Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-08-09 / 187. szám
1992. augusztus 8-9., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK—TÁRSADALOM feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Korszerű törekvések és a múlt öröksége A textilművesség klasszikusa Miseruha — az egyházművészet kiemelkedő alkotása Halló! Kamillka? A színház ma szakma, régen hivatás volt Amikor felveszi a telefonkagylót, azonnal bemutatkozom, hiszen ő igazán tudja, hogy mi illik. A tévénézők is emlékeznek erre a sikeres sorozatra: Tudni illi, hogy mi illik. (Mennyire ránk férne ma is egy hasonló sorozat!) Nem titkolom, hogy most riportalanyként szeretnék beszélni vele. Hiszen évtizedek óta ismerjük egymást, sok szép előadás emléke fűz össze. Ismeretségünk akkor kezdődött, amikor egy jótékonysági előadáson felléptem. Nem tudtam, hogy ő is ott lesz, és megcsináltam legnépszerűbb paródiáim egyikét: Kamillka paródiáját. A közönség önfeledten tapsolt, és én boldogan jöttem le a dobogóról. Akkor látom, hogy ott ül az öltözőben Kamillka. Személyesen. Híres szerepében, a Csárdáskirálynő című operettben / (DOLEZSÁL LÁSZLÓ FELVÉTELE — MTI-PRESS) P. Szabó Éva a modem magyar kéziszövött és -nyomott művészi textilek megteremtője. A törékeny, hajlott kora ellenére is friss érdeklődésű, nagy akaraterővel betegségén uralkodó művész a magyar iparművészek legendás nemzedékéhez tartozik, akik a két világháború közti időszak nyomorúságában, nélkülözések közepette is nemzetközi színvonalra emelték a magyar iparművészetet. A Kozma Lajos, Kaesz Gyula építészbelsőépítészek köré csoportosult Lukáts Kató, Kovács Margit, valamint Gádor István, Gor- ka Géza és társaik korszerű, ugyanakkor tartalmában sajátosan magyar stílust hoztak létre. Szabó Éva 1910-ben született Budapesten. Rájztanulmányait Csabai Ékes Lajos festőművésznél és Bortnyik Sándor Magyar Bauhaus műhelyében végezte, így a kor két alapvető stílusáramlatát ismerte meg. Textiles akart lenni, ezért a szövéstechnikát Münchenben, a nyomott textilek tervezését pedig Berlinben sajátította el. Innét a kor leghíresebb iparművészeti iskolájába, a Wiener Werstattébe ment Josef Hoffmannhoz, a bécsi Iparművészeti Főiskolán pedi O. Ha- erdthez. A legmodernebb technikával és kifejezési eszközökkel megismerkedve Bécsből hazatért, s 21 éves korában, 1931- ben már aranyérmet nyert az Országos Iparegyesület kiállításán. Érdeklődésének sokszínűsége révén képességei több irányban kibontakoztak. A korszerű törekvések mellett a múlt öröksége is vonzotta, leginkább a román kori szövött emlékek. A magyar népművészet behatóbb tanulmányozására az ország különböző vidékein és Erdélyben gyűjtött motívumokat. Munkái a világ számos helyére elkerültek, neve a hazai és külföldi kiállítások során ismertté vált. Fokozódó sikerét jelzik rangos kitüntetései. 1936-ban elnyerte a Milánói Triennálé aranyérmét, 1937- ben' a Párizsi Világkiállítás arany- és ezüstérmét. 1937-ben Ezüstkoszorús takácsmester lett, 1938-ban a berlini Nemzetközi Kézművesipari Kiállításon aranyérmet, 1940-ben a Milánói Triennálén bronzérmet kapott, s idén a Magyar Köztársaság érdemrendjét nyerte el. A szövés mellett már 1934-től kézzel nyomott anyagokat is tervezett növényi elemekkel, stilizált virágokkal, népművészeti motívumokkal, és történeti tárgyú, metszetek után vett jelenetekkel. Erdély műemlékeit nyomta nemesi címerekkel nagy falképére. Élete főművének tartja a pécsi püspökség megrendelésére az 1938-as Eucharisztikus kongresszus és Szent István év alkalmából készített, 28 darabból álló ünnepi főpapi omátusát (miseruhakészletét), mely nemcsak a modem magyar, hanem az európai egyházművészet kiemelkedő alkotásai is. Terveit és kivitelezését egyaránt maga készítette. A vészkorszak kataklizmája vetett véget sikereinek. Egyéni kálváriája után a szétrombolt országban nehezen talált magára. Az újjáépítés éveiben azonban a Kaesz-kör ismét megrendelésekkel látta el. A munka visszahozta életkedvét. Rangos alkotásai készültek, szállodák (Gel- lért), minisztériumi fogadószobák, színházak (Erkel) részére. 1952-ben belépett aTextilipa- ri Művészeti Szövetkezetbe. Művészeti vezetőként és tervezőként évtizedeken át reprezentatív bútorszövetekkel és függönyökkel látta ela fontosabb hazai középületeinket (Népstadion, miniszteri fogadóhelyiség. Ferihegyi Repülőtér tranzitváró, határállomások belső berendezései, exporthajók, az Aeroflot nagy utasszállító gépeinek textiljei). 1968-ban egyéni kiállítását rendezte meg az Iparművészeti Múzeum. Évtizedek óta részt vesz a magyar textilművészek hazai és külföldi bemutatóin. A II. Szombathelyi Fal- és Tértex- tilbiennálén minitextiljeivel aratott sikert. 1991-ben a hévíz- györki középkori templomban volt kiállítása, melyen életművét mutatta be. Brestyánszky Ilona (MTI-Press) Csak dadogni tudtam. De ő — mint mindig — megelőzött. Miután bemutatkoztam, megszólalt. — Ugyan, kiskomám, mért vagy úgy oda. Nekem tetszett, különösen, amikor jól odamondogatsz benne Hannuskának. (Honthy—Feleki paródiaduettemet csináltam!) —Hogy vagy, kedves Kamillka? — Köszönöm jól vagyok. A színpadot, fellépéseket pedig azért hagytam abba, mert egyszerűen tudni kell abbahagyni. Nyolcvanhárom éves vagyok, és nem vágyom már a reflektorfényben tündökölni. Ha ez a vágy elmúlik, akkor abba kell hagyni! Minden híresztelés ellenére nem érzem magam megbántott színésznek. Én mindig szerettem a kollégákat, és azt hiszem, ők is szerettek engem. Nem vagyok sértett, nem vagyok haragos! Jó így, egyedül ! —Mivel telnek napjaid? — Olvasgatok, tévét nézek. Rendezgetek magam körül, és három-négy jó barátom van, akikkel jó együtt lenni. Hajdanán többször is voltam Feleki Kamill pasaréti házában. Nem hivalkodó az épület, de olyan kedves, barátságos kívül- belül, hogy az ember rögtön otthon érzi magát. —Régen még kedvesebb volt — meséli Kamill —, mert ráláttam a messzi Svábhegyre. De most az újgazdagék körülépítették emeletes házakkal, melyek a kilátást elveszik. Szerencse, hogy az utca felőli, szépen gondozott pázsitot nem tudták beépíteni, mert az az enyém. A beszélgetés során érzem, hogy három lépés távolságot tart velem. Talán butaság volt interjút kémem tőle. Még néhány udvarias mondat, azután letesszük a kagylót. Na, ebből sem lesz riport — gondoltam. — Negyed óra múlva cseng a telefonom. — Nem zavarlak? Szervusz, itt Kamill! Ha írsz valamiről, akkor tudod, hogy mit említs meg? írd meg, hogy a színház ma szakma lett. A fiatalok — tisztelet a kivételnek — azt hiszik, hogy ez egy könnyű pálya. Sok esetben csak a pénzt hajszolják. Régen a színészet hivatás volt. Ha egy szerepet elvállaltam, harmadrangú volt a pénz. Engem az izgatott, hogy milyen szerepet játszom. Addig hívogattam a rendezőt, addig próbáltam a lehetséges megoldásokat, amíg szívem szerint a legjobbat meg nem találtam. Éjszakákat nem aludtam egy gesztus miatt, vagy ha már „futott” a darab, akkor egy elhibázott lépés miatt. A kollégákkal mindig jóban voltam. Nem bírtam volna elviselni, hogy ne szeressem őket, és ők ne szeressenek engem! A szívem mélyén én is ilyennek képzeltem Kamillkát. Hetvenéves korában a Kabaré című musical Schultz bácsijával búcsúzott a kőszínháztól. Többet színházban nem lépett fel. Nem csinálta végig az előadássorozatot. Szerepét más vette át. Hogy miért?! Csak találgatni lehet. Én mégis megkockáztatnék egy versidézetet: „Hol vagytok, ti régijátszótársak?” Szegedi Molnár Géza Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala nyilvános pályázatot hirdet a Békéscsaba, Trefort u. 2. szám alatti Középfokú Iskolai Diákotthon felújításának kivitelezési munkáira. A részletes versenytárgyalási kiírás átvehető a Városháza, I. emelet 149. számú irodájában. — A kiíró a pályázati anyagának összeállításáért nem fizet. — A pályázati anyag átvehető: 1992. augusztus 17—18-án 9—12 óra között. — Az ajánlatok benyújtási határideje: 1992. augusztus 28., 10 óra. — Az ajánlatok bontásának ideje: 1992. augusztus 28-án 10 óra 15 perc, Városháza, 1. számú tárgyaló. — Az eredményhirdetés ideje: 1992. szeptember 3-án 10 óra, Városháza 1. számú tárgyaló. — Az ajánlatokat zárt (dupla) borítékban kérjük leadni Békéscsaba, Városháza 142, számú irodájában, Békéscsaba, Trefort u. 2. szám „Diákotthon”felirattal. Ígérettel a Kánaán földjére A zsidó vallás együtt formálódott,alakultanép történetével. A nagy vallási változások a nagy —felemelő vagy tragikus—történelmi fordulópontokhoz köthetők, oly szoros összefüggésben, hogy olykor eldönthetetlen, a vallás befolyásolta-e a nép történetét, avagy fordítva. A választott nép történetét az egy Istennel kötött szövetség éppen úgy meghatározza, mint az esedékes kor gazdasági, politikai, kulturális aktualitása. Kr. e. körülbelül 2000 esztendővel nomád törzsek vándoroltak Felső-Mezopotámiából Kánaán földjére. Egy ígéret vezette őket. Egy ígéret, amit az egyik törzsfő, Ábrahám kapott Istentől, hogy hagyja el atyái földjét, mert Isten neki adja azt a földet, amelyen megsokasítja Ábrahám népét és ivadékait. Ábrahám és népe kétségek és kérdések nélkül hitt az őt megszólító Isten szavában. Szövetséget kötöttek Istennel, Isten vezérli őket, ők pedig követik Istent. A körülmetélés a szövetség jele. A Kánaánban megtelepedő, a helyi lakossággal keveredő nomádok nem alkottak egységes nemzetet, még vallásuk sem volt egységes. Ám összetartotta őket egy közös vallási, kulturális hagyomány, amelyben ott gyökeredzett a fél évezreddel később kialakuló tételes zsidó vallás. Ennek a kornak, az ősatyák korának vallása nem írható le teljes bizonyossággal. Feltételezhető, hogy több isten létezését elismerték, de csak egyet, az általuk Élnek, később Jahvénak nevezett Istent illették tisztelettel. A vallási kultusz középpontjában az állatáldozat állt, amit a törzsfő, nemzetségfő, családfő mutatott be, mivel önálló papi rend még nem alakult ki. Istennel bensőséges és intenzív kapcsolatban álltak, hittek abban, hogy Isten rendszeresen szól hozzájuk, utat mutat nekik. Kérdéses, hogy ki- alakult-e már a szombat megünneplésének szokása — hetente pihenőnapot iktatnak be -— amely egyedülálló az ókorban. Ábrahám és leszármazottai, Izsák, Jákob, a zsidóság történetének és hitének megteremtői; a nemzet és a vallás megalapítója azonban az időszámítás előtti 13. században élt utódjuk, Mózes volt. A zsidók az i. e. 17. század körül kerültek Egyiptomba, ahol szolgasorba kényszerültek. Mózes volt az, aki visszavezette őket Kánaán földjére. A vándorlás során Mózes a Sinai hegyen kapta meg Istentől azokat a törvényeket, amelyeket Tízparancsolat néven ismerünk. Mózes érdeme, hogy a különböző törzsek között szövetséget hozott létre, meghatározta számukra a Tízparancsolat alapján az állami és a vallási törvényeket, súlyos harcok és sok szenvedés közepette Kánaán határáig vezette a néppé kovácsolódó törzseket. Mózes nem léphetett Kánaán földjére, estik a Nebo hegy csúcsáról pillanthatta meg azt. A honfoglalás Jozsuéra várt. Az ígéret földjén megtelepedő zsidók kb. kétszáz évig nem teremtettek egységes államot, a törzsi szövetség hol fellazult, hol megerősödött, miközben élet-halál harcot vívtak a filiszteusok ellen. Az ország egyesítése Dávid király uralkodása idején történt meg. Dávid foglalta el Jeruzsálemet és tette az ország fővárosává (Kr.e. 1000). Az országegyesítés műve nem bizonyult tartósnak, Dávid utódjának, Salamonnak halála után 922-ben az ország kettészakadt, s két önálló királyság, Juda és Izráel jött létre. A két kis királyság reménytelenül próbált ellenállni a környező birodalmak terjeszkedésének, Izrael 722-ben, Juda 587-ben elveszítette függetlenségét. Juda lakosságát Babilonba hurcolták, Jeruzsálemet az asszírok lerombolták. Ennek a fél évezredet felölelő időszaknak vallástörténeti eseményei közül három olyat emelnénk ki, amelyek döntő befolyással bírtak a zsidó vallás alakulásában. Dávid korában indult meg a szent iratok lejegyzése. Salamon építette meg a jeru- zsálemi szentélyt, Isten lakhelyét, ahol az áldozatot bemutathatták neki. A harmadik fontos esemény a prófétai mozgalom megindulása volt. A próféták a monoteizmus következetes hirdetői voltak, a beszivárgó idegenek, istenek és kultuszok elterjedése elled harcoltak. Az ősatyák korának közvetlen Isten— ember kapcsolatát eszményítették. Ok hirdették meg a szabadító (Messiás) eljövetelét, aki véget vet a nép szenvedéseinek. A Babilonba elhurcolt lakosság 50 esztendő múlva visszatérhetett ősei földjére, és nekiláthattak a lerombolt Szentély újjáépítésének. Újjászervezték az állami és vallási életet, mindkettő alapja a mózesi törvény, a Tóra lett. Kr. e. 444-ben az egész nép felesküdött a Tórára. A zsidók perzsa fennhatóság alatt éltek, de viszonylagos nyugalomban és békében, ezért lehetőség adódott a két kultúra és vallás egymást termékenyítő keveredésére. Kr. e. 63-ban római uralom alá került az ország. A római hatalom ellen több kisebb-na- gyobb felkelés tört ki. Kr. u. 70- ben a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet és a Szentélyt. Azóta a zsidók nem mutathatnak be áldozatot Istennek. A világszerte szétszóródott zsidóságot azonban azóta is összeforrasztja vallásuk alapvető tanításainak változatlansága, az egyetlen Istenben bízó hit, a mózesi törvények megtartása, a négyezer esztendeje kötött szövetség érvénye.----DEFENSOR----(MTI-Press)
