Békés Megyei Hírlap, 1992. szeptember (47. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-09 / 213. szám
1992. szeptember 9., szerda MINDENT BELE Borszint után vízszint* ízletes csók a szájára Ismerkedés az asztali fehér „Leánykával’ Ámulatból kábulatba A „Leányka” túl tüzes volt FOTÓ: FAZEKAS FERENC ANGOL TOP 10 1. SNAP (RHYTHM IS A DANCER) 2. MADONNA (THIS USED TO BE MY PLAYGROUND) 3. DOUBLE YOU (PLEASE DON T GO) 4. ERASURE (ABB A-ESQUE) 5. DR. ALBAN (IT’S MY LIFE) 6. ROXETTE (HOW DO YOU DO) 7. F. MERCURY & M. CABALLE (BARCELONA) 8. GUNS N’ ROSES (KNOCKIN’ ON HEAVEN S DOOR) 9. GEORGE MICHAEL (TOOFUNKY) 10. PRINCE & TNPG (SEXY MF/STROLLIN’) USA SLÁGERLISTA 1. BO YS IL MEN (END OF THE ROAD) 2. T.L.C. (BABY-BABY-BABY) 3. MADONNA (THIS USED TO BE MY PLAYGROUND) 4. GUNS N’ROSES (NOVEMBER RAIN) 5. SIRMIX-A-LOT (BABY GOT BACK) 6. TOM COCHRANE (LIFE IS A HIGHWAY) 7. EN VOGUE (GIVING HIM SOMETHING HE CAN FEEL) 8. JON SECADA(JUST ANOTHER DAY) 9. BILLY RAY CYRUS (ACHY BREAKY HEART) 10. SHAKESPEARE SISTER (STAY) Kéthetes cipő A képen látható sportcipővel állított be szerkesztőségünkbe egy békéscsabai édesanya. Tizenöt éves gyermeke részére vásárolta 1950 forintért az Univerzál Áruházban. A lábbeli két hét viselet után több helyen is kettévált, használhatatlan lett. A hölgy megpróbálta visszacserélni, de a Budapesti Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet a kifogást — jó nagy betűkkel kiemelve — alaptalannak ítélte. Àmikor a hölgy az eladótól tanácsot kért, hogy mit tehet még az ügyben, arrogánsán kérdezték tőle: „Nem tud olvasni a papírról, asszonyom?” A vásárlót ez a megjegyzés legalább annyira bántotta, mint a selejt cipő. Persze, azért felmerül az emberben az a kérdés is, hogy a KERMI szerint egy lábbeli „szavatossági ideje” csupán két hét? Ny. L. A kifogást alaptalannak ítélték FOTÓ: FAZEKAS FERENC Humor Pontos válasz — Meddig volt Ádám és Éva a paradicsomban? — kérdezi a pap a hittanórán Péterkétől. — Szeptember végéig, kérem —Ezt honnan vetted? —Mert akkor érik az alma. Mosoly — Kisasszony, ahogy elnézem a mosolyát, legszívesebben meghívnám magamhoz. — O, maga szoknyavadász! — Nem, csak fogorvos. Párbeszéd — Barátom, megnősültem... — Gratulálok. — A volt feleségemet vettem el. — Őszinte részvétem. — De a villáját rám íratta. — Gratulálok. — Sajnos a villa leégett. — Őszinte részvétem. . — De bennégett a feleségem is. — Gratulálok. Hej élet, diákélet 3/4 2. Végre megszólal a csengő. Nincs több óra, nincs több szorongás, vége egy hosszú, fáradt napnak. Pedig a szélrózsa minden irányába szárnyaló diákok számára most kezdődik egy új, még mozgalmasabb, még fárasztóbb. Vizsgáljuk meg egy átlagdiák programját! Elindul az utcán, korgó gyomorral, életunt arccal. Semmi sem jött össze ma. Nézi a kirakatokat, emberek jönnek-mennek, lökdösik, de ő fáradhatatlanul halad tovább. Megáll, fagyit venne. Persze nincs is pénz, hisz ma kellett menzadíjat is fizetni. Zsebre dugott kézzel vánszorog tovább. Utálja a szerdai napot, a töri atlasztól kezdve a tesi cuccáig mindent cipelnie kell. Végre elér a buszmegállóig. Persze csak 15 perc múlva jön egy megfelelő járat, azon is szardínia módjára préselődnek az emberek. Zsebtolvajok fürkésző szemei és az ellenőr erélyes hangja tűnik ki a busz fojtott mozgásaiból. Hozzá oda sem ér, leállnak egy férfival „beszélgetni”. Hazaér. Végre eszik egy kis hazait. Otthon még a paprikáskrumpli is jobban esik. Az órájára néz. Úristen! Már fél három és háromkor kezdődik az edzés! Diákocskánk^ nem botorkál már: száguld! Ő löki fel az-embereket, kikerülni nincs ideje őket. Aztán egy óra fizikai megterhelés. Ilyenkor jó, nem gondol az ember semmire, az agya eltompul. Az egész nap pihentetett izmok végre működésbe jönnek: érzik, nincsenek hiába. Mire feleszmél, már fél öt. Még jó, hogy Susan nem veszi komolyan a késést. 3/4 5-re beesik az angolórájára. Csodálkozik, egyesek mennyit tudnak már. De nem fér a fejébe, hogyan. Hisz ő is megtanulja a szavakat, meg a nyelvtant is, és mégsem érheti utol egynémelyik csoporttársát. Nem is foglalkozik már velük. Susan tapintatosan tudtára adja, hogy következő alkalommal fizessen a múlt havi órákéit. Csak el ne felejtse! 6-kor kissé rogyadozó lábakkal, de feláll és kitámolyog az utcára. Ismerősök jönnek szembe. A nagynéni a barátnőjével. Milyen jókor érkezik Kati néni! Egy tapodtat sem engedi hősünket. Elkezdi vég nélküli monológját, kérdésekkel bombázva őt, de mire egy választ ki lehetne nyögni, már Kati néni ismét beszél. Most különösen formában van és kísérleti alanyunk kétségbeesetten látja az ő buszát, amint megérkezik a közeli buszmegállóba és el is hagyja azt. Puff neki! Ilyenkor Kati nénivel ci- peltetné magát hazáig. És egyszer csak vége szakad a beszédáradatnak. Riadtan eszmél fel a nagy csendre. Kati néni újabb áldozatot talált magának, s most kiengedi karmaiból az elgémberedett zsákmányát. 3/4 7-re beesik az ajtón. Édesanyja ugyanolyan gyűrött, a húga nyavalyog, az apja nincs is otthon. Persze, az adó- tanácsadói tanfolyamról ilyenkor később jön haza. Leül vacsorázni, de telefonon keresik. Padtársa az, aki riadtan érdeklődik, hogy igaz- e, hogy törtből dogát írnak. Megnyugtatja, hogy igen. A párbeszéd további részleteit nem részletezem. Fél nyolckor hozzáfog torit tanulni. Tízre végez vele — ez a legfontosabb. Már csak biológia, fizika, angol és német van hátra. Véletlenszerűen elkezdi a fizikát, de 11 -kor már a transzformátor részeit önkívületben nézegeti. Hozzálát megkeresni az órát. Tűnődik, 1/2 5-re vagy 5-re húzza fel. Az utóbbinál dönt. Mégiscsak kerek szám! Fél tizenkettőre ágyba kerül, de már a fürdőkádban is aludt egy sort. Álmodik a diák. Hogy miről? Hát a nyári vakációról, amely oly hamar véget ért és még milyen messze van. T.J.
