Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

O 1992. szeptember 30., szerda Nyerjen egy Fordot! Kedves Olvasónk! Elindult lapunk újabb szenzációs nyereményakció­ja. Azok vehetnek részt a következő sorsoláson, akik 1992. október 1 -jétől kezdődően még ebben az évben legalább egy negyedévre előfizetik lapunkat, így az az olvasónk is szerencsés lehet, aki decem­berben a jövő év három hónapjára fizeti elő a Békés Megyei Hírlapot. Kérjük, hogy az előfizetést igazo­ló szelvényt — még ha havonta fizetett elő, akkor is — levelezőlapra ragassza fel és küldje be címünkre (Békés Megyei Hírlap, 5600 Békéscsaba, Mun­kácsy u. 4.). Akik folyószámlán fizetik a díjat, a számla számát és a számlát kezelő pénzintézet ne­vét, címét írják fel a levelezőlapra. Ha részt kíván venni a sorsoláson, postán vagy személyesen január 10-éig juttassa el hozzánk a levelezőlapot! A sorsolásra 1993 januárjában kerül sor. A főnyeremény ezúttal a képen látható, egy­millió forintot érő Ford Fiesta személygépkocsi. Ezen kívül további 500 ezer forint értékben kerül­nek nyeremények kisorsolásra. Ha valaki meg akarja sokszorozni nyerési esélyét, szervezzen további előfizetőket családja, ismerő­sei, munkatársai, barátai körében. Ha például két előfizetőt szervez, még négyszer kerül a neve a szerencsekerékbe. Ha ötöt, akkor 25-ször, amennyiben tízet, úgy még 100-szor. Ehhez la­punkban külön megrendelőt fogunk Önöknek biz­tosítani. OLVASSON BENNÜNKET ÉS NYERJEN EGY FORDOT! Figyelje naponta a Békés Megyei Hírlapot! S. 0. s. Segítség! Elakadtam... Ki örüljön és minek? És akkor tárcsáztam a 328- 800-at. Mert szükségem volt valakire, akinek elmondhat­tam problémámat, anélkül, hogy szégyenkeznem kellett volna. A vonal túlsó végén le­vő ismeretlen ember nagyon kedves, megértő volt. Beszél­getésünk végére együtt jöttünk rá, mi is a megoldás. Az S. O. S. lelkisegély-szol- gálatról van szó, amely már három éve, 1989. szeptember 1-jétől működik Békéscsa­bán. Az egész megyéből hív­ható. E nagyon fontos, olykor „életmentő csapat” vezetője Szabóné dr. Kállai Klára klini­kai pszichológus. Őt kér­deztük meg: — Ki lehet tagja a lelkise- gély-szolgálatnak? — Bármilyen foglalkozású lehet az önkéntes jelentkező. De előnyben részesül az, aki­nek fejlett a problémaérzé­kenysége, kellő empátiája s konfliktusmegoldó képessége van. Különböző tesztekkel, al­kalmassági próbával állapít­juk meg, ki képes erre az ön­zetlen segítségadásra, némi dí­jazásért. A tagok minimálisan harminc óra képzést kapnak. —Hány munkatársa van? — Közel negyven. De sze­retnénk bővíteni ezt a létszá­mot. Várjuk a leendő kollégák jelentkezését a 321-820-as te­lefonon, a 4-es melléken, hét­köznapokon kilenctől tizen­kettőig. Jó lenne, ha a nap hu­szonnégy órájában várhatnánk a hívásokat, mint ahogy azt Budapesten és Debrecenben teszik. Ennek azonban anyagi akadályai vannak. Van egy Ti­ni Telefon Alapítványunk. En­nek segítségével a tini lelkise- gély-szolgálat idejét is meg­hosszabbíthatnánk. Jelenleg hétközben fél 5-től fél 7-ig te­lefonálhatnak a diákok, tiné­dzserek. A vonal túlsó végén ugyancsak egy fiatal várja a hívást. Családi gondok, iskolai kudarcok stb. megbeszélésére. —A hívások száma? — Körülbelül 1800 évente, a rossz telefonhelyzet ellené­re. A leggyakoribb hívók a kö­zépkorú férfiak. Főleg innen, Békéscsabáról, Gyuláról, Bé­késről, Szarvasról és kör­nyékükről telefonálnak. Köz­tudott, hogy hazánk, s benne Békés megye „előkelő” helyet foglal el az öngyilkossági sta­tisztikában. Előfordul a kifeje­zett öngyilkossági hívás is. Kétharmaduk előre jelzi szán­dékát. — Véleménye szerint mik le­hetnek az okok? — Kapcsolati nehézségek, családi problémák, érzelmi motívumok. Sok a magányos, a családban is magányos em­ber. Újabban sok gondot okoz a munkanélküliség okozta eg­zisztenciális válság. —Többen vannak úgy, hogy nem mernek telefonálni vagy szeretnék megőrizni névtelen­ségüket... — Az anonimitás fontos do­log. Semmilyen adatot, még a nevét sem kérdezzük meg a hívónak. A nemzetközi nor­mákat be kell tartanunk. Sem­milyen információ nem vihető ki a szolgálatból. — A lelkisegély-szolgálat- nak mi a legfőbb célja? — Bármikor, bárki kerülhet krízishelyzetbe, s ilyenkor a szolgálat teljesen ingyenesen kész átsegíteni a nehézsége­ken a bajbajutottat. Sokan van­nak egyedül, mindenki érezte már, hogy jó lenne megbeszél­ni gondjait, de nincs kivel. Ah­hoz hasonlítanám a mi mun­kánkat, mint amikor megakad egy fa a folyóban, s azt vissza­igazítjuk a sodrásba... Az S. O. S. lelkisegély-szol- gálat mindennap este hét órá­tól reggel hét óráig a 328-800- as telefonon hívható. Aranyi Erzsébet Fogalmam sincs, hányán kezdték meg tanulmányaikat az idén a „Vízműben”; a kedvüket sem akarom elvenni a szorgalmas tanulástól, ám a tavasz vége óta nem hagy nyu­godni egy sor gondolat. Akkor ugyanis közmeghallgatást tar­tott a csabai önkormányzat, majd annak a közmeghallga­tásnak és a városháza előtti tüntetésnek a nyomására ho­zott egy elhamarkodott dön­tést. A Rudolf Főgimnáziumot visszaadta az evangélikus egy­háznak, hogy az kísérletet te­hessen a hagyományai szerinti színvonalú oktatás felújításá­ra, majd a pártok és a közvéle­mény megnyugtatására az „új” önkormányzati gimnázi­umnak a volt MSZMP-szék- házban való elhelyezéséről is döntött. Ezt tudtam meg a másnapi helyi lapokból; az egyik plakátméretű betűkből való címre is emlékszem: „Örülhetnek az evangéliku­sok”. Minek örülhetnek? Hogy visszakapták azt, ami az övéké? No ne beszéljünk... A vízműsök viszont a tünte­tésükkel „célba értek”: a tudó­sításokból értesültem, komo­lyan szóba sem került az ön- kormányzati középiskolának a Lorántffy Zsuzsanna Leány- gimnáziumban való elhelye­zése. Szándékosan használtam a két tanintézet utolsó jogálla­pot szerinti nevét. Az utóbbi helyén létesült 1950-ben, az évek során oly sok névre hall­gató iskola, mint közönsége­sen „a Vízmű”, amelyről szá­momra mára teljesen egyértel­műen bebizonyosodott, hogy ha valamikor volt is, ma már nincsen semmilyen képzési szerepe. Nekem a megállapí­tás első felére is megvan a vá­laszom: ugyanis ott képesítőz­tem. A Szegedi József Attila .Tudományegyetem Bölcsé- szettudományi Karán ugyan semmi hátrányt nem jelentett, hogy technikumban végez­tem, ám ezt dr. Offra Sándor- nénak, dr. Barna Bálintnak, Lázár Jánosnak, Mörk Győző­nek, Kerekes Györgynek és — utolsóként említve, de elsősor­ban reá gondolva — Féja Géza tanár úrnak (így szólíthattam először Géza bácsit, aki a könyvtárban „tanított”), az ak­kori tanároknak köszönhetem. Szóval: hiába adta akárki is az önkormányzat kezelésébe a pártházat azzal a kikötéssel, hogy az csak oktatási célokra használható, ezzel vagy még elhamarkodottabban szabta meg a feltételt, avagy... á, erre ne is gondoljunk. Az az épület oktatási célokra ugyanis alkal­matlan. Higgye el mindenki kisdobos becsületszóra, ám néhány alapvető okot ideírok: nincsen tornaterem, európai mértékkel mérhető konyha, a rendelkezésre álló beépítetlen terület a szükségesnek alig kétharmada, az elképzelt tan­termek előírt minimális szé­lességéből átlag egy méter hi­ányzik, minden födémet ki kell cserélni. Sorolhatnám még a kizáró okokat, de ennyi után is fel ifierem tenni a kér­dést: megéri-e az indokoltnál magasabb költség az elvárha­tónál alacsonyabb használha­tóságot? Tehát: ki örüljön akkor... és minek is örüljön? Kovács György Beszélgetésünk végére együtt jöttünk rá, mi is a megoldás

Next

/
Thumbnails
Contents