Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
O Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka Telefon: (66) 27-844 Mikkeli látogatás Békéscsaba. — Táborszky László esperes, püspökhelyettes vezetésével 16-an látogathattak ezen a héten a finnországi Mikkeli testvérgyülekezetéhez. Békéscsaba és Mikkeli testvérvárosi kapcsolatának kialakulásában is jelentős szerepe volt az evangélikus egyház lelki közösségének. Vállalati válás Újkígyós. — A Szigetelőlemez-ipari Vállalat „elvált” a Kemikáltól és július 1-vel Ak- valine néven önálló vállalattá szerveződött. Gyógyszerészasszisztensek versenye Békéscsaba. — A Békés megyei Gyógyszertári Központ évtizedek óta nevezetes volt a szakmában a gyógyszerészek és az asszisztensek tudományos képzettségéről. A jelentős hagyományok folytatása, hogy augusztus 7—8-án ismét Békéscsabán rendezik a tanítóképző főiskola sportcsarnokában a gyógyszerészasszisztensek országos tudományos versenyét. Gyűjtöttek a kereszténydemokraták Újkígyós.—A Kereszténydemokrata Néppárt helyi szervezete gyűjtést szervezett a békéscsabai menekülttábor lakóinak. Ennek eredményeként 1100 ruhát, 1,5 mázsa élelemi- szert, 60 üveg bébiételt és 8000 forint értékű egészség- ügyi felszerelést juttattak el a táborba. A gyűjtést az 517-es Szent Imre cserkészalakulat tagjai bonyolították le. Csabai Vásár Békéscsaba. — Augusztus 20-án a városi sportcsarnokban Szent István-napi csabai vásárra várják az ünneplőket. Reggel 9 óra 30-kor díszmenet indul a 101-es szobortól a sportcsarnokig. Programok sokasága közül választhatnak a külső színpadon, a küzdőtéren. Kabos-show lesz 18-tól 20 óráig. A városházánál 21 órakor tűzijátékot rendeznek. Tornaterem 1993-ban Újkígyós. — Az önkormányzat saját kivitelezésben egy tornatermet épít 30 millió forintos beruházásban. A településen ezzel megoldódik a diákok korszerű és kulturált körülmények közötti testedzése. Az átadást 1993 augusztusára tervezik. Az oldalt írta még: Béla Vali. Fotózott: Fazekas Ferenc és Kovács Erzsébet ] Békéscsaba és környéke \ Tánya, Kátya, Gyima és a csabai polgárok Gyima, Kátya és Tánya. Azóta már hazaértek... Megígértük, hogy hazatérésük előtt találkozunk még a belo- russziai Mogilevből érkezett gyerekekkel. Ok Csernobiltől 300 kilométerre élnek, városuk a környezeti ártalmak káros hatásainak kiszolgáltatottja. A gyermeküdülő-táborok legtöbbje a radioaktív fertőzés miatt bezárt. Békéscsabán nyitott kapukat, tiszta levegőt és együttérző embereket találtak. A napközis táborban töltötték a feledhetetlen két hetet, kirándultak, szórakoztak. Idegen emberek, családok látogatták meg őket, olvastak róluk lapunkban és ajándékokat, gyümölcsöt vittek a kis csapatnak. A Jókai Fagyizó vendégeiként megismerkedtek a fagylaltkülönlegességekkel, az Elektroház tulajdonosa zsebpénzt biztosított nekik, számtalan magáncég ajánlotta fel segítségét itt-tartózkodásuk- hoz. Fantasztikusan érezték magukat Vizsnyai Ferenc kertészetében, ahol életükben először láttak őszibarackfát (vidékükön ez a gyümölcs nem terem). — Először jártunk Magyar- országon, csodálatos élmény volt ez a két hét — mondja Kátya, a csoport egyik vezetője, aki Mogilev legnagyobb kultúrházának igazgatóhelyettese. — Egy csabai családnál is jártunk, megmutatták az otthonukat. Számunkra hihetetlen volt, hogy egy akkora házban csak egy család él. És együttérzőek, nyitottszívűek az emberek! A napközis táborban a kisebbek megtalálták a társaságukat, nem értették egymás szavát, de rajzokkal, kézzel, lábbal magyaráztak egymásnak a magyar és az orosz gyerekek. Tánya^és Gyima 15—16 évesek. Ok hiányolták a ko- rukbeli gyerekek közelségét. Volt ugyan diszkó a táborban, de vendégfiatalok nemigen érkeztek a rendezvényre. Az ételek, a programok, a kirándulások számukra is felejthetetlenek voltak, köszönnék is mindenkinek, ha tudnák. Talán ezúton... A Képcsarnok még tartja magát A városban dolgomat intézve gyakran látok festményeket a porban boltok előtt, forgalmas helyeken. Közelebb lépve megállapítom, nemigen látnám szívesen egyiket sem a szobám falán. Mi ez, a művészetek porba jutása vagy odavaló „művészet”? — Sajnos a giccs egyre jobban terjed — állapítja meg keserűen Odor Béláné, a Képcsarnok Vállalat békéscsabai üzletének vezetője. — Nem lett volna szabad az állami mecenatúrának ilyen gyorsan kivonulnia a művészetek támogatásából. Főként a képzőművészeteket sújtja a pénztelenség, a művészek megélhetési gondjai. Maguk a művészek is kénytelenek olyasmire pazarolni a tehetségüket, ami talán ellenkezik a hitvallásukkal, de el lehet adni (élni kell valamiből). Megérezzük ezt a kedvezőtlen hatást mi is, bár nagyon igyekszünk a színvonalat tartani. Kísérletképpen augusztus hónapban kedvezményes akciót szerveztünk, hogy a régi vevőinknek kedveskedjünk. Iparművészeti tárgyakat, kerámia, ötvös, bőr, tűzzománc alkotásokat 20 százalékkal adunk olcsóbban, tranzit kiegészítő kisbútorokat (zsúrkocsi, dohányzóasztal, éjjeli- szekrény, telefonpad, polcok) pedig 10 százalékkal ebben a hónapban. A Képcsarnok még tartja magát. Bár mi is félünk attól, hogy olyan emberek kezébe kerülnek a művészetek, az emberek ízlésének alakítása, a forgalmazás, akik a mindenre kiterjedő anyagias szemlélettel borzasztó károkat tudnak okozni. Tíz utasváró Békéscsaba. -— A közeljövőben a város forgalmasabb buszmegállóiban 10 darab esztétikus utasvárót helyeznek el. Ugyanakkor felújítják a régen lezárt, Pásztor utca végén lévő óvoda előtti útburkolatot. Bőségesen választhatunk a szépségekből és szívesen láttuk Békés megyéből elszármazott vagy itt élő festők képeit; Ezüst György, Várkonyi János, Kalcsó József és mások alkotásait Negyvenmillió sorsa Békéscsaba. —A város el indította 40 millió forintot meghaladó intézményi felújításait. Ezek közül a Szabó Pál Téri Általános Iskola tetőszigetelése 5 millió 400 ezer, all. számú általános iskola térburkolat-építése 2 millió 500 ezer, míg a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola tetőszigetelése 2 millió 100 ezer forint összegű felújítást jelent. 1992. augusztus 6., csütörtök Epilepszia Nagyon felháborodott, aggódó édesapa fordult hozzánk, mert elutasításra talált. A körzeti gyermekorvosuk szabadságon lévén a kórházban található gyermekügyelethez ment, kérve az ottani orvost, írjon fel gyógyszert epilepsziás gyermekének. Nem tették, helyette felvilágosították, nem az ő kötelességük a receptírás. Amilyen kuszaság uralkodik manapság a betegbiztosító igazolványok, a receptírás lehetősége, a térítéses ellátás, a jogosultság dolgában, elméletileg talán meg is magyarázható ez a döntés. Csak éppen emberileg nem. Igaz, rákérdeztünk a dologra. Nekünk is megmagyarázták, hogy gondos szülő nem fogy ki ilyen beteg gyermek mellett a gyógyszerből. Megfelelő mennyiségű készletet tárol. Másrészt félnek az orvosok is attól, hogy a jogtalanul felírt gyógyszer teljes árát velük fizettetik meg. Nem vagyunk gazdagok, legalábbis általában nem és főként az egészségügy nem az. Éppen ezért nem engedhetjük meg semmiképpen, hogy bárki, éppen egy szándékaiban talán jóratörekvő reform áldozata legyen. Sem a beteg ember, sem az orvosa. * h , ■ y 7 Végtisztesség tisztességgel A helyszínen keresem őket. A temetőben. Nem találom, csak a csendet, a végső nyugalmat. Lakásukra indulok hát, hogy megismerkedjek Bene Andrással és feleségével, Juliká- val. Manöken termetű és szépségű fiatal hölgy áll az udvaron. Mondom, Bene Andrást keresem. — A férjemet? — kérdezi mosolygós arccal, látva megdöbbenésemet, hiszen hírük után középkorú házaspárra számítottam. A jó ízléssel berendezett szobában „olimpiázik” a férj. Lehalkítja a televíziót, hogy beszélgethessünk. —Ugye látszik, hogy meglepődtem? A koruk... — A feleségem 28, én 34 éves vagyok. — Önök megalakították a „ Végtisztesség" Temetkezési és Szolgáltatási Bt-t. Újkígyóson hosszú évekig gond volt a temetésekkel. Nemegyszer előfordult; a rokonoknak kellett a koporsót vinni, de előfordult olyan is, hogy nem a vég- tisztességnek megfelelően kísérték utolsó útjára az elhunytat. Ez a helyzet—mondják— merőben megváltozott. — Nézze, igyekszünk becsülettel helytállni. Az édesapám sírkőfaragó volt, tulajdonképpen beleszülettem, hogy folytassam az ő megkezdett és halála miatt sajnos befejezett munkáját. Igaz, én csak sírkőfelújítást végzek. Feleségemmel azon gondolkodtunk, milyen magánvállalkozásba kezdjünk Újkígyóson? Miután temetkezési vállalkozó nincs, adódott a lehetőség. 1992. január 1-jétől 44 temetést rendeztünk. — Mondják, hogy nagyon kulturáltan, a végtisztességnek megfelelően kísérik utolsó útjára az elhunytat. — Négy alkalmazottat foglalkoztatunk — veszi át a szót Julika, miközben kávéval kínál —, köztük a férjemet, aki ugyanúgy dolgozik, mint a másik három. Sőt. Nem is lennénk nyugodtak, ha a szertartáson nem vennénk részt. Sötét öltönyt, fehér inget, fehér kesztyűt viselnek a gyászhuszárok. Természetesen mindent elvégzünk, ami a temetéssel kapcsolatos, az anyakönyvezést és a pappal való megbeszélést kivéve. Szeretjük az embereket, s tudjuk, a nagy fájdalmukban talán segítség, ha levesszük vállukról a szertartás szervezésének gondját. Nyitott szemmel A belvárosban csak a szakszervezeti székház kapuján kell bemenni, a Wlassics sétányon álló ház belső udvarán ez a kép fogad. A hírek szerint a fedetlen aknákba már belebotlottak focizó gyerekek. Szerencse, hogy komolyabb baj nem történt
