Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-23 / 225. szám
1992. szeptember 23., szerda Árverés helyett pereskedés? Huzavona a föld körül Mezőkovácsházán Újabb konfliktushelyzet alakult ki Mezőkovácsházán, történetesen a helyi földrendező bizottság és az Új Alkotmány Mgtsz tisztségviselői között. Míg más településeken javában tartanak az árverési procedúrák, addig Mezőkovácsházán még hivatalosan jóváhagyott kárpótlási térképvázlattal sem rendelkeznek. Hogy lesz ebből egy-két hónap alatt földtulajdon? Ki a felelős a kialakult helyzetért és ki vállalja a következményeket? — kérdezik sokan. Elsősorban ezek tisztázása, másodsorban az esetleges indulatok csillapítása érdekében keresték meg szerkesztőségünket a földrendező bizottság tagjai. Hogy ez évben valóban veszélyben-e a földárverés Mezőkovácsházán, erről a bizottság második hivatalos ülése után beszélgettünk Bélák Lukács elnökkel, Szedlacsek Dezső alelnökkel, dr. Berták Ferenc szakértővel, valamint Nagy András alpolgármesterrel. íme a vélemények az elhangzottak sorendjében. Sz. D.: — A tavaszi érdekegyeztető fórumon — a helyi termelőszövetkezet ajánlatát is figyelembe véve — megegyeztünk a kárpótlásra kijelölt táblák nagyságrendjében és aranykorona összegében. A meghozott határozat azonban nem vált jogerőssé, mert a té- esz a földalapot, a 30 aranykoronás tagi, valamint a 20 aranykoronás alkalmazotti vonatkozásban a jogszabály sajátos értelmezésének megfelelően vette figyelembe. Abba kapaszkodtak bele, hogy az aranykorona-érték átlagosan értendő egy-egy főre vetítve. Dr. B. F.: — Akkor az ér- dekegyéztető fórum felhívta erre a téesz vezetésének figyelmét, de gyakorlatilag elutasításban volt részünk. B. L.: — Felvetettük, hogy az úgynevezett Henrik-dűlő- ben — amelyet a farmergazdaságoknak jelöltek ki — a kárpótlásra jogosultak nem kaptak földet. Ezt a téesz tagi földalapnak különítette el. A második ülésen már kitűnt, hogy nem jól számoltak és úgy mondták, nyugodtan lehet még 100 hektárt kijelölni. Meg is történt, s ha jól emlékszem 116 hektárt jelöltünk meg a térképen. A reformátuskovácsházi, azaz orosházi út Szárazér felőli részén a tagoknak 34—35 telket kijelöltek. Hogy ne károsodjon senki, javasoltam, kössünk egyezséget: ebben arányosan vegyenek részt a kárpótlásra jogosultak és a szövetkezeti tagok. Sajnos elvetették, nem szavaztuk meg. A határozat végül mégis — amit a téesz felvezetett — kisebb korrigálásokkal megszületett. Sz. D.: — Az elfogadott egyezséget a Békés Megyei Kárpótlási Hivatal nem hagyta jóvá. A téesznek felhívták a figyelmét á tagi földalap szabályoknak megfelelő képzésére, amelyre két hetet adtak. A téesz jellemzően nem tett eleget a felszólításnak. N. A.: — Mint az önkormányzat képviselője elmondhatom, hogy megbízottunk is jelen van a bizottságban, ismerjük a gondokat. Részt veszünk a munkában, technikai segítséget tudunk nyújtani, illetve a városrendezési tervben a korábban meghatározott területeket biztosítjuk. A téesz hozzáállásáról csak annyit, hogy idén a hallgatólagosan elfogadott pedagógus-földjeinket kértük 10 hektárral kiegészíteni, de ettől is elzárkóztak. Dr. B. F.: — A kárpótlási hivatal azt is jelezte, ha nem tesznek eleget a felszólításnak, akkor hivatalból a jogszabály alapján képzett földalapot hagyják jóvá. Ez meg is történt. De a téesz megfellebbezte és így került másodfokon az ügy az Országos Kárpótlási Hivatalhoz. Ott felülvizsgálták az ügyet, majd helyben hagyták a megyei hivatal első fokon hozott határozatát. Ám jogorvoslati lehetőségként a határozat ellen 30 napon belül bírói út igénybevételére van lehetőség. Munkánk továbbvitele érdekében — mivel a végleges földalap kijelölése még a helyi érdekegyeztető fórum hatáskörébe tartozik — Szedlacsek úrral fogalmaztunk egy levelet, amelyben kértük a téesz-elnö- köt konkrét nyilatkozatra. hogy kíván-e a jogorvoslati lehetőséggel élni. Válasz nem jött, ezért személyesen is felkerestük. A beszélgetéskor úgy nyilatkozott, hogy ő a tagok és alkalmazottak érdekeit képviseli, a földalapot szerintük jól képezték, ebből adódóan kötelessége a bírósághoz fordulni. Mi elmondtuk aggályunkat; ha nincs jogerős határozat, nyilvánvalóan nem kerülhet sor az árverésre sem. Felvilágosított, hogy nem jól tudjuk, mert a többi elfogadott táblára meg lehet kezdeni a licitet. Megállapodtunk, hogy külön-külön felkeressük a megyei hivatal elnökét az ügy tisztázására. B. L.: — Személyesen jártam Gondos úrnál Békéscsabán, elmondva, ha ez így igaz, akkor nekünk is megfelel a dolog, a vitatott táblát függőben hagyjuk. A válasz szerint az elképzelést logikailag meg lehetne valósítani, de a törvény nem engedi. Történetesen, ha a bíróság változtatásokat eszközöl, akkor sok embert becsapnánk. A hivatal felelősséggel tartozik és ez a „játék” nem lenne törvényes. Közben az is kiderült, hogy a téesz — ígérete ellenére! —- fel sem hívta a megyei hivatalt, csak jóval később. Az árverés elmaradásának ezek szerint a legfontosabb akadálya a kárpótlási hivatal és a téesz közötti jogvita. Mi építő szándékkal, minden egyéb érzelmet félretéve mentünk a téesz tisztségviselőihez. Úgy érezzük, megtettünk mindent, hogy az a 365 kárpótlásra váró, aki a gyorsított ügyintézést választotta, ne csalódjon. Ezután is igyekszünk, de amennyiben a téesz bírósághoz fordul, egészen biztos, hogy az idén árverés nem lesz. Ezért szeretnénk ha nem a bizottságot marasztalnák el, másrészt megnyugtatni az embereket, hogy földalap van elég, nehogy a túlhevített érzelmek bárkit is meggondolatlan lépésre ragadtassanak. Az elhangzottakhoz csak annyit, hogy a téma teljes körű bemutatásához szükséges lenne a másik fél nyilatkozata is, amelynek közlésére a közeljövőben örömmel vállalkoznánk. Halasi Mária Szőnyegeink Nem más történt mint az, hogy Kétegyhá- zán felhajtották a szőnyeget. Alóla évtizedes szemét zúdult ki, amit már nem lehetett visszasepregetni még új seprővel sem. Sok ilyen „szőnyeghajtogatás” folyik, amelyek mindegyike régi és frissen eldugdosott szeméthalmokat tár fel a nyilvánosság előtt. Ez rendjén is lenne, hiszen takarítani kell, a haj csak az, hogy vagy másik szőnyeg alá akarjuk terelgetni lomjainkat, vagy rámeredve — takarítás helyett — bűnbakot keresünk. Lapozgatom a leveleket, amelyek a szeptember 8-i, kétegyházi események hatására íródtak. Mindegyik a rombolás, gyújtogatás előzményeit tárja fel, és a félelmet, amelyben kénytelen volt élni egy egész település néhány garázda, erőszakos ember miatt. A konkrét eseteket leíró bűnlajstromok egyeznek, és elképesztő történéseket elevenítenek meg. Villával fejbe szúrtak egy idős embert, megfenyegették a családját, s kilátásba helyezték neki, hogy a házát isfelgyújtják, ha szólni mer. Összeverték azt is, aki dízel autójából nem adott benzint, mondván, az más típusú autóba úgyse jó, s hogy meggyőzőbb legyen „kioktatása”, még idős anyósát is helyben hagyták alaposan. A szomszéd, aki segítségükre sietett, egy megnövelt létszámú, visszatérő seregtől szenvedhetett. Négy rendőrségi kocsi is megjelent, de feljelentést — a hatásos kioktatás miatt — senki nem mert tenni. És azon a településen évek óta nem. A Papp-réten széthordott tanya tulajdonosa sem, akinek ellopták a szénáját, az összevert tűzoltó sem, a megvert kocsmáros vagy a meglopott boltos sem. De hallgattak a birkáiktól, lovaiktól megfosztottak is. Az, akinek majdnem levágták a fejét, örült, hogy a nyakán maradt, dehogy jártatta a száját. Ha mégis történt valami, s netán bíróságra jutott egy ügy? Annyi tanú akadt — sógor, koma, jó barát—, hogy a folyosón nem leheti közlekedni. Nem egy per azzal végződött, hogy végül eljárás indult az intézkedő rendőr ellen, akinek,,kegyetlenkedéséről” sivalkodó asszonyok kórusa rántotta le a leplet. És jön a levélírók végkövetkeztetése. , Mindezeket megelégelve jutott el Kétegy- háza lakossága a kedd éjszakai felelősségre vonáshoz. Ezért nem a félelmek légkörében, életveszélyes fenyegetések közepette élő lakosság végrehajtást vállaló részét terheli a felelősség, hanem talán azokat, akik a törvénysértéseket nem akadályozták meg, holott ez lett volna a kötelességük.” Egy másik levélíró így fogalmaz: ,,A békés egymás mellett élés járna egy falunak. De járna ennek az egész elmaradott térségnek, ahogyan pár évvel ezelőtti — ebben a megítélésben semmi sem változott — megyeházi fejlesztési térképeken szeÚt a jövőbe? Az 1996-os budapesti Expo idézhetetlenül semmitmondó jelmondata helyett — hírek szerint — valami könnyebben emészthetőt találtak ki: „Utak a jövőbe.” Csak remélni tudjuk, hogy a szlogen szerzői nem ezt, a Gyuláról Nyugat felé vezető utat választották modellül... FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER replünk. Mitől vagyunk elmaradottak? Attól, hogy elhagytak bennünket, hadd főjünk a saját levünkben. Attól, hogy nincs elég gázvezeték, szennyvízcsatorna, falvak tömegében rendfenntartó rendőrség, és sajnos, nincs igazság. ” Igazság... Abba beletartozik K. Sándoré is. Aki 14 éves kora óta dolgozik, s aki becsülettel nevelte fel két gyerekét, s aki most munkanélküliként arra az elhatározásra jutott, hogy testétfelajánlja az orvos- tudománynak kutatási célokra, csakel tudja tartani a családját. Mert lopni nem akar. De K. Sándornak nem ez fáj a legjobban. Hanem az, hogy két gyermekét — akik szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebükben munkanélküliek — rendre megalázzák a szórakozóhelyek ajtajában, színük miatt be sem engedik őket, vagy éppen elkapja egy rendőrjárőr, amely tévedésére rájőve — két hónap múltán! — adja vissza a lopottnak hitt aranyláncot a fiának, elnézést sem kérve. Igazság? Hol van? Talán abban, hogy nem kellett volna ország-világ előtt felmutatni ezeket az évek óta forrongó, és tűzbe, rombolásba torkolló félelmeket, indulatokat? Még mindig ott tartanánk, hogy a gépet kel! összetörni, ha nem jut munka, ahogy azt tették a XVII. századvég Angliájában az elkeseredett munkások? Csak éppen most a sajtót téve felelőssé, úgy általában, ahogy általában cigány ózunk, rendőrözünk, kommunistázunk ésfasisztázunk. Látszólag nem illeszthetők össze — s óvnak is tőle—Kétegyháza, Túra, sem az egyre szaporodó rendőrverés, sem a szélsőségeket harsogó Tanulmány, sem a skinhead igazságosztás. Ezeket is csak a szen- zációhajhász sajtó fújja fel, s a minden sunyiságra képes ellenzéki pártok. Hazánkban szerencsére béke van. Ha egyre kevesebbeknek is, de még van mit enni, sőt, mind több nyugati kocsi száguldozik útjainkon, áruktól roskadoznak a boltok polcai, választhatunk szépségkirálynőket, azt olvasunk és írunk, amit akarunk, s úgy cselekszünk, ahogy akarunk. Márpedig ez utóbbival baj van. Tudnunk kell, hogy alkotmányos rend uralkodik Magyarországon. Van demokratikus alkotmányunk, vannak törvényeink, amelyek szerint élnünk kell. Mert ha nem így teszünk, elszabadul a pokol. S ha nem tartjuk megfelelőnek, elégségesnek törvényeinket, meg lehet változtatni őket. Persze ott, ahol annak helye van: a Parlamentben. Ezért tartja a jó nép a politikusokat. Ez az ő felelősségük, s rajtuk kell számon kérni. Meg is van hozzá az eszközünk. Az egyik ilyen eszköz a szőnyegemelgetés lehet, a másik, s talán a meggondolandóbb, a szavazás. Jó lenne ez utóbbival élni, amikor eljön az ideje. B. Sajti Emese Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései Szigorú figyelmeztetés jAnnak ellenére/ hogy'Vo^cfyéxvxJózsef/ 3> osztályba lépett tanuló ellenőrző könyve mans hemzseg a tanári bejegyzésektől/ mintáz osztály főnöke/ kénytelen vagy ok— a legutóbbi napokon tanúsított magata^ta- sa miatt— újra szigorú figyelmeztetésben részesíteni. AJ evezett diák ismételten megszegte az iskolában foganatosított magatartási szabályokat/ úgy mint: *1. ;A tanítási órán— megbontva a rendet — soron kívül jelentkezett/ majd ezután 2. megengedhetetlen hangnemben beszélt az osztályfőnökével/ ami a legsúlyosabb fegyelmezetlenségek közé tartozik/ ezzel egyidejűleg 3. általa nem kedvelt osztálytársait — 36 3oross “Pétert és ^Jeszenszky é^ézát — kizárásra javasolta/ még inkább nem kedvelt osztálytársát/ Horn gyulát pedig becsmérlő szavakkal illette/ 4. a szomszédos/ szlovák tanítási nyelvű iskolával kapcsolatban olyan megjegyzéseket tett/ ami árthat a két iskola javuló kapcsolatának. Xanulónk magatartása súlyosan veszélyezteti az osztály egységét/ iskolánk jó hírnevét/ az osztályfőnöke személye körül kialakult bizalmat és a szomszédos iskolákkal való viszonyt/ ezért mindenképpen szükségesnek tartom vele szemben a szigorú figyel meztetést. Szabad Gyöuay OSZTÁLYFŐNÖK 37
