Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1992. augusztus 1-2., szombat-vasárnap A búcsúfogadáson megjelent Göncz Árpádné, a rendezvény védnöke. A török fiú, akivel beszélget, később örömmel kiáltozta: Kollázst készíteni nem könnyű... „Megcsókoltam az elnök feleségét!” „Megcsókoltam az elnök feleségét!” A színház nem csak játék, zene, tánc, szórakozás; a színház több, minden, maga az élet Eltelt már néhány nap azóta, hogy befejeződött Békéscsabán 6. Európai Gyermekszínjátszó Találkozó, a vendégek hazautaztak, a rendezők kipihenték a fáradalmakat. Mit kaphatott a 27 országból jött háromszáz gyermek a kéthetes alkotótábortól? Mit tanulhattak egymástól, a foglalkozásokat vezető tanároktól, rendezőktől, népek kultúrájából? S a vendégszeretetért mit adhatott cserébe „Gyermek-Európa” ennek a vidéki kisvárosnak? Az élmény még túl friss, a tapasztalat törékeny ahhoz, hogy higgadt elemzés, igazságos értékelés születhessen; mégis érdemes felidézni a kéthetes rendezvény hangulatát. A Békés Megyei Művelődési Központ munkatársai körültekintő, alapos előkészületek után, gondosan és szeretettel „vezényelték le” a nagyszabású programsorozatot. A szakmai siker mellett ugyanolyan fontos volt a gyerekek ellátása, biztonsága, a kirándulások szervezése és minden egyéb, hogy a vendégek jól érezhessék magukat. A felelősséget növelte az a tudat, hogy Belgium, Svájc, Dánia, Ausztria és Luxemburg után most először adott otthont kelet-európai ország a találkozónak. Patrick Quinet belga művészeti vezető többször igyekezett megnyugtatni a szervezőket, hogy ebben semmi rendkívülit nem talál; — Egyáltalán nem számítottunk semmi különösre, semmi furcsaságra. Nem érzem itt magam idegennek, és látom a gyerekek arcán is, hogy boldogok, elégedettek; lehet, hogy az ebéd nem ízlik mindennap, vagy egyik-másik fiúnak már nagyon hiányzik a mama, de rövid otthoniét után bármelyikük örömmel visszajönne. Három-négy évvel ezelőtt valószínűleg nem tudtuk volna megrendezni itt ezt a találkozót — anyagi, politikai és más okok miatt. S valahol a népek közötti közeledést, a közös Európa felé haladást igazolja az a tény, hogy most itt lehetünk... Az ilyen találkozók célja, hogy a gyerekek a drámajáték segítségével megismerjék egymást, ízelítőt adjanak és kapjanak kultúrákból, barátságokat kössenek, megtanulják elfogadni a másságot, gyakorolják a türelmet, a társadalmi együttélés szabályait. Igaz, Békéscsabán némi értetlenség fogadta a rendezvényt. Sokan ugyanis arra számítottak, hogy együttesek fesztiválja lesz, ahová kész előadásokkal érkeznek a résztvevők. Nálunk, ahol nincs hagyománya a drámának az oktatásban, nem volt könnyű a színházi fesztivál és a drámatalálkozó közötti különbséget megértetni. A vendéggyerekek többsége még sohasem járt Magyarországon, de valamiféle elképzelésük már volt hazánkról. A bolgár Petra Nikola például otthon hallotta, hogy a magyarok barátságos, vendégszerető emberek, de a magyar nyelv nagyon bonyolult. A lengyel Ewa Ce- linsvca Mystaw úgy tudta, rokonszenvesek vagyunk, és remek a konyhánk. A finn Saila Korpi csodálatos népzenénkre volt kíváncsi. A román Berdan Catalin, a holland Marge Goe- ting, az ír Sharon Murray, az észt Salme-Riine Uiho és a svájci Mauri Maseru egyformán szomorúnak tűnt az utolsó napon, amikor közeledett a búcsú. Elmondták, hogy hiányozni A papírmaszkok mestere, Brane Solce Szlovéniából jött fognak az új barátok; az itteni élmények, ismeretek mindig Békéscsabára emlékeztetik majd őket Taisto Oksanen Helsinkiben jár színművészeti főiskolára, színész akar lenni. Játékos akrobatika műhelyébe szívesen mentek a gyerekek, alighanem megérezték, hogy Taisto szeretettel foglalkozik velük. „A színház nem csak játék, zene, tánc; a színház több, minden, maga az élet. Ha valaki gyermekkorban megérez valamit a színház varázsából, igényli később, próbál játszani, figyelni önmagára, másokra. S így gazdagodik.” Szergej Kazarnovszki két évvel ezelőtt Luxemburgban a szovjet színeket képviselte, most az oroszt. Moszkvában színházi rendező, tanár, fiatalokkal és tehetséges kisgyermekekkel egyaránt foglalkozik. Az alapokon kívül (mozgás, tánc, szép beszéd, ének) a színház lényegére igyekezett itt is rádöbbenteni tanítványait: „Tudnod kell, miért vagy a színpadon, mit akarsz mondani! Sose felejtsd el, hogy a színpad magasabb a nézőtérnél! Rád figyel mindenki, és ez arra kötelez, hogy szívvel-lélekkel dolgozz!” Niedzielsky Katalin Kazarnovszki rendező és tanár Oksanen színművészeti főiskolás Búcsú a várostól Utcaszínház, azaz improvizáció a Jókai Színház előtt A házigazdáknak szóló bemutatósorozat a szökőkútnál zárult. A képen még csak a pingponglabdák potyognak a vízbe, de követték azokat a gyerekek is...
