Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08-09 / 187. szám

wm mwm J KÉP 1 k i IpÉSMEG’ f A HAZA MINDEN ELŐTT "\ f f ^ • q m HÍRLAP hetvesi maeazinj a Fotópályázatot hirdetett az idei környezetvédelmi világnapra a Körös Vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség, és a beküldött alkotásokat egy kiállításon láthatta a közönség Gyulán, a művelődési központban. Ezekből a fotókból mutatunk be néhányat a következő hetekben — hónapokban. A fenti képet, Távlatok címmel Márton Gabriella készítette. Halló, beszélgessünk! Mondták Nem egyszerű feladat. Az olim­pia a világ legnagyobb show-ja, itt 172 ország vesz részt, ez egyedülálló szám. A magyar csapatot nagyon jónak tartom, de ki számított még ezelőtt egy héttel is arra, hogy Martinék János beteg lesz, ami már befo­lyásolhatja a magyar öttusacsa­pat szereplését, de befolyásol­hatja az egész csapatét, hiszen ő mégiscsak olimpiai bajnok volt. Hét sportágban van aranyérem- esélyünk. Úszás, öttusa, birkó­zás, vívás, kajak-kenu, sportlö­vészet és az ökölvívás, Kovács Pista révén. De mások is készül­nek, mert nagyon nagy a tét és nagyon nagy a konkurencia. Minden bizonytalan. ( Aján Ta­más, a Magyar Olimpiai Bi­zottság főtitkára) Most jól vagyok, mert egy­részt elmentek az oroszok, más­részt pedig hülye embereknek nem kell engedelmeskedni, ha­nem az életet a kompromisszu­mokra és az érdekek mentén való közlekedésre lehet kon­centrálni, és ez így jó, ez így normális. (Makovecz Imre építész) A Biblia azt mondja: „Aki­nek van, annak adatik.” Fiatal koromban sokat lázadoztam ez ellen a mondás ellen, mert az is benne van, hogy akinek nincs, attól elvétetik. Azt hiszem azonban, hogy történetileg mégis megáll. (Kosáry Domo­kos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke) A magyar költészet Balassi óta az Akadémiáról szintén el­távolított Aprilyig, a szintézist létrehozó Weöresig csakúgy, mint Markó Károlytól (aki az Akadémia egyik első festő tagja volt) a csodálatos Ferenczy csa­ládig neveli népünkben azt az érzékenységet és bensőséges kultúrát, amely nélkül a környe­zetvédelem, ha mégoly intenzív is, csak falra hányt borsó. (Hu- bay Miklós író) A pártállam kimúlása után hivatalba lépő kormánynak meg kellett volna becsülnie azon—fél tucatnál nem több- személyt, akik ugyan az MSZMP nevében léptek fel ed­dig a politika porondján, de szakemberek lévén és magukat elsősorban magyarnak tartva, tevékenységükkel elősegítették a vértelen és zökkenőmentes politikai változást. (Gosztonyi Péter, Bernben élő történész) Fürkésző Jó száztíz évvel ezelőtt, 1876- ban egy Challenger nevű há- romárbocos brit vitorlás há­roméves tengeri útjáról külö­nös szerzeménnyel tért vissza. Sötét színű, titokzatos gumó­szerű anyaggal, amit a tenger­fenékről emeltek ki. Amikor elemzés alá vetették, megálla­pították, hogy mangán tartal­mú, ezért elnevezték mangán­érc-vesének. Később más ha­jósok kiderítették, hogy a ten­gerfenéken hatalmas veseérc lelőhelyek vannak. A felfede­zésről már-már megfeledkez­tek, mígnem az utóbbi évtize­dek mangánérchiánya ismét ráirányította a figyelmet a Challenger felfedezésére. A vizsgálatok megdöbbentő eredményt hoztak: csak a Csendes-óceán mélyén 100 milliárd tonna kiváló vas-, mangánérc halmozódott fel. — Halló, Orosháza, Abel-la- kás? Jó napot kívánok! Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. Ha van kedve és nem tartom fel, akkor beszélgessünk egy kicsit, első­sorban a melegről, a nyárról. — Ábel László vagyok. Nem tart fel, szívesen felelek. — Miben zavartam meg a telefonhívással? — Éppen öltözöm, egy isme­rőshöz készülök. —Talán éppen szabadságon, hogy kora délután otthon talá­lom? — Nem, rokkantnyugdíjban. A kőolajnál dolgoztam majd’ 33 esztendeig. —A fúrásnál? —Nem, a termelésben, ott is az építésnél. Ha vélekszik pél­dául Kaszaper, Kardoskút ha­tárában azokra a bólogatókra, hát azokat a himbákat mi ké­szítettük apámmal. Mezőke­resztesre valósi a családunk, tudja, ahová a színész Koncz Gábor. O közeli ismerőse a famíliának, járt is itt nálunk vendégségben, a múltkor meg üzent, hogy vegyek paprikát meg készítsem a kolbászt, mert olyan finomat, mint nálunk, még nem evett. Szóval az ola­josokkal becsavarogtuk az or­szágot. Kardoskútra nősültem, két lányom van. A nagyobbik Pécsett tanul, a Kodály-ban, a kisebb még általánosba jár, ügyesen zongorázik. —Mivel telnek a napok? —A nyugdíj mellé kicsit dol­gozgatok, kiváltottam az ipart. — A hőséget hogy bírják? Igaz, aki a szabad ég alatt dol­gozott 33 évig, az megedződhe­tett! — Hát éjjelentene nem bí­runk aludni, olyan meleg a la­kás, bánom is, hogy annak ide­jén a cégnél nem vettem klíma- beredezést. A hőség mellé a té­vénk is elromlott, egy kis Ju- nosztyon lesem az olimpiát. Ami a szabad levegőt illeti, azért aligha lehet irigyelni az olajo­sokat! Ha valaki ott lehúz öt kemény telet, mehetne is nyug­díjba. Úgy 1964—65-ben vol­tak ilyen meleg nyarak, akkor kezdtük a himbák építését. Egy­szer alll-es kútnál dolgoztunk, sehol egy árva fa, sehol árnyék. Úgy kitikkadtunk, hogy mon­dom a srácoknak, én megiszok legalább 12 pohárral, ha egy­szer jó hideg kútvízhez jutok. No, a közeli tsz csirketelepén a műszak után 22 kétdecis pohár­ral hajtottam fel! — Nyaralni voltak-e vala­merre? —Az idén nem jött össze.-—Kellemes hétvégét! „Szeretném megköszönni a Békés megyei Hírlap olvasóinak a szurkolást. Azt hiszem, hogy minden sportolónak nagyon nagy segítség lett volna ilyen nagy izgalmak közepette, ha annyian szorítanak érte.” E sorok írója: Ónodi Henrietta olimpiai bajnok 1992. augusztus 8-9., szombat-vasárnap KíNáLó Felismerik-e ebben a bájos kislány­arcban a későbbi szexszimbólumot? Tudják-e kicsoda Norma Jane Morten- son? Ha nem, akkor azért, ha igen, akkor pedig éppen azért lapozzanak a 7. oldalra, és olvassák el Niedzielsky Katalin felelős szerkesztő emlékező sorait. ,, O, test, látásod merő élvezet, És az édes tudáshoz elvezet, Míg ámítjuk magunk szívesen, Hogy rajongunk érted szüntelen..." Szeretné megszemlélni, hogy milyen fotóhoz választot­ta ezt a versidézetet az oldal szerkesztője, Csete Ilona kolléganőnk? Ha kettőt lapoz, a 9. oldalon megláthatja! „Végy egy kilós hófehér, foszlós cipót. Bal kézzel emeld mellmagasságba és késsel kanyaríts belőle egy karéjjal. Tapasztalataim alapján a biztonság kedvéért használj tompább kést vagy készíts magad mellé köt­szert. A szelet kenyeret vajazd meg antidiétásan, majd...” Aki minderre biztat: Nyemcsok László kollégánk. Sa­ját bevallása,szerint nem a konyha ördöge, ám a finom falatok nagy kedvelője. Kényszerhelyzetbe került nemrég — önmagának kellett elemózsiáról gondoskodnia. Hogy mit készített a konyhában? Olvassák el a 8. oldalon! „Le kell szögezni, hogy a macska nem feltétlenül érzi elhanyagolva magát, ha csupán reggel és este van a gazdájával. Ennek ellenére nem kizárható, hogy nap­közben...” Ha szereti Ön a cicákat, ha érdekli, milyenek a szokása­ik, az igényeik, akkor lapozzon a 10. oldalra! PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Tótkomlós Nagyközségi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet pénzügyi osztályvezetői állásra. Pályázati feltételek: — magyar állampolgárság — pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség — hároméves költségvetési pénzügyi gyakorlat — 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. Az állás betöltése 1992. október 1-jétől lehetséges. Bérezés a vonatkozó jogszabályok alapján, megegyezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1992. szeptember 15. A pályázatot a polgármesterhez kell benyújtani. Fekete Zsíroskenyér gazdagon Ha hinni lehet a statisztikai hivatalnak, a kiskereskedelmi forgalom alakulása tekintetében dobogósak vagyunk a megyék versenyében. A kimutatás készítői azt vizsgálták, hogyan alakult e forgalom az idei év első öt hónapjában. Megállapításuk szerint a múlt esztendő hasonló időszaká­hoz képest országosan átlag 13,6 százalék csökkenés regisztrálható. Egyedül Nógrád megyében jegyeztek fel növekedést, ennek értéke 7,8 százalék volt. A salgótarjá­niak után a megyék toplistáján Békés következik. Nálunk mindössze 4,6 százalékkal volt kisebb a kiskereskedelmi forgalom, mint a múlt év első öt hónapjában. Csak érde­kességként említem meg, hogy Budapesten a csökkenés mértéke meghaladta a 13,2 százalékot, ami jó középme­zőnybeli helyet biztosított a fővárosnak. Mi tagadás, régen éreztem ekkora elégtételt, mint a statisztikai közlemény olvastán. Ez igen — mondtam magamban — mögöttünk csaknem az egész ország, a Lajtától a román határig, meg azon túl is (de ott már egy másik ország). Végre egy adat amely azt bizonyítja, hogy gazdagok vagyunk, hogy jobban élünk—még ha viszony­lagosan is —, mint a magyarok többsége. Egy hiteles bizonyítvány, amely azt tanúsítja, hogy a főváros, a nagy Budapest is utánunk „menetel”. Honfitársaim, Békés megyeiek! Örüljünk, mert ez az elismerés felér egy olimpiai aranyéremmel. Legyünk bol­dogok és ne gondolkodjunk. Mert ha elkezdünk gondol­kodni, még rájövünk, hogy csak a statisztika szerint kö­röztünk le majdnem mindenkit. Valójában szegények voltunk és azok is maradtunk, kullogunk a sor végén néhányadmagunkkal. Előttünk négyötöd ország menetel. Mindössze annyi történt, hogy —jelképesen mondva — a többiek huszonöt helyett csak húsz deka gépsonkát vehet­nek, a mi zsíroskenyerünkből pedig alig hiányzik egy morzsányi. Árpási Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents