Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
Alkalmas-e a gyulai kórház egy gyógyszertár működtetésére? Patikától eltiltott övezet Ki tudja, hány fejfájás elleni pirulát nyeltek le az elmúlt másfél évben azok az orvosok, gyógyszerészek, akik a gyulai, békéscsabai és orosházi kórházi gyógyszertárak létesítésének ügyével foglalkoznak. Jómagam leginkább olyan szerre vágynék, mely segítene elfeledni újsütetű tapasztalataimat: a patika is üzlet. S talán nem is akármilyen. A megye három kórháza — a betegek és önmaga érdekében — szívesen létesítene területén üdvös, hasznos gyógyszertárat, ám ez tólük mindeddig megtagadtatott. A miértjeinkre a Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórházában kerestük a választ. Két éve is lehet annak, hogy kipattant az isteni szikra a gyulai kórháziak agyából: miért ne javíthatnák az ellátás színvonalát egy olyan gyógyszertár működtetésével, mely a kórház területén található. Az egyre elviselhetetlenebb anyagi helyzetbe kerülő kórháznak ez, -— nem költségvetésből származó — bevételt jelentene, a Biharugrára vagy máshová mentővel hazaszállított betegnek pedig otthonában nem másnap kellene rádöbbennie: utazhat vissza Gyulára a helyben beszerezhetetlen gyógyszerét kiváltani. Étvágygerjesztő A múlt év elején néhány magángyógyszertár-nyitási kísérlet is megfogalmazódott a gyulai kórházban. Ez az ötlet hasznosságára és életképességére mutat. Ám a kórház nem kívánt lemondani a patikafenntartás előnyeiről. Rövidesen meg is találták a legalkalmasabb helyet a rendelőintézeti tömb földszintjén. Később kiderült: ami a legjobb hely lenne a gyógyszertár-létesítés szempontjából, azt a legrosszabbnak ítélte az engedélyezésre jogosult megyei tisztifőgyógyszerész. Ugyanis túl könnyen megközelíthető volna. Még tavaly májusban a dologban állást foglalt dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerész Kamara (MGYK) elnöke, azt írta, hogy közforgalmú intézeti gyógyszertár létesítése esetén lehetőleg a kórházzal munkaviszonyban álló patikusok kapják meg az üzemeltetési jogot. Mint írta, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) véleménye ugyanez. Erre alapozva dr. Kander Zoltán, a kórház orvos-igazgatója levélben fordult gyógyszerészeihez: vállalkozzanak a gyógyszertár üzemeltetésére. „Működési elvként az igazgatóság az egyéni vagy társas vállalkozási formát határozta meg. A kórház a helyiségen és a közműellátáson kívül mást nem biztosít, és pályázati alapon bérleti díjra tart igény” — írja. Hogy ne álljon meg az élet, a gyulaiak elkérték azt a szakmai, műszaki programot, amelyet az orosházi kórház dolgozott ki hasonló gyógyszer- tár létrehozására. Még mindig 1991-ben, július 5-én a gyulaiak megkapták az OGYI véleményezését. Ebben a következők állnak: ,A kórház területén működő járóbeteg-ellátó intézményekben kezelt betegek, valamint a betegosztályokról távozó betegek és a kórházi dolgozók gyógyszerellátására irányuló törekvésük megvalósítása a betegellátást javítaná... Kidolgozásra kerültek a Nemzeti Megújhodás Programjának gyógyszerügyi tézisei, amelyek köJl. Az igazi konkurencia Pálfi István: „...már nem fogok változtatni” FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER zött—a kórházi orvosokkal teljes egyetértésben — elfogadásra került, hogy a kórházi gyógyszertár is kérhet és kaphat jogot arra, hogy közforgalmú gyógyszertárként is működhessen." Lázcsillapító Az idézet önmagáért beszél. Mindenféle mellékes szempont helyett a célszerűség szakmai indokait jeleníti meg. De nem élnénk Magyarországon, ha ilyen egyszerű lenne a dolog. Az orvos-igazgató a múlt év szeptemberében a frissen kinevezett megyei tisztifőgyógyszerész, Pálfi István véleményét kérte elképzeléseikről. Úgy tűnt, hogy az ötlet elnyerte Pálfi István tetszését. Idén februárban felgyorsultak az események. Dr. Kander Zoltán levelet írt dr. Paál Tamásnak, a magyar gyógyszerészek „karmesterének”, az országos tisztifőgyógyszerésznek, melyben a támogatását kérte. Ezt a levelet a megyei tisztifőgyógyszerészhez is eljuttatta. Március 3-án ez utóbbitól érkezett válasz. ,,Kérelmükből egyértelműen következik, hogy a tervezett közforgalmú gyógyszertár elhelyezése nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy rendes közforgalmú gyógyszertárként... működjék. Ezért az adott helyen a létesítést nem tartom indokoltnak.” — írja. Na, bumm! Lehet, hogy ez a legfontosabb?! Közben a kamara elnöksége hozzálátott a maga „gyógyírének” kikeveréséhez. Egy még el nem fogadott gyógyszerészeti törvényre hivatkozva mondta ki a kórházi patikák zártforgalmú- ságát, korlátozott vényforgalmazási lehetőségét. Végre szó esik a lényegről is: „Mivel a szakmai és a gazdasági felelősség vállalása a gyógyszerészé, a feltételrendszer biztosítója az intézet, a keletkezett haszon megosztását az alábbiak szerint javasoljuk: 51 százalék gyógyszertár, 49 százalék kórház. ” Március 27-én összeülnek az ügyben a Népjóléti Minisztérium, az ÁNTSZ, a társadalombiztosítás és a gyógyszerész kamara szakemberei. Mindent meggondolva és mindent megfontolva kimondják: ,A járóbeteg-ellátást végző gyógyszertári részleg az intézeti gyógyszertár részeként működik. Feladata a kórházi ápolás után elbocsátott betegek, valamint a kórház személyi állománya részére—orvosi vényre—gyógyszerek, gyógyászati anyagok és gyógyítás céljára szánt eszközök kiadása.” Ä kecske is jól lakhat, a káposzta is megmaradhat... Április 6-án a három orvos-igazgató — dr. Kander Zoltán, dr. Hampel Ferenc és dr. Gömöri Gábor — közös levelet küld Pálfi Istvánhoz. A kórházi patika elismert és vitathatatlan hasznosságát említik, s hozzáteszik: „Fentiek megvalósítása ugyanakkor megyén belül akadályba ütközik, mivel Ón, mint tisztifőgyógyszerész ez irányú kérelmeinket szakmai megindoklás és támogatás nélkül terjeszti az Országos Gyógyszerészeti Intézet felé. Kórházainknak ez rendkívül sérelmes és érthetetlen, ezért egyöntetű tiltakozásunkat fejezzük ki ezen eljárással kapcsolatosan.” Gyomorpanaszokra Mintha kígyó marta volna meg Pálfi Istvánt. Idézünk válaszából! „...az Önök által vezetett intézeteknek sajnos nem a közforgalmú gyógyszertár megnyitása a legakutabb problémája. Inkább annak tekinthető az ok, amiért ragaszkodnak a közforgalmú gyógyszertár megnyitásához. Itt az Önök által indokként le nem írt, de szóban több alkalommal is elmondott okokra gondolok. Ezt én sem vagyok hivatott és hajlandó leírni. ...tudomásom szerint... a csak fekvőbeteg gyógyintézetekben alkalmazható gyógyszerekkel el kell látniuk a távozó beteget, a közforgalomban is beszerezhető gyógyszert pedig a távozó beteg (illen’e hozzátartozója) beszerezheti a mindhárom intézettől elérhető (Orosházán mintegy 200 méter, Békéscsabán és Gyulán pedig egy kilométernél jóval közelebb) távolságra lévő állami közforgalmú gyógyszer- tárból. A biztonságos beszerzésről? Miből tetszenek azt gondolni, hogy az országban beszerezhető gyógyszer biztosabban kapható a kérelmezett gyógyszertárakban...? ...fekvőbeteg-ellátó gyógyító intézménynek nem vállalkozásból származó nyereség ad működési biztonságot! Ilyen törekvésekkel szemben Önöknek Kötelességük tiltakozni!... Uraim! A megoldást ne a gyógyszer-kiskereskedelemben keressék. Annak a területnek megvannak az egyetemi végzettségű, hozzáértő — arra hivatott — művelői, akik — természetesen nem kívánnak orvosi rendelőt működtetni... esetleg vényírással foglalkozni túlórában. Kifogásom és elutasító nyilatkozatom indítékát az előzőekben már részletezett, de itt összefoglalóként megismételt tényekben látom: — Az Intézeti gyógyszerészek méltatlanul alacsony munkabérét nem túlórázással megkeresett mellékjövedelemmel kell pótolni. — Az Intézet működéséhez szükséges pénzeszközöket nem a gyógyszer-kiskereskedelem jövedelméből kell megteremteni... — ...olyan helyre terveztették a közforgalmú gyógyszertárat, ahol az ún. korlátozott vényforgalom nem tartható be... a gyógyszerésznek nincs joga ahhoz, hogy az egyébként szabályos vények között válogasson, mit ad ki, mit nem!” Ezek lennének a szakmai okok!? Már abban sem biztos az ember, hogy a tisztifőgyógyszerész úr —sajátos stílusában — a maga portája előtt söprögetett-e? Vérnyomás-szabályozó Dörzsöljék meg a szemüket: április 28-án Kander doktor tiszteletteljes hangú kérelemmel fordult Pálfi Istvánhoz. A gyógyszer- tár engedélyezését kérte. A határozat: nem. Miért? „Mivel — a mai napig—a népjóléti miniszter a fentebb hivatkozott 49/1990. (IX. 5.) Komi. sz. rendelet 4. paragrafus a) pontjában foglaltakat nem határozta meg, nyilvánvaló, hogy hiányzik az a jogszabály, amely közforgalmú gyógyszertár felállításának feltételeit rögzíti. Jogszabályi rendelkezés hiányában döntésem alapja a Magyar Gyógyszerész Kamara 1992. március27-eiállásfoglalása. ” Persze, ha ismernénk Náncsi néni ez ügyre vonatkozó állás- foglalását, az államigazgatási szerv bizonyára azt is figyelembe vette volna. A kórházban is így gondolhatták: fellebbeztek. A másodfokon eljáró országos főgyógyszerész döntése: „Az l.fokú határozatot megsemmisítem és utasítom az elsőfokon eljárt ANTSZ Békés Megyei Intézetét, illetve a megyei tisztifőgyógyszerészt új eljárás lefolytatására... Fellebbezésében a kórház helyesen állapította meg egyébként, hogy elutasítás alapja nem lehet csupán az, hogy ún. »joghézag« lenne, és egy gyógyszerészkamarai »Állásfoglalás« nem pótolhat jogszabályt.” A következő határozat augusztus 3-án született: nem, mivel— s ez korábban nem szerepelt az elutasítás nevesített indokaként — a „kérelmező kifejezetten »közforgalmú« intézeti gyógyszer- tár létesítését kérte.” Aztán újabb kérelem született, s újabb elutasítás. Görcsoldó Tegnap délelőtt helyszíni szemlére hívták a megyei főgyógyszerészt a gyulai kórházba. Az álláspontok mitsem közeledtek. De nem jártunk dolga végezetlenül, mert legalább Pálfi István véleményét közelebbről is megismerhettük. —Tavaly év elején Ön még egyetértett a gyógyszertár rendelő- intézet földszintjén történő elhelyezésével. Miért gondolta meg magát? — Ez még az OGYI és a partnerszervezetei között létrejött megállapodás előtt történt. — Vajon baj az, hogy a kórház területén nyílna akár egy közforgalmú gyógyszertár? — Baj. Fekvőbeteg intézetnek nem a gyógyszerellátás a feladata. —Ha a kórházzal szemben kívánna közforgalmú gyógyszertárat nyitni a kórház, azt engedélyezné? — Csak gyógyszerész kérhet engedélyt közforgalmú gyógyszertár üzemeltetésére. — A gyulai kórház gyakorlatilag reggeltől estig nyitva van a látogatók számára. Ha a gyógyszertárba betérő nem betegek kívánják beváltani receptjüket, megtagadják a kiszolgálásukat? — Ha olyan recept van a kezükben, amire a gyógyszer kiadható, megkapják. —Ön is említette, hogy fia és menye az egyik gyulai gyógyszer- tárban dolgozik. Ezért, és a kórháziak, valamint Ön között kialakult viszony miatt nem találja elfogultnak magát az eljárás lefolytatására? — Lehet, hogy igaza van. De én soha nem adtam fel az elveimből semmit. Ha este lefekszem, nyugodtan alszom, senkitől nem loptam el még tíz fillért sem. A nyugdíjig hátralévő két évben ezen már nem fogok változtatni. * * ¥ A tervezett patika kiürített helyén még megkérdeztem, hogy egy közforgalmú magángyógyszertárat engedélyeznének-e ott, ahol a kórház számára nem teszik lehetó'vé. Meglepetésre azt a választ kaptam, hogy igen. Persze nincs mit tenni, ha az ember nem ért a gyógyszerészet igazgatásához. A kórházból jövet elcsodálkoztam: kerítésen belül gyümölcsárudák, virágbolt, ajándékbolt, élelmiszerüzlet, büfék, könyvesbolt, újságos pavilon, sőt fodrászat található. Némi túlzással ebben a kórházban mindenhez hozzájuthat az ember, ha a pavilonok között — a gyógyítótevékenységet egyáltalán nem zavarva—sétálgat, csak éppen gyógyszerhez nem. Mit lehet tenni? Én mindenesetre utánajárok, hol juthatnék egy szem nyugtatóhoz... Kiss A. János
