyomába. K.A.J. Sarokba szorítva Makulátlanok Irigy vagyok. Istenem segíts, hogy gyarló érzésemtől megszabaduljak! Irigylem ugyanis azokat, akik makulátlannak, feddhetetlennek érzik magukat és felemelt fejjel, méltóságteljes tartással járnak körülöttünk. Erkölcseik magaslatából ítélkeznek elevenek és holtak fölött. Ok az önjelölt elhivatottak. Szívük kemény, nincs semmiféle könyökűiét bennük. Nem érdekli őket a milliók gondja. Irigylem őket, mert a múlt rendszerben ugyanúgy megálltát a helyüket, behódolva a kommunistáknak, mint ahogy ezt ma is teszik, csak a pártjukat most másképpen hívják... Nem bántja őket a lelkiismeret, hiszen nem is tudják, hogy létezik ez az érzés. Megszedték magukat már a múltban, most sem adják lejjebb. Ügyes helyezkedők, hát ezért irigylem őket. Fenébe a nagy becsületességgel, lelkiismerettel és az egyenes gerinccel — mondom néha magamnak is, meg a gyerekeimnek is. Aztán rádöbbenek, hogy az én koromban már nem változhat meg az ember, s valahogy megszoktam, hogy nyugodtan fekszem, kelek. A rendőrség nem csenget rám, mint hogy rácsengethet — esetleg — a „makulátlanokra”. S tulajdonképpen büszke vagyok a gyerekeimre, akik nem tudnak ügyeskedni, lopni, csalni. Ok „csak" dolgozni tudnak kevés pénzért, becsülettel. Béla Vali
