Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
a 1992. szeptember 30., szerda Választási kérdéssé válhat TENY-KEPEK áRÉKRS MEGYEI HÍRLAP Mutasd az írásod, megmondom, ki vagy! Az abortusz és a józan ész T avasszal sokan azt jósolták, hogy a kormány—az Alkotmány- bíróság által az e téma jogi rendezésére megállapított december 31-ei végsó' határidő ismeretében — az utolsó pillanatban áll majd elő az abortuszról szóló törvényjavaslatával. Ezzel leszűkíti a parlamenti, s kizárja a társadalmi vita lehetőségét. Németország a közelmúltban igen liberális abortusztörvényt hozott, ám a konzervatívok elérték, hogy az ottani alkotmánybíróság —álláspontjának kialakításáig—felfüggessze azt Vajon mi várható Magyarországon? Kifejezésre juttatható-e a társadalom akarata e kérdésben, vagy a parlamenti klímában ismét ettől eltérő rügy fakad? — Mivel úgy tűnik, hogy az abortusz kérdésében az ellenzék álláspontja sokkal inkább megfelel a köz eddig kifejezésre juttatott akaratának, mint a kormányzaté, Kis Jánoshoz, az ismert filozófushoz, szabaddemokrata politikushoz fordultunk kérdéseinkkel. — Nagyon egyetértek azzal, hogy az abortusz jogi szabályozása azon ügyek közé tartozik, amelyek elvi, társadalmi vitát kívánnak — mondta. — Nagyon nagy baj, hogy a hivatalos törvénytervezet elkészülte annyira késlekedik, hogy ez valóban rontja a vita kibontakozásának esélyeit. A szabaddemokraták azért siettek egy törvénytervezetet kidolgozni, s azt már a tavasszal a parlament elé terjeszteni, mert szerettük volna ha a vita minél előbb elkezdődik: a törvény valamilyen kiérlelt vita eredménye legyen. Az államnak nincs joga — Mi lehet az oka a kormányelőterjesztés húzásának-halasztásá- nak? — A kormány és pártjai késlekedésének komoly belső zavar az oka. Nagyon erősnek látom azt a nyomást, amely saját köreiken belülről, s a koalíciót támogató bizonyos egyházak — elsősorban a katolikus püspöki kar — részéről a kormányra nehezedik. Ennek célja: a jelenlegi szabályozásnál jóval szigorúbb, erősen korlátozó abortusztörvény létrehozása. Másfelől érzékelik a közvélemény nyomását is. Magyarországon tíz éve elég rendszeresen végeznek közvélemény-kutatásokat az abortusz jogi szabályozásáról. Ezek azt mutatják, hogy a magyar felnőtt lakosság 70 százaléka a jelenleg hatályban lévő szabályozást elfogadhatónak tartja, vagy annál is liberálisabb szabályozást kíván. Csak 30 százalék az, aki szigorítást szeretne. Ez az ügy tehát könnyen döntő választási kérdéssé válhat. Emiatt a kormány húzza, halogatja a dolgot: nem tudja elszánni magát sem ebbe, sem abba az irányba. A jelek szerint valamiféle kompromisszumot szeretne találni, amely kielégíti a szigorítás híveit is, meg azért nem sérti túlságosan a szélesebb közvéleményt. Úgy gondolom, hogy — párthovatartozástól függetlenül — két dologra kell törekednie mindenkinek, aki az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának a híve. Az egyik: nagyon rossz volna, ha Magyarországon erősen szigorító törvényt vezetnének be, különösen az ország mai állapotában. Az államnak nincs joga kikényszeríteni olyan gyerekek világrahozatalát, akik eltartásáról és emberi módon történő felneveléséről nem képes gondoskodni. Tehát az a fontos, hogy ne következzék be ez a szigorítás. —Reális ez a cél? — Ennek elérésére van lehetőség. Az abortusz ügye olyan ügy, amelyben — ha más út nincsen — a közvélemény közvetlenül érvényesítheti akaratát, noha azt gondolom, hogy a népszavazások kezdeményezésével csínján kell bánni. Az SZDSZ egyetlen egyszer nyúlt ehhez az eszközhöz fennállása alatt. A másik: az abortusz — néhány más kérdéssel együtt, amelyek politikai vita tárgyát képezik — olyan, hogy nem lehet tisztán szavazással eldönteni. A 7(>—30 százalék nagyon erős többség, ám itt egy alapvető morális kérdésről van szó, mellyel kapcsolatban a kisebbségnek nagyon erős meggyőződései vannak. Ezeket én nem osztom, mégis tiszteletre méltóak. A kérdés ne úgy dőljön el, hogy mindezek az emberek úgy érezzék: az ő erkölcsi meggyőződéseik ebben az országban nem számítanak. Elsősorban ezért tartom nagyon fontosnak, hogy legyen igazi társadalmi vita az abortuszról. Nem arról, hogy a tizenkettedik vagy a tizenharmadik hét a jó határ, hanem: milyen erkölcsi érvek szólnak az abortusz mellett, s az abortusz tiltása ellen. A nézeteltéréseket — amennyire lehetséges — szűkíteni kell, s a megmaradó véleménykülönbségeket mindenkinek úgy kellene tudomásul vennie, hogy „az én véleményemet is figyelembe vették, velem is vitáztak, de kisebbségben maradtam”. Könyvemben megpróbáltam megfogalmazni az abortuszellenes érveket azok nyelvén, akik az abortusz tiltása ellen vannak, s igyekeztem megvizsgálni, hogy mi van ezen érvek hátterében. Mi következik belőlük, s mi nem. Hogyan lehet megvédeni ellenük a liberális abortusz-politikát. Leütne engem —A könyv erősségének azt tartom, hogy az abortuszellenes nézeteket is mérlegeli: az erkölcsi szabályokra, illet\’e a jogképességre figyelve közben. A morálról el lehet vitatkozni. Ez nézőpont dolga. A jogképesség viszont — a morál esszenciájaként — már érdekesebb. Már a római jog is tisztázta a magzat jogképességét. A rendszerváltásról éppen a római jogon alapuló polgári jogi gondolkodás megerősödését tételezhetjük fel. A kormányzó pártokon belül viszont a magzatvédők erőteljesen jelen vannak. Legfőbb érvüknek az látszik, hogy a fogantatás pillanatától fennáll a magzat jogképessége. Valószínűleg ez lesz a magzatvédők aduja: nincs joga az anyának egy leendő életről dönteni. Erre fel tudnak-e Kis János liberális vitairata készülni valamilyen pragmati- az abortuszról kus érveléssel? Kis János filozófus, aki a „tanulmányoknak” elkeresztelt pamfletek világában valóban tudományos igénnyel dolgozta fel az abortusz kérdését FOTÓ. FAZekas Ferenc —Ez egy olyan állítás, amellyel szemben nem lehet pragmatikus érveket felhozni: az állítással szemben a pragmatikus érvelésnek nincs ereje. Ha elkezdeném Önt hirtelen fojtogatni, az itt ülő kollégája nem folytatna velem pragmatikus vitát arról, hogy ez célszerű vagy sem, hanem a maga életének védelmében leütne engem. Ez inkább elvi kérdési. Az erkölcsi viták lefolytatását nehézzé teszi, hogy a végső meggyőződések között nincsen híd. Minél közelebb áll valaki a végső meggyőződésekhez, annál nehezebb vele ésszerű vitát folytatni. De valamilyen lehetőség mégis fennáll. Akik e kérdésben velem ellentétes oldalon állnak, s úgy gondolják, hogy a magzatot a fogantatás pillanatától jogképesség illeti meg, azoknak mindenképpen ajánlom, tisztázzák: tudják- e vállalni mindazon konzekvenciákat, melyek álláspontjukból következnek. Ha ezt az álláspontot komolyan gondoljuk, akkor nemcsak az következik belőle, hogy az abortusz általában véve tiltandó, s csak a korlátozáson belül lehet aztán kivételeket megengedni. Az is, hogy szinte nincs is megengedhető kivétel. Példának okáért ma Magyarországon azok többsége, akik valláserkölcsi alapon ellenzik az abortusz engedélyezését, úgy gondolják: persze, a megerőszakolt nővel kivételt kell tenni. Ha igaz az, hogy a magzat fogantatásától jogképes, ugyanolyan személy mint ön vagy én, akkor milyen alapon lehet ilyenfajta kivételt tenni? Hiszen a magzat az erőszakos cselekményben tökéletesen ártatlan, s még nem került abba a helyzetbe, melyben az ember egyáltalán bűnt vehet magára. S még nagyon sok ilyen következmény van. Azt gondolom: azoknak a polgártársaimnak, akik az abortuszt ilyen megfontolásból ellenzik, újra végig kell gondolniuk véleményük kiindulópontját. S meg kell nézniük, hol van aiiiba, ha az erkölcsi meggyőződéseikkel nincs összhangban. Lehetőséget adni a nőnek —-Sokszor úgy érzi az ember, hogy a magzatvédők lába nem ér le a filozófia és a logika talajára. A kezük viszont hosszabbnak tűnik: a napi politikáig nyúlik. A taxisblokáddal kapcsolatban a kormányzat eljutott odáig, hogy megfogalmazza: az nem állampolgári elégedetlenség, társadalmi probléma volt, hanem az SZDSZ hatalomátvételi kísérlete. Az abortuszvita ismét felvetheti: a liberális pártok így akarják megrendíteni a kormányzó hatalmat. — Komolyan fennáll ez a lehetőség. A taxisblokád után sűrűn elhangzottak ezek a vádak, aztán az egész feledésbe merült. Most megint elővették. Nagyon makacsul bizakodom: a magyar közvélemény nagyobbik része a józan eszére hallgat és jobban kedveli az ésszerű vitát, mint annak a nyelvi erőszakoskodással, vádaskodásokkal, fenyegetésekkel való helyettesítését. Nem hiszem, hogy jót tenne a kormánykoalíciónak, ha előállna egy szigorúan korlátozó abortusztörvénnyel, s azt úgy próbálná megvédeni, hogy ellenfeleit hatalmaskodással és hasonlókkal vádolná. Fontosnak tartom, ha ez bekövetkezik, akkor ne hagyjuk se mi, se a közvélemény egy ilyen vitába beleugrasztani magunkat. —Normális esetben a politika a kompromisszumok művészete. E kérdésben a szabaddemokraták meddig tudnak elmenni? —-Van egy elvi határ, amit semmiképpen nem lehet túllépni. Az abortusz jogi szabályozását nem lehet azon az alapon rendezni, hogy a kormánykoalíciónak 57—58 százalékos aránya van a parlamentben, az ellenzéknek pedig 42—43, ezért csinálunk egy olyan törvényt, amely szerint 57—58 százalékban tilos, 42—43 százalékban megengedett az abortusz. Csak olyan törvény fogadható el elvi alapon egy modem alkotmányos demokráciában, amely kellő lehetőséget ad a nőnek arra, hogy ésszerű mérlegelés alapján higgadt döntést hozzon. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy a magzat életéről való döntés nem olyan, mint annak eldöntése: búza- vagy rozskenyeret vegyek. Azok a megoldások fogadhatók még el, amelyek e két feltételnek eleget tesznek. Kiss A. János A grafológia hazánkban is tudomány lesz Furcsa dolog. A világban majd mindenütt tudomány, itt nem. Az emberek egyre jobban hisznek benne, hivatalosan mégsem fogadják el. Hogy mit is tud a grafológia, és hol hasznosítható, arról egy csabai oktatáson előadó grafológussal, dr. Kulcsárné Katona Ágnessel beszélgettünk, aki egyben a Magyar Irástanul- mányi Társaság Heves megyei elnöke. — Tisztázzuk először, mivel is foglalkozik a grafológia. — A grafológia a kézírásból következtet a jellemre. Célja ugyanaz mint a pszichológiának, csak a megismerés módja más. Tömegesen és objektív módon elvégzett pszichológiai tesztekkel bizonyítjuk a grafológia tételeit. — Hol és miben használják ezeket az ismereteket? — Külföldön, például Svájcban 60 százalékban alkalmazzák a grafológiai teszteket a vezetők és alkalmazottak kiválasztásánál. Ez az arány Franciaországban és Olaszországban csak 40 százalék. Ezekben az országokban grafológiai egyetemi tanszékek is működnek. —És nálunk? — Ma Magyarországon tíz felsőoktatási intézményben oktatják speciális kollégiumi formában, a rendőrtiszti főiskolán választható tantárgy, a pécsi egyetemen pedig a jogászok továbbképzésében már kötelezően oktatják. De az úgynevezett „fejvadász” cégek, mint a Hill International vagy a Menager Contact itthon is használja a grafológiát a vezetők és alkalmazottak kiválasztásában. De használják a pályaválasztási tanácsadókban, a társkereső szolgálatoknál, s a rendőrségnél szakvéleményként. Csoportok, teamek alakításakor jó szolgálatot tesz az összeférhetőség megállapításában, s a várható pszichés erővonalak meghatározásában. Alkalmazzák a kórházak pszichiátriai osztályain, vagy a honvédségnél is a besorozott kiskatonák pszichés karakterének megállapításában. Pé- dául van, ahol ez alapján döntik el, milyen alakulathoz kerüljön a kiskatona. — Úgy tűnik, egyre népszerűbbek. Sok magánember fordul önökhöz segítségért? — Elsősorban önmegismerés céljából fordulnak hozzánk. Érdekes, Amerika egyes államaiban a személyi szabadságjogok védelmében erősen behatárolt a grafológiai tevékenység. Nekem erről az a véleményem, hogy akkor az ember az utcára se menjen ki, hiszen a testtartás, a gesztusok is árulkodnak a jelleméről. Olyannak kell vállalni magunkat, amilyenek vagyunk. Egyébkén az emberek, a problémás pontjaiknál, megerősítést várnak tőlünk. Hogy ugyanúgy látjuk-e őket, mint amilyennek ők látják magukat. Az írásból mélyen lehet a jellemre, de még az adott hangulatra is következtetni, mivel az írás totális jelhordozó, s ráadásul rögzített is. *— Hogyan változtatja meg az írást a hangulat? — Az írás árnyalatait változtatja meg. A betűnagyság az önbizalom mértékének megfelelően nő, ha jobb hanDr. Kulcsárné Katona Ágnes: „Az agyunkkal írunk...” FOTÓ: FAZEKAS FERENC gulatban vagyok, jobbra dőlnek a betűk, a túlzott önellenőrzésjele a balra dőlés vagy az álló írás. Az írás tágassága pedig az optimista, bizakodó hangulatot jelzi. Kulcsmondat: az agyunkkal írunk. Ezt bizonyítja, hogy akik később vesztették el a karjukat, azok a lábukkal, szájukkal is ugyanazokkal a .kötésmódokkal írnak, mint korábban. — Sok hivatás, szakma felvételijénél kellene alkalmazni ezt a fontos szűrőt. Például a pedagógus pályára jelentkezőknél. —Rengeteg helyen lenne rá szükség, de a felsőoktatás addig nem meri használni, míg nem „emelkedik” az akadémiai tudományok rangjára. Pedig az emberség, az alkalmasság kitűnő szűrőjévé válhatna. De a bíróság, a rendőrség is nagy hasznát látná. Van olyan biztonságosjelző, mint apoligráf, azaz a hazugságvizsgáló. A nyomozók nagy helyzeti előnyhöz juthatnának általa. De egyelőre csak kísérletképpen alkalmazzák a rendőrtiszti főiskolán ugyanaz okból, mint másutt: nem akadémiai tudomány. — S ha azzá lesz, elegendő lenne a ma csak szabad szellemi foglalkozásúként működő, alig több mint harminc grafológus? — Akkor ötszázra lenne szükség, ezért indítunk felsőfokú oklevelet adó tanfolyamokat, például itt, Békéscsabán is. — Végezetül mondjon egy példát, amikor segíteni tudtak valakin a grafológiai analízissel. — Egy teljes pszichés krízisben lévő személy már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott megoldatlan pár- és társas kapcsolatai miatt. A grafológiai analízis során tudatosultak benne saját értékei, és így a számára prognosztizáltjövő már nem is tűnt olyan sötétnek. Az önmaga értékeibe vetett hitével megerősödve vágott bele konfliktusai megoldásába. B. Sajti Emese
