Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-24 / 226. szám
1992. szeptember 24., csütörtök HAZAI TÜKÖR 1BF.KÉS MRT.YF.1 HÍRMP / Évi kilencvenezer abortusz „Nem megszakítani, megelőzni” Az egyetlen kapaszkodó (Folytatás az 1. oldalról) Együttműködnének a család- segítő szolgálatok inkább szociális segítséget nyújtó hálózatával. Az idea igazából az, hogy lesz egy központ, ahová a család bármelyik tagja bemegy, megtalálja a segítséget akár szociális, akár pszichés, akár gyermeknevelési problémája van. A családoknak nem csak anyagi segítségre van szüksége, a legsúlyosabb gondok a párkapcsolatokból fakadnak. A szociális helyzet persze fokozza ezeket. Jelenleg intenzív tanfolyamon vesznek részt védőnők, akik az abortusztanácsadással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat sajátítják el. Állampolgári jogon jár az ingyenes terhességi tanácsadás és a várandósági pótlék. Ez a családi pótléknak megfelelő összeg lehet. — A legnagyobb várakozás a terhességmegszakítás lehetőségeit előzi meg. — A törvényjavaslat második része a terhességmegszakítás feltételeiről, lehetőségeiről szól. Az első változat a hangsúlyosan magzatvédő álláspontot tükrözi. A megszakítás lehetősége az anya életének veszélyeztetettsége, a magzat az élettel összeegyeztethetetlen károsodása esetén és abban az esetben adott, ha a terhesség nemi erőszak következménye. A másik változat időben differenciáltan több indikációt ( betegség kezelésére, műtétre irányuló javaslat) tartalmaz és a 12 hétig terjedő időszakra az előbbi indokok mellett sorolja még az állapotos nő válsághelyzete kategóriát. A válsághelyzetbe tömörít minden olyan problémát, amely valakit ilyen döntésre kényszerít. Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz és ezáltal veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. —- Ki bírálja el a válság- helyzetet és hogyan juthat el a nő a terhesség megszakításáig? — Ha valakinek egy orvos megállapítja a terhességét és a nő úgy dönt, hogy a magzatot nem kívánja megtartani, el kell, hogy menjen tanácsadásra a családvédelmi szolgálathoz. Ez kötelező. Itt nem a kérelmének a jogosságát bírálják el, hanem informálják. Abban segítik, hogy a saját helyzetében optimális döntést tudjon hozni és mérlegeljen. Idetartozik a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeinek ismertetése, a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami anyagi és más jellegű támogatások lehetősége. Az olyan szervezetek és intézmények létezéséről szóló információk, amelyek segíthetnek a gyermek felnevelésében. Hall az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről, a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről, az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásáról, a fogamzásgátlás személyre szóló módszereiről. Lehetőleg az apa jelenlétében történjen a tájékoztatás, vállaljon felelősséget ő is a döntésért. — Komoly lelki válságot okozó, nem egyszer megalázó az abortusz elhatározása és átélése... — A terhességmegszakítások 50 százaléka ismételt, nem ez az első szerencsétlenség. 1990-ben még 8 ezer olyan nő volt, akinek már a negyedik vagy még többedik terhesség- megszakítását végezték. A megbeszélést követően kérőlapot kap, amellyel az egészségügyi intézményben jelentkezhet, ezt a szolgálat képviselője és a terhes nő is aláírja. Van gondolkodási idő, a tanácsadás után három napon belül a műtét nem végezhető el. Ezután újra aláírásával igazolja a nő, hogy szándékán nem változtatott. A törvénnyel elindulhatunk a társadalmi szemléletváltozás útján, hogy valaki felfogja, nem a terhesség megszakítása a megoldás, hanem a nem kívánt terhesség megelőzése. Minél rosszabb szociális helyzetben van valaki, annál lényegesebb ennek felismerése. Á terhességmegszakítás oka nem a szociális helyzet, hanem a védekezés hatástalansága vagy hiánya. Ha valaki tudja, hogy nincs lakása, nincs olyan helyzetben, hogy gyermeket vállaljon, akkor megelőznie kell a terhességet, nem megszakítania. Tudják az emberek, hogy a terhesség megelőzhető, csak nem eléggé motiváltak abban, hogy ezért mindent meg is tegyenek. Ha valaki nem akar egy gyereket, előzze meg a terhességet. — A fogamzásgátló eszközök nem élveznek társadalom- biztosítási támogatást, a legjobbak a legdrágábbak. — Ez nagyon fontos gond, tudjuk. Ha egyik napról a másikra bevezetnénk a támogatást, nem tudnánk kifizetni. Tervezzük valamilyen módon beépíteni a szociális támogatásba és legalább a legrászorultabb rétegeknek eljuttatnánk a fogamzásgátlót. A hogyanra keressük a választ. — Mennyibe kerül majd a terhességmegszakítás? — Ez nem olyan gyógyító beavatkozás, amelyet a társadalombiztosításnak kellene támogatnia. A térítés arányos módját meg kell találni, a be-avatkozás nem ingyenes. A mai viszonyok között körülbelül 10 ezer forint körül van az ára. Szociális rászorultság alapján bizonyosan lehet majd kérni az összeg csökkentését. Például a család- védelmi szolgálatoknál önbevallás alapján bírálják el a támogatás mértékét. A törvény elfogadását követően több ilyen és ehhez hasonló kérdést rendeletben kell majd szabályoznunk. Bede Zsóka Visszhang Jogszerű megoldásokat! Megdöbbenéssel olvastam a Békés Megyei Hírlapban megjelent tudósítást a Paradicsomi lakótelepen történtekről. A levélben foglaltakat megértéssel fogadom. Egyetértek önnel, hogy minden magyar állampolgárnak, minden embernek joga van a háborítatlan élethez, a nyugodt otthonhoz és környezethez. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a jogos érzelmek, indulatok ne ötvöződjenek olyan elvárásokkal, amelyek a jogállam keretei között teljesíthetetlenek. Leveléből kitetszik, hogy ön is olyan megoldást tudna támogatni, ami lehetséges, ami beilleszkedik a demokratikus intézmények működésébe. Megítélésem szerint a probléma a meglévőjogi keretek között is orvosolható. Szükség van arra, hogy a lakótelepi családok önszerveződő közösséget alkossanak, ha tetszik, önkormányzatot. Egy-egy háztömb pl. megállapodást kezdeményezhet a közüzemi szolgáltató vállalatokkal olyan fogyasztói elszámolási technikáról, amivel megszüntethető az „ingyenélő” lakók eltartása. (Pl. hosszú távú, a szolgáltatódíjhoz csatoltan törlesztett vételárú fogyasztásmérőik beszerelése megszüntetné a jelenlegi igazságtalan díjfizetést.) Ehhez persze a szolgáltató rugalmasságára is szükség van. Ami a garázdaságot, a közrend és köznyugalom megzavarását illeti, ebben elsősorban a rendőrség éber helytállására, másrészt a bíróság munkájára hárul a felelősség. Mindkét független hatalmi szervezet problémái ismertek, ezért csupán arra utalok, amit az ügyben tennem lehet. A törvényalkotás résztvevőjeként azon leszek, hogy ezek a hatóságok egyrészt világos jogi keretek között, másrészt megfelelő anyagi háttérrel és felszereltséggel működhessenek. Azok közé tartozom, akik a modern, jól felszerelt, ellenőrzött, de határozott rendőrség és a széles körű bírói hatalom (sőt jogalkotás) hívei. Bízom benne, hogy e levélváltás nemcsak a kettőnk számára jár tanulságokkal. Bizalmát megköszönve tisztelettel üdvözlöm: Kádár Péter ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Mikkeli küldöttség megyénkben A Finn Ifjúsági Intézet mikkeli küldöttsége, Raimo Jenu, igazgató, Helja Pantzar, igazgató-helyettes és Anita Andersson főmunkatárs látogatott tegnap Békéscsabára. A megyeházán Szilágyi Menyhért, a megyei közgyűlés alelnöke fogadta a küldöttséget fotó: fazekas ferenc James A. Michener: Híd Andauná 1 2. A tömeg felmorajlott, és a legközelebb állók dörömbölni kezdtek a kapun meg az épület kőfalán. Reménytelen lett volna megrohamozniuk a Rádiót, amíg valahonnan fegyvert nem szereznek. E másodpercben bekövetkezett a modem világtörténelem egyik döntő eseménye. A város déli része felől teherautó-oszlop tűnt fel; a járművekről munkások ugráltak le — közönséges munkások, munkaruhában. Láttukra a meglepetés moraja futott végig a tömegen. Ezek az emberek a közeli Csepel-szigetről jöttek, a kommunizmus „hátországából” — eltökélten a harcra. A hajdani Vörös Csepel fiai az elsőként államosított gyárakból érkeztek. Nélkülük nem mehetett végbe fontos esemény; velük kézzelfogható közeibe került a szabadság! Leszálltak a fegyverrel és lőszerrel megrakott teherautókról, és felállították a géppuskákat. Az elsőt a tetőre irányozták, és nagy nyugalommal kilőtték a keleti sarok fényszóróját. — Szétverjük az ÁVO-t! — kiáltotta egy izgatott tüntető. A csepeliek pedig céloztak, és kioltották a második fényszórót is. A közelben felbukkant egy vöröskeresztes fehér mentőautó, és lassan a Rádió felé tartott. A tömeg utat engedett. Néhány egyetemista felkiáltott: — Nagyszerű! A sebesültekért jönnek! Csakhogy a mentőautó megállás nélkül elhajtott a sebesültek mellett. — Hova megy? — kiáltottak utána az egyetemisták. — Azt az utasítást kaptam, hogy hozzam ki a sebesülteket — válaszolta a gépkocsi vezetője. — Nem! Nem! — kiáltozták az emberek, velük együtt Tóth József is. —- Be kell mennem — vitatkozott a gépkocsivezető. — Parancsba kaptam. Megpróbált áttömi a mentőautóval a tömegen, eközben ráhajtott az egyik harcos lábára, és az felordított fájdalmában. Tóth és társai feltépték a mentőautó ajtaját, és kirángatták a gépkocsivezetőt az utcára. Eközben megpillantották a rakományt: a kocsi nem gyógyszert és kötszert hozott, hanem fegyvert és lőszert az ávósoknak! — Úristen! — sikoltott egy asszony. A fiatalemberek gyorsan kipakolták a mentőautót, és továbbadták a fegyvereket a csepeli munkásoknak. Már-már elkezdődött az igazi csata a Rádióért, ám úgy volt megírva, hogy Tóth József, aki jelen volt a harc kezdetén, ne láthassa meg a küzdelem végét. Egy ávós találomra géppuskasorozatot eresztett meg a tetőről, és egy golyó Tóth bal lábszárát érte. A fiatalember a kövezetre zuhant. Még látta, amint a zűrzavarban egy ávós kereket akar oldani, ám az egyik csepeli rálőtt géppisztolyával, és az ávós összerogyott. Az ellenkező irányból hatalmas robajlás hallatszott. — Beszakadt a kapu! -— kiáltotta egy távoli hang, és az ifjú Tóth József elvesztette eszméletét. „Ruszkik, haza!” A SZOVJET HATALMASSÁGOKAT nyilván különösen dühítette a magyar forradalomnak az a vonása, hogy épp azok a fiatalok fordultak a legvadabbul a kommunizmus ellen, akiket a rendszer a keblén melengetett. A kommunista elit által a kommunizmus elleni forradalom élére. Az osztály nélküli társadalom hangoztatása ellenére a kommunizmus valójában temérdek osztálykülönbségre épült. Bizonyos párttagoknak minden az ölébe hullott — jó lakás, válogatott ennivaló, különleges minőségű ruházat —, és a kommunizmus ilyenfajta vesztegetés révén építette ki megbízható vezetőkből álló szilárd magvát. A nép többi része akár éhen is halhatott; hatalmuk nem lévén, nem tehettek semmit a rendszer ellen. Balogh István édesapja földműves volt, István tehát a középiskola elvégzése után is folytathatta tanulmányait. Emlékezetes nap volt a Balogh család életében, amikor a párttitkár így szólt: — Figyelemmel kísértük Istvánt. Jó feje van. Nekünk olyan fiatalokra van szükségünk, akik szeretnek tanulni. Csakhogy az egyetemi tanulmányokhoz munkával kell elnyerni a jogot. István tehát fúrógép mellé került a budapesti Kontakta villamossági gyárban. Óriási energiával vetette magát a munkába, és minden hónapban túlteljesítette a normáját. Idővel a kommunista főnökök kedvence lett, és hamarosan vezetője a munkaidő utáni szemináriumnak, ahol a hallgatók Marx, Lenin és Sztálin műveit tanulmányozták. Balogh István huszonkét esztendősen a kommunista párt megbecsült tagjaként felvételt nyert Budapesten az egyetem jogi karára. A legjobb úton volt ahhoz, hogy vezető kommunista jogász legyen, amikor részt vett egy sor gyűlésen, és ez gyökeresen megváltoztatta az életét. 1956. október 19-én magyar egyetemisták gyűlést tartottak, hogy-kifejezzék szolidaritásukat a Lengyelországban a szovjet uralom ellen lázadó diákokkal. Balogh István részt vett a gyűléseken, és társai őt jelölték ki, hogy képviselje őket a budapesti egyetemek és főiskolák hallgatói által folytatott megbeszéléseken. A fiatalok követelték, hogy szűnjék meg Magyarország szovjet megszállása, emelkedjen az életszínvonal, javuljon az áruellátás, szűnjön meg az orosz nyelv kötelező oktatása, a gyűlölt sarló és kalapács helyett pedig legyen ismét a nemzet jelképe az 1848-as Kossuth- címer. Október 22-én délben Balogh István bement a Műegyetemre, ahol egy csoport értelmiségi gyűlt össze, hogy összeállítsák követeléseik jegyzékét. A követeléseket leszerelendő délután három órára nyilvános gyűlést hirdetett a DISZ egyetemi bizottsága. Az odaérkező Balogh meglepetten észlelte, hogy több száz egyetemista és munkás gyűlt össze. Izgalma alábbhagyott, amikor sorra emelkedtek szólásra a résztvevők, és merev, hivatalos beszédeket tartottak. Balogh úgy vélte, semmi sem fog történni, és ez bizonyos megkönnyebbüléssel töltötte el. Estefelé azonban a hallgatóság soraiban felállt egy férfi, és köntörfalazás nélkül így szólt: —Csupán egy kérdésem van. Milyen jogon állomásoznak orosz csapatok országunkban? Mintha bomba robbant volna. Az egyetemisták felugráltak, úgy kiabálták: — Ruszkik, haza! Ruszkik, haza! — Mások fütyültek, kiáltoztak. Még a szónokok is tűzbe jöttek. A pillanat lelkesítő hatására Balogh azon kapta magát, hogy ő is kiabál a szónoki emelvényről: — Az oroszok vonuljanak ki Magyarországról! A hallgatóság olyan kérdéseket tett fel, amelyeket eddig az ÁVH elhallgatott: — Miért nem olvashatunk nyugati könyveket? Miért nem kereshet az ember eleget a megélhetéshez? Miért lopja el a Szovjetunió az uránunkat, és miért nem ad érte semmit cserébe? Amikor a kérdések áradata elapadt, Balogh javaslattal élt, és ezt egyhangúlag megszavazták. Másnap, október 23- án, szolidaritási nagygyűlést tartanak az 1848-as magyar szabadságharc hőseinek, Bem tábornoknak a szobránál. Pillanatnyi csend támad, majd felállt egy egyszerűen öltözött férfi. — Csepeli munkás vagyok — mondta. — Nem tudok olyan jól beszélni, mint ti. De attól, amit ma hallottam, gyorsabban ver a szívem. A magunkfajta veletek tart. (F olytatjuk)
