Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
IBFKRS megyei hírlapBOTRÁNYKÖVEK 1992. augusztus 6., csütörtök Hogyan tegyünk szert gyorsan és könnyen nagy nyereségre? Gázia gázsija 2. A múlt hét szerdai számában jelent meg cikkünk első része, melyben utazást tettünk Gáziába, azaz a gázszolgáltatás világába. Annak eredtünk nyomába, hogy vajon miért és mennyire megalapozottan használ a gázszolgáltató a talajhőmérséklettől függd szorzószámot a gázszámla összeállításakor. A vizsgálódás során azt tapasztaltuk, hogy a Dél-magyarországi Gázszolgáltató Vállalat saját tervéhez viszonyítva is figyelemre méltó eredményességgel zárta a múlt évet. Ugyanakkor sehogy sem fért a fejünkbe: hogyan tudtak több gázt eladni tavaly, mint amennyit a gáztermelőtől, a Mól Rt.-tól vásároltak. Részlet egy szakértői véleményből: ,,A korrekciós képletben szerepló' túlnyomás (P) mérése szükséges ahhoz, hogy a korrekciós formula alapján támadhatatlanul lehessen követelni a megemelt gázdíjat. Az egyszerűsített formában (2500 Pa átlagos túlnyomással) számított érték támadható, hiszen ez a túlnyomás véleményem szerint erősen a szolgáltató számára kedvez. A hőmérséklet is függhet attól, hogy milyen úton közelíti meg a gáz az órát. A földbe fektetett vezetékben áramló gáz ugyan talajhőmérsékletű, de például egy kazánházban vagy egy pincében futó vezetékágban néhány °C-szalfelmelegedhet, ha néhány tized százalék erejéig is, de az összeg nagyságát tekintve jelentős forintösszeg takarítható meg egy pontosabb átszámítást használva.” Hasonlók járhatnak néhány önkormányzat, intézmény fejében is. A hivatalos álláspont ingatagsága vehette rá az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot és a gázszolgáltatókat arra, hogy a felszorzási lehetőséggel nem éltek a lakossági fogyasztás esetében. A megyei önkormányzat neki is látott a helyzet tisztázásához, ám végül csupán egyik dolgozójuk szorgalmából maradt „életben” az igazság megvilágítására szolgáló (gáz)őrláng. Nem hit kérdése Farkas Zoltán, a Dégáz szolgáltatási főosztályvezetője. Kitartóan és türelemmel magyarázta privatizálás alatt lévő vállalata álláspontját. — Amióta világ a világ, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttől mindig is hőmennyiségi alapon vásároltuk a gázt — mondta. — Egy képlettel számítható át az ideális gáz a tényleges gáz tulajdonságaira. A termelőtől 15 °C fokra és 101,325 kPa-ra átszámítva vesszük meg az összes gázt. A nagyfogyasztóknak mindig is e feltételekkel adtuk tovább. A kommunális és a lakossági fogyasztásban felhasznált gáz árát az árhivatal állapította meg. Senki véleményét nem kérték. A háztartási felhasználón kívüli fogyasztó választhat: teljesítménydíjas vagy általános árszabást használ. Velük gázenergia közszolgáltatási szerződést kötünk. A szerződéstervezetet mi készítjük, melyet a fogyasztó vagy elfogad, vagy nem. —Sok az egyet nem értő? — A nagyfogyasztókkal soha semmilyen vitánk nem volt a hőmennyiség-alapú elszámolásban. Pedig e helyeken képzett energetikusok dolgoznak. Az új árrendelet aztán előírta, hogy az összes fogyasztónál a hőmennyiségen alapuló elszámolást kell alkalmazni. A kérdés az volt, hogy a hőmérséklet—nyomás-korrekciót hogyan lehet 310 ezer fogyasztónál megoldani. —Hogyan? — Nyilvánvaló, hogy egyik évről a másikra nem lehet felszerelni új mérőműszereket. Áttértünk a havi elszámolásra. Ez ugyan megnövelte költségeinket, de a lakosság mégis kedvezőbb helyzetbe került: nem kéthavi díjat kell egyszerre befizetnie. A gázt állandó, 25 millibáros nyomáson szolgáltatjuk a kisfogyasztóknak. A gáz hőmérséklete pedig a talajhőmérséklettel egyenlő. A lakosságnál nem érvényesítjük az ebből adódó felszorzást. Ha nem teljesítménydíjas és nem lakossági fogyasztók, az általános célú árszabás alá tartoznak. Amennyiben ők nem fogadják el szerződési javaslatunkat, úgy 30 napon belül kifogást emelhetnek ellene a Dégáznál. Erre részletes indokolással kell válaszolnunk. Ha a kifogásokat nem fogadjuk el, akkor a fogyasztó bírósághoz fordulhat, de a döntési, a tervezetünkben foglaltak a mérvadók. Ha a fogyasztó felszerel egy nyomás- és hőmérséklet-regisztrátort, az alapján számlázunk. —Hány nem lakossági szerződést kötöttek? — 3772-őt, s e fogyasztók elfogadták javaslatunkat. Egyetlen bírósági ügyünk sem volt. Úgy gondoljuk, hogy korrekt módon jártunk el. Eredményeinket, veszteségeinket hiteles könyvvizsgáló, illetve az APEH ellenőrzi. Ha a fogyasztó gázmérője az épületen belül van, ahol megfelelő hőmérséklet biztosított: elfogadjuk a fogyasztó kifogását, s nem alkalmazzuk a talaj- hőmérséklet szerinti szorzószámot. — A lakásban mért gáz hőmérséklete valószínűleg melegebb a sokat emlegetett 15 °C- nál. Ez nem jelent ráfizetést a fogasztók számára ? — Nem. —Beszéljünk a gázminőség ellenőrzéséről. Ez a települési önkormányzatok joga és lehetősége. — A fogyasztó az előző havi átlagos fűtőértéket ellenőriztetheti. A gázszolgáltató köteles az ellenőrzést megszervezni. Ehhez 4-5 nap szükséges. A mérőhelyen 7 percenként mér a termelő fo- lyamatkromatográfja. Ezeket az adatokat átlagolja a számítógép. — Mi akadálya van annak, hogy a vásárlói oldalon — a termelőtől függetlenül, mintegy összehasonlításként — önök is elvégezzék a folyamatos fütőértékmérést? — Egy ilyen berendezés ára 10 millió forintnál kezdődik. Ötvennégy átadóról és hu- szonvalahány olyan csomópontról van szó, ahová fel kellene szerelni ezeket az eszközöket. — Önök egyszerűen elhiszik, amit a termelő a fűtőértékről közöl? — Ez nem hit kérdése. Elhiszem a benzin, a motorolaj, a pvc-cső, a vasáru minőségét is. —Csakhogy ezek többségének minősége utólag is vita nélkül elemezhető. — A fűtőértékmérés és -számítás szabványszerűségét a termelőnek kell bizonyítania a bíróság előtt. Ki károsodott? —Tavaly 1 milliárd 215 f millió köbméter gázt vásárolt a Dégáz a termelőtől. Ez a mennyiség és az önök által eladott földgáz mennyisége tökéletesen fedi egymást?-— Nem, 28 millió köbméterrel többet adtunk el, mert áttértünk a kéthavi számlázásról a havi elszámolásra. Magyarul: nem vittük tovább azt a mennyiséget, amely a kéthavi számlázásnál az 1992-es évre átcsúszott volna. — Ha 1991-ben 28 millió köbméterrel többet adtak el a vásároknál, akkor vagy előtte, vagy utána ennyivel kevesebbet kellett vagy kell eladniuk a vásárokhoz képest. S akkor helyreáll az egyensúly. Jól okoskodom? — Nem egészen. Azt, hogy mennyit adunk el befolyásolta, hogy január—februárban mennyi jött át, milyen volt az átlagos hőmérséklet 1990- ben. Ezt évről évre görgettük magunk előtt. — Ha ekkor többet adtak el a vásároknál és se előtte, se utána nem kevesebbet: ennek a mennyiségnek az értéke többlethaszonként jelentkezett, ugye? — Természetesen. Ezt senki nem tagadja. Ez nem a vállalat pénze. Ezt a rendelkezést nem a vállalat hozta. — Ami önöknek többletbevétel, az másoknak nyilván többletkiadás. — Azt mondja meg, kit károsítottunk meg?! —Ezt a 28 millió köbméternek megfelelő gázárat valakinek csak meg kellett fizetnie, egyébként nem könyvelhették volna el eredményként. — Nem, nem, nem. Veszteséget görgettünk magunk előtt. S nem kellett felvenni rá hitelt, amivel megelőlegezzük a fogyasztóknak. A forintális éves mérleg január 1-seje és december 31-e között van. A gázmérlegnél óriási téli fogyasztás mutatható ki. Például 1991 januárjában 39 milliós veszteséggel kezdtünk. Átvettünk egy rakat gázt, s a januári fogyasztás majd csak május—júniusban jelent meg bevételként. December 31-én mindig lezárjuk a pénzügyi évet, a gáz díja viszont már csak a új pénzügyi évben jelentkezik. — De ez minden évben így lehet. Evek alatt bizonyára kialakult valamiféle egyensúlyi helyzet? — Igen, ha a tárgyévi januárig áthúzódó bevétel kompenzálja a decemberi veszteséget. Uram, 1977 óta ilyen még nem volt. Talált pénz? — Nagy különbség látszik az 1991. évi 580 millió forintos tervezett és 857 milliós megvalósult nyereség között. Gondolom, a többletnyereség nem a 28 millió köbméter számlázott gáz árából származik. — De igen. Ám van egy csomó veszteség, amit nem tudunk áthárítani a fogyasztóra. Egy hónappal többet, 13 hónapot olvastunk le, de valahogy át kellett térnünk. Amit átvettünk gázt, a 307 527 fogyasztó használta el. — Az 1991-es vállalati eredményük kiemelkedőnek minősíthető. A nyereségtöbbletük ,.talált pénznek” tűnik. Ha jól tudom, 141 milliót épületberuházásra — netán irodaházra — költöttek. Fejlesztették a számítógépes rendszerüket, gépkocsikat vásároltak. De beszélnek 50 százalékos éves béremelésről, 13. havi bér kifizetéséről is. Ami kissé szokatlannak tűnik mai viszonyaink között: állítólag vásároltak 21 kávéautomatát, melyből a köze! 1500 Dégáz- dolgozónak ingyenes kávéfogyasztást biztosítanak. Igazak ezek az állítások? — Nem hiszem, hogy a beruházási döntésekről be kellene számolnom. Soha senki nem kérdezte, hogy az elosztó- hálózat rekonstrukciójára 275 milliót költöttünk. A beruházásokról sokkal előbb kellett döntenünk. Ami a vállalati juttatásokat illeti: ha a szakszervezetet kérdezi róluk, akkor hallatlanul elégedetlen választ kap. Az elmúlt évtizedekben sport- és egyéb intézmények támogatására óriási pénzeket fordított a vállalat — párt és tanácsi döntések hatására. A korábban ilyen célra fordított összegeket költjük most dolgozóinkra. Több száz millió forint a kintlévőségünk, amit nem tudunk behajtani. Nekünk viszont ki kell fizetnünk a Mól Rt.-t, méghozzá előlegadással. A banktól 39- 40 százalékra kapjuk az áthidaló hiteleket is. Ugyanakkor nem célunk, hogy kizárjuk a fogyasztókat a gázellátásból. A lakosság, a nagyfogyasztó ma is hitelbe kapja a földgázt, utólag fizet. Ha szénnel, olajjal tüzel valaki: előre kell fizetnie. Mi viszont meghitelezzük a gáz árát a fogyasztók számára. Nem feladatunk valamiféle megfellebbezhetetlen ítélet meghozatala. Még csak az alapos szakmai elemzés sem. Hogy kié, ne kérdezzék: a hivatalok úgy ugranak odébb a felvetődő kérdések megválaszolása elől, mintha darázsra ültek volna. Annyit azért elmondhatunk: a gázszámla számítási módjának objektív voltáról aligha kaptunk meggyőző érveket. Inkább amolyan saccolásnak mondanám a számítási módot, melyben a kis tévedés is nagy pénzt mozgathat meg. A kérdés csak az: kinek van módja tévedni, s főként kinek a javára vagy kárára? Kiss A. János Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései 36 37 Családtervezés 1992 A síró, nevető gyerek helyett a kuka a cél FOTÓ: FAZEKAS FERENC
