Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-06 / 185. szám

1992. augusztus 6., csütörtök HAZAI TÜKÖR ÜtFKF.S MF.GYF1 HFRIAP Születésnap után A Szeged Emlékérmet Ványai Éva alpolgármester nyújtotta át Dér Endrének, ahogy megjegyezte: földijének, hiszen mindketten a békéscsabai evangélikus gimnáziumba jártak FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Amint lapunk is megemléke­zett róla, július hetedikén ün­nepelte Dér Endre József Atti- la-díjas író hetvenedik szüle­tésnapját. A békéscsabai szü­letésű, de Szegeden élő mes­ternek ebből az alkalomból Ványai Éva alpolgármester Szeged Emlékérmet nyújtott át. Az írónak telefonon gratu­láltunk és terveiről kérdeztük. Elmondta, hogy jelenleg egy gyulai témájú regényen dolgozik. Talán Véggyulai re­gék lesz a címe és a várostrom­ról szól. Ez több történelmi fegénynél, mert a békési-biha­ri tájon beszélt magyar nyelv­nek is kincsestára lesz. Leg­alábbis erre lehet következtet­ni az első lektori vélemények­ből, melyek szerint erősen ar­chaizáló a könyv nyelvezete, holott — Dér Endre szerint — „csupán” arról van szó, hogy a most is élő, képgazdag, szép békési, bihari tájnyelven be­szélnek a végvári vitézek. Ezzel párhuzamosan készül egy mai témájú kisregény is, a Tevan kiadó már elfogadta. Affér címen jelenik majd meg és arról szól, hogy a mostani átmeneti, képlékeny korban morálisan is könnyen félre­csúsznak az emberek. A törté­net középváros méretű, ötezer lelkes faluban és egy nagyvá­rosban játszódik. Az író arra keresi benne a választ, ellen lehet-e állni a csábításoknak, mi ad erőt a talponmaradás- hoz. Dér Endre elmondta, hogy készen áll Békéscsaba képző- művészetéről írott tanulmá­nya, amelyet a Békéscsaba monográfiába rendeltek meg tőle majd egy évtizede. Meg­jelent viszont a Tornádó című önéletrajzi írása, amelynek készül a folytatása nyilván sok Békés megyei vonatkozással is. Á. Z. Méltatlan helyzet Szegedi Szabadtéri Játékok Nézem a kirakatot, az ab­laküvegen keresztül az arany­gyűrűk és -láncok csillogását. Nincs időm jobban szemügyre venni őket, mert elébem top­pan egy öreg, áporodott szagú, szakállas öregember. Restell- kedve megszólít: — Éhes vagyok, kedves nagy- sád, napok óta nem ettem. Éhes vagyok — mondja újra, már könyörgőre fogva. — Nyugdíja van? — kérde­zem. — Most van folyamatban, ki tudja megkapom-e — néz ma­ga elé meredten. Zavarban va­gyok. Egy pillanat alatt kell döntenem. Előveszem a pénz­tárcámat és előhalászok pár forintot. — Tessék, a sarkon vegyen belőle hot dogot. — Köszönöm, kedves nagy- sád, köszönöm! Szemében az alázatos koldus hálájának csillogását vélem felfedezni. Már nincs kedvem visszamenni az ékszerekhez, szépségüket és áraikat must­rálni. Valami azt sugallja, méltatlan lenne a helyzethez. Inkább akaratom ellenére is az öreget figyelem. Azt a kevéske pénzt számlálgatta. Észrevett és integetett, talán szólt is: nagysád, jó napot! g j Magyar lakodalmas Most pedig emlékezzünk a szépség perceire. Behunyom a szemem, és megjelenik előttem a kép: a templom előtti téren ünneplőbe öltözött fiatalok vigadnak. Tisztaság, életöröm árad belőlük. Nem is valóság ez, hanem annak égi mása. A látvány újra megerősít hitemben: élni szép, élni jó, csak kell néha ilyen alkalom, ami erőt ad a mindennapokhoz. A Szegedi Szabad­téri Játékokon az Állami Népi Együttes két káprázatos esten mutatta be a Magyar lakodal­mas című műsorát. Bakó József díszlete kiemelt egy darabkát álmaink világából: középen székelykapu, két­oldalt napraforgó virágok, szépen illeszkedve a templom díszeihez, hogy életet kapjon a tér, szóljon a dal, uralja érzékeinket a tánc gyönyö­re. A Békéscsabáról indult Rábai Miklóstól a mostani művészeti vezetőig, Tímár Sándorig sikerekben gazdag, töretlen ívelésű az Állami Népi Együttes pályája. Kimeríthetetlen kin­csesbányából töltögetik meg tarisznyájukat, a folklór, a néptánc drágaköveiből. Ha soha nem is láttunk volna eleven csikósbojtárt, ha a ropo­gós szoknyában pörgő lányok formás lábacskái már csak színpadi látványosságként jelennének meg előttünk, a táncok akkor is elemi erővel hatnának. Ezek az ősi szertartások valamikor bevésődtek a génjeinkbe, velünk vannak akkor is, ha nincs tudomásunk róla. De ha valahol megszólal a dal, és megrezeg a föld a legények csizmái alatt, mindjárt más ütemre ver a szívünk, a lélekben együtt vagyunk a he­lyettünk is vigadozókkal. Szerettem volna, ha a Kanadában élő erdész barátom is velem van ezen az esten. Sajnos nem sikerült megszervezni a programot. Egyszer ugyanis olyasmit mondott, hogy ő tulajdonkép­pen imába foglalja Hruscsov nevét. Hiszen ha 1956 novemberében nem dübörögnek be Sop­ron városába a „testvéri tankok”, akkor sose lett volna kanadai állampolgár. Valóban, egész más sorsot lehetett kiküzdeni a távoli világban, ott is kilombosodhat az életfa, de a gyökerek... Bi­zony eltéphetetlenek a gyökerek. Igazán nem facsargatni akartam barátom szívét a szegedi esten, csak emlékeztetni őt: együvé tartozunk, bárhol éljünk is. Berki László prímás által vezetett zenekar elhitette, hogy Liszt és Brahms csak erre az alkalomra, kizárólag a mi örömünk kedvéért komponálta a muzsikát, amely üzenet más né­peknek is rólunk, akik itt élünk ezen a tájon, itt küszködünk, mert másutt nincsen számunkra hely, és itt szeretnénk boldogulni. Mennyi erő, férfiasság, virtus sugárzik a tán­cosokból, ha túlélte évszázadok viharait az a nép, amely a táncaival ilyen formában is ki tudja fejezni önmagát. Múló rossz álom csupán a jelen riogatása is, hiszen napnál világosabb: van bennünk hajlandóság a tisztább életre. Hatéves fiam ült mellettem a szegedi tánces­ten. Korosztályát most mindenféle rémalakok­kal rontja meg a „kultúrpiac”. De amikor a hortobágyi pásztortáncok szilaj legényeit látta, úgy csillogott a szeme, mint amilyen tiszán ragyogtak a Dóm téri csillagok. Andódy Tibor Olvasóink írják Természeti kincseink védelme közös ügy Csaknem nap mint nap lehet találkozni a természet ellenségeivel. Hallottunk a közelmúltban a Körösök völgyében található ősho­nos fák irtásáról, a körösladányi ősgyep feltörésének megkísér­léséről stb. Az ember egymagában természetesen nem tudja félúton meg­állítani a vandál kezeket. Társadalmi összefogásra van tehát szükség és... Nagy öröm, hogy a környezetét s a természetet féltő, szerető ember természeti értékeink védelmében ma már mind több társra talál... Bizonyíték erre az idén tavasszal Budapesten megtartott nemzetközi környezetügyi és természetvédelmi konferencia, va­lamint, hogy a védnökséget vállalók között neves közéleti szemé­lyiségek is találhatók, mint dr. Andrásfalvy Bertalan, dr. Surján László, dr. Jeszenszky Géza és Für Lajos. Egy-egy hasonló céllal megrendezett természetvédelmi elő­adás, környezetvédelmi ünnep; vidéki városokban és falvakban is vonzóak és értékesek lehetnek azok számára, akik a saját, kiválasztott kozmogóniai szemléletükhöz hűséggel ragaszkod­nak, készek a világ sebeinek gyógyítása érdekében a környezet­ügyi és természetvédelmi munkára. Nos, ilyen közös munkára hívja nem utolsó sorban minden környezetét óvó, természetet szerető embert az ez év tavaszán kiírt pályázata útján a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Országos Termé­szetvédelmi Hivatala. A pályázat célja: a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek természeti értékeinek feltárása és megóvása. Feltáratlan területek pedig jócskán akadnak még hazánkban, így Békésben is. A pályázaton e sorok írója is részt vesz Békés megyében védelem alatt nem álló területek felkutatásával, leírásával. Oláh Ferenc, Okány / Édes álom Füzesgyarmaton Mi füzesgyarmatiak azt hittük, egy-két évtized alatt Füzesgyar­mat is ismert fürdőhellyé válhat. Különösen akkor gondoltuk, amikor az „olajosok" tanyát vertek ezen a tájon s megnyílt a Hotel Gara. Építészeti megoldása, belső berendezése a modern elemek és a klasszikus elegancia kellemes szintézise. A strandfürdő gyógyvize reumatikus bántalmak, nőgyógyá­szati panaszok kezelésére (lenne) alkalmas. Vize vetekszik a hajdúszoboszlóival. De a füzesgyarmati önkormányzat nem so­kat tud rá áldozni. Az összeg, amely rendelkezésére áll nevetsé­ges, 1992-ben mindössze 2 millió 401 ezer forint. Pedig sok mindent lehetne itt csinálni, például nyitott és fedett medencéket és kádfürdőket, mert hely van bőven. Ugyancsak lehetne a Hotel Gorára is alapozva egy gyógyászati részleget kialakítani. Pénz híján egyelőre ez csak álom. Persze az álmot is lehet tovább szőni: a fürdő és a Hotel Gara a környék idegenfor­galmi központja lehetne. Innen mehetnének kirándulni a vésztő- mágori lelethez, a biharugrai Szabó Pál-emlékházhoz, a dévavá- nyai túzokrezervátumhoz vagy éppenséggel Bakonszegre Besse­nyei György testőrköltő sírját és emlékházát megnézni. Egyelőre mindez csak feltételes módban... Borbíró Lajos, Füzesgyarmat Pierre Pescer: Kaland a levegőben 4. Gondoskodott arról, hogy út­levele legyen. És mint már em­lítettük, megtakarított dollár­jait arra áldozta, hogy útleve­lében megváltoztassák a ne­vét. Lesett, várt, figyelt, mint a támadni készülő fenevad. El akarta fogni a megfelelő per­cet — és a megfelelő összeget. És tegnap sikerült. Körülbelül dél lehetett, amikor Barrisson kiszólt az irodából. — Mr. Atkinson! Tom letette a tollat és be­ment az öreghez. — Tessék, mr. Barrisson... — Kérem — mondta a fő­nök — a Malory & Samuelson cég harmincötezer dollárral tartozik. Éppen most jött a le­vél, hogy az összeg rendelke­zésünkre áll... Maga ismerős náluk! — Hogyne, mindig én járok hozzájuk! — Well! Holnap reggel ne jöjjön be az irodába, hanem menjen egyenesen a céghez. Tessék, itt a meghatalmazás. Vegye fel a pénzt és fizesse be a bankba... — Értem... — bólintott Tom. — Azt hiszem — mondta Barrison — délelőtt tizenegy­re már itt is lehet...-— Hogyne, igyekezni fo­gok. Egyetlen pillanat alatt ke­resztül futott az agyán, hogy itt a várva várt pillanat. Ha most ügyes, megszerzi a pénzt... — Kérem — mondta kö­zömbösen, bár ez nehezére esett — egy kérésem van, mr. Barrisson... — Mi az? — Nagyon fáj a gyomrom, szeretném magam megvizs­gáltatni... Ha lenne szíves dél­után elengedni... —All right—bólintott Bar­risson kelletlenül —, bár nem szeretem a beteg alkalmazot­takat... Ez a mondat jellemző volt rá. De Tom most édeskeveset törődött mr. Barrissonnal. Cél­ját elérte. . Arra számított, hogy még délután elmegy a Mallory & Samuelson céghez, felveszi a pénzt és még este elutazik, el­tűnik. Terve sikerült. A pénzt megkapta. Akkor határozta el, hogy Hawai felé tűnik el. És amikor estefelé vissza­ment az irodába, az állítólagos gyomorvizsgálat után, már zsebében volt a kifizetett repülőjegy. És a repülőtársa­ság irodájában bejegyezték: a 7. számú hely tulajdonosa Tom Peterson. Tom revolvert is vásárolt. Arra gondolt, megtörténhet, amire eddig ugyan nem volt példa, hogy a cégtől felhívják mr. Barrissont és megkérde­zik, rendben megkapta-e a pénzt? Ebben a nemvárt eset­ben minden kiderül. Akkor pe­dig percek alatt működni kezd a rendőrség valószínűtlenül gyors és megbízható gépezete és hamarosan felbukkan a szi­rénázó autó... így kerül az induló géphez. Volt egy magános női utas is. Patty Bronson. Kicsit fá­radt, harminc év körüli hölgy volt, kifogástalanul elegáns bundában. Őnagyságáról nem sok mondanivaló akad. Úrinőnek készült és nem sikerült. Előbb balettben táncolt és közben ba­rátja volt. Később filmen sta­tisztált és barátja volt. Még később csak barátja volt. Huszonöt éves korában fá­radt volt. Nem a balettől, ha­nem a barátoktól. Mert akkor már több volt. Egyre több. Sőt, elkövetkezett a szomorú idő­szak, amikor akárki a barátja lehetett, ha rákacsintott... Pattyt lassankint nagyon so­kan ismerték San Franciscó­ban. És évek múlva olyan lett, mint az öreg gramofonlemez. Mindazok, akik szeretik a mu­zsikát, már unták... Friss, új lemezek érdekelték őket... Patty takarékosan élt. Volt egy kis pénze és így elhatároz­ta, hogy átteszi székhelyét Ha- waiba. Még nem öreg. Leg­alábbis nem olyan öreg, hogy ne lehessen kilátása egy gaz­dag barátra, aki azután megfe­lelő módon gondoskodik ró­la... Azzal a szent elhatározással váltotta meg jegyét a repülő­gépre, hogy ezúttal nagyon vi­gyáz majd. Nem bocsájtkozik olcsó kis kalandba, nem köt futó ismeretségeket. Inkább saját, megtakarított pénzéből él, amíg majd sikerül kifognia az aranyhalat. így került a hárommotoros Fokker-géphez, amelyet kí­váncsian és egy kis ijedtséggel szemlélt. * Legutoljára említjük Robert Stimsont. O az az ember, akin az egész világ nevet. Holott hallatlanul komoly ember és a megjelenésében sincs semmi groteszk elem. Robert Stimson nem más, mint Flock, a zenebohóc. A nevét a világ minden zu­gában ismerik, sokszor bejárta már a Föld minden országát és épp úgy megnevettette a japán császárt, mint a kanadai favá­gókat. Dapaturi maharadzsá­ját vagy az Egyesült Államok elnökét. Közben ő volt a legszomo­rúbb ember, aki valaha abból élt, hogy vidámságot terjesz­tett maga körül. Képzett, tanult muzsikus volt. Huszonhat hangszeren játszott tökéletesen és anyagi gondjai soha nem voltak. Húsz év előtt beleszeretett egy olasz lányba és Milanóban feleségül vette. Az olasz nővel mindössze hat hónapig élt. Lu­cia megszökött egy fokföldi hajóskapitánnyal és még csak búcsúlevelet sem hagyott hát­ra. Tiszta Bajazzo-komédia volt. Flock mókázott, az em­berek mulattak rajta és ha igazi könnyeket ejtett, amikor a csa­lódott szerelmesről énekelt, még hangosabban kacagtak... Tíz évig nem heverte ki a csapást. Tíz év múlva, New York-ban feleségül vette Gloryt, a cirkusz pénztárosnő­jét. Azt remélte, hogy az élet kárpótolni fogja a sok szenve­désért és Glory mellett végre zavartalan boldogság vár rá. Igaza volt, amíg Gloryval élt, zavartalanul boldog volt. Csakhogy Gloryval nagyon rövid ideig élt. A szerencsétlen teremtés két évi házasság után, egy nehéz és fájdalmas műtét után váratlanul meghalt. Flock azt hitte, megőrül. Abbahagyta a játékot, meg­szegte a szerződését és hetekig letargikusan feküdt. Szanató­riumba vitték, ápolták, újra embert csináltak belőle... De mosolyogni soha többet nem látta senki. Kóborolt a világban, egyedül, társtalanul. Sok pénzt keresett, de ennek nem tudott örülni. A pénzét elosztogatta öreg, rokkant ar­tisták között és a cirkuszban mindig ünnep volt, ha Flock vendégszereplése közeledett. Most Hawaiba kötötte a szerződés. így kerül a friscói repülőtérre. Már sokszor meg­tette az utat és nyugodtan ciga­rettázott a gép mellé állított falépcső mellett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents