Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
---------------- HAZAI TÜKÖR |--------------/ E lettársak is igényelhetik Abszolút pech! A pszichológus naplójából A nyári kalandok... Kopik a kikelet nimbusza: napjainkban a szerelemnek — és a szexnek — nem a tavasz, hanem a nyár az igazi évadja. A nyár, amely a hosszú vakációval, az úti, üdülői és strandismeretségekkel szinte tálcán kínálja a kalandokat és az új kapcsolatokat. A pszichológia a nő és a férfi viszonyában — koronként változó hangsúllyal ugyan — mindig fontos elemként tartotta számon a szexet. Állítja azonban, hogy a szexualitás az embernél, az állatvilággal szemben, magasabb idegrendszeri képződmények működéséhez kötött megnyilvánulás. Ami „lefordítva” azt jelenti, hogy a szerelmi életben szinte minden lelki jelenség részt vesz és szerepet játszik: az érzéklet, a képzelet, a gondolkodás, az emlékezés és az érzelem. A tét tehát nem csupán az ösztönök szabadon engedése és kielégítése... A lélek „karbantartói” természetesen tisztában vannak azzal, hogy a szexuális erkölcs generális változásának korát éljük, amelynek egyik, már- már beváltott ígérete: az emberek megszabadulnak azoktól a tabuktól, amelyek rengeteg életet nyomorítottak meg. De valóságos veszély, hogy sokan a másik végletbe, a szabadosságba sodródnak. Az emberi természettel ellentétben a nemi életnek olyan formáját vállalják, amelyből hiányzanak az érzelmek, s minden az ösztönökre redukálódik. Szerepe van ebben — nem is kevés — a szexiparnak és azoknak a „szexológiai kutatásoknak” is, amelyek a szerelmi életet puszta élettani mechanizmusként kezelik és propagálják. Áz egyik végletnek, a szexuális gátlástalanságnak tudniillik ugyanazok a kihatásai, mint a másiknak, a vágyak elfojtásának, a szexuális gátlásosság eluralkodásának. Ez is, az is neurotizál, érzelmi kiüresedéshez és kielégítetlenség- hez vezet. A futó nyári kalandok, a hazai vagy külföldi „szextúrák” részesének azzal kell számolnia, hogy a több partner, több nemi aktus — kevesebb. A szexhajszában elvész a lényeg, a kapcsolat emberi, igazi élményt nyújtó része—s marad a mind jobban eluralkodó fásultság. Innen már csak egy lépés az érzelmi „kiégés”, a közöny — férfiaknál az impotencia, nőknél pedig a frigiditás. A folyamat egyébként gyakran fordított irányú: a lelki élet zavarai, az önértékelés hibái és az érzelmi sérülések sokakat terelnek a szexmánia lejtőire, amelyek mélyre visznek. Dr. Takács Ilona, FEB Alig egy éve szűnt meg a férfiakra hátrányos megkülönböztetés: az Alkotmánybíróság 1990. december 31-ével semmisítette meg azokat az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos jogszabályokat, amelyek alapján a férjek csak erősen korlátozott feltételekkel kaphatták meg ezt a járandóságot. (Például csak akkor, ha munka- képtelenné váltak, vagy akkor, ha a feleség — halálát megelőzően — egy éven át eltartója volt férjének.) A jelenleg érvényes előírások szerint ebből a nyugdíjtípusból kétféle van: ideiglenes és állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától számított egy éven át illeti meg az özvegyen maradt házastársat, ha a hátramaradott még nem töltötte be a nyugdíj- korhatárt, s ha az elhunyt házastárs megszerezte a nyugdíj- jogosultsághoz szükséges szolgálati időt vagy halálakor már nyugdíjas volt. Élettárs is igényelhet ideiglenes özvegyi nyugdíjat, de igazolnia kell az együttélés tényét. Ha gyermekük született, akkor azt kell igazolnia, hogy a halált megelőzően egy éven át együtt éltek. Ha nincs gyerek, akkor tízévi együttélés szükséges az ideiglenes özvegyi nyugdíjhoz. Állandó özvegyi nyugdíj annak az 55 éven felüli nőnek vagy 60 éven felüli férfinak jár, akinek elhalt házastársa haláláig megszerezte a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt vagy nyugdíjasként hunyt el. Az özvegy nyugdíjkorhatár alatt is kaphat állandó járandóságot, ha rokkant (munkaképességének csökkenése eléri a 67 százalékot) vagy ha az elhunyt házastárs, élettárs jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Akkor is kérhető özvegyi nyugdíj, ha a házastárs nem most, hanem korábban hunyt el és a halálától számított 15 éven belül a feltételek (nyugdíjkorhatár elérése, megrokkanás) valamelyike bekövetkezett. Házasságkötés esetén egyébként megszűnik a jogosultság, de a házasságkötést követő egy éven belül igényelhető végkielégítés, amelynek összege azonos az özvegyi nyugdíj egyévi összegével. Az elvált, különélő házas- társ az egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor kaphat állandó özvegyi nyugdíjat, ha házastársától — annak haláláig — tartásdíjat kapott, vagy a bíróság nem állapította meg érdemtelenségét a tartás- díjra. Ha sem a saját, sem az özvegyi nyugdíj összege nem éri el a mindenkori egyesítési értékhatárt, akkor a saját jogú járandóságot kiegészítik az özvegyi nyugdíjból erre az összegre. Az évközi nyugdíjemelések során a kettős joggal rendelkezők esetében külön-külön nézik meg, hogy a sajátjogú vagy az özvegyi nyugdíj emelése a kedvezőbb az illető számára és automatikusan a kedvezőbbet folyósítják. Fontos tudnivaló: mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíjat csak igénylés alapján állapítják meg és az igény legfeljebb a bejelentést megelőző 6 hónapra visszamenőleg érvényesíthető. (sz. G.), Ferenczy Europress Mariska néni zsörtölődik Nem is annyira én, mint mások, akik nálam is jobban becsapva érzik magukat. Én ugyanis a gyors elintézés híve vagyok, tehát a bolti sérelmeket ott, mindjárt, helyben szeretem rendezni. Szeretem? Ez némi túlzás, helyesebb az, hogy így szoktam megoldani a problémát. Mint legutóbb az egy pár lángolt kolbász vásárlásakor az 50 forintos tévedést. Kérte is az elnézést a segéd, hogy higgyem el, nem készakarva történt. Mondom neki: el is hiszem. Am ha ráfázok, vagyis nem veszem észre, édes mindegy, hogy véletlenül vagy tudatosan történt a többletszámolás, amely a káromat okozta. S még hozzáfűztem: szörnyű, hogy állandóan talpon, sarkon kell lenni, vagyis számolni, ellenőrizni örökösen. Pesti vetuiégem, a kicsinyke nyugdíjas azt panaszolta, hogy az 5 dkg sonkát és az 5 dkg juhtúrót akkora vastag papírba mérték neki, hogy legalább egy dekát nyomott egyik is, másik is. Szabad így büntetni az embert, tetteföl a költői kérdést, pusztán azért, mert nem bírok, bármennyire szeretnék is, többet venni. Ez a vastagpapír- dolog nagyon divatba jött Békéscsabán is... A minap az egyik Olvasóink írják Büntet a lakásszövetkezet? Mostanában az járja a városban, hogy a lakásszövetkezet közbüntetésként alkalmazza a melegvíz-szolgáltatás megszüntetését. A mi lépcsőházunk lakóit is elérte e büntetés. A hozzánk eljuttatott indok: vannak akik nem fizetnek rendesen, és ezzel a módszerrel akarják jobb belátásra téríteni őket.(? ) Arról nincs információm, hogy mit akarnak így elérni azoknál, akik fizetnek. Sőt, előre fizetnek olyan szolgáltatásért is, amit csak októbertől fognak igénybe venni, a fűtésért. Első dühöm után elkezdtem gondolkozni: tegyük fel, hogy joga van elzárni a meleg vizet a lakásszövetkezetnek a lépcsőházban. Mondjuk akkor, ha a lépcsőházban lakók által befizetett összeg nem fedezi az előző évi egyenleg után szolgáltatott meleg víz díját.—Hogy nem fedezi, ezt látatlanban is kétségbe vonom! Elkezdtem számolni saját adataimból kiindulva. A lakásszövetkezet által megállapított átalány 300 Ftlhóllakás. Ez azt jelenti, hogy május elsejétől augusztus végéig 1200 forintot kellett befizetnem. Természetesen tudom, hogy nem egyeseknek kell mások melegvízköltségét állni, de mégis teszek egy eszmefuttatást. Ha minden lakásban ennyit kell fizetni havonta, akkor a 15 lakás 4 havi melegvízköltsége 18 ezer forint. No mármost! Nem hiszem, hogy nincs meg a fedezet, mivel én egyedül6485forintotfizettem május eleje óta a lakásszövetkezetnek. Megközelítettem más oldalról is a problémát. Az én 4 havi melegvízköltségem 1200forint, az ez idő alatt befizetett összeg 6485forint, a kettő különbsége 5285forint. Ezért az összegért— ami még növekedni fog — nekem a lakásszövetkezet a fűtési idényig semmit nem szolgáltat, csak használja a pénzemet. Ingyen!!! Az OTP napi kamatot számít fel a befizetett összegért, a lakásszövetkezet mindenekfelett áll, öt és fél hónapon keresztül használja az előlegként befizetett pénzemet, és egy fillér kamatot nem fizet. Akkor hogy is van ez? Én tudom, hogy mindenkinek kötelessége befizetni annak a szolgáltatásnak az árát, amit igénybe vett. De milyen jogon veszi el a meleg vizet azoktól, akik nemhogy a szolgáltatott meleg víz árát, de annak többszörösét is befizették, minden ellenszolgáltatás nélkül. . Én nem a nemfizetők mellett teszem le a garast, de azért jó lenne ha elgondolkoznának az,,Illetékes...” urak mielőtt olyanokat büntetnek, akik nem követtek el semmit, csak önzetlenül anyagilag támogatták a lakásszövetkezetet... Zsabka Erzsébet szomszédasszonyom állított megaz utcán. Képzeld, Mariskám, hogy jártam — kezdte és sorolta: 10 dkg párizsit vettem, de könnyűnek találtam, s visszamentem a pulthoz. Hát, 8 és fél dkg volt. Mérgesen újramérték, csakmár ugyan nagy, vastag papírba. Fizetek, eljövök, de csak nem voltam nyugton, s amúgyis vásároltam a zöldségesnél, hát lemértük: 9 dkg volt azzal a vastag papírral együtt! És én már szégyelltem visszavinni... Mások meg a virágcsomagolást nehezményezik. Mondja az egyik ismerősöm: három szál gerbera ára 90 forint volt, mégis 150 forintot fizetett érte az ismerősöm, s a többletköltséget a flancos csomagolás tette ki. Majd hanyatt esett, de hát már mit tehetett volna, fizetett, de azóta se tudja elfelejteni. Jobban szúrja, mintha rózsát vett volna tövissel. Hát tényleg nem rossz bolt. És most azt kérdezte, hogy mit szólok hozzá. Semmit. Hát annyit azért mégis, hogy én már évek óta nem engedek virágot csak sima selyempapírba csomagolni, mivel engem is ért hasonló meglepetés két vagy három szál szegfű vásárlásakor, persze még az akkori árakon. Az nekem egy életre elég volt, tanultam belőle. Mégpedig a következőt : fő a virág. Vass Márta Fonó Pál: Pezsgős vacsora 7. A vér kiszökött a szívemből. Tudtam, hogy most dől el a sorsom. Óh, nem az ítélet aggasztott. De éreztem, hogy az őrület környékez. Ha Impéria most nyíltan belémrúg, meggyaláz, akkor én itt, a tárgyalóteremben fojtom meg, még akkor is, ha összedől a világ. — Elnök úr — hangzott fel hirtelen Impéria szava—, Maurice Doutin úr teljesen ártatlan! A meglepetés moraja hördült fel a teremben. Én is felugrottam, de a börtönőr visszanyomott. — Nem értem — csodálkozott az elnök —, ön eddig... — Nem mondhattam meg az igazat, elnök úr! Mert akkor a márkit kellett volna kompromittálnom, aki nemcsak vőlegényem volt, hanem egyúttal rokonom is... Borzasztóan nehéz dilemmában voltam, de most, az utolsó pillanatban mégsem vehettem lelkemre, hogy Doutin urat ártatlanul elítéljék. A dolog úgy történt, hogy a márki erőszakoskodott velem. Erőszakkal csókolt meg, noha tudta, hogy nem szeretem. Védekeztem, segítségért káltottam és Doutin segítségemre jött... — De kérem! — ugrott fel izgatottan a márki. — Maurice Doutin tulajdonképpen sohasem volt az inasom. A fiatalember, aki egyike a francia irodalom legkitűnőbbjeinek, már régóta ismert engem és tulajdonképpen csak azért állt be inasnak hozzám, hogy állandóan és feltűnés nélkül őrködhessen rám és szükség esetén megvédhessen... — Megvédje? Kivel szemben? — A márkival szemben, aki állandóan halálos bosszúval fenyegetett, ha nem leszek a felesége. A szobalányom tanúsíthatja, hogy hányszor kosaraztam ki, de vele nem lehetett bírni. Végre Doutin megszabadított tőle és ezért én csak hálás lehetek. Mindezt nem tártam fel volna ilyen kíméletlenül, ha a márki legalább az eset után eltűnt volna a közelemből, de sajnos, bármennyire kértem is erre, még ma is állandóan üldöz, úgyhogy végül is a bíróság védelmét kell majd kémem ellene. Ezeket a márki már nem is hallotta. Eltorzult arccal ugrott fel és kirohant a teremből. Az elnök erélyesen rázta a csengőt, hogy a teremben uralkodó példátlan izgalom közepette rendet teremtsen. Az ítélet ezek után nem volt kétséges. A bíróság nem is hallgatott ki további tanúkat. Néhány percnyi tanácskozás után az elnök kihirdette, hogy felmentettek és nyomban elrendelte szabadlábra helyezésemet. A bíróság épülete előtt zárt autójával Impéria várakozott. Mosolygott, szeme édesen csillogott. És szó nélkül a nyakamba borult. — Szerelmem... drága! — mondotta és e pillanatban éppen olyan csodálatos volt, mint Dubois vendéglőjében. Szédültem, ellenállásre képtelenül szálltam a kocsijába. Csak amikor az autó már elindult, nyögtem fel: — Miért tetted ezt velem? Impéria nevetett. — Hát nem érted, drágám? Én az első pillanattól kezdve imádtalak! De nem bíztam benned. Hiszen magad mondtad azon a nagyszerű éjszakán, hogy te csak egy isteni hangulat mámorában követted el azt a drága könnyelműséget, azt az elragadó gazságot, hogy egy fillér nélkül beültettél Párizs legdrágább vendéglőjébe. Egy ilyen emberhez nem csatolhattam az életemet. Meg akartalak ismerni. Tudni akartam, hogy milyen mélyek és tartósak az érzéseid... — De a márki... hiszen hazudtál a bíróság előtt... szerelmes szavakat mondtál neki... — Mindig gyűlöltem! Te csak azt hallottad, amit előtted mondtam, de nem voltál tanúja azoknak a szörnyű jeleneteknek, amelyek négyszemkö- zött folytak kettőnk között. A márki tudta, hogy utálom. Megmondtam neki, hogy a személyzet előtt azért vagyok hozzá kedves, mert szégyenlem azokat az ellenszenves jeleneteket, amelyeket rögtönözni szokott. Képtelen voltam lerázni, majdnem megőrültem. És benned bíztam. Igen, én az első pillanatban erre számítottam, ezt akartam, hogy te szabadíts meg tőle. Ezt a bizonyítékot kívántam még tőled... És amikor megtetted, akkor tudtam, hogy csak te leszel a férjem és senki más... — De miért hagytál ennyi ideig előzetes letartóztatásban? —Le kellett, hogy hűtselek, fiacskám... Túlságosan forrófejű vagy. És a márkit is elő kellett készítenem végleges szakításunkra. Mindennap újabb jelenetekkel szoktattam ehhez a gondolathoz... — De legalább üzentél volna! Oh, mennyire szenvedtem! — Csacsi! Hiszen egy pillanatra sem hagytalak el. Párizs legjobb ügyvédjét fogadtam melléd. Képzelem, mennyire haragszik, hogy nem mondhatta el védőbeszédét! — De hiszen az ügyvédet Blanche fogadta! — Oh, te édes csacsi! Csak nem hitted el neki? Blanchet én kértem meg, hogy játssza el neked azt a kis látogatási komédiát, mert tudtam, hogy büszkeségedben a tőlem jövő segítséget elutasítod. Nos, most már mindent tudsz. Vagy még valamire kíváncsi vagy? — Igen, Impéria. — Mire? — Hogy még olyan édesek- e a cgókjaid, mint akkor, találkozásunk estéjén voltak? Impéria értelmes nő volt. Egy szót sem szólt. Egyenesen rátért á bizonyításra. (Vége)
