Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

1992. augusztus 10., hétfő HAZAI TÜKÖR Este tízkor delel a Sánta koldus A nappalok tartama augusz­tusban még mindig hosszú, hó elején 15 órát, a hónap végén 13 és fél órát tartózkodik a Nap a horizont felett. A helyi dél és a közép dél Békéscsabán 31-én éppen megegyezik, vagyis 12 óra 36 perckor kö­vetkezik be, hiszen városunk Greenwichtől keletre fekszik 21 fokkal és közben a nyári időszámítást használjuk. 13-án már bevilágítja az egész éjszakát a telehold. 21- én hajnalban pedig ismét fél­holdat láthatunk. A Szaturnusz egész hónap folyamán kedvező helyzetben látszik a Bak csillagképben. Mint elsőrendű sárgás égitest 8-án kerül földközelbe, vagyis 1,3 milliárd km-re. 22-én este az Oroszlán csillagképben közvetlen napnyugta után két fényes bolygó látszólagos, szoros találkozásának le­hetünk szemtanúi. Bizonyára mindenki szíve­sen tölti augusztusi estéit a szabadban, hiszen 12-e körül az égbolt csillagai között ka­landozva több fényes fénycsí­kot figyelhetünk meg. Ez egy közismert meteorraj, a Persei- dák jelentkezésének idősza­ka, amikor a porszemcsényi méretű meteorok Földünkkel találkozva a légkörben feliz­zanak és fényjelenség mellett teljesen elégnek. Nyári éjszakák jellegzetes alakzata a három fehér színű, fényes csillagból álló Nagy nyári háromszög. A Vega a Lyra főcsillaga, az Allair a Sas csillagkép része, a Hattyúból pedig a Dcncb alkotja. Augusztus eleji estéken 22 órakor 15° magasan delel a Nyilas csillagkép. A Nap de­cemberben, a Hold pedig 8— 10-e között halad el csillagai fölött. Öt másodrendű csillaga egy kannát rajzol ki, ezért a tengeren túl Teáskannának is nevezik. Népünk Sánta kol­dus, vagy Koldusszekér elne­vezéssel illete. Zajácz György Útépítés az Újkígyósi és Csabaszabadi kereszteződés közötti útszakaszon FOTÓ: FAZEKAS FERENC „Az útalapból Önnek építjük!”— olvashatta a Hód­mezővásárhelyi Kőzútépítő Vállalat által kihelyezett táb­lán az, aki a napokban az Újkí­gyósi és a Csabaszabadi útsza­kaszon közlekedett. Végre va­lami, ami mindannyiunknak hasznos és talán a gépkocsi­adót sem fizetjük hiába! — hallottuk a megjegyzéseket, miközben néhány pillanatra megállásra kényszerültünk az építéskezés előtti útszaka­szon. Mit takar valójában ez a felirat? — kérdeztük telefo­non Puskás Sándor főépítés­vezetőtől. — Versenytárgyalást írtak ki az útalap terhére a 44,32-es jelű út 14,3—17,8 kilométeres szelvényének burkolatmeg­erősítési munkáira, amelyet vállalatunk nyert el. Két hó­nappal ezelőtt megtörtént a szerződéskötés, amelyben a vállalási öszeg bruttó 21,2 mil­lió forint volt — mondja elöl­járóban Puskás Sándor, mai így folytatja: a 3,5 km hossz Uprkolatmegerősítés két rétec'í ben történt. Az első réteg az úgynevezett U—12-es jelű aszfalt 2100 tonna mennyiség­ben, a felső kopóréteg AB— 12-es minőség 2050 tonna mennyiségben került kiterítés­re. Megmozgattunk 1600 négyzetméter földet, valamint útkorrekciót hajtottunk végre, azaz a kanyarban kiszélesí­tettük az útszakaszt. A mun­kák befejezése után elvileg 10 évig nem lesz szükség ezen rész felújítására. Végül még annyit, hogy a megyében több helyen is ter­vezünk hasonló építkezést az útalap terhére. így például Kö- Vösladány és Köröstarcsa kö­zött, a44-es út bevezető szaka­szán, Orosháza belterülete és a megyehatár közötti szaka­szon. H. M. A hír igaz, de nem Ibrnádó, hanem Ibledo Nem csoda, hogy érzékenyek az emberek, s talán a kelleténél is dúsabban működik a fantáziájuk. Most éppen azon háborodott fel az egyik ismerősöm, hogy a ko­moly anyagi gondokkal küszkö­dő növényegészségügyi hálózat legsürgetőbb feladata mind a húsz állomásnak egy spanyol gyártmányú Tornádó típusú sze­mélygépkocsit vásárolni. Dara­bonként kétmillióéit. A valóban meglepő hír nyo­mába eredtünk, s a haraszt ka­pirgálása során a következő igazságmagvakat találtuk. A Békés Megyei Növényegész- ségügyi és Talajvédelmi Állo­más igazgatóhelyettese, Halmá- gyi Tibor hallott valamit haran­gozni a dologról, de mert köz­ponti intézkedésről van szó, kér­te, hívjuk fel az FM illetékes főosztályát. Ott dr. Lánszki Imre főosztályvezető a következő tá­jékoztatást adta. — A hírből annyi igaz, hogy minden állomás kap 500 ezer forintot gépkocsivásárlásra. Az kétségtelen, hogy szempontként azt a javaslatot adtuk ellátó szer­vezetünknek, hogy az egységes szervizelés érdekében azonos tí­pusú gépkocsikat vegyenek. — Netán spanyol gyártmá­nyú Tornádókat? — Nem Tornádó, hanem To­ledo márkáról van szó, amely Volkswagen típusú, viszonylag olcsó személyautó. A hírből egyébként összesen ennyi igaz. B. S. E. Pierre Pescer: Kaland a levegőben 7. Ragyogott a nap. Mrs. Hobson ajka kettényílt kicsit és úgy meredt ki az ablakon. Mr. Hobson gyorsan becsukta a szemét, nehogy néhány várat­lan keresztkérdést kapjon. Azonban végzetét nem kerülte el. — Ilyen gyönyörű napfény­ben te tudsz aludni? — kapta az első kérdést. Mr. Hobson mélyet sóhaj­tott. Rettentő nyomást érzett a szívén ha arra gondolt, hogy ezzel a nővel egy hosszú életet kell majd leélnie..., mert nem szerette a feleségét. Igaz, hogy nem is gyűlölte, de közömbös. Családi érdek volt ez a házas­ság. A Hobson selyemáruház, az apja vállalata, amelynek ő is társtulajdonosa volt, erősen gyengült az utóbbi időben. És egyre erősebb lett, egyre nagy­szerűbb hímévre kapott a kon- kurrens. A Werner selyemáru­ház. Különféle akadályokat legkönnyebben az érdekek összeegyeztetésével lehet eltüntetni. Itt is olyasmi tör­tént. Mister Wememek lánya volt, mr. Hobsonnak fia. Itt volt a megoldás. A fiatal Hobson nem szeret­te a lányt, de nagyon jól tudta, hogy mi múlik ezen a házassá­gon. És vannak dolgok, ame­lyek erősebbek a szerelemnél, így lettek házaspár. És így utaznak nászútjukra... És így sóhajt most Mr. Hobson olyan mélyet, hogy majdnem vihar­ba kerül miatta a gép. Miss Parker egyszerre hal­kan megszólal. Kötelessége szerint megkérdezte: — Óhajtja valaki a rádiót? Mr. Maxbell fásultan bó­lint: ?— Kinyithatná, kérem... úgyis unalmas a motor berre­gése. Senki nem tesz ellenvetést. Stimson nem sokat törődik ve­le, hogy szól a rádió vagy sem, a többiek kibámulnak az abla­kon. Johnson nem túl boldog, hogy esetleg zene nyekereg majd a fülébe, amikor feje majd szétpattan a temérdek gondolattól, azonban nem akar ujjat húzni az egyik utas­sal. Miss Parker a rádióhoz lép és felkattantja. New York szó­lal meg a következő pillanat­ban. A szpíker a híreket olvas­sa: „...tehát elmarad. A jegye­ket a varieté igazgatósága kí­vánó tára visszaváltja, esetleg becseréli valamelyik más es­tén megtartandó előadásra. Más. Mr. Cunnington az alsó­házban elmondotta páratlan várakozást felkeltő beszédét. Mr. Cunnington beszédében hangsúlyozta... ” Miss Parker lehunyja egy pillanatra a szemét, aztán fel­néz és végigszalad pillantása az utasokon. Valamennyien unatkozni látszanak, csak Maxbell figyel összevont szemöldökkel Mr. Cunning­ton beszédének lényegére... azonban csak látszólag figyel, valójában egyetlen szót nem ért belőle és miss Parker lábát nézi. A stewardess pillantása Tom Pettersonon állapodik meg, a fiatal ember kissé oldalt tartja fejét és kinéz az ablakon. A szpíker tovább olvas. „...Tomboló lelkesedés kö­zepette fejezte be beszédét a képviselő. Utána más interpel­lációk következtek, amelyek a mérsékelt érdeklődés jegyé­ben peregtek le. Más. Westill rágógumi világmárka. Westill rágógumi világmárka. Más. Körözést adunk... körözést adunk... Ma reggel megszökött New York területéről Tom At­kinson, a Samuel Barrisson hajózási, teherfuvarozási vál­lalat tisztviselője. Harminc- ötezer dollárt sikkasztott. Hi­hetőleg Európa felé szökött. Személyleírása: magas, haja gesztenyebarna, különösebb ismertetőjele nincs. Halló, halló, körözést adunk... körö­zést adunk. ..Ma reggel... Miss Parker most elhalvá­nyodott. Egyetlen pillanat alatt tisztában volt azzal, hogy azt az egy dollár negyven cen­tet, amelyet most a zsebében csörget, a sikkasztótói kapta. Elég volt egyetlen pillantást vetni Tom Pettersonra. A fia­talember rákvörös volt és a hallatlan lelki izgalomban sze­me is könnybelábadt. Gyorsan lehajtotta a fejét és maga elé meredt a kis vörös szőnyegre. Miss Parker csendben elfor­dult és kinézett az ablakon. A szpíker befejezte a körözést és ezzel a híradást is. Pár pillanat múlva tánczene ömlött el a gépben... ..good bye, Johnny, good by- Johnny... Ütemes, gunyoros slowfox. Miss Parker nagyon szerette a zenét és rendes körülmények között odaadóan tudott rá fi­gyelni. Most azonban egyetlen hangot sem hallott belőle. Szüntelenül az elvörösödő fia­talembert látta maga előtt. Tom Atkinsont, a sikkasztót... Szérencsétlen. Mi lesz a sorsa? Valószínű, hogy Hawaiban már hatósági emberek várnak íékés MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják Nem vagyok állat- és kutyaellenes Július 13-án jelent meg levelem Áldatlan-álmatlan éjszakák cím alatt, s július 30-án „ellenlevelet” olvashattam újságunkban. Újra és újra elolvastam cikkemet, de nem értem, melyik az a mondat, amelyből a tisztelt válaszoló azt érezhette, állat- és kutyaellenes vagyok. Miért írja, hogy reméli, még nem nyírták ki a kutyust? Ki követelte, hogy pusztítsák el a kutyát?! Csupán az ezért felelős önkormányzati dolgozó hozzáállása bosszantott fel. Azt kértük, VITESSÉK el a kutyát, ALTATÓ lövedékről írtam, a húsos ketrecet is az ELSZÁLLÍTÁS módjául jelöltem meg. Miért akart engem bárki szadista állatkínzó színben feltüntetni csak azért, mert egy közterületen kódorgó, bicikliseket megtáma­dó, esetlegesen veszett kutyát el szerettem volna vitetni egy olyan helyre, ahol naponta többször kap enni, gondoskodnak a rend­szeres védőoltásáról, fedél van a feje fölött? Miért ítélkezik felettem olyan valaki, aki nem tudja, hogy másfél éves kisfiámmal naponta megnézzük az Élővíz-csatorna partján a kacsákat, rigó­kat, békákat, megfigyelünk minden főtéri galambot, minden hangyát, katicabogarat, lepkét. Nemcsak az állatok szeretetére nevelem a gyermekemet, de azt sem engedem meg neki, hogy a növényeket, virágokat letörje, tépkedje. Mi ez, ha nem a termé­szet szeretetére, a környezet védelmére való nevelés? Azért az nem véletlen, hogy bejelentésünk után úgy két héttel (július 10-én) a Békési Szuperinfóban a következő felhívás jelent meg: Felhívás! Békés Város Polgármesteri Hivatala felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy kutya veszettség miatt ebzárlatot rendel el. Az ebzárlat ideje 90 nap, kutya közterületen csak szigorúan pórázon és szájkosárral tartózkodhat. Tekintettel a veszettség emberre való veszélyességére, felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy há­rom hónapos életkortól az oltatlan ebeket mielőbb, saját ér­dekükben oltassák be ! A szükségtelen, megunt kutyákat kérjük, ne eresszék szél­nek, hanem jelentsék a Polgármesteri Hivatalnál. A Polgár- mesteri Hivatal gondoskodik elszállításukról. Azóta a kutyánkat valóban elvitték; remélem, egy szőrszála sem görbült meg. S ha a hivatal rögtön így állt volna a kérésünk­höz, nem íródott volna előző levelem. Csak azért, mert valaki kifogásol valamilyen intézkedést vagy- nem intézkedést (állítólag szólásszabadság van), talán nem kellene ketrecbe zárni és fenevadnak tekinteni. Némethné Hajdú Anna Gyűjtés Kaszaperen A kaszaperi művelődési ház keretén belül működő nyugdíjasklub az elmúlt évben belépett az „Eletet az éveknek” Nyugdíjas Klub Országos Szövetségébe. A közelmúltban az ő felhívásuknak tettünk eleget akkor, amikor gyűjtési akciót hirdettünk meg Kaszaperen a menekültek segítésére. Eredmény: a háromnapos akció alatt több mázsa ruhanemű, cipő gyűlt össze, ezenkívül mosószereket, élelmet, több doboz konzervet, játékot juttattunk el személyesen a békéscsabai Kétegyházi úti központba. Ezúton köszönjük minden kaszaperi lakosnak az azonnali segítséget. . Nyugdíjasklub, Kaszaper rá. A körözés szétfutott. Ha­csak... talán mégis téved. Kiímbolygott a folyosóra, ahol a falra ki volt gépelt be­tűkkel függesztve az utasnév­sor. Miss Parker szeme végig­szaladt az íven. A 7-es... Tom Petterson... Persze. Tom Petterson. Tom Atkins. Szerencsétlen fiú. Még a nevét is rosszul ha­misította. A csengés ugyanaz, a keresztnév ugyanaz... külse­jén mit sem változtatott... haja gesztenyebama, magas és kar­csú és különös ismertetőjele nincs. Amint ott állt a gép folyosó­jának ablakában és lenézett a hintázó mélységbe, rettentő szánalmat érzett ez iránt a fia­talember iránt. Akkora szánal­mat, hogy a szíve is belesaj- dult. Szeretett volna valami­képpen segítségére sietni en­nek a fiúnak, akinek olyan jó- ravaló képe van és a vesztébe rohan... ..good bye Johnny, good bye Johnny... — a rádió halkan sír­ta a foxot, aztán tangót, slowt és bluest és szólt a zene és lélegzett és sóhajtott és gon­dolkozott és félt és örült és unatkozott és kétségbeesett és sajnálkozott a tíz ember, aki­ket összesodort az élet egy repülőgépbe. Ötödik órája repültek. Már a tenger gyöngyözött alattuk sö­tétkéken és kívánatosán... ta­rajos hullámok apró gyémánt- cscppeknek látszottak innen a magasból... És akkor rohamlépésben megindultak az események, hogy ezeknek a komplikált életeknek sima útját lehetőleg megnehezítse kissé. És közbe­lépett a végzet, hogy megmá­sítsa valamennyi elhatározá­sát. Hirtelen szürkült el az ég és hirtelen rejtőzött a nap a felhők mögé. Erős szélroham kereke­dett és a következő pillanatban az azúrkék tenger haragos­zölddé változott. A gép repülése azonban még nyugodt és zavartalan volt. Csak Daniels, a pilóta fogta kissé keményebb kézzel a lengőkormányt és káromko­dott halkan a fogai között. A montőr homlokán kiütött egy verejtékcsepp és halkan Dani­els felé súgott valamit, amire az szapora és gyors káromko­dásba kezdett. A kormány egyre vadabb és egyre ag­resszívebb vitustáncot járt ke­zei között. A szél pedig egyre erősbö- dött. Már a tenger felkorbá­csolt hullámai sem látszottak gyémántcseppeknek... hullá­moknak látszottak azok, még­pedig a javából. A gép berre­gése mintha elhalkult volna kissé... vagy csak talán az erős szélroham zúgása múlta felül a motor zaját...? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents