Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

Békéscsaba címere Az oldalt szerkesztette: Nyemcsok László. Telefon: (66) 27-844. Teltház-program Békéscsaba. — „Leningrádi cowboys menni Amerika” cí­mű film vetítésére kerül sor szeptember ötödikén este nyolc órakor, az ifjúsági ház­ban. Egész este pedig koncer­tet ad a Midnight Sun együttes. Szeptember 12-én nyolc óra­kor a Kenguru című magyar filmet vetítik és a Tengs Lengs koncertezik. Szakmai nap Békéscsaba. — Szakmai na­pot és bemutatót tartanak szeptember 4-én, pénteken 9 órai kezdettel, a Békéscsabai Ipartestület, az ÖÄG Kon­szern magyarországi vállalata és a MART KFT. közös szer­vezésében Békéscsabán, a Kossuth tér 8. szám alatti épület emeleti 8-as szobájá­ban. A szakmai nap témakörei: Új fűtési rendszerek bemutatá­sa, a REHAU cég gázkészülé­keinek bemutatása, a VAIL­LANT cég és vízvezetéksze­relési módszerek a BWT cég részvételével. Háztartástechnikát tanultak Szabadkígyós. — A telepü­lésen tanárnő Tusjak Jánosné. Levelében arról adott öröm­mel hírt lapunknak, milyen jól sikerült, eredményes országos technikatanári képzésen vet­tek részt többedmagukkal a Gyulai 1-es Számú Általános Iskolában. Háztartástechnikai progra­mot állított össze Palotai Lász- lóné gyulai pedagógus, ezt igyekeztek elsajátítani a 3 nap során a szabadkígyósiak. Ta­nultak szőni, megismerkedtek a gyöngyfűzéssel, megkóstol­ták a reformtáplálkozás nyers­anyagaiból készült ételeket. Eszmecserét folytattak a bio- kertészkedésről, a gyógynövé­nyekről, a környezetvédelem­ről. Olyan különlegességekkel is találkoztak, mint a sáfrányos kalács és a gumós kömény. „Egy gondolatért voltunk je­len mindannyian — fogalmaz Tusjakné —, hogyan tanítha­tunk még jobban, még érdeke­sebben úgy, hogy a magyar nép díszítőművészetétől a sütés-főzés fortélyáig mindent átadhassunk a tanítványaink­nak. Csak azt sajnáljuk, kevés Békés megyei pedagógus tu­dott erről a lehetőségről.” Az oldal szerzői: Bede Zsó- ka, Béla Vali, B. Sajti Eme­se, Nyemcsok László. A fo­tókat Fazekas Ferenc és Kovács Erzsébet készítet­te. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 3., csütörtök Új könyvesbolt nyílt tegnap Békéscsabán, a Gyóni Géza utcában. Olyan időszakban, amikor könyvesboltok szűn­nek meg, vagy alakulnak át más üzletekké, igazán figyel­met érdemel az esemény. A Kossuth Könyvkiadó „vette a bátorságot”, hogy üzletet nyis­son. Külön csabaiságot ad a boltnak, hogy polcain rendre ott sorakoznak majd a Tevan Kiadó könyvei is. A megnyitón Kocsis And­rás, a Kossuth igazgatója hár­mas ünnepnek tartotta a tegna­pi napot. Mindenekelőtt azért, mert új könyvesbolttal gazda­godott a megyeszékhely. Má­sodsorban azért is, mert a ki­adó ezzel egyidejűleg Őszi Könyvszüret néven új akciót indított Csabáról. Ennek lé­nyege: jelentős árenged­ménnyel kínálnak könyveket, elsősorban iskoláknak. Végül ünnepnap volt tegnap a Gyóni Géza utcában azért is, mert ott volt kapható először a Trio Ki­adó Barcelona című könyve az olimpiáról. A tetszetős album rekordidő, 20 nap alatt készült el és kizárólagos terjesztője a Olimpiai bajnok tornásznőnk „munka” közben Kossuth. Akik a tegnapi meg­nyitón ott voltak, különleges ajándékban részesültek: az al­bumot olimpiai bajnokunk, Ónodi Henrietta dedikálta részükre. Boltnyitás Henivel Az önkormányzat és az útalap Aki azt hiszi, hogy a gépkocsi­tulajdonosok az egyforintos benzinárcsökkenés miatt szimpátiatüntetést rendeznek a Parlament előtt, az téved. Ugyanis a több oldalról sa­nyargatott tulajok már régen felfogták, a benzin árának semmi köze az olaj világpiaci árához, kizárólag az állami költségvetés hiánya az, ami befolyásolhatja a pénztárcáju­kat szipolyozó szaktárcát. Na, de akad, aki azt hiszi, hogy a hetvenforintos benzin­árból ötven az útalap meg a környezetvédelem révén csak visszacsorog az autóshoz, így kevésbé rázza majd őket az út, no meg ahol nincs, ott építenek nekik. Futja a több tízmilliárd- ból, amit elegánsan kiperkál- nak tankoláskor. Ez alapján gondoltam, szó­lok a megyeszékhelyi önkor­mányzatnak, kátyúztassa már ki a Lencsésből a Gyulai útra vezető tankcsapdákat, mert balesetveszélyesek. Nyoma­tékül az útalapot emlegettem, vesztemre. Kiderült, az önkor­mányzatok egy árva fülért sem kapnak az útalapból, illetve pár hónapja kapnak, de azt is csak az országos közút mellett építendő kerékpárutakra. Azt sem csak úgy, hogy ennyi kilo­méterhez kaptok ennyi meg ennyi pénzt, hanem trükkö­sebben. Az önkormányzatnak a kerékpárút bekerülési költsé­gének felét először egy bizo­nyos alapítványba kell befi­zetnie, s csak akkor kapja meg az 50 százalékos hozzájáru­lást. Erről a „hosszúnevű”, azaz a Közlekedési, Hírközlé­si és Vízügyi Minisztérium rendelkezik. Sajnálattal kell tehát közöl­ni, hogy ezután nem szidhat­juk a. városhatárnál tapasztal­ható döccenőkért az önkor­mányzatokat, mert például csak Békéscsabán — központi támogatás hiányában — a szükséges 90-100 millió forint helyett idén mindössze 20 mil­lió van a közutak karban(nem) tartására. Békéscsaba belvárosa, 1992. A házak újak, a bozót és a gidres-gödrös út a régi. Az autók pedig jól érzik magukat a járdán .. Nyitott szemmel-- * / Támogatják a tankönyvvásárlást A tanévkezdés minden évben hatalmas anyagi megpróbálta­tást jelent a családoknak. Tisztá­ban van ezzel Békéscsaba város önkormányzata. Már az elmúlt tanévben, a szociális rászorult­ság alapján támogatta az általá­nos iskolai tanulók tankönyvvá­sárlását. Az állami költségvetés az idén nem biztosította orszá­gosan az ingyenes tankönyvel­látást az elsősöknek sem. Ilyen céllal felhasználható pénz nem került az iskolai költségvetésbe. Az önkormányzati támogatás lehetősége adott. Ezzel élt a vá­ros közgyűlése, amikor egymil­lió 260 ezer forintot biztosított az iskoláknak erre a célra. Az általános iskolai tanulólétszám alapján tanulónként 180 forintot szavaztak meg. Természetesen a szülőknek nem ennyivel kerül kevesebbe a tankönyv, hiszen a pénzt az iskolavezetés (a szociá­lis helyzet ismeretében) diffe­renciáltan használja fel. Zongoracipelők A futballban így nevezik azokat ajátéko­sokat, akik a csillogó technikájú labda­zsonglőröket— nem a jelenlegi magyar válogatott tagjaira gondolok — kiszol­gálják, akik ,felszántják” a pályát, be­csúsznak, szerelnek, végigrohanják a 90 percet. Nekik a fényből jóval kevesebb jut, hiszen a babérokat a sztárok aratják le. Ok állnak a középpontban, értük rajong a közönség. A foci óriásai azonban mindig tudták és tudják, hogy a zongoracipelők nélkül csak törpék lennének, ezért kiálltak mellettük, befogadták, elismerték és elismertették őket. Ezen gondolatok akkor jutottak eszembe, amikor felke­resett egyik békéscsabai olvasónk. O is szürke eminenciás­ként végezte dolgát vállalatánál. Nem vágyott különleges karrierre, csak becsületesen gürcölt a napi betevőért. Közvetlen főnökét alig látta, mert az naponta csupán néhány percet, jobb esetben órát töltött a munkahelyén, és akkor is öltöny-nyakkendőben papolt az olajos kezű dolgo­zóknak munkaerkölcsről, fegyelemről, hatékonyabb mun­kavégzésről. Aztán beült autójába, kámforrá vált, és intéz­te „maszek” ügyeit. A munkanélküliségtől való rettegésben zongoracipe- lőnk még ezt a békát is lenyelte volna, de az egyikfizetésna­pon—mert akkor természetesen bent tartózkodott a vezető — elszakadt a húr. A főnök ugyanis így szólt a beosztott­hoz: „Igazán meghívhatnál bennünket italozni, mert tele vagy pénzzel!” A zongora ekkor esett le, és tört darabokra. Már megint a Missió Rájár mostanában a rúd a Mis­sió Tours utazási irodára. Vagy inkább azokra, akik ezt az utazási irodát választják, hogy eljussanak álmaik váro­sába vagy a szívük szerint óhajtott tengerpartra. Szatmári Pálné és leánya ré­gen vágyott a városok városá­ba, Párizsba. Elfogadhatónak tartották azt az árat, amelyért a Missió vállalta utaztatásukat. — A megye több részéről jöttek a jelentkezők, a csoport- vezető meg Szolnokon csatla­kozott hozzánk —- kezdi a tör­ténetet Szatmáriné. — Nem tudom megmagyarázni, de az ideges, kapkodó, örökké ciga­rettázó hölgy kezdettől rossz benyomást keltett bennünk. Pedig abban reménykedtünk, hogy egy jól képzett idegenve­zetőt kapunk, hiszen feltéte­leztük, hogy csak olyat küld­hetnek a franciák fővárosába. Bár inkább vittünk volna úti­könyvet. — Talán nem vitte városné­zésre a csoportot az idegenve­zető? — Inkább a magánügyével volt elfoglalva, várta Párizs­ban egy úr, ami nem lett volna probléma, ha mi nem állunk ott, mint Bálám szamara. Megmutogatta a térképen hogy merre menjünk, aztán ment a maga útján. A legna­gyobb kifogásunk mégis az, hogy olyan kísérőt küldtek, aki szívfájdalom nélkül akarta átejteni a csoportot. : .j , —Mi történt? — Összeszedett 15 német márkát arra, hogy egy szajnai hajózáson részt vegyünk. Per­sze, hogy kíváncsiak voltunk, mennyit kóstál ez az út frank­ban. Képzelje el, hogy mind- összesen 15 frankba került fe­jenként ez az út, ami durván 2411 forintot jelent, nem pedig 830 forintba. Amikor már a versailles-i kastély belépőjét kérte, már 25 márkát, akkor megköszöntük és megváltot­tuk 13 márkáért a belépőt. Csak azért jöttünk elmondani a rossz tapasztalatokat, hogy az ezután jelentkező utasokat megkíméljük a hasonló ese­tektől. Zöldfelület-karbantartókat képeznek Az országban egyedülálló kez­deményezést indított a kisegítő szakiskolával közösen a Békéscsabai Városgazdálkodá­si Vállalat. Két év alatt betaní­tott zöldfelület-karbantartókat képeznek. 16 gyerek kezdte el a szakelméleti és gyakorlati fog­lalkozásokat a vállalatnál. A megyei szakképzési alapra pá­lyázatot nyújtott be a városgaz­dálkodási vállalat, hogy ezzel a lehetőséggel is növelhessék a vállalati szakképzési pénzesz­közt, a színvonalasabb képzés érdekében. A megyei munkaü­gyi tanács hivatkozva a szűkös anyagi forrásra, a pályázatot elutasította. A vállalat most az országos kiírásra is beadja pá­lyázatát, remélve, hogy na­gyobb sikerrel jár majd. A városgazdálkodásnál fogadják a tanulókat

Next

/
Thumbnails
Contents