Békés Megyei Hírlap, 1992. augusztus (47. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

O àRËKÉS MEGYEI HfitLAP Az oldalt írta és szerkesztette Papp János. Telefon: (66) 27-844 és Csorvás 14. Röviden Iskolabusz Gyomaendrőd. — Az önkor­mányzat kezdeményezésére az 1992-es iskolaévben is iskola­buszt indítanak. A városi közle­kedés tehermentesítésére és a tanulók biztonságos utaztatásá­ra Tímár László utasszállító kis­iparossal kötöttek megállapo­dást. A szállítási költségeket is a képviselő-testület döntése alap­ján az önkormányzat viseli. A diákok igazolványuk felmuta­tásával teljesen ingyenesen szállhatnak fel az autóbuszra, s közelíthetik meg iskolájukat. Tűzoltás Gyomaendrőd. — A város azon fáradozik, hogy saját tűz­oltósága legyen. Ügy tűnik azonban, hogy belátható időn belül erre nem lesz lehetőség. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, amelyet Tímár Vin­ce szervez, próbálja a hiányt pótolni. Egyelőre az egyesület cégbírósági bejegyzése még nem történt meg, de tevékeny­ségük feltételei már kialakuló­ban vannak. A Szarvasi Városi Tűzoltóság egy leselejtezett fecskendőt juttat az egyesület­nek, melynek értéke 500 ezer és egymillió forint között van. Az Állami Vagyonügynökséggel is tárgyalást kezdtek, hogy a városi polgári védelmi bázis épületének emeleti részét meg­kapják, s itt berendezhessék a tűzoltó egyesület irodáját és el­helyezhessék egyéb kellékei­ket. A szervezők és az önkor­mányzat is szívesen venné, ha anyagi támogatók is hozzájá­rulnának a tűzoltó egyesület technikai felszerelésének meg­vásárlásához. Kétfős cég Gyomaendrőd. — A Polifer Kft. 1992. május elsején ala­kult. Tulajdonosai öt magán- személy és egy külföldi gazdál­kodó szervezet. Fő profiljuk a vasáru- és alkatrész-forgalma­zás. Ezen belül az A VIA, LIAZ, SKODA, TÁTRA gépjármű­vek alkatrészeinek rendelés utá­ni árusítása. A környéken akku­mulátoraik fogynak a legin­kább, melyeket a termelői árnál mindössze 3 százalékkal adnak drágábban. Ezeket szárazon és töltött állapotban is egyaránt forgalmazzák. Paróczai Péter, a bolt vezető­je elmondta, hogy zárt szelvé­nyekből, .kövekből, lemezekből szinte mindenféle igényt ki tud­nak elégíteni, s nagyobb tétel (50 mázsa) vásárlása esetén az ország területére bárhová ki­szállítják. Vállalják vagonos, il­letve kamionos fuvaráruk meg­szervezését is. A kft.-nek mind­össze két főfoglalkozású dolgo­zója van, a boltvezető mellett Polányi László tervező gépész­mérnök, ügyvezető szervezi és irányítja a cég munkáját. GYOMAENDRŐD ÉS KÖRNYÉKE Uvegháború Gyomaendrőd. — Nincs an­nál bosszantóbb, mint amikor az ember üres üveggel teli ko­sarát az ABC visszaváltó he­lyére cipeli, s ott az eladó mo­solyogva közli vele: „Sajnos nem tudom visszavenni!” Bi­zonyára ismerős a felvázolt kép, amely mindig élezi az el­adó és a vevő közötti kapcsola­tot Egy hasonló ügy nyomán kérdeztük meg a 31-es számú ABC vezetőjét, Balog Györgynét, náluk mik a ta­pasztalatok. — Sajnos, mi is sokszor kénytelenek vagyunk a vásár­lóknak üvegvisszaváltáskor nemet mondani. Vevőink jól tudják, hogy egy belkereske­delmi rendelet kötelezi az ABC-ket az üvegvisszaváltás­ra. — Akkor miért nem veszik vissza az üveget? — Mert a rendelet csak féloldalas. Azt ugyanis nem tartalmazza, hogy az ABC-től ki köteles visszavenni a gön­gyöleget. Mi minden üvegárut göngyölegjegyre kapunk, s tőlünk a nagykereskedelmi vállalatok csak annyit vesznek vissza egy-egy rekeszből, egy- egy üvegfajtából, amennyit tőlük mi jegyre átvettünk. Többet egy darabbal sem visz­nek el. Jelen pillanatban az udvarunkban mintegy 800 ezer forint értékű üveg és re­kesz van felhalmozva. Ez ab­ból adódik, hogy átvettük a vevőtől, ameddig tudtuk az üvegeket, de tőlünk már nem ■veszi át senki. Ez az összeg pedig borzasztóan hiányzik, hiszen nem forgatható, hanem elfektetett tőke. — Mi lenne a megoldás? — Nekünk nagyon fontos lenne, hogy a vevő és az eladó közötti ellentét megszűnjön. Komoly ellentétet látunk ab­ban, hogy a gyártók, termelők a Földművelésügyi Miniszté­riumhoz tartoznak, a nagyke­reskedelem pedig az Ipari Mi­nisztériumhoz. Ez utóbbi úja elő a visszaváltási kötelezett­séget. Nincs összhang a kettő között, a nagykereskedelmi egységek csak cserélnek, azaz csak annyit visznek el az ABC- től, amennyit ők leadtak. Őket nem kötelezi semmi a többlet­visszaváltásra. Sok esetben az ABC anyagilag jobban járna, ha átvenné a göngyöleget, mert a nagykereskedelmi és a fogyasztói ár közötti különb­ség hasznot hozna a kereske­delmi egységnek. Tehát a kívülálló nyugodtan mondhat­ná, hogy az üvegvisszaváltás hasznot hozna az ABC-nek. Mégsem tudjuk azonban kor­látlanul átvenni a visszahozott göngyöleget a fentiek miatt — mondta befejezésül Balog Györgyné. Gvomaendrődön a 31-es számú ABC udvarán több mint 800 ezer forint értékű rekesz és üveg várja, hogy elszállítsák — mutatja Balog Györgyné üzletvezető Ramóna, az igényes emberek kedvence Dévaványa. — A címben sze­replő név egy bájos, spanyol kislányt juttatott az eszembe. Göndör tincseivel, kreol bőré­vel mindenkit rabul ejtett. Más volt mint mi. Hasonló elképzeléssel vá­lasztott nevet vendéglőjének Bere Ilona is. A Ramóna üzlet­vezetője így indokolja névvá­lasztását: — Mindig valami mást akartunk. Amikor úgy dön­töttünk, hogy önállóan nyi­tunk üzletet, elhatároztuk, hogy ez is más lesz, mint a többi. Lányunk után, aki De­borah, kereszteltük a vendég­lőt Ramónára. — Számolatlamd is sok a kocsma a faluban. Önök miért választották a vendéglátást? — Azáfésznél 16 évig dol­goztam felszolgálóként. Az üzletet kiadták, nem tudtam, mihez kezdjek. Álmaimban a sajátomban tettem-vettem. Amikor építkezni kezdtünk, kialakítottuk a kocsmát és a presszót. Öt hónap alatt tel­jesült az álom. — A Ramóna nem egy és ugyanaz a hely? — Egy épületben két szol­gáltatást nyújtunk. Azoknak, akiknek nincs igényük a csen­des, füstmentes, meghitt be­szélgetésekre, ott a kocsma. Oda bármire betérhet és ihat a vendég. A presszóba viszont csak tisztán, kulturált öltözék­ben jöhetnek. Ne tűnjék ez nagyképűségnek, de ettől a helytől elvárnak egy bizonyos színvonalat az emberek. Vá- nyán sokáig nem volt olyan hely, ahol baráti társaságok összejöhettek. Az a tapasztala­tunk, hogy erre is van igény. Névnapi vacsorákat, családi rendezvényeket tartanak itt. — A konkurencia itt van a szomszédban... — Nem baj, versenyhely­zetben legalább senki sem la­zíthat. — Terveznek még valamit? — Lesz konyhánk, kerthe­lyiségünk, játéktermünk. — Nem félnek attól, hogy a presszó „lecsúszik” a kocsmák szintjére? — Tartjuk a szintet. Már akartak itt kártyacsatázni, de nem engedtük. Csete Ilona Cél: az egybenmaradás Néhány hete tartotta a Gyoma­endrőd és Vidéke ÁFÉSZ kül­döttgyűlését. A fórum, amely a tagság irányításának és bele­szólásának ad helyt, elemezte az elmúlt idők gazdálkodását, és az új helyzethez történő al­kalmazkodást. Dr. Kulcsár Lászlóné elnök hosszú évek óta azon fáradozik, hogy egy­betartsa a szövetkezetét, min­denkinek munkahelyet tudjon biztosítani, s természetesen hogy a legjobb eredményeket érjék el. Gyomaendrőd és kör­nyéke közel egy tucat élelmi­szerüzlettel, illetve ABC-vel áll a környékbeliek rendelke­zésére. Legnagyobb közülük a 31-es számú ABC. Itt a forga­lom átlagos értéke 6,5-7 millió forint havonta. Az üzlet 90 százaléka fiatal és tíz százaléka középkorú dolgozókból tevődik össze. A választék igen széles. Árusíta­nak 6-féle kenyeret, tízféle sört, több fajta sajtot, üdítő italt, tésztaféléket s még szám­talan egyéb portékát. A vevők szívesen látogatják az áruhá­zát, egyrészt a bő választék miatt, másrészt a kiszolgáló személyzet udvariassága vé­gett. A lányok-asszonyok reg­gel 6-tól este 6-ig tartózkod­nak bent, lépcsőzetes munka­kezdésben. Az üzletvezető, Balog Györgyné 1962 óta ke­reskedő. Tapasztalt eladó, is­meri a vevők igényeit. 1964 óta az áfész élelmiszerhálóza­tában dolgozik. 1975-től a 31 - es számú bolt üzletvezető-he­lyettese, tehát 17 éve dolgozik egy munkahelyen, és ebből ve­zetőváltás után 12 évet tudhat maga mögött üzletvezetőként. November 12-én éri el a nyug­díjkorhatárt, de mint hallottuk tőle, nem a pihenést tűzte ki célul maga elé. A 31-es számú ABC éppen árut kapott, s az eladó árazás után rakta őket a helyükre , 1992. augusztus 31., hétfő Szárazság Ijesztően siralmas mezőgazdaságunk helyzete. Az átalakulás időszakát élőag­rárágazata tulajdon tisztázásával, a va­lódi (ha van ilyen) tulajdonos keresésé­vel van elfoglalva. A kárpótlásra várók jelentős része még a mai napig nem tudja, hogy hol lesz a földje, s fogalma sincs arról, milyen formában műveli majd, vagy egyáltalán, ha bérbe adja, lesz-e, aki erre igényt tart. Nem kedvez az átalakulásnak a politika mindennapos vil­longása sem. Rosszindulatú bírósági feljelentgetések, a szö­vetkezet tagságának döntését félremagyarázó intrikák szintén gátjai egy új gazdálkodási forma kiépülésének. A magyar paraszt helyzete mindig sanyarú volt, bármilyen rendszer is jött egymás után, a mezőgazdaságban dolgozónak vagy csak a szavazatára, vagy csak a terményére, jószágára, esetleg keménységére, általában az információ hiányából származó indulatára volt szükség. A meggondolatlan hirtelen­ségnek viszont ismét ő látta a kárát. Elnyomott volt, ha fellází­tani akarták, javakban dúskáló volt, ha kirabolni szándékoz­ták. De minden egyes alkalommal becsapták. Most lehetősége lenne a falu népének arra, hogy a törvény adta lehetőségeken belül és a falu határait szem előtt tartva szakítson múltbéli szerepével, s ne eszköz legyen mások kezé­ben, hanem önmaga bírája, s sorsának alakítója. Nem igaz, hogy nála jobban tudhatná bárki is, neki mi a jó. Az nem igaz, hogy van olyan iskolázatlan parasztember, akinél bölcsebbaz egyetemi tanár, ha a földművelésről és jószágtartásról van szó. Ne hallgasson hát senkire, csak saját magára. ft l' Százéves köszöntő Szmola Lajos bácsit köszöntik rokonai, ismerősei századik születésnapja alkalmából Hunya. — Éppen száz éve — 1892-ben — született Szmola Lajos cipészmester. Augusztus 20-án népes családja körében ünnepelte a nem mindennapi eseményt. Öt gyermeke közül három fiú, kettő leány, 13 unoka, 14 dédunoka, s az unokák közül is 9 márházastársával köszöntöt­te az idős bácsit — Negyvennégy vendéget hívtunk a vendéglőbe—mondja Szmola Ferenc postás, aki a kö­zeljövőben éri el a nyugdíjkor­határt. Az eseményre meghívtuk Szmola Illés polgármestert (ő csupán névrokon) és Petrovszki György plébános urat Az önkormányzatihivatal ha­talmas ajándékkosárral és vala­micske nyugdíjkiegészítővel köszöntötte az ünnepeltet. A pol­gármester beszédében örömét fejezte ki, hogy a népes család ilyen szépen összetart és a fizika­ilag kicsitmármegviselt,de szel- lemileg ép Lajos bácsi megélhet­te ezt a magas korhatárt, amely — fejezte ki reményét Szmola Illés—átnyúlhat a harmadik év­századba. À plébános úr szintén azt tartotta fontosnak, hogy az 1800-as évek végén született La­jos bácsi gyermekként megél­hette a századfordulót, majd már felnőttként az I. és II. világhábo­rút, s szinte az 1900-as évek tel­jes egészét, és ha egészsége en­gedi, megélheti az ezredforduló történéseit is. Szmola Ferencné, aki 35 éven keresztül viseli gondját apósának, s most is nagy-nagy örömmel és igyeke­zettel készítette elő a 100 éves évforduló családi köszöntését. A jó hangulatban elfogyasz­tott finom ebéd után az unokák serege rajongta körül dédapju­kat, jelezve, hogy a családfa to­vább terebélyesedik. Wasungeni kirándulás Dévaványa.—A helyi általános iskola tavaly és tavalyelőtt Papp- né Nagy Katalin nyelvtanámő vezetésével tapasztalatcserén vett részt Németországban. 1991 szeptemberében—a kezdet ide­je —hat tanuló és egy tanár nyer­hetett betekintést meghívás alap­ján az ottani oktatási, nevelési munkába A tanárnő egy pályá­zat útján nyert tízezer forintot és ez is segítette a kiutazás költsége­inek csökkentését. A ványai gye­rekek német családoknál kerül­tek elhelyezésre és reggel az is­kolabusszal és német kortársaik­kal együtt indultak az iskolába. A magyar gyerekek nagy örömmel vettek részt a német anyanyelvi órákon. Együtt énekeltek a töb­biekkel. Még ugyanezen a nyá­ron 26 német tanuló és 5 felnőtt viszonozta a dévaványaiak láto­gatását. Egy hetet töltöttek itt. Kolléganőit Pappné Nagy Kata­lin szállásolta el, s a szerencse is kedvezett, hiszen a költségek csökentésére a minisztérium — szintén a tanárnő pályázata alap­ján —30 ezer forintot juttatott az iskola számára. A helyi önkor­mányzat Pestre vitte ej a német gyerekeket. Az idei nyáron szin­tén Németországba szerveztek utat Ám miként Pappné Nagy Katalintól megtudtuk: ez több ok miatt nem jött össze. így a tanár­nő 8 gyerekkel együtt Ausztriá­ban nyaralt a Fertő-tó túloldalán. Ahogy már megszokott a déva- ványai iskolában, pályázat révén erre az útra is szereztek 45 ezer forintot, ami teljes egészében fe­dezte a költségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents