Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
1992. augusztus 6., csütörtök TÉNY-KÉPEK gKÉs megyei hírlap Mellár lelkész úr Magyar- dombegyházon lakik. Családi házának kertjében két hatalmas fóliasátor, az udvaron „idegen” emberek. Az egyik család éppen uborkát szedni indul a fólia alá, a másik pedig „makói hagymát” tisztít a fészerben. Valamennyien a magyardombegyházi „hajléktalanok otthonának” a lakói, az „otthon” a pünkösdi közösség kezelésében működik. Istentisztelet „albérletben” —Lelkész úr! Kérem mutassa be a pünkösdi közösség batto- nyai területét! — Első lépésben Battonyán hoztuk létre a Jó Pásztor házat, majd ugyancsak Battonyán felavattuk az imaházunkat. A Jó Pásztor házban ma már csak Mellár Lajos: „Semmit sem nézünk el, ami ellentétes a Bibliával” nők laknak, jelenleg tizenegyen. Ez a kis közösség lassan teljesen önállóvá válik. — Említette a battonyai imaházat is. — Kezdetben a Jó Pásztor házban, később pedig a Dózsa utcában „albérletben” tartottuk az istentiszteleteinket. Már egy jó féléve lehettünk az utóbbi helyen, amikor hazalátogatott Kanadából a nővérem. Ajsegítségével kapcsolatba léptünk azzal a missziócsoporttal, amelynek ő is tagja, így a kanadai testvérek támogatásával megvettük 600 ezer Ft-ért Battonyán a Fő utca 140. szám alatti ingatlant. Teljesen fölújítottuk az épületet, kb. negyedmillió Ft-ba került. Az imaház épületében kialakítottunk a mindenkori lelkész számára egy szolgálati lakást is. Ebbe már tavaly ősszel be kellett volna költöznöm. — Rákérdezek: miért maradt Magyar domb egyházon? Battonya a területi központ, ott van a pünkösdi közösség imaháza, ott van a Jó Pásztor ház is. Nyilvánvaló, hogy a lelkésznek is ott lenne a helye. — Igen, de közben létrehoztuk itt a hajléktalanok otthonát, s ez ideköt engem. A térítők Amerikából jöttek — Mielőtt beszélgetnénk az otthonról, kérem mutatkozzék be a Békés Megyei Hírlap olvasóinak! — Kunágotán születtem 1935-ben, onnan kerültem el Tatabányára, ahol több mint 20 évig éltem. Tatabányán kezdtem a szolgálatot másodpász-. torként. Miután visszaköltöztem az Alföldre, itt Magyar- dombegyházon megválasztottak lelkipásztornak, később területi pásztor lettem, s az vagyok ma is. Édesapám? O egy egyszerű földműves ember volt, aki az összes szabad idejét, az összes ünnepnapját a pünkösdista közösség szolgálatára fordította. Tizenegy gyülekezete volt, a legtávolabbi KiszomA pünkösdi közösségben otthonra leltek — A volt szekust is befogadják Magyardombegyházi hajléktalanok Az Evangéliumi Pünkösdi Közösségnek mintegy 5600 tagja van Magyarországon. A Békés—Csongrád megyei körzet 13 területre oszlik, Szegedtől Sarkadig számos településen élnek pünkösdisták. A két délalföldi megyét átfogó körzet központja Békés. A városban található a körzeti imaház, az itteni gyülekezet létszáma meghaladja a 200-at. A békés—csongrádi körzet battonyai területén Mellár Lajos lelkész végzi a battonyai, mezőkovácsházi, kunágotai, kis- és magyardombegyházi hívek lelki gondozását. — Ma hány lakója van az otthonnak? — Tizenegy. Hét felnőtt és négy kiskorú gyermek. Három épületben helyeztem el őket, a körülmények nem valami rózsásak. A Népjóléti Minisztériumhoz pályázatot nyújtok be, a támogatást az otthon rendbetételére fordítanám. Ha beköltözöm a battonyai szolgálati lakásba, akkor a jelenlegi házamat is a testvérek rendelkezésére bocsátom. Persze az csak egy dolog, hogy tető legyen az ember feje fölött. Gonoskodni kell a foglalkoztatásról is. Jelenleg primőröboron, 70 km-re Kunágotától. Körzeti pásztorként személyes kapcsolatot tartott valamennyi gondjaira bízott közösséggel, mégpedig úgy, hogy... felült a kerékpárra. Kiszombort például (oda-vissza 140 km!) egy huszonnégy óra alatt járta meg. De közben még Csanádpalotán és Makón is prédikált. Édesapánk szolgálata nagy hatással volt ránk, gyermekekre. Mind az öten hívőkké lettünk, s azok vagyunk mindmáig. Egyik bátyám itt él a szomszéd faluban, Kisdombegyházon. Hirdeti az igét, és alapított egy szeretethá- zat, amelynek már van is egy lakója Battonyáról. Két nővérem elkerült Kanadába. Egyi- kőjükről már szóltam: az ő révén kaptunk anyagi támogatást testvéreinktől, a tengeren túlról. Hadd jegyezzem itt meg, hogy az imaház megvásárlásából oroszlánrészt vállalt magára a Kanadában élő Faragó-házaspár. Az ötödik testvérünk (a másik bátyám) Békéscsabán lakik, hitben él, de nem foglalkozik szolgálattal. — Már az Ön édesapja is a pünkösdi közösség lelkésze volt... Szívesen írnék a közösség múltjáról is. — Magyarországon kb. 70 évvel ezelőtt alakult meg az első gyülekezet. Az első pünkösdista misszió munkásai Amerikából jöttek, s édesapám az elsők között tért át az új hitre, előtte baptista volt. 1935-ben én már beleszület- tem az Evangéliumi Pünkösdi Közösségbe. Mint érdekességet, véletlen egybeesést megemlítem, hogy ugyanebben az évben, ugyanebben a hitben született a feleségem Győr megyében, Mórichidán. A feleségemről jut eszembe: pünkösdista csak hívő társsal léphet frigyre, világival, azaz ateistával nem. Aki ezt a kötöttséget nem tudja vállalni, az kénytelen elhagyni a közösséget. Viszont az ilyen házasságok általában rosszul sikerülnek, nem mondható el róluk, hogy áldásosak lennének. —Ne értsen félre! Úgy gondolom, minél kisebb létszámú egy vallási közösség, annál szigorúbb követelményeket támaszt a tagjaival szemben. — Nekünk csak aktív hitéletet élő tagjaink lehetnek. Ha valahol lazaság lépne föl, ha elhanyagolnák a hitéletet, ha elrit- káznák a gyülekezetbe való járást, akkor először felszólítanák az illető testvért vagy testvéreket a lazaságok megszüntetésére. Kiderülhet, hogy a hitben nem ért valaki velünk egyet, ilyenkor azt ajánljuk, hogy próbáljon valami más utat keresni magának. Semmi olyat nem nézünk el, ami ellentétes'a Bibliával. Ön azt mondta: kevesen vagyunk, ezért a szigorúság. Én megfordítanám a kérdést: nálunk sokkal nagyobbak a követelmények, mint más egyházakban, s talán éppen ezért kisebb a létszámunk. Kádárék tűrték, a csendőrök nem — Talán... Ón szerint más oka is lehet ennek? — Nézze! Itt vidéken — az ismert okok miatt — kevés a fiatal. Sok helyen azért csökken a gyülekezetbe járók száma, mert a fiatalok elköltöztek vagy elköltöznek a városokba. Ennek ellenére azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy megnőtt az érdeklődés a pünkösdi közösség iránt. Bár az is igaz, hogy az érdeklődők egy része lemorzsolódik, sokan nem tudják vállalni a követelményeket. A Kádárrendszer alatt is jártam országos konferenciákra, emlékszem, hogy 6 ezer fölött is volt már a taglétszámunk. —Az elmúlt rendszer hogyan viszonyult önökhöz ? — Magyarországon üldöztetésben nem volt részünk, azonban számolnunk kellett egy sor kötöttséggel. Prédikátorainktól, pásztorainktól megkövetelték a fényképes igazolványt, imaház építésére vagy megnyitására nemigen kaptunk engedélyt. — Magyarországon nem üldözték önöket... És máshol? — Ceausescu idejében Romániában sokat szenvedtek a hívők. A közelmúltban meghívtunk Battonyára egy volt szekust. Elmondta* hogy rendőrként annak idején félholtra vert egy gyülekezetalapító testvért, és hét év börtönt javasolt neki. Később ez a rendőr megtért, és jelenleg igét hirdet. Amikor találkozik egykori áldozatával, akinek a verés következtében a szeme fölött egy hosszú forradás látható, nos, akkor ez a volt rendőrtiszt legelőször a sebhelyet csókolja meg prédikátortársa arcán... Hasonló körülmények között éltek testvéreink az egykori Szovjetunióban is. Visszatérve Magyarországra: nálunk a csendőrvilágban volt a romániaihoz vagy a szovjetunióbelihez hasonló helyzet. Az apósomékat például a Horthy-rendszer börtönözte be a hitük miatt. —Megdöbben tő, amit mond. Az ateista Kádár-rendszer tole- ránsabb lett volna önökkel szemben, mint a keresztény elveket hirdető Horthy -Magyar- ország!? — Igen, ez így van. Édesapámtól tudom, hogy a papok minden követ megmozgattak ellenünk. Gondolja meg: bejött hozzánk egy személy, aki a katolikus egyházhoz tartozott. Meghallotta a tisztább Evangéliumot, s otthagyta az egyházát... Hát ez a korábbi üldöztetésünk magyarázata. —Ha már szóba jöttek a nagy múltú történelmi egyházak, hadd kérdezzem meg, milyen szolgáltatást nyújt híveinek a pünkösdi közösség? — Esketünk, temetünk, épp úgy, mint más egyházak. Az eltérés csupán annyi, hogy mi még nem anyakönyvezünk. Nyugaton már ez is megvalósult. Támogatást várnak — Szeretném, ha beszélgetésünk végén visszakanyarodA Zalka Máté u. 53. szám alatti épületben három felnőtt és két gyermek lakik. „Ilyen körülmények között” — mutatja a lelkész A fólia alatt termelt kígyóuborkát a piacon értékesíti a közösség nánk a hajléktalanok otthonához. —Ezt a kifejezést nem szeretik az itt élő testvérek, dehát mit tehetünk, mindenki így emleget bennünket, a minisztérium is így tud rólunk. A régebbi és a mostani lakóink többsége fiatal. Azokkal is tartjuk a kapcsolatot, akik már elkerültek tőlünk: segítjük őket hivatalos ügyeik intézésében. Sajnos, többségük sem szellemileg, sem anyagilag nem képes arra, hogy kommunikáljon a hivatalokkal. Van közöttük olyan, aki telente visszaköltözik hozzánk, s mi újból és újból visszafogadjuk. Előttünk lebeg egy olyan svédországi példa, hogy az illetőt 13-szor fogadták vissza, s végül megmaradt a közösségben úgyannyira, hogy ma járja a világot, s mindenütt elmondja, hogy milyen mélyről jött, s hogy hogyan sikerült megkapaszkodnia. két termelünk fólia alatt, hagymatisztítást végzünk, télen pedig cirokseprűt kötünk. Távolabbi célunk az, hogy a helybeli munkanélkülieket is megélhetési lehetőséghez juttassuk. Ehhez azonban fejlesztésre, beruházásokra van szükség. Azért készülök Kaliforniába, hogy anyagi támogatást szerezzek. A jelenlegi kettő helyett négy-öt fóliasátrat szeretnénk építeni, növelni kívánjuk a szabadföldi fokhagyma területét is. Ha visszakapom a szüleim után járó földet, fölajánlom a közösségnek. így jövőre néhány holdon magunk fogjuk megtermelni a seprűkötéshez való cirkot. Ha jól megy minden, akkor mintegy tíz hold szántón és néhány belterületi telken fogunk gazdálkodni. Ez utóbbiakat a tulajdonosaik már fel is ajánlották a részünkre. Kép, szöveg: Ménesi György Mezei István és Tóth Csaba munka után a Bibliát forgatja
